Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-30 / 202. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. augusztus 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Patópálok Furcsa idődilatációs jelenség tanulmányozható a pártszékháznál FINTA MÁRK Az egyszerű halogatókat (cucullus vulgaris) mindenki utálja. Pláne azt az alfajt, mely még csak nem is aggódik és stresszel a rá váró kötelességek garmadája miatt, hanem kényelmesen belesimul a fotelbe, és csak azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyek épp akkor jólesnek őkelmének. Hiteget, de semmit sem gondol komolyan, a következményekkel pedig nem foglalkozik, mert úgyis lesz valahogy. Az pedig, hogy valamiért áldozatot hozzon, egyenesen elképzelhetetlen. Ez a borzasztóan bosszantó személyiségzavar már a hét kardinális bűn közt is helyet kapott a kicsit eu- femizáló, jóra való restség” címszó alatt - s mivel az nem cseng olyan baljósán, mint mondjuk a harag vagy a kevélység, haj lamosak vagyunk szemet hunyni felette. Petőfi Pató Pál ura is lusta ugyan, de azért olyan megmosolyogtatóan lusta, hiszen rászakad a háza, pókhálósodik a gatyája, és mégis, ej, ráér ő arra még. Sajnos azt is hajlandóak vagyunk egy legyintéssel elintézni, ha a politikus a patópál. A parlament, a kormányhivatal vagy a pártszékházak környékén márpedig furcsa idődilatációs jelenségeket tanulmányozhatnának a Szlovák Tudományos Akadémia tudósai, ha nem épp most faragták volna le a költségvetésüket. Az idő ezekben a politikai időbuborékokban tetszőlegesen nyújtható, csak ki kell mondani napjaink „ej, ráérünk arra még” parafrázisát: „nem volt meg a politikai akarat”. Politikai patópáljainknak játék az idő, de az egyszerű közembernek nem az. Hat év például borzasztóan sok. 2010-ben az első Fico-kormány utolsó intézkedései egyikeként elvette a szlovák állampolgárságot azoktól, akik más állampolgárságot is fel akartak venni. A patópálok látták ugyan, hogy a törvény rossz, és igyekeztek mindenkit biztosítani arról, hogy meg fogják változtatni. „Hiszen a probléma mindenkit érint, napról-napra egyre többen veszítik el az állampolgárságukat. Cselekedni kell, nem maradhat így ez az alkotmányellenes állapot” - hitegettek minket. Aztán hirtelen kimondták a varázsszót. Nem volt meg a politikai akarat. Az „azonnalból”, a „sürgősből” majd lett. „Továbbra is rossznak tartjuk a törvényt” - mondták megnyugtatóan, mikor legutóbb lehetőségük lett volna változtatni. Akkor azonban túl kényelmetlen lett volna áldozatot hozni, vagy keményebben fellépni azok ellen, akiknek ez az állapot köszönhető. Inkább dörgölőz- tek hozzájuk. Jobb lesz ez így, vannak most fontosabb dolgok is, melyeken keményen dolgozunk, állították, indokolt ezt a dolgot egy időre visszatenni a fiókba, mert nemsokára olyan fantasztikus csodákkal állunk elő, hogy csak bámulni fog a nagyérdemű, magyarázták. Aztán most kiderült, hogy az átlagember számára mennyire sok is az a hat év, amit az állampolgársági törvény 2010-es hatályba lépése óta óta elpa- tópálkodtak. 104 évesen ugyanis elhunyt Tamás Ilona, akinek állampolgárságával egész életében zsonglőrködtek, és akinek igazán fontos lett volna, hogy a patópálok végre a sarkukra álljanak, és eleget tegyenek ígéreteiknek. Azok a patópálok pedig, akik néhány éve még büszkén fotózkodtak az idős hölggyel, és furdőztek a bizalmában, most mélyen hallgatnak. Ez sem mozdítja ki őket a kényelmes semmittevésből. \ 1 I (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ‘ Angela és a „keleti veszedelem” A Handelsblatt című német üzleti lap Angela Merkel kancellár és a V4 csoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) kormányfőinek varsái találkozójáról közölt kommentárt. A Keleti veszedelem című írás kiemeli: Angela Merkel német kancellárnak előző heti prágai és varsói látogatásán „keserűen meg kellett tapasztalnia”, hogy az EU egységéből nem sok maradt, és „a keleti iszlámellenes kvartett” nem akar menekülteket befogadni egy uniós elosztási képlet alapján. Emellett az osztrák, a szlovén, a horvát és a bolgár kormányfővel, a „politikailag látszólag egyszerűbb partnerekkel” folytatott hétvégi megbeszélésein is észreve- hetőek voltak a különbségek. Ebben „az Európa számára történelmi pillanatban Németországnak vezető szerepet kell vállalnia”, hogy biztosítsa az európai integráció folytatását, és a német kancellár igyekszik is betölteni ezt a szerepet. Ám miközben „elkeseredetten keresi a közös pontokat, azt tapasztalja, hogy Németország és az unió keleti tagországai között ismét felépült az ellentétes érdekek fala”. A Handelsblatt hangsúlyozta: Németország túlságosan sokáig elhanyagolta a keleti tagállamokat, s a menekültügyben Merkel által egy éve egyedül meghozott döntés azt jelenti nekik, hogy az igazán fontos kérdésekben nem konzultálnak velük, és kevéssé veszik figyelembe érdekeiket. Ezért Merkelt „új veszedelem fenyegeti Keletről” a következő uniós csúcson. Hozzátette: a V4-ek csoportja már régen egy „hangos jobboldali populista frakcióvá vált” a brit kiválás után az EU-ban maradó 27 tagállam körében, és Berlin soká lebecsülte ezt. A V4-ek elsősorban „pénzkiadó automatának nézi az EU-t”, és nem feltétlenül tekinti értékközösségnek, amelyben a szolidaritás, az emberiesség és a liberalizmus is a politikai cselekvést meghatározó tényezők között van. , Üzért nem volt még soha annyira bizonytalan az EU jövője”—írta a Handelsblatt. Fico: Oroszországból szeretettel GÁLZSOLT A szlovák politika kettős beszéde, egy a hazai választóknak, a másik a nyugati szövetségeseknek, mindig az Oroszországhoz fűződő viszonyban nyilvánult meg leginkább. Fico Putyinnál való vendégeskedése ezért semmi újat nem hozott, hacsak valóban nem az EU soros elnökeként, annak megbízásából tapogatózott. A szlovák miniszterelnök moszkvai látogatása alatt és után újra úgy viselkedett, mintha Oroszország bábállama lennénk. Újra értelmetlennek nevezte a szankciókat, amelyek „abszolút semmilyen” hatást nem értek el, és az EU és Oroszország számára egyaránt károsak. Nincs ebben semmi új, Fico kommunikációjában évek óta ugyanazok az elemek dominálnak. Először is a megszüntetendő szankciók. Másodszor, sosem nevezte Oroszországot agresszomak vagy megszállónak a Krím bekebelezése után, csak „a nemzetközi jog megsértéséről” beszélt. Harmadszor, sosem ismerte el a direkt orosz katonai beavatkozását a kelet-ukrajnai Donbasz régióban. Negyedszer, úgy vélte, Szlovákiát és a NATO keleti szárnyát nem fenyegeti senki, nincs mitől tartanunk, nincs ki ellen „fegyverkeznünk”. És végül, többnyire kétkedve és lekicsinylőén beszélt Ukrajnáról, legnagyobb szomszédunkról. Ez a retorika (bár lehet, hogy Fico tényleg hisz benne) főleg a hazai publikumnak szól. Egy 2015-ös felmérés szerint a visegrádi négyek közül egyedül Szlovákiában bíznak jobban az emberek az oroszokban (31,3%), mint az amerikaiakban (27,2%). Egy másik, idei februári felmérés szerint a hazai népesség legnagyobb része (51,8%) szerint Szlovákiának sem a Nyugathoz, sem a Kelethez nem kell tartoznia, hanem valahol középen kell állnia. A pártok szavazótáborát nézve egyedül a Smer szimpatizánsai között haladta meg a Kelethez (lényegében Oroszországhoz) húzó hívek aránya (16,7%) a Nyugathoz való tartozást támogatókért (16%), s persze a kettő közötti semleges pozíció hamis illúziója dominált (57,6%). Azért hamis illúzió, mert sem gazdasági-társadalmi modell, sem geopolitikai alternatíva nem létezik a két blokk közötti léthez. F ico megnyilatkozásai azonban pontosan ezt az illúziót, meg a ruszofil tendenciákat táplálják, a kormányfő hazabeszél a híveknek, akárcsak a migránskérdésben. Ha azonban megnézzük a gyakorlati politikát és a Nyugatnak szánt nyilatkozatokat, akkor példás és megbízható EU- és NATO-tag vagyunk. Megszavaztuk az Oroszország elleni szankciókat és sosem szavaztunk a meghosszabbításuk ellen. Ugyanez a helyzet Ukrajna EU-s társulási szerződésével. Közben fedezzük Ukrajna gázszükségletének nagyobb részét a fordított irányú gázszállítással, és nem felejtjük el bírálni az Északi Áramlat gázvezeték tervét (amely kikerülné Ukrajnát és így Szlovákiát). Szóval Fico a Nyugatnak és a hazai választóinak is azt mondja, amit azok hallani akarnak, és nem zavartatja magát amiatt, hogy a kettő szöges ellentétben van egymással. Fico ostoba szavazói meg ezt sem veszik észre. Idáig ez a régi történet folytatása, mondhatni lerágott csont, de a sajtóban olyan hírek is felröppentek, hogy Fico esetleg az EU soros elnökeként, az EU megbízásából is tapogatózott Putyinnál. Ennek azért, valljuk meg, kicsi a valószínűsége. Fico a nemzetközi politikában nem fajsúlyos szereplő. Bár szép az a Čamogurský-féle illúzió, hogy Szlovákia afféle közvetítő, híd lehetne Németország és Oroszország között, de nem reális. Először is, egyik országgal sem vagyunk határosak, másrészt ha Merkel és Putyin beszélni akar, megtehetik közvetlenül, ráadásul az anyanyelvükön - Merkel volt NDK-s kutatóként beszél oroszul, Putyin meg Drezdában volt KGB-ügynök a kommunizmus alatt, így kiválóan tud németül... Fico szokásos szájkaratéja helyett inkább a találgatások logikája aggasztó, az ugyanis kitapintható, hogy az unión belül egyre nő az Oroszország elleni szankciók elutasítása, ezért lehet, hogy nem lesznek hosszú életűek. Ez a jelenlegi helyzetben szomorú és rossz döntés lenne, mert - Fico szavaival élve - abszolút semmit, mármint semmi jót nem érnénk el vele, csak az orosz agresszió elfogadását és a továbbira való bátorítást. FIGYELŐ Csehország - nemzetisége: nincs A 2021 -es népszámláláskor Csehországban már nem kérdeznek rá a nemzetiségre. A statisztikai hivatal ezért jutott erre az álláspontra, mert a legutóbbi népszámlálások azt mutatják, hogy a csupán önkéntesen kitöltendő nemzetiségi hovatartozás rovatot egyre kevesebben töltik ki. A 2011 -es népszámláláskor a 10,5 millió főből a nemzetiségi rovatot 2,74 millióan nem töltötték ki, 2001 -ben még csak 173 ezren. „Tekintettel arra, hogy a nemzetiségi hovatartozás megjelölése önkéntes, és egyre nő azok száma, akik ezt nem adj ák meg, a statisztikai hivatal a 2021-es nép- számláláskor erre az adatra nem kérdez rá” - áll a kormány kiadványában. A jelentést a kilencvenes évektől adják ki évente, s bemutatja, hogyan teljesíti Csehország a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásait, mit tett a kormány, a minisztériumok és az önkormányzatok e téren. A kiadvány felét a hivatalosan elismert kisebbségek - köztük a magyarok - szervezeteinek értékelése teszi ki. Az egyes kisebbségek saját szemszögükből értékelik az állam tevékenységét, és megfogalmazzák főbb követeléseiket. A kisebbségek egyik visszatérő felvetése, hogy miért önkéntes, s nem kötelező a nemzeti hovatartozás kitöltése. Az illetékesek szerint a nemzetiségi rovat nem kötelező jellegét az EU úja elő, s azt Csehország egyoldalúan nem tudja módosítani. (MTI)
