Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-24 / 222. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. szeptember 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Egy örök ígéret távozik Lipšic lépése még ugródeszka is lehet egy majdani visszatéréshez D aniel Lipšic elgázolt egy embert és összecsomagolt. Helyes, példamutató lépés. Még az is lehet, hogy a gesztus később megfelelő ugródeszka lehet a visszatéréshez. Az egykori belügyminiszter a szlovákiai politikában komoly, sőt, kivételesnek számító dolgot tett: még mielőtt kiderült volna, hibás-e a közúti baleset előidézésében, lemondott képviselői mandátumáról. Esetében valószínűleg tényleg nem számításról van szó, megértjük: nehéz lehet egy durva haláleset után a plénumban maradni, s ugyanazzal a hévvel aprítani politikai ellenfeleit. Lipšic távozásával ajobboldali egyik messiásjelöltje vész el, aki sosem volt képes ígéretes politikusból Valódi vezetővé válni. A politikába fiatal szakértőként, egyben ifjúsági pártkáderként lépett be, még 30 sem volt, amikor miniszter lett. Nagyon hamar kilépett a mentorának tartott miniszteri előd, Ján Čamogurský árnyékából. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, már 2006-ban az egyik vezető kereszténydemokrata lett: akkor rajta is múlt, hogy Hrušovskýék nem álltak össze a Smerrel. 2008-ban dobbanthatott volna, amikor eszmetársai, a később marginalizálódó Vladimír Palkóék saját konzervatív pártot alakítottak KDS néven. Akkor jól mérte fel, hogy abban a formációban nincs nagy potenciál. 2010-ben belügyminiszter lett, ám hamarosan neki is rá kellett döbbennie, hogy arra az értékorientált politikára, amit Palkóék is képviseltek, nem vevő a provinciális alsóbb pártstruktúra. Utóbbi beletörődve a KDH „örökös 8 százalékos párt” pozíciójába, egyre inkább a „nekünk mindegy, kivel kormányzunk, csak a vályúnál legyünk” irányba lökte a pártot. A sors iróniája, hogy egészen addig tolták ezt, míg emiatt végül a kereszténydemokraták ki nem estek a parlamentből, ahová Lipšic már más zakóban ült be." Lipšicnek a KDH-ban csak az örökös másodhegedűs szerepkörét szánták, pedig a 2012-es választáson a legtöbb preferenciaszavazatot hozta a listán. A pártalapításból viszont bukás lett: az Új Többség (NOVA) pár hónapig volt 5% fölött, s idén, ha nem indul koalícióban Matovičékkal, a vert mezőnyben végzett volna. Lipšic sosem tartozott a simlis politikusok közé, saját témáin sokat dolgozott, a legfelkészültebb szakpolitikusok közé tartozott, akitől távol állt a Matovič- és Hlina-féle ri- pacskodás. Ahhoz viszont, hogy igazi vezéregyéniséggé váljon, két fontos képesség hiányzott: nem tudott csapatot építeni és nem tudta kinőni saját, parciális szakmai témáit. Képviselőként most befejezi, ám nem kizárt, hogy később visszatérhet -méltósággal távozott, s ez még hasznos muníció lehet. Ehhez persze az kellene, hogy teljes mértékben felmentsék a gázolás ügyében, s továbbra is akkora politikai nihil legyen a jobboldalon, mint most. Lipšic jó nevű ügyvédként tisztességesen meg tud élni közfunkció nélkül is, ám aki egész felnőtt életében politizált, nehezen mond le teljesen erről. Meglátjuk, idővel lesz-e elég erős kísértés a visszatérésre, s ha igen, milyen Lipšicet hoz vissza. a bevándorlásról és a logikáról INFORMÁCIÓ kormány (Képarchívum) Vakvágányon a galántai ügy LAJOS P. JÁNOS N em szívesen írok kommentárt a galántai reszocializációs központról. Talán mert úgy érzem - a média nagy részével ellentétben—, nem rendelkezem elég információval az intézmény működéséről, az ott történtekről és az egyes szereplők felelősségéről. Ezért nem is az ügyről, hanem a körülötte kialakult botrányról írok. A kettő nem ugyanaz. Amit mindenképpen le kell szögezni: a nők elleni erőszak különösen gátlástalan és elítélendő bűncselekmény, ha pedig kiskorúak vagy gyerekek ellen követik el, az még súlyosabb megítélést követel. Ha az erőszakot a gyerekkel fölérendelt helyzetben lévő ember, szülő, tanár, pap vagy terapeuta követi el, akkor az szerintem a legsúlyosabb büntetést érdemli. Amit viszonylag biztosan tudunk a „galántai ügyről” az az, hogy az anya állítása szerint gyerekét, aki 14 évesnél fiatalabb volt, megerőszakolták az intézményben. Jelenleg a gyanúsított az intézmény egyik korábbi kezeltje, aki úgynevezett ergoterapeutaként, egyfajta segítőként dolgozott a kezelését követően az intézményben. Mindez már két éve történt, a rendőrség is vizsgálta, de lezárta azzal, hogy nem történt bűncselekmény. Az ügyészség újra nyomoz. Az ügyet egy ellenzéki képviselő írta meg blogjában, miután az akta a parlament emberi jogi bizottságához került. Valószínűleg itt futott vakvágányra az ügy, mivel ezáltal óhatatlanul politikai téma lett egy rendőrségi ügy, amelynek komoly szakmai vetületei is vannak. A sajtó - itt még - érthetően a megerőszakolt lány oldalán állt, csak sajnos a másik, a gonosz oldalnak kiáltotta ki az egész intézményt, a portással, a szakácsnővel meg az összes szakemberrel együtt. A helyzet azóta sem sokat változott, van egy részben nevesített, de gyakorlatilag láthatatlan oldal, amelyet a parlamenti ellenzék „véd”,„képvisel”, ad neki „arcot”, és van a másik, amelyiket elsősorban az intézmény igazgatója képvisel. Az ellenzék azonban teljesen a kormányoldallal azonosítja az intézményt, vagy a kormányt az intézménnyel. Pedig a kormány képviselőinek megnyilvánulásaiban is vannak - nem is kis - különbségek: az akkreditá- ciós bizottság bezárást javasol, Ján Richter szociális ügyi miniszter is erre hajlik, talán Viera Tomanová gyermekombudsman az, aki látszólag az intézmény oldalán áll. Nem lennék szívesen annak a helyében, akinek Viera Tomanová a védője, aki előéletét, eddigi teljesítményét tekintve teljesen alkalmatlan a gyermekombudsmani posztra. Az ítéletet az ellenzék és a sajtó hozza, ez utóbbi főleg az ellenzék által csöpögtetett információk alapján - lásd a Dániel Lipšic által képviselt tanúk vallomásainak néhány mondattöredéke. Az intézmény egyes lakóit, egyes páciensek szüleit - akik esetleg kiállnak a központ mellett - automatikusan a vezetés által befolyásolt bábuként kezelik. Most egy újabb szálat talált az ellenzék és a sajtó egy része: Erik Tomáš smeres parlamenti képviselő és a kormányfő tanácsadója „mediális tanácsot” adott az intézetvezetőjének. Ez sajnos még jobban „félrevitte” az ügyet, hiszen az ellenzék azonnal ráharapott, és már Tomáš leváltását, lemondását követeli. Lassan a ballaszt teljesen eltakaija az eredeti problémát, hiszen innen már csak egy lépés, hogy az ellenzék a reszocializációs központ miatt is a kormányfő fejét követelje... Amit az ügyről biztosan kijelenthető, hogy nem fogja megoldani sem az ellenzék, sem a sajtó. Ahogy látjuk, az ellenzéknek ez nem áll érdekében, a sajtónak pedig nincs elég információja, sem elég ismerete. Az ügyet vizsgáló - kormányzati és szakmai - szervek pedig egyelőre teljesen tehetetlennek tűnnek, hiteltelen emberek szólalnak meg a nevükben, lásd Toma- nová, - pedig a felelősség az övék. Semmi sem utal arra, hogy a központ ügyét a szakma és elsősorban az áldozat számára megnyugtatóan lezárják. , ,Magyarveszély’ ’ JUHÁSZ KATALIN A BBC adott róla hírt, hogy egy 29 éves magyar férfit 33 éves élettársának meggyilkolásával, valamint három rendbeli nemi erőszakkal vádolnak Angliában. Keresztény magyar migráns gyilkolt tehát a héten egy álmos, északangliai kisvárosban. A carlisle-i rendőrség nyomozója szerint rendkívül ritka az ilyen incidens a környéken, ezért a szomszédból is rendőröket vezényeltek ki, hogy állandójelenlétükkel megnyugtassák a helyieket, miután egy keresztény magyar férfi háromszor megerőszakolta, majd meggyilkolta szintén magyar élettársát. A keresztény magyar férfi, mielőtt erőszakolt és gyilkolt, s ezzel saját kultúráját vitte a csendes és békés angol településre, páijával együtt elvette a helyiek munkáját, mert mindketten gazdasági bevándorlók voltak. A helyiek beleborzongtak a történtekbe, sokuk szerint Kelet-Euró- pából, különösen a vadságáról ismert és a nőket nem tisztelő Magyarországról nem lenne szabad beengedni senkit, mert erőszakolnak, gyilkolnak és elveszik a helyiek munkáját, ha egyáltalán szándékukban áll dolgozni és nem csupán az ottani szociálisjuttatásokra vadásznak. Az angoloknak jogukban áll eldönteni, kivel óhajtanak együtt élni, mondták a nemzetféltők, és kultúrálatlan keleti népekkel semmiképpen sem szeretnének közvetlen szomszédságba kerülni. A nihilista liberálisok ezzel szemben úgy vélik, hogy egyedi esetek és egyéni tragédiák alapján nem lehet általánosító következtetéseket levonni egyetlen nemzethez vagy valláshoz tartozó emberről sem. Hiszen ilyesmi még rendes musz- lim családokban is előfordulhat. Szerintük a magyarok vallásában és a nép természetében kell az okokat keresni. Voltak, akik azt javasolták, népszavazást kellene tartani, hogy magyarokat ne engedjenek Angliába, mert erőszakolnak, gyilkolnak. Óriásplakátokat kellene elhelyezni Anglia-szerte, amelyeken a magyarveszélyre hívnák fel az emberek figyelmét. Ezeken fel kellene tüntetni a keresztény magyar férfiak által elkövetett nemi erőszakok és gyilkosságok számát. A nihilista liberálisok felháborodva utasították el a javaslatot, tiltakoznak a magyarokkal szembeni általánosítás, megbélyegzés és kirekesztés ellen. Anglia sokszínűségét és befogadókészségét hangoztatják. A nemzetállamok Európáját hirdető angolok azonban úgy vélik, Anglia legyen az angoloké, a magyarok pedig menjenek haza. Ha másképp nem lehet megakadályozni bejövetelüket, kerítést kell emelni, hogy magyarok ne juthassanak be az országba. Légmentesen kellene megvédeni tőlük Angliát. FIGYELŐ Nincsen új (menekült) a nap alatt Semmittevők, elveszik a munkánkat - ezekkel a vádakkal illették az első világháború idején Nagy-Britanniában a francia és a belga menekülteket, és ugyanilyen szemrehányások érik most az európai bevándorlókat és a menekülteket egy brit egyetemi tanulmány szerint. A menekültekről és a bevándorlókról 1914 és 1918 között folyt viták ugyanazok, mint ma Nagy- Britanniában és az unió többi részén - mondta Richard Gray són, a londoni Goldsmiths egyetem első világháborúval foglalkozó professzora, a tanulmány lektora. „Nyugodtan behelyettesíthető a korabeli francia és belga jelző a Szíriáival. Az emberek ugyanazt gondolták, mint ami a mai internetes kommentárokban áll” - tette hozzá Charlotte Faucher, a Goldsmiths kutatója, aki londoni középiskolákban 11 és 18 év közötti diákok bevonásával végezte a kutatást. „Rengeteg semmittevő fiatal belgának segítünk, akiknek inkább harcolniuk kellene, mint London utcáin tekeregni zsebre dugott kézzel” - olvasható az Exeter and Plymouth Gazette című lap egyik 1915-ben megjelent cikkében. Richard Grayson rámutatott: akkoriban is attól tartottak, hogy a menekültek elveszik a munkát például a brit kereskedőktől. Korabeli újságok, valamint a brit nemzeti könyvtárban őrzött dokumentumok elemzésével a kutatók a Londonban élő francia ajkú bevándorlók és a helyi lakosság közötti kölcsönhatást is vizsgálták. Az 1911 -es nép- számlálás szerint 23 ezer francia és belga élt Londonban. Az első világháború kitörése után 250 ezer francia ajkú érkezett Nagy-Bri- tanniába, 95 százalékuk belga volt. A kutatás eredményeit október közepétől a londoni francia gimnáziumban, a kenti egyetemen, majd Franciaországban és Belgiumban is ismertetik. (MTI)
