Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-20 / 218. szám, kedd

www.ujszo.com I 2016. szeptember 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kétoldalú fájdalom Nagy-Britannia szorongatása nagyon is kétélű fegyver pozsonyi uniós csúcs je­lentőségét elsősorban az adta, hogy az európai vezetőknek meg kellett nyilvánulniuk három nyitott kérdés­ben. Az első a tagállamok egységes­sége. Nos, az egyes tagok nem ug­rottak látványosan egymásnak sem a színfalak mögött, sem a sajtó előtt, a nemzetek és földrajzi blokkok közti törésvonalak nem olyan élesek, mint korábban. A második a migránskér- désre adott válaszok, amelyben sokat nem léptek előre a tagállamok. A kvótarendszernek valószínűleg vég­leg lőttek, de egyelőre csak megfog­hatatlan nyilatkozatokat kaptunk, konkrét megoldásokat nem. A har­madik, az unió szempontjából leg­fontosabb, de talán legkevésbé elemzett probléma Nagy-Britannia sorsa és a brexit levezénylése. A tá­vozási folyamatot két forgatókönyv alapján képzelhető el. Az egyik na­gyon barátságos, a másik kimondot­tan ellenséges uniós hozzáállással számol, de nem lettünk okosabbak a tekintetben sem, hogy melyik straté­giát akarja követni az EU. Robert Fico miniszterelnök ki­mondottan a héják álláspontjára he­lyezkedett, mikor a találkozó utáni talán legnagyobb felzúdulást kiváltó interjúban a Financial Timesnak azt mondta, a brexitet „nagyon fájdal­massá” kell tenni, és az EU-nak „gondja lesz arra”, hogy Nagy- Britannia rosszabbul éljen az unión kívül. Fico kijelentései előrejelzik, hogy a britekkel való egyezkedés során nem szabad figyelmen kívül hagyni aNagy-Britanniában dolgozó uniós állampolgárok érdekeit, és a velük való egyenlő bánásmód a fel­tétele annak, hogy London továbbra is élvezze az uniós belső piac elő­nyeit. Az, hogy pontosan mi történik Nagy-Britanniával a kiválás után, kulcsfontosságú az EU egységét te­kintve, s nem csak azért, hogy mennyire érzik majd a folyamatot „fájdalmasnak” a britek. A brexitről szóló népszavazás után kézzelfog­ható volt a düh és a tanácstalanság, s máig nem csillapodott. Két dolog fe­szül egymásnak. Ha Nagy-Britannia kilépése viszonylag kevés kompli­kációval és következménnyel járna, mert a britek továbbra is részesedné­nek a közös piac összes előnyéből, az a kilépés gondolatával játszó álla­mokat bátorítaná, hogy kövessék London példáját. Ha viszont a britek távozása komoly gazdasági problé­mák forrásává válna, azt egyes uniós tagállamok gazdasága is megérezné, és az Angliában kint dolgozók szá­mára is nehezebb időkjönnének. E kettő között kellene megtalálni az optimális megoldást, a kompro­misszumot, de egyáltalán nem lesz könnyű. Mert végeredményben nem az a lényeg, hogy a briteknek fájjon a távozás, hanem hogy mindenki megtalálja a folyamatban a saját szá­mítását - az uniós tagállamok is. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Menekültek helyett inkább pénzmegvonás GÁLZSOLT F tűnik, a kelet-európai tagországok vezetői inkább ■ T csendben megszavazták az országaiknak adott uniós I fi fej lesztési pénzek alapos megnyirbálását, csak hogy ĺL y ne kelljen kvóták alapján menekülteket befogadniuk. '—* •/ Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem felejtettek vol­na el erről tájékoztatni minket. A (cseh)szlovák köztudatba Martin M. Šimečka, a cseh Respekt szer­kesztője és a szlovák Denník N szerkesztőbizottságának elnöke dobta be a hírt, hogy térségünk államai az Európai Tanács múlt heti ülésén az unió jövő évi költségvetési tervében belementek a nekik járó fejlesztési pénzek jókora megnyirbálásába. Eközben hasonló mértékben megemelték a mig- ránsválság kezelésére szánt összegeket. Ráadásul a tőlünk megvonandó pénzösszegek nagysága - mutat rá Šimečka - kísértetiesen hasonlít azokra az összegekre, amelyeket büntetésként kellett volna fizetnünk az általunk be nem fogadott menekültek után egy korábbi bizottsági javaslat szerint. Logikusan kínálkozik a magyarázat, hogy gyakorlatilag suttyomban vál­laltunk a büntetést, más formába csomagolva és elhallgatva, csak ne kell­jen menekülteket befogadnunk. Az Európai Unió Tanácsának hivatalos honlapján persze uniós zsargonban, diplomatikusan van minden megfo­galmazva és természetesen a kiadásnövelésekre koncentrálva, de a mellé­kelt táblázatban lévő számok egyértelműek. Azt mutatják, hogy a Tanács jövő évi költségvetési javaslata szerint a „Biztonság és állampolgárság” nevű részre szánt összegeket (ebből finanszírozzák a menekültválság ke­zelését) 24,4 százalékkal megemelné az idei évhez képest, miközben a „Gazdasági, szociális és területi kohézió” fejezetre (jórészt ebből támo­gatják az elmaradottabb térségek felzárkóztatását) 23,93 százaléknyival kevesebbet költené. Persze más részeket is érintenének az elvonások és másutt is van emelés, valamint az összes változás után is még mindig a kohézióra és a „fenntartható növekedésre” (ez főleg a közös agrárpolitikát takarja) menne messze a legtöbb kiadás az EU közös költségvetéséből. De mégis egyértelmű, hogy a tervezet valóra válásának fő vesztesei az új, kelet-közép-európai tagországok lennének, amelyekbe a legtöbb fej­lesztési pénz áramlik. Még akkor is, ha cinikusan megjegyezhetjük, hogy ezeket a pénzeket például Szlovákiában sosem tudtuk egészében lehívni, a hatékony, korrupciómentes elköltésükről nem is beszélve. Az EU éves költségvetése egy hétéves költségvetés (jelenleg a 2014 és 2020 közötti) keretei között mozog, a Bizottság tesz rá javaslatot és a Tanács meg az Eu­rópai Parlament közösen fogadja el a végső verziót (erre november 17-ig van idejük). A jelenlegi tanácsi tervezethez még hiányzik a parlament jó­váhagyása, de a tagállamok kormányai (ők ülnek a Tanácsban) már elfo­gadták. Tegyük hozzá, csendben, a máskor oly hangos populisták most takti­kusan hallgattak arról, hogy megszavazták a nekünk szánt pénzek meg­kurtítását. Köztük Robert Fico szlovák kormányfő, aki első kézből tájé­kozódhatott, hisz a Tanácson belül a költségvetési tervezet elfogadását a szlovák elnökség nevében Vazil Hudák volt gazdasági miniszter koordi­nálta. A lépés meg a kommunikáció teljes hiánya újra rámutat, hogy térségünk vezetőinek annyira jól jön a migráns/menekültellenes kártya folyamatos kijátszása, és az országuk védelmezőjeként magukra vett szerep eljátszása, hogy ezért nem csekély pénzügyi áldozatot is hajlandóak hozni. Persze csak halkan, csöndben, ilyen „sikereket” nem szokás nagy dobra verni. nem sikerült! Angela, Megváltoztatja a námet menekültpolitikát Angela Merkel pártja, a CDU berlini tartományi válaeztáeon elszenvedett kudarca. Merkel egyébként már hetek óta nem használja a befogadással kap­csolatban tavaly kiadott jelszót, a Wir schaffen das-t (Sikerülni fog). Azt felváltotta a Németország Németor­szág marad jelszó. A Die Welt című lap rámutatott, hogy Merkel a válasz­tási kudarc miatt nem utazott el hét­főn a New York-i ENSZ Közgyűlésre sem. Ez sorozatban az ötödik tarto­mányi választási kudarc, a lap szerint a kancellár egyetlen szerencséje, hogy tavaszig nincs több választás. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a CDU berlini szervezete hi­bás a választási katasztrófáért, nem pedig a kancellár. A két héttel ezelőtti mecklenburgi tartományi választás­sal ellentétben a berlini választás „nem Angela Merkel menekültpoli­tikájáról szóló szavazás volt” - írta a lap. A fővárosiak 50 százaléka elé­gedett a kancellár munkájával. A Frankfurter Rundschau szerint az eredményt meghatározta a menekül­tek gyakran hisztérikusan tárgyalt kérdése, és a politika régi szereplői­nek tevékenységével való elégedet­lenség is. „Különösen ironikus, hogy a kancellárt azért az állítólagos me­nekültbarát politikájáért büntették meg, amellyel már szakított.” A Süddeutsche Zeitung elemzésé­ben kiemelte: az SPD és a CDU rossz szereplése nemcsak a bevándorlóel­lenes Alternatíva Németországnak (AfD) megjelenésének tulajdonítha­tó, hanem annak is, hogy elhanyagol­ták a robbanásszerűen fejlődő fővá­ros növekedési fájdalmainak enyhí­tését. A lap Ideges demokrácia című kommentárja szerint „az AfD sike­rének az az üzenete, hogy nem ter­mészetes, nem magától értetődő, hogy a társadalom liberális, és az is marad, nem magától értetődő, hogy a kisebbségeket - és itt nem csak a me­nekültekről van szó - tisztelik, és to­vábbra is tisztelik majd, és az sem magától értetődő, hogy a demokrá­ciát mindenki szereti, és továbbra is szeretni fogja”. Azonban az AfD mi­att Németország nem lett kevésbé de­mokratikus, és az utóbbi időszak bel­politikai fejleményeinek kedvező hatása is lehet: a berlini választás után elindulhat egy folyamat, amelynek révén a két néppárt, az SPD és a CDU ismét jobban megkülönböztethető lesz egymástól, az SPD az arculatá­nak baloldali, a CDU pedig a jobbol­dali elemeit emeli ki, ami nem árthat a demokráciának. A Bild am Sonntag megbízásából készült felmérés alapján a CDU/CSU most a szavazatok 32%-át szerezné meg az országos parlamenti válasz­táson. Ez 10%-os visszaesés a 2013- as41,5%-hozképest. (MTI) FIGYELŐ Nem kell fólni, fájni fog Az EU nagyon fájdalmassá teszi London számára a brexitet, és gondja lesz arra, hogy Nagy- Britannia rosszabbul éljen az uni­ón kívül - mondta Robert Fico a Financial Timesnak. Most meg­látjátok, miért fontos az EU-ban maradni - ez lesz az EU stratégiája - tette hozzá a kormányfő. Sze­rinte blöffölnek azok a brit politi­kusok, akik azt mondják, hogy „minden rendben lesz, minden fantasztikus lesz”. Fico a közép-európai EU-tagok idegességéről és félelmeiről szólt a szabad mozgás szabályozásáról elhangzott londoni követelésekkel kapcsolatban. Hozzátette: az ö legfőbb követelése a szlovák ál­lampolgárokkal szembeni egyenlő bánásmód. „Nem engedhetjük, hogy az Egyesült Királyság má­sodosztályú állampolgárok cso­portját hozza létre a keleti EU- munkavállalókból.” Ha sikerül elérni, hogy London ugyanolyan bánásmódban részesítse az uniós munkavállalókat, mint a briteket, „akkor a válás sikerrel jár, de eb­ben az esetben is az Egyesült Ki­rályság számára lesz fájdalma­sabb” - fejtette ki Fico. Korábban a Reuters brit hírügynökségnek az mondta, a visegrádi négyek meg­vétóznak minden olyan megálla­podást, amely korlátozná a mun­kavállalásijogokat. „Magyaror­szág, Lengyelország, Csehország és Szlovákia nem köt kompro­misszumot, ha úgy látjuk, hogy nem bánnak egyenlően a Nagy- Britanniában élő és dolgozó em­berekkel” - szögezte le. Theresa May brit miniszterelnök már többször hangoztatta, viszo­nossági alapon a brexit után is biztosítható lesz a külföldi EU- állampolgárok és az uniós tagál­lamokban letelepedett britek jo­gainak érvényesülése. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom