Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-06 / 183. szám, szombat

KULTÚRA 8 2016. augusztus 6. www.ujszo.con MOZIJEGY Nem fólünk a sötétben Valami baj van az Amikor kialszik a fény című horrorral, mivel hiába igyekeztem, sajnos egyszer sem ijedtem meg, amikor néztem. Pe­dig, mint minden horrorfilmnek, ennek is az volna a lényege, hogy ráijesszen a nézőjére, és egyetlen percre se érezzük magunkat biz­tonságban. Csak hát David F. Sandberg annyira gyenge mozit rendezett, hogy a félelem helyett inkább nevetünk kínunkban. Hiába épül az Amikor kialszik a fény a rendező egy korábbi, meg­lepően ötletes kisfilmjére, ha a vászonra nem sikerült átültetnie. Az történt ugyanis, hogy a híres horrorrendező, James Wan poten­ciált látott a Lights Out című rö­vidfilmben, és pénzt adott Sand- bergnek, hogy készítsen ebből egy egész estés mozit. Már tudjuk: nem kellett volna. Hiszen az ijesztgetés - vagyis az, hogy ami­kor lekapcsoljuk a lámpát, megje­lenik egy furcsa női alak - valójá­ban tökéletesen működik két és fél percben, ám közel másfél órán keresztül már inkább álmosító és kellemetlen azt nézni, hogyan menekülnek a sötétben megjelenő démontól a szereplők. Persze, az itt a legnagyobb gond, hogy elfelejtettek épkézláb forga­tókönyvet írni, és ennek köszön­hetően egy zavaros, helyenként kusza történetet kapunk, amely­nek egyébként az volna a lényege, hogy egy családot tart rettegésben a démon, és a nagyobbik testvér­nek (Teresa Palmer) lesz a felada­ta, hogy megmentse a szeretteit. Láttunk már hasonlót, gondoljuk rögtön, és tényleg ilyen klisékre építenek más horrorfilmek is. Csak itt már az elején az arcunkba tolják a démont, így igazából megijedni semmitől sem tudunk. Még a nevetséges falkaparászós és fénycsővel hadonászós jelenetek­től sem. Noha jó volna elveszni a démon és a lelkileg összetört anyuka előéletében, de erre a film alig fordít időt. Inkább olyan dia­lógusokkal („Meg fogunk halni?”) bosszantják a nézőt, amelyek hal­latán valamiért arra gondolunk, talán mégis vígjáték akart ez lenni. Pedig nem: az Amikor kialszik a fény csak egy teljesen értelmetlen mozi. Végül is készítettek már sok ilyet Hollywoodban. Amikor kialszik a fény. Ameri­kai horrorfilm, 2016,81 perc. Rendezte: David F. Sandberg. Szereplők: Teresa Palmer, Gabriel Bateman, Maria Bello, Alexander DiPersia. Gera Márton Egy démon tartja rettegésben a családot (Képarchívum) RÖVIDEN Elhunyt David Huddleston Los Angeles. Élete 85. évében el­hunyt David Huddleston amerikai színész, A nagy Lebowski című moziklasszikus szereplőjének megformálója. Felesége, Sarah csütörtöki közlése szerint a színész kedden hunyt el az új-mexikói Santa Fében szív- és veseelégte­lenségben - úja a Hollywood Re­porter. Huddleston több mint hat­van filmben játszott, köztük John Wayne oldalán az 1970-es Rio Lobo című filmben, a Fényes nyergek című westemben, Búd Spencer és Terence Hill oldalán a Nyomás utána! című akcióvígjá­tékban. Egyik legnagyobb filmsi­kere az 1998-as A nagy Lebowski a Coen fivérek rendezésében. JefF Bridges oldalán mellékszerepet játszott, ám alakítása nagy figyel­met és elismerést kapott. A filmben Bridges, Jeffrey Lebowski alakí­tója emberrablási ügybe keveredik, miután összetévesztik a Huddles­ton által megformált milliomos névrokonával. (MTI) Fiedler-kópek az '56-os kiállításon Budapest. Fiedler Ferenc négy képével bővült csütörtökön a Ma­gyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’ 56-A forradalom titkos művészete című időszaki ki­állítása. Varga Benedek főigazgató hangsúlyozta: 1956 emlékét nem egy hagyományos történeti kiállí­tással idézik fel, hanem a forrada­lom által inspirált műalkotásokat helyeztek történeti keretbe. Ezért is nagy öröm, hogy egy hazájában kevésbé ismert, ám világszerte el­ismert magyar festő 1956-os mun­káival gyarapodhatott a tárlat - tet­te hozzá. A tárlat műfajilag rend­kívül változatos: olajfestmények, akvarellek, grafikák, plakátok egyaránt helyet kaptak benne - is­mertette Ihász István, a kiállítás egyik kurátora, hozzátéve: a Fiedler-képek többek között Cha­gall, Kokoschka, Franciszek Sta- rowieyski, Bálint Endre és Borsos Miklós munkái közé kerültek. A Fiedler-festmények ma is nemzet­közi aukciók keresett tételei. (MTI) A reggae és rokonai Az Uprising Reggae Festival idén is gazdag programot kínál JUHÁSZ KATALIN Augusztus 26-27-én immár kilencedik alkalommal költözik Jamaica a pozsonyi Aranyhomok (Zlaté piesky) üdülőövezetbe, ahová körülbelül 17 ezer látogatót várnak az ország minden rászáből. Sőt, mivel közel az osztrák ás a magyar határ, ás egyik oldalon sincs hasonló kaliberű rendezvény, az Uprising vitathatatlanul a régió legnagyobb reggae- fesztiválja. származó Nneka kakukktojás ezen rendezvényen, mivel nem ten reggae-zenét csinál, lép fel Pozsonyban, imádja őt az it­teni közönség (is), ezért minden­képp bölcs választás volt a szerve­zők részéről. Ez a különleges hangú, törékeny hölgy finoman ötvözi a hip- hop, az r&b, az afrobeat, valamint a reggae stílusjegyeit, és érződik rajta a nigériai legenda, Fela Kuti hatása is. Dalszövegeiből pedig egy intel­ligens, öntudatos, politikai kérdések iránt is érdeklődő személyiség képe rajzolódik ki. Afrikai szülőhazájá­ból 1998-ban költözött Hamburgba, hogy antropológiát tanuljon, amiből le is diplomázott. Rövidesen beke­rült a zenei élet forgatagába, rend­szeresen megfordult olyan helyi klubok színpadain, ahol a hiphop nagy nevei is játszottak. Komolyabb ismertségre akkor tett szert, amikor 2004-ben Sean Paul és a Gnarls Barkley előtt is fellépett. Énekstílu­sát olyanokéhoz hasonlítják, mint Lauryn Hill, Macy Gray vagy Co- rinne Bailey-Rae, és olyan világ­sztárok elismerését vívta ki vele, mint a Massive Attack vagy Lenny Kravitz, aki Bob Marley mellett Nneka legnagyobb példaképe. Nagy kedvencem egy bosnyák ska-reggae-hiphop csapat is, a Du- bioza Kolektív. A koncerteken sárga-fekete szerelésben parádézó zenészek célja, hogy megváltoztas­sák a világban a Boszniáról és álta­lában a Balkánról kialakult képet. Bántja őket, hogy az emberek azt hi­szik, arrafelé csak rezesbandák szolgáltatják a talpalávalót. A pro­dukció színpadon él igazán, leme­zeiken talán kevésbé tudják hozni a féktelen őrületet. A dallamok érde­kes kontrasztot képeznek a komoly szövegekkel, amelyek a megértés­ről, békéről és elfogadásról szólnak, de némi társadalomkritika is meg- búvik bennük. A korrupciót például nagyon elítélik a fiúk, főleg, ha rendőrök művelik. Ez a fesztivál talán (szerintem mindenképp) a legjobb hangulatú nyári buli a fővárosban. A helyszí­nen kényelmesen lehet sátorozni, lubickolni a tóban, és még a vécék, zuhanyzók is kifogástalanok. A részletes programot itt találják: www.uprising.sk. Az évek alatt megfordult nálunk a műfaj krémje, illetve több olyan feltörekvő előadó és zenekar, akik a pozsonyi fellépést követő évben lettek világhírűek. Aki tehát ellá­togat erre a fesztiválra, megtudhat­ja, mi újság ezen a szcénán. A fellépőlista idén is rendkívül hosszú, nem is vállalkozunk a név­sorolvasásra. A stíluspaletta pedig talán minden eddiginél változato­sabb, a roots-tól a dubon, electro- dubon és a dancelallon át a skaig számtalan alfaj hallható, mindegyik alapja az a bizonyos jellegzetes lük­tetés, amely napfényt varázsol a lel- kekbe. És belefértek a kínálatba a rokon műfajok is, például a hiphop, ráadásul most szó szerint a gyöke­rekig áshatunk le, fellép ugyanis Po­zsonyban az a csapat, amelynek ne­véhez föződik az első hivatalos hip- hop/rap sláger, a Rapper’s Delight. Ezt a fúnky alapokon nyugvó, fe­lejthető szövegű számot 1979-ben játszotta lemezre a New York-i Su- garhill Gang. Tizenkét millió pél­dány kelt el belőle, ezzel minden idők legnépszerűbb hiphopkisle- meze lett. Utoljára 2009-ben hallot­tunk a csapatról, amikor a La La Song című daluk komoly parti­sláger lett. A Sugarhill Gang magja, Wonder Mike, Master Gee és az el­hunyt Big Bank Hanket váltó Hen Dogg, valamint DJ Dynasty hosszú hallgatás után ismét együtt turnézik. Kíváncsian várjuk, vajon régi di­csőségükből akamak-e megélni, vagy valami újat is hoznak nekünk. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy olyanok ők a saj át műfajukban, mint a Rolling Stones a rockzené­ben. Az idei kínálatból személyes ked­Nneka, a kakukktojás vencem Tarrus Riley, aki pár éve vette a bátorságot és akusztikus reggae-albumot készített. Ilyesmi­vel csak azok kísérleteznek, akiknek különösen „színes” hangjuk van, ütős dalokat írnak és remek zené­szekkel veszik körül magukat. Ese­tünkben minden feltétel adott. Tar­rus Riley egyébként visszatérő ven­dég, négy éve már bizonyított az Uprising fesztiválon. Szintén másodszor érkezik a me­sés helyszínre Alborosie, akit nem igazán kell bemutatni a reggae- rajongóknak. A laikus érdeklődők­nek mondom, hogy a szicíliai szár­mazású, Jamaicában élő művész igazi ezermester. Nemcsak énekel, zenét szerez, dj-zik és producerke- dik, de a stúdióban is szinte minden hangszert ő játszik fel. Tizenöt éve­sen, 1992-ben alapította első zene­karát, jamaicai pályafutását pedig úgy kezdte, hogy hangmérnökként dolgozott például Wyclef Jean vagy Manu Chao lemezein. A roots- reggae hagyományok ápolása mel­lett a műfaj jövője felé vezető utat is mutatja. Ráadásul szeret népes ze­nekarral fellépni, gyakran tizenket- ten állnak a színpadon. Reméljük, ez most is így lesz. A nigériai apától és német anyától A Dubioza Kolektív nem balkáni rezesbanda (Fotók: Képarchívum)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom