Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-18 / 193. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. augusztus 18. SPORT 113 Magyarul is megérteti magát Špotáková KUBÁNY ÉVA A cseh Barbora Špotáková egymás után kátszer nyert olimpiai aranyérmet női gerelyhaj ításban, ez előtte még senkinek sem sikerült. A prágai Dukla rokonszenves versenyzője, aki pár éve magyarul is tanult, ás az idén kétszer is volt Debrecenben edzőtáborban, Rióban már a negyedik olimpiáján indul. Ismét az éremesélyesek egyike a ma éjjeli döntőben. Édesapja, Špoták Fe- renc magyar szárma- zású, így közel áll ön- & höz a magyar nyelv. A kétezres évek elején ön is járt két évig magyarnyelv­tanfolyamra a Prágai Magyar Kulturális Központba... Apu a Kassai járásban lévő falu­ból, Szentandrásról való, és az ő anyukája volt magyar. Sajnos, a nagymama már nem él. Ám mindig nagyon szívesen emlékszem vissza a szentandrási kirándulásokra és az itt töltött remek szünidőkre. Tizen­öt éves koromig a szüleimmel és a bátyámmal Jablonec nad Nisouban laktunk, de évente legalább kétszer az egész családdal ellátogattunk Szentandrásra a nagymamámhoz. Amikor még gyerek voltam, ő ta­nított engem magyarul. Habár az­óta már jó pár dolgot elfelejtettem, de ha magyar környezetben va­gyok, még mindig elég sokat meg­értek. A nyelvek engem különben mindig is érdekeltek, ezért is irat­koztam be még gimnazista korom­ban az említett kétéves magyar- nyelv-tanfolyamra, aminek főleg a nagymamám igen örült. Sokszor jártam már Magyarországon, és mindig szeretek ide visszatérni. Nekünk, cseheknek persze a ma­gyar nyelv igen nehéz, viszont igen érdekes is. Ezért, ha csak van rá le­hetőségem, mindig szívesen frissí­tettem fel a tanultakat. Akkor most már magyarul is folytathatjuk csehül elkezdett be­szélgetésünket? Annyira azért még nem beszélek folyékonyan magyarul, hogy rögtön válaszoljak is a feltett kérdésekre, de azt hiszem, hogyha két hónapig ma­gyar környezetben lennék, akkor ez nem lenne gond... Az idei olimpiai felkészülése so­rán kétszer is Debrecent válasz­totta az edzőtábor helyszínéül, ahol május és június végén is egy- egy hetet töltött. Miért esett a vá­lasztása éppen Debrecenre? Régi sportbarátság fűzi a családo­mat az elismert magyar mesteredző­höz és sportvezetőhöz, Orendi Mi­sihez. A szüleim, akik az atlétikával is foglalkoztak, már akkor ismerték Misit, amikor én még a világon sem voltam... Anyu mesélte, hogy ami­kor 1981. június végén megszület­tem Jablonecben, Misi és a leendő felesége el is jöttek minket meglá­togatni. így elmondhatom, hogy ők már születésemtől kezdve ismernek engem. Egyéves koromtól pedig a szüleimmel és a testvéremmel mi is rendszeresen jártunk Nyíregyházá­ra, ahol Misi korábban dolgozott, majd később Debrecenbe is. Na­gyon szeretek idejárni, ezért jöttem ide kétszer is vissza a mostani olim­piai szezonban. Mit kedvel legjobban az emlí­tett edzőtáborokban? Azt, hogy itt valóban mindig ide­ális körülmények között készülhe­tek a nagy versenyekre. Igen tetszik nekem az egész Debreceni Sport- centrum, amit egyébként Orendi Misi tizenöt évig vezetett. Az is tet­szik nekem, hogy nemcsak az él­sportolókat szolgálja az említett központ, hanem mindazokat, felnőt­teket és gyerekeket egyaránt, akik szabadidejükben sportolnak. Remek hely a családoknak is. Ezért is vittem magammal a június végi edzőtábo­rozásomra a családomat, a páromat, Lukášt - aki egyébként profi tűzoltó Barbora Špotáková ► Született: 1981. június 30-án, Jablonec nad Nisouban ► Sportág: gerelyhajítás ► Klubja: Dukla Praha ► Sikerei: olimpiai bajnok (2008 - Peking, 2012 - London), vb-1. (2007), vb-2. (2009, 2011), Eb-1. (2014), Eb-2. (2006), Eb-3. (2010), világcsúcstartó (72,28 m) és nagy sportkedvelő - és a három­éves kisfiámat, Janeket. Ok is na­gyon jól érezték itt magukat. Úgy tudom, hogy a kis Janeket már megtanította pár magyar szóra és kifejezésre... így van, a kisfiam már tud pár ma­gyar kifejezést, és igen elnyerte ez­zel a magyar barátaim tetszését. Az ötkarikás játékok egyik nemzetközi partnere az idén is út­jára indította a népszerű „Koszi, Anyu!” kampányát, amelynek alapgondolata, hogy minden sportoló mögött áll egy csodálatos édesanya is, aki igencsak megér­demli a köszönetét. Ön és az édes­anyja, Ľudmila, már másodszor nagykövetei e kampánynak Cseh­országban. Mit jelent ez önnek? Számomra anyu mindig nagy inspirációt jelentett. Az ő támoga­tása és bizaíma nélkül soha nem ér­tem volna el a nagy sportsikerei­met. A jabloneci alapiskolában testnevelést tanított, így ötödiktől négy évig ő edzett. Amikor pedig 1995-ben, 14 éves koromban Prá­gába költöztünk, hogy jobb körül­mények között sportolhassak to­vább, igen sokat segített nekem. Az első években bizony kevés volt a pénzünk, anyu rengeteget dolgo­zott és csak egymásra számíthat­tunk. Viszont a nehézségek igen­csak megerősítették a kapcsolatun­kat, és erőt adtak nekem a későbbi nagy versenyeken is. Ezért is örü­lök annak, hogy már másodszor le­hettünk anyuval az említett kam­pány nagykövetei. Persze tudom, hogy az édesapák szerepe is milyen fontos az élsportolók nevelésében, és én is sokat köszönhetek apunak, de legtöbbször az anyukák azok, akik a legtöbb áldozatot hozzák a gyerekeik sportsikereiért. Amióta a kisfiam megszületett, azóta anyu abban segít nekem a legtöbbet, hogy a kis Janekra vigyáz, ha edzéseken vagy versenyeken vagyok. Most is, míg Rióban vagyunk a párommal, Lukášsal, anyu vigyáz a kisfiúnkra. Igen hálás vagyok érte! Eddig kétszer nyert olimpiai aranyérmet és Rióban, a negyedik olimpiáján ismét a nagy esélyesek közé tartozik. Azt hiszem, hogy már maga a tény, hogy a negyedik olimpiámon indul­hatok, siker. Főleg azért, mert sike­rült behoznom a lemaradást az edzé­sekben, ugyanis március végén egy kisebbfajta lábtörést szenvedtem te­niszezés közben. Természetesen nagyon örülök annak, hogy van esé­lyem érmet szerezni, jól felkészül­tem a játékokra. Számomra mindig az a legfontosabb, hogy olyan ered­ményt érjek el, amivel elsősorban én leszek elégedett. Hiszek abban, hogy ez Rióban is sikerülni fog. Ahogy azt már említettem, Rióban is itt van ve­lem a párom, Lukáš, az ő jelenléte és biztatása a legnagyobb versenyei­men számomra mindig rendkívül fontos. Minden világversenyemen tudatosítom, hogy a családomnak is milyen nagy része van a sportsike­reimben. DOBOGÓSOK ■ Asztalitenisz Női csapat: 1. Kína; 2. Németország: 3. Japán. ■ Atlétika Férfi 110 m gát: 1. Omar McLeod (jamaicai) 13,05; 2. Orlando Ortega (spanyol) 13,17; 3. Dimitri Bascon (francia) 13,24;... 15. Baji Balázs (magyar) 13,52. Férfi magasugrás: 1. Derek Drouin (kanadai) 238; 2. Mutaz Essza Barsim (katari) 236; 3. Bohdan Bondarenko (ukrán) 233, ...35. Matúá Bubeník (szlovák). Férfi hármasugrás: 1. Christian Taylor (amerikai) 17.86 m; 2. Will Claye (amerikai) 17.76; 3. Tung Pin (kínai) 17.58. Női diszkoszvetés: 1. Sandra Perkovic (horvát) 69.21 m; 2. Melina Robert-Michon (francia) 66.73; 3. Denia Caballero (ku­bai) 65.34. Női 1500 m: f. Faith Chepngetich Kipyegon (kenyai) 4:08.92; 2. Genzebe Dibaba (etióp) 4:10.27; 3. Jennifer Simpson (ame­rikai) 4:10.53. ■ Birkózás Kötöttfogás, 66 kg: 1. Davor Stefanek (szerb); 2. Migran Aru- tyunjan (örmény); 3. Rasul Chunayev (azerbajdzsáni); 3. Sma- gi Bolkvadze (grúz);... 9. Lőrincz Tamás (magyar). Kötöttfogás, 98 kg: 1. Artur Alekszanjan (örmény); 2. Yas- many Lugo Cabrera (kubai); 3. Cenk lldem (török);... 9. Kiss Balázs (magyar). ■ Kerékpár Férfi keirin: 1. Jason Kenny (brit); 2. Matthijs Buchli (hol­land); 3. Azizulhasni Awang (malajziai). Női omnium, 25 km-es pontverseny: 1. Laura Trott (brit) 230; 2. Sarah Hammer (amerikai) 206; 3. Jolién D'Hoore (belga) 199. Női sprint: 1. Kristína Vogel (német); 2. Rebecca James (brit); 3. Katy Marchant (brit). ■ Műugrás Férfi 3 m: 1 Cao Jüan (kínai) 547.60; 2. Jack Laugher (brit) 523.85; 3. Patrick Hausding (német) 498.90. ■ Ökölvívás Férfi 60 kg: 1. Robson Conceicao (brazil); 2. Sofiane Oumiha (francia); 3. Lázára Álvarez (kubai), Otgondalai Dorjnyambuu (mongol). ■ Súlyemelés Férfi +105 kg: 1. Lasa Talahadze (grúz); 2. Gór Minaszjan (ör­mény); 3. Iraklí Turmanidze (grúz);... 10. Nagy Péter (ma­gyar); ... 18. Ondrej Kružliak (szlovák). ■ Szinkronúszás Páros: 1. Natalja Iscsenko, Szvetlána Romasina (orosz) 194,9910 pont; 2. Huang Hszüe-csen, Szun Ven-jen (kínai) 192,3688; 3. Inui Jukiko, Micui Riszako (japán) 188,0547. ■ Torna Férfiak, korlát: 1. Oleh Vernyajev (ukrán) 16,041; 2. Danell Leyva (amerikai) 15,900; 3. David Beljavszkij (orosz) 15,783. Férfiak, nyújtó: 1. Fabian Hambüchen (német) 15,766; 2. Da­nell Leyva (amerikai) 15,500; 3. Nile Wilson (brit) 15,466. Nők, talaj: 1. Simone Bites (amerikai) 15,966; 2. Alexandra Ra- isman (amerikai) 15,500; 3. Amy Tinkler (brit) 14,933. ■ Úszás Nyílt vízi úszás, férfi 10 km: 1. Fény Weertman (holland) 1:52.59.8; 2. Szpirosz Janniotisz (görög) 1:52:59.8; 3. Marc- Antoine Olivier (francia) 1:53.02.0;... 13. Papp Márk (magyar) 1:53.11.7;... 20. Richard Nagy (szlovák) 1:53:35,4. ■ Vitorlázás Nacra 17:1. Santiago Lange, Cecília Carranza Saroli (argen­tin) 77; 2. Jason Waterhouse, Lisa Darmanin (ausztrál) 78; 3. Thomas Zajac, Tanja Frank (osztrák) 78. Finndingi: 1 Giles Scott (brit) 36; 2. Vasilij Zbogar (szlovén) 68; 3. Caleb Paine (amerikai) 75;... 12. Berecz Zsombor (ma­gyar). Férfi Laser: 1. Tom Burton (ausztrál) 73 helyezési pont; 2. Ton- ci Stipanovic (horvát) 76; 3. Sam Meech (új-zélandi) 85;... 33. Vadnai Benjámin (magyar) 248. Női Laser Radial: 1. Marit Bouwmeester (holland) 61 helye­zési pont; 2. Annalise Murphy (ír) 67; 3. Anne-Marie Rindom (dán) 71;... 14. Érdi Mária (magyar) 125. RIÓI KRÓNIKA ■ Atlétika Férfi 110 m gát, elődöntő: 15. Baji Balázs (magyar). Női távolugrás selejtező: 15. Jana Veldáková (szlovák). ■ Birkózás Férfi kötöttfogás, 98 kg, selejtező: Kiss Balázs (ma- gyar)-Dimitrij Timcsenko (ukrán) 3:0; nyolcaddöntő: Kiss Balázs-Fredrik Schön 3:5. Férfi kötöttfogás, 66 kg, nyolcaddöntő: Lőrincz Tamás (ma- gyar)-Rju Han Szu (dél-koreai) 0:4. ■ Kézilabda Női negyeddöntő: Hollandia-Brazília 32:23 (12:11); Spa­nyolország-Franciaország 26:27 (12:5); Svédország-No rvég ia 20:33 (7:19); Oroszország-Angola 31:27 (18:14). ■ Kosárlabda Női negyeddöntő: Szerbia-Ausztrália 73:71; Spanyolország- Törökország 64:62; Egyesült Államok-Japán 110:64; Fran- ciaország-Kanada 68:63. Az elődöntőben: Francíaország-Egyesűlt Államok, Spanyol- ország-Szerbia. ■ Labdarúgás Női elődöntő: Brazília-Svédország 0:0, büntetőket követően: 3:4; Németország-Kanada 2:0. ■ Röplabda Női negyeddöntő: Hollandia-Dél-Korea 3:1; Amerikai Egyesült Államok-Japán 3:0; Oroszország-Szerbia 0:3; Brazília-Kína 2:3. ■ Súlyemelés Férfi +105 kg, B-csoport: Nagy Péter (magyar) a 2. helyen vég­zettcsoportjában, összesítésben a 10. lett; Ondrej Kružel (szlo­vák) a 10., összesítésben pedig a 18. helyen végzett. ■ Vízilabda Férfiak, negyeddöntő: Szerbia-Spanyolország 10:7; Brazília- Horvátország 6:10; Görögország-Olaszország 5:9. Vegyes érzelmek RIÓI NAPLÓ BŐDTITANILLÁTÓL Vegyes zóna. Ez a hivatalos megnevezése annak a területnek, ahol egy-egy verseny után a sportolók és az újságírók „vegyülhetnek”. De vegyesek az érzelmek is, amelyeknek tanúi vagyunk. Önfeledt moso­lyok, pókerarcok, könnyek. Ki-ki vérmérséklete és aznapi teljesítménye szerint. Az elégedettség nem szükségszerűen függ össze az eredménnyel. Ri­óban láttunk eufórikus 13. helyezettet és összetört ezüstérmest is. Frázisnak tűnik, de nem az: a „kihozni magamból a legtöbbet” a leg­nagyobb dolog, amire sportoló képes lehet. Ha valaki a verseny után azt érzi, mindent megtett, akkor előbb-utóbb megbékél az eredménnyel, még ha számszerűleg esetleg jobbra is számított. Aki viszont valamiért nem tudta a maximumot adni - akár saját hibájából, akár a játékvezetés vagy egyéb külső körülmények miatt annak sokáig fog járni a fejében az olimpia. Van, aki vesztesként is profin nyilatkozik, mások verseny után talán olyat is kimondanak, amit másnap már nem tárnának a nyilvánosság elé. Otthon ülve nagyon könnyű ítélkezni róluk, kevesellni, amit elértek, személyes sértésnek venni, hogy nem nyertek aranyat. Gyakran elhangzik afféle végső érvként: „Ha én így végezném a munkámat, már rég kirúgtak volna.” Ezek az emberek elfelejtik, hogy nagyon kevés olyan szakma van, ahol négy év munkája - nem holmi 40 órás munkahetek munkája, hanem sokkal több - egyetlen hét, nap, óra vagy akár perc alatt is elúszhat. Semmivé válhat. Es a következő esély nem egy hét, egy hónap vagy egy év múlva lesz. Az olimpia súlyát talán csak a helyszínen lehet igazán érezni, bár a mosolyokat, pókerarcokat, könnyeket a tévé is közvetíti. Ezek azok a helyzetek, amelyekben minden felfokozott állapot teljesen legitim. Nyilván a bosszankodó nézőé is. De azért nem árt észben tartani, hogy míg nézőként tét nélküli az egész, a sportolók életük álmát érhetik vagy veszíthetik el nagyon rövid idő alatt. Legalább két százalék empátia nem ártana. Akkor is, ha vegyesek az érzelmek. Špotáková nagyon kedveli a debreceni edzőtáborozásokat (A szerző felvét

Next

/
Oldalképek
Tartalom