Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-13 / 238. szám, csütörtök
ász 2016. október • www.ujszo.com UJ SZÓ HOBBI I Hon- és vízfoglalók Beleunva a pontyok hajkurászá- sába, hirtelen elhatározom, hogy pergetni megyek. Mekkora talál- t mány az internetes térkép! Elkez- t ) dek kalandozni a virtuális térben, keresgélve a régi kedvenc, rég hanyagolt vizek között. Egyik kedvenc tavam Pozsony közelében egy - valamikori Kis-Duna ágból kialakult - hosszan elnyúló, keskeny tó, amelyhez gyönyörű emlékek fűznek. Oda kéne menni, nem vitás. Pár éve harsány csukarablásoktól volt hangos a tó néhány csökös, akadós része. Ráközelítek a térképen, és majd leesek a székről. Házak sora a vízparton! Két éve jártam itt utoljára, akkor még nyoma sem volt itt ezeknek. Most pedig, ha a térkép nem csal, egy helyütt tucatnyi, ettől nem messze hat épület terpeszkedik a tóparton. Mindig lehangol a látvány, hogyan nyomulnak az újgazdagok az egyre gyérülő érintetlen természet kellős közepébe, és egymás után kell húznom a strigulát egy listán: ide se megyek többé. A legszomorúbb a dologban, hogy ezek a vizek, ha nem is védett természeti környezetben, netán természetvédelmi övezetben fodrozódnak, mégis egyfajta oázisai (voltak) a pihenni, a város zajától eltávolodni vágyó embereknek, horgászoknak. Ha ez így megy tovább, valóban nem marad más, mint valamelyik szomszéd országban vásárolni horgászengedélyt, és elfelejteni az itthoni pecát. A térképen nem tudtam annyira ráközelíteni, hogy azt is lássam, vajon ezek a honfoglalók egészen a partig húz- ták-e a kerítést, egyáltalán, van-e ott kerítés. A honi állapotokat ismerve, az is elképzelhető. Majd ha kiheverem a sokkot, kimegyek megnézni. De az is lehet, hogy nem. A legújabb, elkerülendő halastó a Dunahidas kataszterében fekvő Zöldvíz. Ezúton is küldöm a horgászok hódolatát a hidasi önkormányzatnak vagy az ottani telektulajdonosoknak, akik lehetővé tették ezt a barbárságot.- KÖVI Csuka, és/vagy süllő? KÖZHELY, DE MEGINT ITT VAN AZ ŐSZ. NAGYON HIRTELEN JÖTT, SZINTE FELKÉSZÜLETLENÜL ÉRTE A HORGÁSZOKAT. MINAP MÉG EGY SZÁL TRIKÓBAN LEHETETT ÜCSÖRÖGNI A VÍZNÉL, MA MÁR A BÉLELT KABÁT IS ELKÉL EZ PERSZE A VÉRBELI PECÁSOKAT ALIGHA RIASZTJA VISSZA HOBBIJUKTÓL SŐT. A RABLÓHALAK SZERELMESEI ÉPPEN EZT AZ IDŐSZAKOT VÁRJÁK, AMIKOR A VÍZ FÖLÖTT TERPESZKEDŐ REGGELI, SEJTELMES KÖDÖK IZGALMAS TITKOKAT REJTENEK, ÉS NAGY CSUKÁKKAL KECSEGTETNEK. VAGY SÜLLŐKKEL DE MELYIKKEL GYAKRABBAN? alán különös, és lehet, hogy vitatható a megállapítás, de az utóbbi évek személyes tapasztalatai azt mutatják, hogy vizeinkben egyre inkább visszaszorulnak a csukák, és enyhén túlsúlyba kerülnek a süllők. Több halastó és élővíz horgászata közben is azzal a nyugtalanító jelenséggel találkozhatunk, hogy szinte nem hallani/látni csattogó, harsány csukarablást, a nádszélből, bokrok alól előrobbanó ragadozó szívdobogtató jelenségével, ami azelőtt természetesnek tűnt. Ugyanakkor a süket vizekben gyakoribb a szétspriccelő snecik látványa, mi egyértelműen a mélyből közéjük durranó süllő jelenlétére utal. Akár fényes délidőben is. Sokan a klímaváltozással is magyarázzák az egyes halfajok visszaszorulását vagy elszaporodását. Ennek azonban nem sok köze lehet a klímaváltozáshoz, amely a ragadozó halaink közül inkább a harcsáknak kedvez, hiszen a szürke óriások sokkal jobban viselik a melegebb, tehát oxigénhiányo- sabb vizeket, mint akár a csuka, pláne a süllő. A fizetős horgásztavak állománya e tekintetben nem mérvadó, hiszen oda a tulajdonos azt telepít, amit a fizető horgászok keresnek, igényelnek. (Ezért is találkozunk - a mindent a vendég kedvéért szemlélet miatt - egyre egzotikusabb halfajtákkal egy-egy „műanyag tavon"). Hogy mi állhat a dolog hátterében, rejtély. Annál is inkább, mert a süllő sokkal háklisabb, érzékenyebb hal a csukánál, tehát elvileg a nagy nyomás alatt levő vizeinkben logikusan neki kellene nagyobb mértékben fogyatkoznia. Egy-egy horoggal távozó csuka szájában néhány hónap alatt - maró gyomorsavának köszönhetően - elrozsdál az ott maradt horog, sőt nem ritkán foghatunk olyan csukát, amelynek drótelőke lóg a szájából, és vígan táplálkozik. Ezzel szemben a süllő egy durvább szakítás után szinte biztosan elpusztul, pláne, ha szilványt ér a horog. Ez a látszólagos ellentmondás azonban éppen az ő javára szól. Míg a csuka enyhén szólva „butább" állat, a süllő sokkal óvatosabb. Míg a csuka már csak megszokásból is ödatöröl egy-egy előtte elhúzott támolygó kanálnak, wobblernek, a süllő gyakran csak kóstolgatja a műcsalit. Ráadásul a süllő elsősorban éjszakai ragadozó, ezért a nappali horgászdömpingnek kevésbé van kitéve, mint a csuka. Talán ez utóbbi tény magyarázza a csukák visszaszorulását. Mert „süllőspecialista" horgászból még mindig kevesebb van, mint a csak úgy, általában pergető pecá- sokból, akiknek mindegy, milyen halat akasztanak, csak kapásuk legyen. S erre nagyobb általánosságban a csuka fizet rá. Ráadásul mohósága miatt az étlapja is változatosabb, mint a finnyásabb, válogatósabb süllőé, így könnyebb horogra csábítani. Egy biztos: jobban meg kéne becsülnünk vizeink egyik legpompásabb ragadozóját, és - különösen a nagy, a szaporulat szempontjából igen termékeny - nem feltétlenül kell a mélyhűtőben végeznie minden csukának.- IKiodálatos ragadozó
