Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-13 / 189. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2016. AUGUSZTUS 13. SZTÁRVILÁG 13 Harminc év után A ’80-as évek (1985-86)egyik legnépszerűbb krimisorozata volt nálunk és Magyarországon is a Dempsey és Makepeace, amely­ben a bájos angol rendőrnő és a csipkelődő New York-i zsaru él­celődését követhették nyomon a széria szerelmesei. Talán nem is meglepő, hogy senkit sem a nyo­mozás, hanem a főszereplők vi­szonya érdekelt. Azonban a vász­non mégsem teljesült be Michael Brandon és Glynis Barber szerel­me — a való életben viszont annál inkább: már 26 éve házasok. Harminc éve forgatták a szériát, azonban a színésznő arcán nem tűnik fel, hogy ilyen sok idő eltelt: w ... már huszonhat éve házasok. bár már túl van a hatodik ikszen, legalább 15 évet letagadhatna. Férje is jól tartja magát, pedig már elmúlt 70 éves. 1976 és 1979 kö­zött Lindsey Wagner színésznő volt a felesége, a dél-afrikai szü­letésű Glynis is második házassá­gában él, 1990-ben ment férjhez Michael Brandonhoz. Egy fiuk van, az 1992-ben született Ale­xander. A két színész olykor fel­bukkan egy-egy tévésorozatban, Brandon többet szerepel színház­ban. (Femina, ú) Keményen megdolgoztam a sikereimért Hatalmas rajongótábora volt, a koncerteket kővetően nem győzte osztogatni az autog­ramokat. Imádták dalait az emberek. Aztán egyszer csak azt vehettük észre, Sárközi Anita eltűnt. Erről is beszélgettünk az énekesnővel. L ehet, hogy mostaná­ban valóban keveset lehet hallani énekelni, de aki filmeket néz, szinkronrendezőként hallhatja a nevemet. Azért néhány televíziós zenecsatornán néha elő­veszik a klipjeimet. Miért énekel kevesebbet? A televíziók mostani struktúrá­jába nem feltétlenül illeszkedem bele a dalaimmal, és most fino­man fogalmaztam. A napi soroza­tokban pedig nem vagyok hajlan­dó szerepelni. Volt időszak, amikor a pályafu­tása alatt naponta többször is játszották a dalait, és rengeteg időt töltött a színpadon is. Nem hiányzik a reflektorfény? Sok volt a régi pörgésből. Szinte le­vegőt sem tudtam venni, annyira le voltam terhelve. Akkoriban min­den napra jutott valami, volt, ami­kor naponta több fellépés is. Egy előadó természetesen ilyesmiről álmodik, arról, hogy sztár lehessen. A közönségemnek köszönhetem, hogy annyira rajongtak értem, és hogy a nagy országos rádiók is játszották a dalaimat. Fantasztikus, hogy a közönségnek mekkora ereje van. Rá mindig lehet számítani. Annak idején tévé- és rádiómű­sorokat is vezetett, sőt az egyik televíziós zenecsatoma születé­sénél is jelen volt. Vonzza a mé­dia világa? Persze! De vegyük figyelembe, hogy változik a világ, nem biztos, hogy jó lenne, ha most ugyanúgy történnének a dolgaim, mint ak­koriban. Egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Énekelek, fellépésekre hívnak, és emellett rengeteg más dologgal foglalkozom. Önkéntes­ként dolgozom a Magyar Speciális Olimpia Szövetségben, nagyon sokat segítek, és arról álmodozom, hogy jövőre a szövetséggel kijutok Ausztriába, a téli olimpiára. Pozsony mennyire tartozik ked­venc városai közé? Gondolom, hogy mire utal. Na­gyon régen volt: 1988-ban, a pozso­nyi Lýra fesztiválon sikerült elnyer­nem a legjobb külföldi női előadói díjat. Több fesztiválon is részt vettem, de ez a pozsonyi nagyon jó volt, és nemcsak azért mert nyer­tem. A nyolcvanas években, egy ilyen fesztivál arra is remek alkalom volt, hogy a különböző országok előadói találkozzanak egymással. Sokat jártam és járok is a Felvidék­re. Szeretem az ottani embereket, mert érződik, hogy éheznek a ma­gyar kultúrára. Ami pedig meglepő, hogy a magyarországi művészekről szinte mindent tudnak. Hogyan emlékszik arra az idő­szakra, amikor a közönség meg­ismerte? Szerintem ez 1987-ben lehetett, a Moziklip című filmnek köszön­hetően, amelyben Lerch István és Demjén Ferenc, Várj rám című dalát énekeltem. Szerintem ezt rengetegen látták, és a mai napig is sokan megnézik az interneten. Demjén Ferenc neve Magyaror­szágon fogalom. Rengeteg Dem- jén-számot énekelt, és az egyik dalából hatalmas sláger lett. Olyan faramuci ennek a története, hogy szinte hihetetlen is. Demjén valóban énekelte ezt a dalt, Sze­ress, úgy ahogy én, az eredeti címe. Amikor pedig feldolgoztunk, El­képzelt szerelem címen került a lemezborítóra. Annyira jól sikerült ez a feldolgozás, hogy mindig azt mondom, ez az én dalom. Demjén Ferenc mit szólt ehhez a „lopáshoz”? Semmit, de azért engedélyt kér­tem tőle. Sőt, ugyanazon a nagy­lemezen, egy csodálatos duettünk is van, a Csak a vágy című dalt közösen énekeltük. Elvitt magával Erdélybe is az egyik koncertjére, és ott közösen énekeltük a „dalomat”. Korábban is szerette a Demjén-da- lokat, vagy véledenül talált rájuk? Én a V’Moto-Rock zenekart imád­tam. A Bergendyt is szerettem, de akkor még kicsi voltam, ezért elmondhatom, hogy a V’Moto- Rockon nőttem fel. Akkoriban voltak nagy slágereik, amelyeket aztán emlékeimnek köszönhető­en fel is dolgoztam. Sokat segí­tettek a Demjén-számok abban, hogy ismert legyek, de én is ke­ményen megdolgoztam a sikerei­mért. Albert József

Next

/
Oldalképek
Tartalom