Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)

2016-10-14 / 239. szám, péntek

8 I Mit szól a Svéd Királyi Akadémia döntéséhez? Grendel Lajos Kossuth-díjas író A Svéd Akadémia megőrült. Ennyi a véleményem. Egyébként Bob Dylant szeretem. Csehy Zoltán költő, irodalom- történész, a Comenius Egyetem tanszékvezetője Nem vagyok poprajongó: Bob Dylan verseit, szövegeit is a klasszikus zenén keresztül ismer­tem meg alaposabban, John Co- rigliano Mr. Tambourine Man című, hét Dylan-versre komponált dalciklusából Hila Plitmann elké­pesztő szopránján. Az elementáris erejű hangélmény után a szövegek részleteire is kíváncsi voltam, és láss csodát, a „seven poems” al­címjogosnak bizonyult: valódi költészet, elemi erejű dinamika feszült ezekben a hol balladaszerű, hol dalszerű „radikális” kompo­zíciókban. Egy beatköltészetbe oltott hanyag Rimbaud erős, ugyanakkor tetszetősen naiv hangját véltem kihallani belőlük. Az irodalmat permanens őszinte- ségi rohamnak képzelő lírát. Ami engem illet, én Nádasnak és Ado- nisznak szurkoltam. Persze, az irodalmi, művészi teljesítmények egy bizonyos nívó után természe­tükből fakadóan összemérhetet- lenek. Németh Zoltán költő, iroda­lomtörténész, a Konstantin Fi­lozófus Egyetem oktatója Wow! Még hogy konzervatív az irodalmiNobel-bizottság! Mára feminista Elfriede Jelinek Nobel- díja sem erről tanúskodott. A po­puláris és elit irodalmi megszóla­lásmódok kortárs felfogásának hasznosítása figyelhető meg eb­ben a gesztusban. Sokat fognak még róla beszélni, az biztos. H. Nagy Péter irodalomtörté­nész, popkultúra-kutató, a Selye Egyetem oktatója Alig jutok szóhoz. Ez a döntés legalább annyira lelkesítő, mint amennyire sokak számára nyilván meglepő. Bob Dylant aligha kell bemutatni, több mint ötven éve a popvilág egyik legkreatívabb alakjának tartjuk. Könyvek, fil­mek, zenei albumok sokasága, különféle hagyományok-blues, . rock, jazz-jótékony keresztezése jellemzi eddigi életművét. Nobel- díja számomra azt jelenti, hogy az irodalom immáron csakis inter- mediális közegével együtt értéke­lendő, attól elválaszthatatlan tel­jesítmény (például ilyenek a dal­szövegek is). A kánonok közti mozgások következtében végleg elbúcsúztatható az az ideológia, hogy a műfajokhoz már előzete­sen értékrendszerek rendelhetők. Bob Dylan díja innen nézve az al­ternatív kánonok, a popkultúra és az ellenkultúra győzelme is. Sok­sok intézményben gondolják per­sze ma is azt, hogy a .könnyű műfajok”, a szórakoztatás nem fér össze a kultúra magasabb dimen­zióival. Dehogynem! A minket körülvevő „szórakoztató”, „po­puláris” elem nemcsak magával ragadni képes, hanem villám­gyorsan reagál a világunkat érintő hatásokra. Dylan innen nézve is remek alkotó, ráadásul úgy nap­rakész, hogy maga is változik, s ez szintén fontos eleme a szövegei­nek. Mizser Attila költő, irodalom- történész, az Irodalmi Szemle főszerkesztője Bob Dylan. Kipipálva a hagyo­mány: nagy amerikai dalszerző. Kipipálva az új kifejezési mód: persze ezen belül. Némi politikai potenciál. Kipipálva. És elindulok feltenni egy bakelitet... (as) Bob Dylan sajtója Az angolszász sajtóban évek óta téma, vajon megérdemelné-e Bob Dylan ezt a díjat. A Paste magazin szeptember 27-i számában megje­lent elemzés írója szerint Dylant költőnek tekinteni ugyanolyan hiba lenne, mint ahogy Marquezt törté­nésznek tekinteni, dalszövegei pe­dig - vitathatatlan generációformá­ló erejük ellenére - nem hasonlít­hatóak össze a Nobel-díjas Seamus Heaney vagy Tomas Transtromer költeményeivel. Viszont ha létezne dalszövegírói Nobel-díj, az min­denképp megilletné. A New York Times hasonló vé­leményt jelentetett meg a közel­múltban, a szerző azonban meg­jegyzi, hogy a világ valamennyi dalszövegírójának komoly inspirá­ciót jelenthetne, „ha egyiküket köl­tőként díjazná a svéd akadémia”. A Guardian szakírója emlékeztet arra, hogy Dylan egyetlen valóban szépirodalminak szánt próbálko­zása, a Tarantula című regény csak a fanatikus rajongók körében ara­tott sikert, a kritika fintorogva fo­gadta, miközben Dylan annak ide­jén épp a dalszövegeit övező pozi­tív kritikák hatására vágott bele a regényírásba. (juk) Dylan, a rock Rimbaud-ja Barna Imre, az amerikai dal­szerző szövegeinek magyar fordí­tója szerint Dylan irodalmi Nobel- díja fordulatot jelenthet az elisme­rés történetében. „Bob Dylan nem annak ellenére kapta a díjat, hogy rocksztár, hanem bizonyos érte­lemben pontosan azért” - mondta a műfordító, aki felidézte: Dylant pályafutása kezdete óta a rock Rimbaud-jaként is emlegették. „El kell fogadni azt a naponta tapasz­talható tényt, hogy ma a költésze­tet nagyon sokan ebben a formá­ban is fogyasztják. Sőt, feltehetjük azt a kérdést is, hogy mára nem ez­e a költészet legjellegzetesebb for­mája. Ha pedig valaki azt mondja, rockköltészet, mindenkinek Bob Dylan az első, aki eszébe jut” - hangsúlyozta. Emlékeztetett arra is: noha sokan nem túl komoly tippnek gondolhatták, a Ladbrok­es fogadóiroda már több éve az esélyesek között emlegette őt. Barna Imre 1986-ban jelentetett meg egy életrajzi regényt Bob Dy- lanről, majd 1989-ben Mit fuj a szél címmel adta közre Bob Dylan- versfordításait - utóbbi kötet 2005-ben kibővített formában is megjelent (MTI) KULTÚRA 2016. október 14. | www.ujszo.com A dalszerző-énekesé az első amerikai irodalmi Nobel-díj 1993 óta (TASR/AP-felvétel) Dylan, a költő Az új Nobel-díjas már ötvennégy éve alkot, folyamatosan megújulva ÖSSZEFOGLALÓ Bob Dylan amerikai dalszerző- énekesnek, a rocktörténelem egyik legnagyobb hatású egyéniségének ítélte az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia. A bejelentést követően adott interjújában Sara Danius, az akadémia főtitkára nagy költőnek, az angol nyelvű költői tradíció kiemelkedő képviselőjének nevezte Bob Dylant, aki már 54 éve alkot, folyamatosan megújulva. Arra a felvetésre, hogy Bob Dylan nem írt regényeket vagy hagyomá­nyos értelemben vett verseket, és így kitüntetése az akadémia horizontjá­nak kiszélesedését jelzi, Sara Danius úgy válaszolt: bár így tűnhet, valójá­ban nincs erről szó, hiszen már Ho­mérosz vagy Szapphó is előadásra - gyakran hangszerekkel kísért elő­adásra - szánt költői szövegeket írt. Ugyanez a helyzet Bob Dylannel - mutatott rá az akadémia főtitkára, hozzátéve, hogy ahogy ma is olvas­suk Homéroszt és Szapphót, és él­vezzük müveiket, Bob Dylan is ugyanúgy olvasható, és olvasni is kell. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, éri-e majd kritika az akadémia dön­tését, Sara Danius annyit mondott: „remélem, nem”. Bob Dylan az első amerikai iro­dalmi Nobel-díjas 1993 óta, amikor Toni Morrisont ismerték el a legna­gyobb irodalmi kitüntetéssel. Az amerikai írók közül elsőként Sinc­lair Lewis kapta meg a díjat 1930- ban, és eddig összesen tizenkét ame­rikai szerzőnek ítélték oda az elis­merést, köztük olyan világhírű írók­nak, mint William Faulkner, John Steinbeck vagy Ernest Hemingway. Bob Dylan Robert Allen Zimmer­man néven született a minnesotai Duluth városában 1941. május 24- én, a közeli Hibbingben nőtt fel zsi­dó középosztálybeli családban. A középiskolában több zenekara is volt, majd a legendás folkénekes, Woody Guthrie hatására kezdte ön­magát és az igazságot keresni. Nagy hatást gyakoroltak rá a beatgenerá- ció költői és a modernisták is. Új ne­vet vett fel (a közvélekedéssel ellen­tétben nem az angol Dylan Thomas költő, hanem a Gunsmoke című westemsorozat seriffje, Matt Dillon hatására), otthagyta az egyetemet és egy szál gitárral New York bohém­negyedében kezdett zenélni. A hatvanas évek elején született, társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó dalai egy nemzedék him­nuszai lettek. Az időkkel együtt az­tán Dylan is változott: amikor az 1965-ös newporti folkfesztiválon néhány számot elektromos gitáron adott elő, rajongói majdnem meg­lincselték, sokan kiábrándultak az „árulóból”. Pedig később is dalba foglalta, ami az embereket foglal­koztatta, csak nem olyan harcosan- karcosan, mint korábban. Egy fel­törekvő kanadai együttest vett maga mellé és a Band társaságában a rock­zenét is megújította. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, éri-e majd kritika az akadémia dönté­sét, Sara Danius, a testület főtitkára annyit mondott: „remélem, nem". Első „elektromos” lemezén, az 1965-ös Highway 61 Revisited címűn rukkolt elő a Like A Rolling Stone című dallal, de klasszikus lett a Blonde on Blonde című album is. 1966 nyarán majdnem végzetes mo­torbaleset érte, csak másfél év múl­va lépett ismét színpadra. Az í 967-es John Wesley Harding című koron­gon jelent meg a Jimi Hendrix által oly emlékezetesen feldolgozott All Along The Watchtower. A csaló­dott, kissé fásult zenész ezután még színtiszta countryalbumot is készí­tett. Szerepelt Sam Peckinpah Pat Garrett és Billy, a Kölyök című wes- temjében is, az általa írott filmze­nében csendült fel a Knocking On Heaven's Door. A hetvenes évek elején minden rosszra fordult körülötte: a kritika csépelte, felesége otthagyta, filmje megbukott. Néhány év alatt magára talált és megtalálta a vallást is. Csak­nem egy évtized után ismét telt há­zas turnéra indult, a Band társasá­gában készített Planet Waves élete első listavezető albuma lett. A kö­zönség ezután - ha nem is a régi, de egy kiváló - Bob Dylant láthatott- hallhatott lemezein, fellépésein és beszállt a Traveling Wilburys elnevezésű, szupersztárokból ala­kult alkalmi bandába is. Pályafutásának harmincadik év­fordulóját hatalmas koncerttel ün­nepelték az ő dalait előadó zenész­társai. 1997-ben életveszélyes fer­tőzéssel került kórházba, de még ab­ban az évben művészileg is feltá­madt, három Grammy-díjat kapott Time Out of Mind című albumáért, s első rockzenészként vehette át az egyik legrangosabb amerikai kultu­rális kitüntetést, a Kennedy Center életműdíját. 2000-ben a Pokoli hét­vége című film Things Have Chang­ed című daláért Oscar-díjat kapott. 1971-ben experimentális szöve­geiből publikált kötetet Tarantula címmel, két évvel később dalszöve­geiből és rajzaiból adott közre könyvet. Belefogott háromkötetesre tervezett emlékirataiba is, az első kötet 2004-ben látott napvilágot. Grammy-díjai, Oscar-díja, leme­zeinek sikere, számainak töménte­len átdolgozása mind azt bizonyítja, hogy Dylan a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású személyi­sége. Dalszövegei költeményként is olvashatók, munkásságát komoly egyetemeken tanítják. Dylan termé­szetesen a rock halhatatlanja, a Time magazin beválasztotta az elmúlt év­század száz legjelesebb amerikai személyisége közé, egy másik vok­solás szerint Like A Rolling Stone című dala volt az, amely leginkább „megváltoztatta a világot”. 2007-ben I'm Not There - Bob Dylan életei címmel játékfilm ké­szült róla, amelyben élete különbö­ző szakaszaiban hét színész - köztük Cate Blanchett színésznő - bújt a bőrébe. (MTI, k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom