Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-17 / 216. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2016. SZEPTEMBER 17. PORTRÉ 13 N em az ágyban vált híressé. Épp ellenkezőleg. Ott próbálták leírni, végső kudarcra ítélni. O volt A szürke 50 árnyalata szadomazochista iparbárója, a vonzó megjelenésű Christian Gray, akit gyerekként elhanyagoltak, szeretetet egyáltalán nem kapott, a szerelmet pedig megalázással és fájdalommal párosítja. Jamie Dornan hatalmasat bukott a filmmel. Nem mintha bármi is rajta múlott volna. Nem ő írta a bárgyú történetet, nem ő álmodott belőle mozgóképet - csupán eljátszott egy karaktert, amely színészi- lég nem kívánt tőle semmi különöset. Bizarr helyzetekben mutatta meg hibádan testét, túlfűtött érzéki szituációknak feltüntetett, érzelemmentes helyzetekben egy vonzó, melankolikus multimilliomos extra vágyait. Megmérettetett, és könnyűnek találtatott. Még egyszer és aláhúzva: nem rajta múlott. Tehetségének köszönhetően nem is került a süllyesztőbe. Korábban ugyanis volt néhány szerepe, amellyel bizonyítani tudott. Ő játszotta például a Sofia Coppola rendezte Marie Antoinette-ben a francia királynő szeretőjét, Axel Fersen svéd katonát. Pár perces epizódjával lépett is egy nagyot. Az Árnyak verőfényben már róla is szólt. Ezután kapta meg a Hajsza című angol krimisorozatban Paul Spector, a pszichopata gyilkos szerepét, amelyben Gillian Anderson mellett is remekelni tudott. Paul Spector veszélyes bűnöző, otthon, családi körben szerető férj, gondos szívű apa. Londonban a legrangosabb filmes díjakra jelölték alakításáért, pedig pár évvel korábban „még csak” Calvin Klein kisportolt testű modelljeként ismerte a világ, aki mezítelen felsőtestével, szűk farmernadrágban cipelte a hátán az ugyancsak hiányos öltözetű Éva Mendest. Ez volt egy magasan ívelő modell- pálya csúcspontja. Jamie Dornan egy híres ír szülész-nőgyógyász és ápolónő fia, aki tizenhat évesen veszítette el gyógyíthatadan betegségben meghalt édesanyját. Még mielőtt színészi álmait megvalósíthatta volna, nagy reklámcégek kampányarcaként vált ismertté a világban. Óriásplakátok hirdették kiváló fizikai adottságait, fotogén arcát, és csak másodsorban a terméket, amelyek széles körű népszerűsítését rá bízták. „Két nővérem után születtem a családban, s bár apám kitűnő szülészorvos hírében állt, egyikünk világrajövetelét sem akarta végigasszisztálni - mesélte Karlovy Vary fesztiválján. - Gyerekként állandóan olvastam, szinte faltam a könyveket, de a sport is módfelett érdekelt. Nyolcévesen kezdtem el rögbizni, tizenegy évesen golfozni. Eszak-írországban, ahol felnőttem, állandó feszültség volt a katolikusok és a protestánsok között. A mi családunk protestáns, sokszor értek bennünket is szóbeli támadások. A gimnáziumot Belfastban végeztem el, ahol a drámaművészet izgatott a legjobban. Játszottam a Vértestvérekben, sőt még Csehov Cseresznyéskertjében is. Anyám halála irtózatosan megviselte a családot. Sokáig én is azt hittem, egy ilyen tragédiából leheteden talpra állni. Apám volt az első, akinek sikerült. Beleszeretett egy orvosnőbe, akit nem sokkal később feleségül vett. Angol irodalomból és művészet- történetből érettségiztem, mégis marketing szakra jelentkeztem a Teeside Egyetemen. Nem kellett volna. De valahogy éreztem, hogy Jamie Dornan Érző szívű alfahím nemsokára komoly fordulatot vesz az életem. így is történt. Találkoztam Bruce Weberrel, a világhírű divatfotóssal, s az ő sugallatára hátat fordítottam Belfastnak és a marketing szaknak. Milánóban kezdtem el modellkedni, de nem állítom, hogy ott várt a dolce vita. 2002- ben kezdődött új fejezet az életemben, amikor leszerződtem a Select modellügynökséghez. Dior, Armani, Calvin Bűéin, a legnagyobb divatcégek arca lettem. Igen, ez kellett ahhoz, hogy elindulhassak a színészi pályán.” Hiperaktivitásának köszönhetően addigra pár sebet is begyűjtött a testén. Egy rögbimeccsen betörték az orrát. Belfast kültelkén meg is támadták párszor, de kocsmai verekedésbe is belekeveredett olykor. Kemény fiú, még ha az arca nem is erről beszél. „Játszottam már csavargót is, aki sehol sem találja a helyét a világban - folytatja. - Érdekes helyzetekbe sodort a szerep.” Főleg, hogy ezzel párhuzamosan olyan cégek öltözékeiben fotózták, mint a Gap, a Desigual vagy a Hugo Boss. Rongyokban állt a kamera előtt, elegáns öltönyökben pompás helyszíneken. A kiugrást végül Paul Spector szerepe hozta el, amelyben meg kellett mutatnia a brutális, mindenre elszánt vadat és a gondoskodó, szeretetteljes apát. „Elképesztően nagy színészi kihívásként éltem meg ezt a lehetőséget. Ennél bonyolultabb, ösz- szetettebb karaktert színész nem nagyon kívánhat magának. Nem volt könnyű eljutni eddig a pontig. Rengeteg falat kellett ledöntenem. Egy modell, főképp, ha divatos arcú, gyakran ütközik akadályokba. Jóképű, de tehetségtelen, mondják róla sokan, anélkül, hogy igazán ismernék. Tény, a vonzó megjelenés nem sok babért ígér a színészi pályán. Ha nincs tartalom, mélység a menő arc mögött, legfeljebb üres fejű bájgúnárokat játszhatsz, többre nem viszed. Az izgalmas egyéniség elengedhetetlen a kamera előtt.” S azok, akik nem látták őt a Hajszában, épp ezt hiányolták belőle A szürke 50 árnyalatában. Azt hitték, itt egy újabb alfahím, aki csak azzal tud hódítani, amit ágyban, elegáns környezetben mutat. Érzéki kisugárzása mellett Jamie Dornan azonban mással is tud szolgálni. Hiteles játékkal, beleérző képességgel, az adott karakterhez szükséges gesztusokkal. Mostantól ezt már nem kell bizonygatnia. Sean Ellis friss alkotásában, az Anthropoidban, amely a Reinhard Heydrich náci helytartó ellen elkövetett merényletet eleveníti fel, az elképesztően idegborzoló, hiteles dokumentumok alapján forgatott akciófilmben, ő formálja meg Jan Kubišt, az Angliában kiképzett cseh ejtőernyőst. Szlovák társával, Jozef Gabčíkkal ő tervezi meg és hajtja végre a háborús évek egyik legveszélyesebb hadműveletét. Kubiš és Gabéík a hivatalos csehszlovák hadseregből dezertáltak, és titokban tértek vissza hazájukba, hogy végezzenek az élet és halál uraként, sőt „Prága legvéresebb henteseként” emlegetett Heydrichhel. A cseh-angol- firancia koprodukcióban készült, 1942-ben játszódó történelmi dráma egészen új fénybe állítja Jamie Dornant. Merénylőt játszik, de pozitív hőst, aki az életét áldozza fel hazája szabadságáért. Tisztán, pátosz nélkül, nemes egyszerűséggel formálja meg a figurát, a legkegyedenebb helyzetekben is valósághűen, lenyűgöző odaadással és rátermettséggel. „Régóta ismerem ezt a történetet, de amikor Sean jelezte, hogy filmre akarja vinni, és engem szemelt ki Jan Kubiš szerepére, újra elkezdtem tanulmányozni az ezzel kapcsolatos dokumentumokat. Valósággal bekebelezett a sztori. Tavaly, a forgatás előtt pedig bejártam az összes prágai helyszínt, ahol a két hős megfordult. Mindent látni akartam, amihez közük volt. Sokszor el is szégyelltem magam, miután rádöbbentem, mire vállalkoztak és milyen körülmények között. Többször feltettem magamnak a kérdést: én vajon hajlandó lennék-e egy ilyen küldetésre? Képes lennék feláldozni az életem mások szabadságáért? Mindig másokra hagyatkozunk, a legtöbbször a kormánytagokra, hogy ők majd minden kérdést megoldanak, és elsimítják a legégetőbb konfliktusokat is. De mi magunk mit teszünk ez ügyben, és mit tennénk, ha tudnánk, hogy adott esetben az életünket kockáztatjuk. Felébreszteni magunkban a gonoszt sokkal könnyebb, mint bárki gondolná. Nehezebb kikapcsolni az egonkat, és többet gondolni másokra. Csodálattal beszélünk Gandhiról és Teréz anyáról, akik az életüket szentelték sokak boldogulásáért, de a kényelmünkről, az anyagi biztonságunkról aligha mondanánk le azért, hogy akár csak a tört részét nyújtsuk annak, amit ők nyújtottak. A színészi pálya is tele van ellentmondással. Akit beszippant ez a világ, afölött hatalmat gyakorol. Birtokolja őt. Példaként állítja tömegek elé. Nem is any- nyira erkölcsi, mint inkább optikai példaként. Ki kell hogy nézz valahogy, adnod kell magadra, követned kell a divatot. Akaratod ellenére ikont faragnak belőled. Az ügynökök rád kényszerítenek bizonyos dolgokat, csak hogy kellő publicitást biztosítsanak számodra, s ezzel nő az értéked, nekik meg a belőled eredő bevételük. Keresnek rajtad. Bizonyos fokig manipulálnak. Hirtelen azt veszed észtre: árucikk lettél. Nem étkezhetsz úgy, olyan szabadon, mint előtte. Nem rohanhatsz ki az utcára mackónadrágban, mert a le- sifotósok az ilyen pillanatokból élnek, ezekre vadásznak, nem ihatsz meg egy koktélt a bárban, nehogy botrányba keveredj, és ha hajnalban hazafele tartasz, jó kedvedben nem mártózhatsz meg a szökőkút- ban. Figyelik minden lépésedet. Egyszer csak kezded elveszíteni az egyéniségedet. Na, ebben segített nekem Jan Kubiš. Hogy legyen erőm megőrizni a belső arcomat, és az maradjak, aki vagyok. íme, egy szerep, amely visszahatott!” Christian Graytől kezdettől fogva elhatárolódik. Nem tartja erotomán férfinak magát. Jan Kubišt tiszteli, mélyen meghajol emberi nagysága előtt. „Pénteken elolvastam a forgató- könyvet, hétfőn már hívtam is Sean Ellist, hogy igen, boldogan vállalom a szerepet. Nagyon szép emlékeket őrzök a prágai forgatásról. Remek cseh szakemberekkel dolgozhattunk, és úgy érzem, nagyszerű filmet készítettünk. Az Anthropoidot akkor is elvállaltam volna, ha előtte már tíz háborús drámában játszottam volna. Egyébként rögtön utána egy újabb háborús thrillerben dolgoztam. A Jadotville ostroma 1961-ben játszódik. Patrick Quinlen bőrébe bújva százötven katonával a hátam mögött szállók szembe háromezer kongóival.” Ez ő, az írek új adu ásza. Beszélgetés közben halk és szelíd ember benyomását kelti, bár a keze nemegyszer ökölbe szorul az asztalon. Erős jellem. Határozott alkat. Tudja, mit akar. Nem engedi, hogy mások jelöljenek ki számára ilyen-olyan utat. Majd ő. Arra megy, amerre ő látja jónak. Már nem tévedhet. Szabó G. László
