Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-12 / 188. szám, péntek

6 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. augusztus 12.1 www.ujszo.com Procházka és a Sieť gyorsuló agóniája LAJOS P. JÁNOS A Sieť hétvégi kongresszusa felgyorsíthatja a párt választá­sok óta tartó agóniáját, és a vég előbb vagy utóbb minden­képp bekövetkezik. A jelenlegi állás szerint két elnökjelölt indul a pártelnöki posztért. Mindkettő gyakorlatilag ismeretlen. A párt Radoslav Pro- cházkával szembenálló parlamenti képviselői maguk közül választot­ták ki Eduard Adamčíkot, a Sieť kassai emberét, a héten pedig beje­lentkezett az elnöki posztra Tomáš Stoklasa, a nyitrai szervezet veze­tője is. Mindketten teljesen ismeretlenek a nagypolitikában. Adamčík indítása azt jelenti, hogy a legismertebb siet’es képviselő, Andrej Hrnčiar és holdudvara nem akart kockáztatni azzal, hogy magát Hmčiart indítja, aki egyébként a választások után Procházka egyik legnagyobb párton belüli mumusává vált. Stoklasa viszont nem parlamenti képviselő, és nem is a párt valame­lyik szervénekjelöltje, állítása szerint csakis belső indíttatásból indul a pártelnöki posztért. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy Procházka embere, ezt támasztja alá, hogy a pártelnök Hrnčiar mellett őt vitte magával a kormánykoalíciós tárgyalásokra, és akkor egy ideig esé­lyesnek tartották a közlekedési miniszter posztjára is. Valószínű azonban, hogy szombaton végül Procházka is bejelenti indulását az elnöki posztért, ekkor ténylegesen megmutatkozhat, hogy Stoklasa az ő embere-e. Ha ebben az esetben visszalép, akkor biztosra vehető, hogy valójában Procházka áll mögötte. Az igazság azonban az, hogy szinte teljesen mindegy, ki lesz a Sieť elnöke a hétvégi kong­resszus után. Bár próbált ebből a pozícióból kimozdulni, a Sieť mégis „egyembe- res” párt maradt. Procházka köztársaságielnök-választáson elért népszerűsége adta a hátterét. Nem sokat tett hozzá ehhez Miroslav Beblavý és Andrej Hrnčiar leigazolása sem, a választások előtti és utáni szerencsétlen kommunikáció pedig teljesen tönkretette a pártot. Az az elmúlt hónapokban már bebizonyosodott, hogy Procházka már nem képes feltámasztani, másnak pedig esélye sincs rá. Valójában a Sieť már csak abból a szempontból érdekes, hogy kor­mányerő, és jelenleg még hét parlamenti képviselővel tudja támogatni a koalíciót. Nélkülük a 81 képviselővel rendelkező kormányoldal ki­sebbségivé olvadna. Ez azonban nem fenyeget. A kormányt támoga­tásáról biztosította a Procházkával elégedetlen öt parlamenti képvise­lő, akik Adamčíkot látnák szívesen a pártelnöki székben. Emellett Procházka, valamint a mellette még kiálló egyetlen sieťes képviselő, Alena Bašistová sem fenyegetőzött a kormánykoalícióból való kilé­péssel. Kérdés azonban, hogy milyen mozgásokat indít el a pártban a hétvé­gi kongresszus eredménye. Nem lehet kizárni, hogy Procházka, vagy az Adamčíkkal szemben induló Stoklasa győzelme esetén Andrej Hrnčiar csoportja elhagyja a pártot. Arról is hallani, hogy Hmčiarék fontolgatják, esetleg belépnek a Híd frakciójába. Ez Hmčiarnak nem lenne idegen, hiszen az előző választási időszak egy részét ott ülte vé­gig - amíg el nem ment a Sieťbe -, akkor sem volt a Híd tagja, csak szerepelt a 2012-es választási listáján. Átigazolásuk bizonyos mérték­ben megváltoztatná az erőviszonyokat a koalíción belül, hiszen a Sieť már csak két képviselővel rendelkezne, a Híd pedig ugyanannyit tudna mozgatni, mint az SNS. Kérdés azonban, hogy Bugáréknak megéri-e a „külsősökkel” felduzzasztott frakció éš a nagy nehezen stabilizáló­dott?) koalíció megingatása. Kis francia forradalom Senkit sem lehet a munkahelyek fenntartására kényszeríteni MOLNÁR IVÁN La propriété, c’est le vol. Magyarul: a magántulajdon lopás - állította a 19. században élő francia szocialista társadalomkritikus, Pierre-Joseph Proudhon, akit a történetírás az anar­chizmus atyjaként tisztel. Valószí­nűleg ő sem számított arra, hogy a kapitalista gazdasági rendszerre épülő 21. századi Franciaországban a rendszer jogérvényesítésére létreho­zott bíróság neki ad igazat. Történelmi jelentőségű döntést hozott a napokban a franciaországi Toulouse fellebbviteli bírósága: az elektronikus autók alkatrészeit gyár­tó amerikai Molex társaságnak hét­millió eurós kártérítést kell fizetnie annak a 191 dolgozójának, akiket hat éve rúgott ki francia leányvállalatá­tól. A dolgozók ügyvédje, Jean-Marc Denjean nagy győzelemnek tekinti a toulouse-i bíróság ítéletét. Az ugyanis azt mondja ki, hogy nem volt „reális gazdasági alapja” a tömeges elbocsátásnak, mert hat éve ,Jcifeje- zetten jövedelmező volt” az alkat­részgyártás. „A bíróság végre ki­mondta a tőzsdei megfontolásokból kirúgó, aljas főnökök bűnösségét” - vallja Denjean. Kommentárok tucatjában álltam ki az alkalmazottak jogainak a bővítése, a béremelések mellett és a neoliberá­lis gazdaságpolitika túlkapásai ellen, a francia bíróság döntése azonban engem is meglepett. Rendszerváltó bíróságról ugyanis még nem hallot­tam. Franciaország az Európai Unió tagországa, és a többi uniós tagor­szághoz hasonlóan gazdasági rend­szere a piacgazdaságnak becézett kapitalizmusra épül. Ezt persze kriti­zálhatjuk, és nem kell vele egyetér- tenünk, a változást azonban csak egy rendszerváltó forradalom hozhatná el. Amíg erre nem kerül sor, addig be kell tartani a törvényeit. Mindez hat­ványozottan érvényes a bíróságokra, hiszen elvileg ezek védik és biztosít­ják az alkotmányos rendet, az állam­polgárok jogait és ellenőrzik a jog­szabályok betartását, büntetve ezek megsértőit. A hivatalos definíció szerint a ka­pitalizmus olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többsége magántulajdonban van, és ezeket a haszon elérésének céljából működtetik. A megtermelt javak és szolgáltatások elosztását a szabad piac határozza meg, a piac pedig a résztvevők közötti versenyen és a magántulajdon védelmén alapszik. A munkahelyek többségét a vállalko­zók hozzák létre, azzal, hogy van egy ötletük, amelynek a megvalósításába pénzt és energiát fektetnek, megél­hetést biztosítva az alkalmazottaik­nak. Egyetlen céget vagy vállalkozót sem lehet azonban arra kényszeríteni, hogy a munkahelyeket a végtelensé­gig fenntartsa. Ha egy vállalkozó úgy dönt, hogy a kedvező piaci folyama­tok ellenére bezáija a cégét, ebben senkinek sem szabadna gátolnia őt. Ha betartja a munkajogi szabályokat, a felmondási időt és kifizeti a végki­elégítést, nyugodtan élheti az életét. Akinek ez nem tetszik, az megpró­bálhat kirobbantani egy szocialista forradalmat, amíg azonban nem jár sikerrel, be kell tartania a jelenlegi rendszer szabályait, ami a bírósá­gokra hatványozottan érvényes. XOÍRHA (Ľubomír Kotrha karikatúrája) •— : 4 "3 4900 támadás az Iszlám Állam mérlege ÖSSZEFOGLALÓ Világszerte 4900 támadást hajtott végre 2002 és 2015 között az Iszlám Állam, illetve elődszervezetei, valamint a befolyása alá került merény­lők. 33 ezer embert öltek meg. Az amerikai Marylandi Egyetem terrorizmuskutatással foglalkozó részlege 2002 októberére teszi a me­rényletek kezdetét. Akkor egy ki­sebb al-Kaida csoport - amelyet Abu Muszáb az-Zarkávi vezetett - meg­gyilkolta Jordániában Laurence Fo- ley amerikai diplomatát. Ez volt az első terrorcselekménye annak a cso­portnak, amely 2013-ra a ma Iszlám Állam néven ismert dzsihádista szervezetté fejlődött. A 33 ezer halotton kívül a terror- csoport és a magukat a szervezethez tartozónak valló egyének legalább 41 ezer embert sebesítettek meg, több mint 11 ezer embert raboltak el. Ezek a támadások teszik ki a világ­ban az adott időszakban elkövetett terrorcselekmények 13 százalékát, és a halálos áldozatok 26 százaléka ezekben a támadásokban vesztette életét. A legvéresebb merénylet 2002 októbere és 2013 áprilisa között az Iszlám Állam két elődje, az Iraki al-Kaida és az Iraki Iszlám Ál­lam 95 százalékban iraki területen hajtotta végre támadásait. 2013 má­jusa és 2013 vége között havonta át­lagosan 46 támadást hajtott végre. 2014-reezaszámhavi 106-ra,2015- re pedig havi 102-re nőtt. A legvéresebb merényletet 2014 júniusában hajtották végre Irakban, amikor az iraki hadsereg 1600'újon­cát rabolták el Tikrítben, és szinte valamennyiüket lemészárolták. Az esetek 80 százalékában a támadáso­kat robbanószerekkel követték el, és csak 16 százalékában használtak lő­fegyvereket. Á kutatók szerint világszerte 30 csoport csatlakozott az Iszlám Ál­lamhoz. Az adatok a terrorizmussal kapcsolatos globális adatbázisból (GTD) származnak, amely az 1970 óta a világban elkövetett több mint 150 ezer terrorcselekményre vonat­kozó információt tartalmazza. 36 500 zsoldos Az elmúlt hat hónapban mintegy 10 százalékkal emelkedett a Szíriá­ba indulók száma Franciaországból, ahonnan eddig mintegy 1200-an csatlakoztak az Iszlám Államhoz — közölte a fenyegetéseket elemző belga testület (OCAM) adataira hi­vatkozva az RTBF belga közszolgá­lati média. Az elemzőközpont és az amerikai titkosszolgálatok adatai azt mutatják, hogy 2012-es megalaku­lása óta 36 500 külföldi csatlakozott az Iszlám Államhoz. Európában Franciaországot a brit és a német ál­lampolgárok követik, ahonnan 600-600 ember távozott, hogy részt vegyen a szervezet harcaiban. Leg­többen, legalább háromezren Tuné­ziából álltak terroristának, Szaúd- Arábiából több mint 2500-an, Oroszországból mintegy 1500-an csatlakoztak a szervezethez, akár­csak Marokkóból és Jordániából. Viszik a gyerekeket is 457 belga állampolgár csatlako­zott Szíria vagy Irak területén tevé­kenykedő terrorista csoportokhoz, 328 férfi, 86 nő. 43-an vannak, akik még nem töltötték be 18. évüket, vagy a harcokban részt vevő szülők gyerekeként érkeztek Szíria vagy Irak területére. A 2016 eleji adatok szerint jelen­leg 266 belga állampolgár harcol a két ország valamelyikében, köztük 51 nő és 38 kiskorú. Az adatok sze­rint a terrorszervezetek tevékenysé­ge és a közel-keleti háború kirobba­nása óta 90 belga személyazonos­sággal rendelkező ember halt meg a harcokban, de erről hivatalos meg­erősítés nagyon kevés esetben érke­zett. A hamisan keltett halálhírrel többeknek sikerül eltűnni a titkos- szolgálatok szeme elől. Ez év elejéig 114 belga állampol­gár hagyott fel a harcokkal és indult vissza Európába. A titkosszolgála­tok segítségével a belga rendőrség eddig 73 embert fogott el azok kö­zül, akik a Közel-Keletre indultak harcolni. Az Iszlám Államnak Bel­gium területén legkevesebb 157 nyilvántartott támogatója van a belga titkosszolgálatok adatai sze­rint. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom