Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-20 / 195. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. augusztus 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Logikusan, elvtelenül Ilyesmi agyonhasznált, dekadens koalíciónál szokott előfordulni m MÓZES SZABOLCS A szemünk előtt hull szét a kormánykoalíció és áll újra össze más formában. A folyamatnak megvan a maga belső logikája, ám érthető, ha a választók gyomra ezt nehezen veszi be, és duzzad a politikától megcsö- mörlöttek tábora. Túlélési csomag. Nagyjából ezt jelenti az az öt képviselő a Hídnak, akik Procházkától, vagyis Brecelytől, vagy a fene tudja kitől és miért de­zertáltak a legkisebb kormánypárt­ból. Abból a pártból, amely most már akár meg is szűnhet. Túlélési csomag, ugyanis a beju­tási küszöb felé tendáló Híd egy erős tárcát kaphat, és látszólag az SNS szintjére erősödik. A közlekedés­ügyből sok mindenkit jól lehet lakat- ni: oligarchát, trafikot kérő pártkato­nát, kiéheztetett polgármestert, mak­kal álmodó választót. A dolog fo­nákja, hogy a Smer márciusban nem véletlenül adta az egyik legnagyobb és legfontosabb tárcát a lelke kilehe- lésére készülő Sietnek. A háttérben kiosztották a lapokat, a következő négy év „tenderalagútjai” betonbiz­tosak, a minisztériumban pedig ál­lamtitkárként ott maradt a smeres „helytartó”, Viktor Stromček, aki már az elmúlt években is egyfajta Junior” miniszter volt az életunt Ján Počiatek mellett. Brecely mellett még inkább. Mit lehet itt elérni? Lát­szólag sok a pénz, széles az ágenda, ám az új miniszter a készbe, a lezsí- rozottba ül be. így a Híd számára nem is az lesz a kulcsfontosságú, hogy meggyőzze a Smert a tárca át­adásáról, vagy hogy kit ültet oda, ha­nem hogy sikerül-e pár morzsát az asztal narancssárga részére átgörget­ni, amivel etethető lenne a választó és a regionális politikus a következő négy évben. Morzsáknál több ugyanis nem marad. A történetnek megvan a belső po­litikai logikája. Procházkát és az ő totálisan becsapott választóit leszá­mítva mindenki jól jár a koalícióban, ám a jelenetsor a választók még na­gyobb kiábrándultságához vezet. Normális esetben a pártok világosan látható arcvonalak mentén szállnak lövészárokba a választások előtt, majd az eredmény függvényében megalakul egy, a maga nemében ko­herens belső logikával rendelkező kormány, amellyel az egyik tábor természetesen elégedetlen, a másik viszont nem kis elvárásokat táplál iránta. Márciusban tömegek érezték magukat megvezetve, pozitív elvá­rásai szinte senkinek sem voltak, most pedig, még a kormányzás első fél évében, alig túl a száz napon olyan folyamatok tanúi lehetünk, amelyek egy agyonhasznált, dekadens, utol­sókat rúgó koalíciónál szoktak elő­fordulni. Széteső párt, átrajzolt erő­viszonyok, „zsetonként” viselkedő képviselők, újrafogalmazott koalíci­ós szerződés. A folyamat eredménye így a stan­dardnak mondott politikától elfordu­ló választók táborának további duz­zadása. Az emberek ugyanis azt lát­ják, hogy a kormányzati politika, a hatékony és jó vezetés, a fejlődés, a reformok vagy a hétköznapi életet megkönnyítő lépések helyett semmi másról sem szól, mint hatalomról, bizniszről, paktumokról, posztokról és egyéni érdekekről. Kár. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A valódi gond Soros Györggyel SERES LÁSZLÓ F jabb leplet sikerült lerántani a Soros György-féle hálózatról ­U kiáltotta világgá az állampárti Magyar Idők című lap a napok­ban, és szinte már mindegy is, mi vólt a konkrét hír, álmunkban fel tudnánk sorolni a filantróp tőzsdeguru ősbűneit: ránk sza­badítja a migránsokat, globalista spekuláns, aláássa a szuverenitásunkat meg mindent, ami nemzeti, keresztény, heteró. A magyar állami és ál- lampártközeli média felháborodásának legújabb tárgya most az, hogy a WikiLeaks és az oroszokhoz köthető DC Leaks e-maileket szivárogtatott ki Soros kiterjedt alapítványi networkjének elmúlt néhány évéből, így kiderült némely magyar szál, benne az, hogy a 444.hu független hírportál „mintegy ötvenezer dollárt kapott 2014-ben Soros György Open Society hálózatától, hogy olvasói bevonásával mind a 106 egyéni választókerü­letben felvegye a küzdelmet a választási visszaélésekkel”. Fel vagyunk háborodva, „nem találunk szavakat” (E. P.). Ilyen mélyre süllyedt tehát a független média, hogy rongyos ötvenezer guruló dollá­rért árulja a hazát azzal, hogy esetleges választási visszaélésekről tudó­sít. És még el is titkolta - ez nem vicc, hanem napok óta központilag elő­adott vád a 444-gyel és nyolc másik jog- és demokráciavédő szervezettel szemben: eltitkolták egy magánadományozó magánadományát. írják ezt egyébként azok a valódi olvasótábor nélküli, ergo piacképtelen, ergo erősen közpénzfüggő print és online lapok, amelyek tulajdonosai általá­ban elvesznek valahol a Rogán-Habony-Vajna-tengely és a ciprusi-máltai offshore-ok között, félúton. Véletlenül sem kell egyetérteni Soros György menekültügyi elképze­léseivel (magam sem teszem), de nemzetietlen bűnbakká stilizálása, az általa támogatott humanitárius segítséget nyújtó jogvédő szervezetek kriminalizálása totális tévút, alapos félreértése a menekültügy komplex jelenségének éppúgy, mint a nemzeti szuverenitásnak. Ráadásul teljesen eltereli a figyelmet a kiszivárogtatási ügy valódi érdekességéről, Soros és a Clinton Alapítvány szoros és megbonthatatlan kapcsolatáról, és még inkább: a zsidó származású üzletember radikálisan Izrael-ellenes háttér- tevékenységéről. A beszűkült magyar médiatudat természetesen általában ott ér véget, ahol a trianoni határok elkezdődnek, nem csoda tehát, hogy alig valaki tudja: van élet a hazai szervezeteken, online lapokon túl is. Az európai országok külpolitikáját (és ha majd lesz ilyen: az összehangolt európai kül- és biztonságpolitikát) ennél kicsit jobban befolyásolják a Közel- Kelet történései, nem mindegy tehát, hogy a befolyásos amerikai multi­milliárdos hogyan lép a régióban. Nos, Soros, akinek amúgy meggyő­ződése, hogy Izrael és Amerika tehet az új európai antiszemitizmusról, katasztrofálisan lépett. Az általa megvetett, holott nyugati típusú demokráciát és popperi nyílt társadalmat megvalósító zsidó államot Soros alapítványa „rasszista és antidemokratikus” államnak tartja, úgyhogy közel 10 millió dollárral támogatta az Izraellel szemben minimum elfogult, maximum ellenséges szervezeteket, arab és szélsőbalos NGO-kat, bojkottmozgalmakat. Mindeközben persze folyamatosan hallgat a Palesztin Hatóság, a Ha- mász, a Hezbollah és hasonló civilszervezetek Izraelt aláásó napi tevé­kenységéről, holott nyílt társadalmilag lenne mit mondani és tenni. A zsidó állam szándékos gyengítése, napi túlélőharcának (ami persze a Nyugat, így Európa napi harca is) ellehetetlenítése több mint az elhíre- sült bűn. Hiba, aminek az árát a nyílt társadalmak fizethetik meg. A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője FIGYELŐ Bátorság, nyitottság sátortól a füldugón át a világító karkötőig min­dent árultak a Szigeten, ami kényelmesebbé teszi a fesztiválozást. A legbizarrabb se­gédeszközt a vécék mellett lehetett beszerezni. Tavaly még túltettem magam rajta, eleve halálra ítélt ötlet­ként kezelve a dolgot, de a gyártó nyilván nem jelent volna meg idén is a sokkoló termékkel, ha nem érné meg. így most a pisitölcsérről lesz szó, a női egyenjogúság jegyében. Pisilőtölcsér hölgyeknek - ez állt a csomagoláson. Speciális papírból, ötös kiszerelésben 800 forintért vesztegették, de volt két darabos próbaszett 250-ért. Jól jön, ha állva szeretnél pisilni, magyarázta az el­adó. Nem irigylem a munkáját. Egészségügyi okai is lehetnek an­nak, ha valaki átmenetileg nem tud vécére ülni, de valójában arról szól a történet, hogy az ember nem szívesen ül idegen vécédeszkára. A szabadtéri rendezvényeken megszokott kék, pottyantós vécék használata pedig akrobatikus ügyességet igényel, hi­szen fölé kell helyezkedni, combi­zomból tartani magunkat, és úgy ta­lálni bele a lyukba, hogy se a bu­gyink, se más ruhadarabunk ne érjen az undorító tartályhoz. Egy fagyitölcsért, vagy keske­nyebb papírcsákót képzeljenek el, amelynek a csúcsát levágták, a pere­mét pedig a megfelelő helyre kell il­leszteni. így elvileg akár a férfi pi­szoárnál is könnyíthetnek magukon a lányok, asszonyok, nem kell kiállni- uk a női klotyó előtt kígyózó sort. Szóval hol másutt árulnák az ilyes­mit, ha nem egy fesztiválon. Az eladó szerint szépen fogyott a termék, mivel „a mai lányok bátrak és nyitottak, nem félnek az újdonsá­goktól”. Élénk érdeklődésem hatá­sára végül felajánlott egy ingyenes termékmintát, de maradiságom és bátortalanságom miatt nem éltem a lehetőséggel. Konzultáltam viszont egy felhasználóval, és a következő­ket tudtam meg. Az intimtölcsért csakis szoknyában lehet használni, a farmeres lányoknak telj esen le kell tolniuk a nácit, a bugyit pedig leg­alább térdig, de legjobb teljesen le­venni. Emiatt a piszoárhoz állni nem tanácsos, hacsak nem zavarják az ember lányát a kíváncsi tekintetek. Nagy sörözések után sem ajánlatos „tesztelni”, mert kicsi a lyuk a tölcsér végén, nem tud elég gyorsan kicso­rogni rajta a vizelet, és olyankor az­tán nincs B terv. Ha pedig nem sike­rül felül a precíz illesztés, pontosan az történik, amire a tölcsért elképzel­ve most a legtöbben gondolnak. Semjőn: vissza a zárvatartást Visszaállítaná és kiterjesztené a boltok vasárnapi zárvatartását Ma­gyarországon Semjén Zsolt, a KDNP elnöke. A Magyar Idők című kormánypárti lapnak azt mondta: el kell érni, hogy a szak- szervezetek is tűzzék a zászlajukra a kérdést. Semjén szerint az elmúlt évben beigazolódott: a szabad va­sárnap ellen felhozott gazdasági érvek alaptalanok voltak, a mun­kavállalók kifej ezetten j ól j ártak vele. A KDNP mégis visszavonu­lót fújt abban a kérdésben, hogy a szabad vasárnapról és a migráció­ról szóló népszavazást egyszerre tartsák.,,A kvótareferendum élet­halál kérdés a nemzet számára, eredményét nem lehet kockára tenni” -jelentette ki. Szerinte a kormányzati kommunikáció fele­más és bizonytalan volt a zárvatar- tás ügyében, a gazdasági tárca „fél vagy inkább negyed szívvel állt az ügy mellé, voltaképpen sose támo­gatta” - fogalmazott. Hét Hónap, 143 áldozat Január elejétől július végéig 143 ember halt meg terrorcselekmé­nyekben Nyugat-Európában, ez a szám 1980 óta a második, a madri­di merénylet éve, 2004 óta pedig a legmagasabb. A BBC a kimutatást több ezer újságcikket elemezve készítette el, összevetve a Mary­landi Egyetem terrorizmussal fog­lalkozó adatbázisával (Global Ter- rorism Database, GTD). A kutatás vezetője, Erin Miller rámutatott, Nyugat-Európában az 1970-es években többször is magasabb volt a terrorizmus halálos áldozatainak száma az ideinél. Emlékeztetett az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) merényleteire, a baszk ETA akcióira Spanyolor­szágban és Franciaországban, a szélsőbalos csoportokra az NSZK- ban és Olaszországban. „Hiba lenne azt feltételezni, hogy Nyugat-Európa lefelé tartó végte­len spirálba került, ez nem így van” -mondta. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom