Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-17 / 192. szám, szerda
14| KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2016. augusztus 17. | www.ujszo.com A folklórtól a színjátszásig csoport tagjainak többsége hátrányos helyzetű családból származik A Csicsóka színjátszó A csoport tagjai a közös éneklésen túl szívükön viselik a helyi tájház sorsát is (Képarchívum) Tizennégy évvel ezelőtt Tóth Mónika és Miien Gabriella alapította a Csicsóka tánccsoportot a Jánosi Magyar Tannyelvű Alapiskolában. A gyerekek a néptánc mellett modern táncokat is tanultak, különböző rendezvényeken léptek fel. öt éve tánccsoportból színjátszó csoporttá alakultak. PTlvMHi A Csicsókát főleg alsó tagozatos tanulók alkotják, a létszám a fellépések jellegétől és a színdarabtól függően változik. A helyi fellépéseken szinte mindenki színpadra lép, de például a Duna Menti Tavaszra igyekeznek a legügyesebb gyerekekre osztani a szerepeket. Kezdetben folklórfesztiválokra jártak, ahol sok dicséretet kaptak, majd évekig részt vettek a Duna Menti Tavasz tornaijai válogatóján. Szerkesztett népi játékokkal indultak. Később az egyik zsűritag javaslatára megpróbálkoztak a színjátszással, azon belül a népmese-feldolgozásokkal. Tavalyelőtt a Duna Menti Tavasz országos döntőjén arany-, idén pedig ezüstsávos minősítést értek el. Vezetőjük az aktuális mesét a gyerekekkel együtt választja ki, a szövegeket szintén ő úja, olykor a gyerekek is besegítenek a munkába. A fellépések előtt gyakrabban, a Duna Menti Tavasz előtt három hónapig szinte mindennap próbálnak. A jelmezeket kezdetben a vezetők otthonról, az iskolából hozták, vagy a helyiektől gyűjtötték össze. A Csicsóka idén anyagi támogatást kapott a Heureka Magán Művészeti Alapiskola jóvoltából. A pénzt főleg a jelmezek alapanyagának beszerzésére költötték, Miien Gabriella varrta meg a jelmezeket. Minden évben fellépnek iskolai rendezvényeken, falunapokon és a környékbeli iskolák seregszemléjén, de láthattuk már őket a Fonóka gyermektáborban és különböző gyermekfesztiválokon is. Mivel a gyerekek többsége hátrányos helyzetű családból származik, a csoport vezetőiI Csicsóka : | színjátszó csoport J étagok száma: 10-17 ť Eredményok: 2013: Duna Menti Tavasz ; országos döntő - bronzérem 2014: Duna Menti Tavasz országos döntő-aranysáv, 2015: Duna Menti Tavasz országos döntő-aranysáv 2016; Duna Menti Tavasz országos döntő - ezüstsáv nek fő célja, hogy a tanulóknak megmutassák, ők sem kevesebbek a városi gyerekeknél, ők is képesek jó eredményeket elérni, ha megdolgoznak érte. Miután látták, hogy egy olyan nívós versenyen is megállják a helyüket, mint a Duna Menti Tavasz, még inkább kedvet kaptak a munkához. „A gyerekek nagyon lelkesek, minden próbán ott vannak, egymást buzdítják, ösztönzik. Óriási élmény számukra, hogy versenyekre, rendezvényekre juthatnak el, ez számukra a tanév fénypontja” — zárta Miien Gabriella, aki jelenleg egyedül vezeti a csoportot. Legközelebb a battyáni Jázmin éneklőcsoportot mutatjuk be. A huszadik tatár harcos megszökött Tizenkilenc fej van a templomon, a huszadik helye máig üres (A szerző felvétele) SZÁSZI ZOLTÁN Van egy káprázatosán szép kis templom az Ipoly fölé magasodó Börzsöny hegység északi lábánál, ott, ahonnan ellátni a mohi atomerőmű hűtőtornyaiig. E kis templom apszisának külső falán tizenkilenc kőbe faragott marcona férfifej látható. A huszadik helye máig üres. Az az egy tatár harcos megszökött a helyiek bosszúja elől. Legalábbis a legenda szerint. Tatárfogó falu A legenda úgy szól, hogy amikor a kutyafejűek rátörtek erre a kis falura, az emberek nem fütamodtak meg, hanem ellenálltak, s húsz tatár harcost el is fogtak. Tizenkilencnek fejét vették, de egy megszökött. A diadal emlékére a helyi templom hajójának külső díszítményeként kőbe faragták a tatárok arcmását, de egy hely máig üres, s minden valószínűség szerint már az is marad. A huszadik tatár meg ki tudja, hol alussza örök álmát, még az is lehet, hogy valahol a Börzsöny titokzatos erdőinek mélyén. A nagybörzsönyiek a Szent Istvánnak szentelt templom minden látogatójának megmutatják, hol lenne a feje helye. Templom- ós helytörténet Nagybörzsöny a szlovák-magyar határtól alig pár kilométerre, az Ipoly bal partján fekszik, s ma már a bányászat helyett turizmusból és idegenforgalomból próbál megélni. A település keletkezése feltételezhetően honfoglalás kori, stratégiai fékI Orfzéyáró^í Ĺegkôzeľebb Csáb községet mutáljuk be. Tájoló Nagybörzsönybe Szlovákiából Ipolyszalka határátkelőjénél, az Ipolyság és Párkány közti 564-es útról délkeletfelé fordulva leheteljutni. Ate- lepülésen, mivel idegenforgalomból él, minden turisztikai szolgáltatás megtalálható. vése miatt is állíthatjuk ezt, hiszen innen az Ipoly folyó alsó folyására és a környékbeli hegyekre remek kilátás nyílik. Nagybörzsöny első írásos említése II. (Vak) Béla király idejéből, 1138-ból való, de egy másik forrás szerint még Vak Béla apja, Álmos herceg 1108-ban két nagybörzsönyi szolgát ajándékozott az általa Dömösön alapított prépostságnak. Pontos adat későbbi birtokosairól sajnos nem került elő, de az tény, hogy valamikor a tatárjárás után német telepesek, úgynevezett hospe- sek érkeztek ide, minden bizonnyal a helyi bányajogokkal bíró uraság meghívására. A bányászok az itt előforduló arany- és ezüstére kitermelését kezdték meg, erről az első adat 1258-ból való. A 14. század elején már komoly viták tárgyát képezte az itteni ércbányászat, az esztergomi érsek Csák Máté hívét, Ibur fia Istvánt panaszolta be amiatt, hogy három bányásztelepülést, köztük Nagybörzsönyt (akkor még Bersun), s az ottani ezüstbányát erőszakkal elfoglalta, ezzel igen jelentős, mintegy kétszáz márka kárt okozva az érseknek. A település ekkoriban élhette fénykorát, lakosainak száma meghaladhatta az ötezret, s már ekkor két temploma volt, az egyik a tatárfejes, Szent István oltalmába ajánlott román kori templom, ami a magyarok temploma lehetett, a másik pedig a Szent Miklóst védszentül választott istenháza, a német bányászok temploma. Ez utóbbi is igen szép és jelentős műemlék, ami egykor jeles hely volt, de soha nem volt kiváltságos bányaváros, mert mindig az esztergomi érsek tulajdonában maradt. Egyetlen kiváltsága a vásártartási jog volt. A Szent Istvánnak szentelt templom azon ritka szakrális építmények egyike, amely szinte érintetlenül megőrizte eredeti szépségét. Majdnem lebontották A templomot körbeölelő védőfal valószínűleg török kori lehet, de maga a templom minden ízében román kori. Tájolása pontosan kelet-nyugati irányú, nyugaton toronnyal, keleten az oltárapszissal. Belső díszítése rendkívül szerény, mondhatni puritán, csak néhány felszentelési freskó maradt fenn, a legutóbbi renováláskor pedig a szellőzés miatt a kőfelületig visszatisztították a falakat. A 18. század elején Nagybörzsönyben is vallási viták voltak a templomok birtoklásáról, de ez az úgynevezett bányásztemplomot, a Szent Miklósnak szentelt szakrális épületet érintette, amelyet a lutheránusok elfoglaltak. Szent István templomát 1779-ben, mivel igen rossz állapotba került, megsüllyedt, falai megrepedeztek, le akarták bontani, hogy köveit egy másik templom építéséhez használják fel. Szerencsére ez nem történt meg. 1965-1966-ban régészeti kutatást végeztek itt, feltárva három ré- tegnyi temetkezési helyet a templom körül, s felszínre hozva érdekes sírköveket. Az utolsó, teljes körű felújítás 1994-ben volt, amikor ismét az összedőlés fenyegette az alatta átfolyó vízerek miatt. Az aprócska, de varázslatos templom mostanában ismét szakrális célokat szolgál, főleg esküvőket tartanak benne.
