Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-16 / 191. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. augusztus 16. KULTÚRA 115 A sárgától az űrig Saxon-Szász János léptékváltásos formai struktúrái Pozsonyban TALLÓSI BÉLA Pozsony. Saxon-Szász János geometrikus elemekből építkező festmény-objekt- jeivel és szobor-festményeivel sajátos, ún. polidimenzionális univerzumot teremt, amely - Dárdai Zsuzsa művészet- történész szerint - már nem csak esztétikai tér, hanem komplex világmodell filozófiai, tudományos és teológiai értelemben egyaránt. A magyar művész léptékváltásos formai struktúrái a Szobor és objekt című, nagy nyári kiállítássorozat egyik tárlatán vasárnapig láthatók a pozsonyi Z Galériában. Saxon-Szász Jánost a kiállításról és legújabb al­kotásairól kérdeztük. Milyen érzésekkel állít ki Po­zsonyba? Nagyon szeretem ezt a várost, szeretem az itteni művészeket. A Szobor és objekt fesztivált, amelyet Viktor Hűlik 21. alakalommal ren­dezett meg, a térség egyik legran­gosabb és legfontosabb nemzetközi eseményének tartom. Magam is mozgalmak szervezője, alapítója, csoportok és stílusok irányítója, motorja vagyok. A feleségemmel, Dárdai Zsuzsával együtt mi honosí­tottuk meg Közép-Európában a MADI nemzetközi művészeti moz­galmat. 2002-ben a Kassák és a MA­DI ma című művészeti fesztiválon kiváló szlovák kollégákkal ismer­kedtünk meg. Innen a kapcsolat Viktor Hulíkkal is. Azóta gyakorla­tilag otthon érzem magam Szlová­kiában, Pozsonyban. Azért is, mert a geometria olyan nyelv, amely le­bontja a határokat kulturális, lelki, emberi, szellemi értelemben. Két éve, ötvenedik születésnap­ja évében azt a merész célt tűzte ki, hogy megalkot ötven szobrot. Mi ösztönözte erre? Több mint harminc éve kezdtem a pályámat. Konstruktivista meste­reknél tanultam, és szobrászként in­dultam. Vidékről települtem Buda­pestre, s mivel a fővárosban nem volt rögtön műtermem, nehéz volt meg­találni a lehetőségeket, hogy foly­tathassam a szobrászatot, ezért át­tértem a festészeti munkára. A MA­DI mozgalomhoz tartozó tárgyiasult síkfestészettel foglalkoztam, kép­tárgyakat, objekteket alkottam. Öt­venéves koromban még voltak fia­talon elkezdett, be nem fejezett plasztikáim. Ahogy költöztem, jöttem-mentem a világban, ezeket mindig vittem magammal, mert tud­tam, egyszer majd befejezem őket. Közben eltelt tíz-húsz-harminc év, mire végre határozottan azt mond­tam, ideje ezeket befejezni. Miután elkészültem velük, úgy döntöttem, a képi objekteket továbbépítem, hogy a térbe is kiteljesedjenek. Egy évig dolgoztam, és megalkottam ötven új szobrot, ezek egy része látható Po­zsonyban. Kiállított munkái így aztán pá­rosak. Bár a fesztivál címe Szobor és ob­jekt, én az objekt felől közelítettem a szoborhoz. Az objekteket a téri megfelelőjükkel állítom ki, vagyis a falról lejött képtárgyak térbeli szo­Saxon-Szász János: „A geometria olyan nyelv, amely lebontja a határokat" A fali objekt előtt látható a neki meg­feleltetett térvariáns, vagyis a szobor (Somogyi Tibor felvételei) borrá alakultak. A fali objekt és a ne­ki megfeleltetett térvariáns látható a kiállításon. Párokat kell néznie an­nak, aki a kiállítást szemléli. Jellegzetes színvilággal dolgozik. Munkásságom legjellemzőbb színe a sárga és a fehér. A sárga a szí­nek világában az utolsó stáció, amely még vitalitást, életszerűséget hor­doz. Utána csak a fehér van, a fe­hérrel pedig megnyílik az ür. A sár­ga fizikai világunknak azt az utolsó stádiumát jelenti, ahonnan egyfajta átszellemülés lehetséges. A fehér az a következő lépés, amellyel, elhagy­va e világunkat, átszellemülök, és onnantól egyfajta szellemi, gondo­lati, lelki struktúrában létezem. A következő stádium az ür, amely tel­jes mértékig elanyagtalanodott. De hogy lehet az űrt anyaggal, térben ábrázolni? Szobrászati értelemben nem léte­zik tökéletes űr, ezért amit űrnek mondok, az nem légüres tér. Szob­rászati szempontból az űr az el­anyagtalanodott, a teljesen átszelle­mült, anyagi világtól mentes struk­túrát, a matérián túli valóság érzetét jelenti. Alkotásaimban színekre épülő léptékváltásos formai struktú­rák, konstrukciók vannak, amelyek az űrrel lépnek át egymásba. A leg­nagyobb sárga kocka mint kiindu­lópont a kisebb fehéren keresztül bi­zonyos színdinamikával jut el a szobrászi értelemben vett űrbe, majd folytatódhat új struktúrában. De tör­ténhet ez fordítva is. Kiindulópont lehet az ür, ami visszastrukturáló­dik, és anyagi szerkezetté válik. Az alkotásaimon általában az űr-fehér- sárga, sárga-fehér-űr mozgása, játé­ka figyelhető meg. Általában, mert használ söté- tebb tónusokat is. Sötét tónusú, fekete-fehér szob­rokat és egy kék alkotást is elhoz­tam. E formakompozíciók a polidi­menzionális, vagyis a sokféle kiterjedésű univerzumot érzékelte­tik. Aminek része vagyunk mi, em­berek közvetlen fizikai kör­nyezetünkkel, részei az atomi vilá­gok legkisebb egységei, de része a galaktikáhalmazok beláthatatlan szövedéke és összeforrt egysége is. Alkotásaim a polidimenzionalitás- nak csak az érzetét adják, a lépték­váltás révén, de nem ábrázolják az univerzum sokfajta megjelenési formáját. A geometrikus, konstruk­tív, konkrét művészet jellemzője, hogy nem ábrázol és nem mond el semmit, mert nem alkalmas rá. A geometria önmagával azonos jelen­téstartalmú, vagyis a kocka kocka, a négyzet négyzet, a kör kör. De saját belső rendszere van. Ezért adhatja vissza annak az érzetét, ahogy a vi­lág, a kozmosz, a mikro- és a mak- rokozmosz működik. RÖVIDEN Családi évadnyitó a pozsonyi Nemzetiben Pozsony. Immár hagyományosan nyílt nappal indítja a 2016/2017-es évadot a Szlovák Nemzeti Szín­ház. A szeptember 10-ére (szom­bat) időzített rendezvény mottója idén is a család: minden generációt megszólító, ezzel együtt elsősor­ban családoknak szánt progra­mokkal készül a pozsonyi teátrum, amely magát is egy sokféle művészi szakmát összefogó, nagy színházi családként prezentálja. A délelőtt 11 -kor kezdődő nyílt nap keretében olyan zugokba te­kinthetnek be a nézők, amelyek a közönség előtt egyébként zárva vannak: látogathatók lesznek a műhelyek, ahol a jelmezek és a díszletek készülnek, az érdeklődők megismerkedhetnek az előadások műszaki hátterével. Kipróbálható lesz egyebek mellett a kulisszák mozgatására szolgáló speciális felvonó is. A felnőtteket és a gye­rekeket rövid bemutatók várják, a nap egyik csúcspontjaként pedig a Bedíich Smetana leghíresebb műve nyomán készült, Ne adjuk el a menyasszonyt! című gyermeko­pera premierjére kerül sor. Elma­radhatatlan eleme a nyílt napnak a találkozó a színház művészeivel, a társulat közelmúltban elhunyt tagjairól pedig a Nemzeti mozijá­ban emlékeznek meg. (k) Diák Oscar: magyar filmet is jelöltek Budapest. Kis Hajni Szép alak című rövidfilmjét is jelölte a Diák Oscar-díjra (Student Academy Awards) az Amerikai Filmakadé­mia a külföldi film kategóriában. A kategória hét jelöltje közül a nyertes a díjat szeptember 22-én a Sámuel Goldwyn Theater-ben veheti át Beverly Hillsben. A ta­valy készült magyar diplomafilm egy gimnáziumi takarítónőről szól, akinek megtetszik az egyik diák, majd ismerkedni próbál vele. Orsi, a film főszereplője egy szerencsés véletlennek köszönhetően meg­szerzi kiszemeltje telefonszámát, és flörtölni kezdenek sms-ben. (MTI) Kis Hajni idén végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (Fotó: MTI) Mától hallható az 56-os emlékév hivatalos dala Budapest. Elkészült az 1956-os emlékév hivatalos dala és imázs- filmje. Az Egy szabad országért című dal először ma hallható a Pe­tőfi Rádióban. A Desmond Child magyar­amerikai állampolgárságú zene­szerző által írt dalt Wolf Kati, Pé­ter Szabó Szilvia, Radics Gigi, Nagy Feró, Sasvári Sándor, Vas­tag Csaba, Vastag Tamás, Molnár Ferenc Caramel, Lakatos Mónika és a Romengo, Pál István és zene­kara, a Hooligans, valamint egy ötventagú kórus adja elő. A dal an­gol változatban is hallható lesz Land of the Free címmel. Balog Zoltán, az emberi erőfor­rások minisztere, az 1956-os em­lékévet szervező bizottság ügyve­zető elnöke a dal és az imázsfilm bemutatója alkalmából tartott saj­tótájékoztatón elmondta: egyre ke­vesebben vannak azok, akik aktí­van részt vettek az eseményekben, ezért fontos feladat a történetek to­vábbadása, és azt is, hogy a köz­emlékezetben — a modem technika eszközeit is felhasználva - olyan nyelven szólaljunk meg, amelyet a 21. század generációi értenek. Az apai ágon magyar származású ze­neszerző, Desmond Child alkotá­sáról úgy vélte: a dal hangvétele olyan, amelyben több generáció ta­lálhat magára és egymásra. Vastag Csaba - aki producer­ként is részt vett a munkában - és Péter Szabó Szilvia énekes arról beszélt, hogy a zenével mindent ki lehet fejezni, legfőképpen a sza­badságot és az érzelmeket. Úgy vélték: a legjobb utat találták meg arra, hogy méltón emlékezzenek 1956 hőseire és mártírjaira. A sajtótájékoztatón levetítették az imázsfilmet is, amelynek köz­ponti eleme az a gesztus, amellyel a ma magyarjai együtt mondanak köszönetét 1956 hőseinek. Az imázsfilm az 1956-os emlékév honlapján és Facebook-oldalán már megtekinthető, és hamarosan a televíziókban is látható lesz. (MTI) Vastag Csaba és Péter Szabó Szilvia szerint megtalálták a legjobb utat, hogy méltón emlékezzenek 1956 hőseire és mártírjaira (Fotó MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom