Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-11 / 187. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2016. augusztus 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Olimpiai töredékek Tudósítás a jó öreg Homérosztól az ifjabb Knézyig FINTA MÁRK B izonyára a szakrális görög halotti játékokból fejlőd­tek ki az ókori olimpiai játékok. Azt pedig a ko­rabeli libsi sajtó legismertebb firká- szától, Homérosztól tudjuk, hogy az ilyen halotti Játékokon“ micsoda fertőben dagonyáztak a „sportolók“. Citius A valószínűleg az ógörög Soros által pénzelt ballibsi bértollnok az Iliász című firkálmányában örökített meg egy ilyen eseményt. A játékokat a korabeli Conchita Wurst, a „fürge Akhilleusz“ nevű transgender per­verz rendezte „barátja“, Patroklosz halálát megtisztelvén. Akhilleusz már a nevét is annak köszönhette, hogy szája nem érintett anyamellet, ráadásul sokáig lányként, íányok közt nevelték. A kétes identitású Homérosz csámcsogva számol be arról, hogy milyen istentelen módon becstelenítette meg ez a „fürge Akhilleusz” barátja gyilkosának, Hektór trójai hercegnek a testét, de azon is kéjesen elrágódik, hogyan ölelte egymást izmos kezekkel Aiasz és Odüsszeusz birkózás közben. Eh, ezek a ledér erkölcsű, libsi görögök! Nem csoda, hogy csődbe mentek. Altius Zötyögök reggel a Sárga Kukacon Pozsony felé, szürke az ég, de én ra­gyogok, mint a felhők felett a Nap, jobb hírekre nem is ébredhettem volna. Míg nálunk októberi eső, Ri­óban magyar éremeső volt! A reggeli kávé mellé már elolvastam az összes elérhető cikket, megnéztem a videó­kat. Aztán a vonaton vadásztam bol­dog arcú emberekre, akiknek napját szintén feldobták Katinkáék. Ám nem látok boldog embereket, csak a szokásos, álmos tömeget. Az embe­rek magukba fordulva bámulják az aratás utáni csallóközi földek sárten­gerbe fulladását. És ekkor döbbenek rá: talán nem is tudják! Egyrészt Szlovákiában a legtöbb magyar nem is nézheti a magyar nyelvű közvetí­tést az M4 csatorna hiánya miatt (kösz, RTVS), másrészt az éremeső éjszaka volt, mikor a dolgos átlag­ember az igazak álmát alussza (kösz, időzónák). S amilyen magasan volt a jókedvem, oly mélyre zuhan. Fortius If]. Knézy Jenő nem mondta ki a 18 éves menekült lány, Yusra Mar­dini nevét, sem azt, hogy a menekül­tek csapatát képviseli a női százas pillangó egyik előfutamában. Pedig kimondhatta volna, hiszen a fiatal Szíriái lány az olimpia egyik legszív- bemarkolóbb sztoriját szállította. Míg most a győzelemért, nem sokkal korábban még az életéért úszott - három órán át tolt maga előtt egy menekültekkel teli süllyedő csónakot a tengeren. Az olimpián ráadásul meg is nyerte az előfutamot, igaz, nem jutott tovább, 41. lett, de mint tudjuk, nem a győzelem a fontos... Knézy viszont technikai problé­mákkal magyarázta a faux pas-t, amit valahol meg tudok érteni - van az úgy, hogy az újságírót cserben hagyja a technika, és hibázik. Mindenesetre a kommentátor a magyarázatában sem mondta ki a lány nevét, egyszer sem. Ami nagy kár, mert milyen ele­gáns lett volna, ha kiemeli, és esetleg az MTVA a károgók elhallgattatásá­ra még egy anyaggal is készül a lányról. Éhelyett azonban csak a kvótael­lenes kampány hirdetései dübörög­nek a köztévén két sportesemény közt. Tiszta erőből. Politika, rend és hanyatlás FELEDY BOTOND E rős állam, jogállam, elszámoltathatóság - e három fennál­lása esetén van esély a működő demokráciára. Ahogy Fu- kuyama írja egyik legutóbbi művében, e három jellemző egyensúlyban adja csak azt a demokratikus formát, ame­lyért annyian harcoltak már a történelem során. E nyári olvasmányom - „Political Order and Political Decay”, vagyis Politikai rend és ha­nyatlás - Közép-Európa kapcsán is elgondolkodtató. Hogyan is fest e három feltétel különállása? Ha erős az állam, mint Kína, de nincs jogállamiság és elszámoltathatóság—valódi választások —, csak színjáték az egész, és nem demokrácia. Ha papíron minden létezik, alkotmány, igazságszolgáltatás, szétvá­lasztott hatalmi ágak - ez mit sem számít, ha nincs hozzá egy erős ál­lam, amely biztosítja ezek működését. Számtalan ilyen ország van Af­rikában és másutt, ahol átvették a megfelelő jogforrásokat, de nem tudják alkalmazni azokat a központi állami erőszakmonopólium hiá­nyában. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az adott állam területén kisebb- nagyobb milíciák ténykednek, vagy legalábbis az állam képtelen egy­mástól megvédeni polgárait. Ukrajnában is hasonló a helyzet, hiszen választások voltak, a jogál­lamiság feltételei teoretikusan adottak, csakhogy az állam a saját terü­letét nem tudja ellenőrizni az oroszok által támogatott keleti harcoló csapatok miatt, amelyek elfoglalták az ország egy részét. Egy másik részét, a Krímet meg Moszkva annektálta. Végül itt van e három feltétel egy térségünkben érdekes konstelláci­ója. Amikor létezik a központi állami akarat, és körbeveszi a jogálla­miság kerítése: vagyis a központi akarat nem túl erős, és nem csúszik át autokráciába, mivel a törvény a legerősebb társadalmi szereplőket és csoportokat is köti. Ez például már nem igaz, ha van olyan társadalmi csoport, amely kizárólag magára szabott törvényeket tud írni. Ekkor már sérül a jogállamiság. A három feltétel ugyanis azt szolgálja, hogy egyetlen csoport se szerezzen meghatározó befolyást tartósan a másik felett. Hogy ne építse fel úgy az államot, hogy az aránytalanul őt szolgálja. Hatalmi szempontból, gazdaságilag vagy akár csak szimbolikusan. Ezért is szokták a demokráciát politikai váltógazdaságnak hívni, mert a hata­lomért versenyben álló csoportok elismerik a másik jogát is ahhoz, hogy hatalomra kerüljön, legitim módon. Az elszámoltathatóság tehát nem pusztán arról szól, hogy időnként bekukkantunk a szavazóhelyiségbe. Ha rendre protestszavazatot adunk le, akkor az, akinek a voksunk megy, nem tartalmi alapon kerül kiválasztásra. A „legkisebb rossz” ismételt választása olyan kompro­misszum, amely rohasztja a demokrácia e pillérét. Az állandósuló, el- személyesedő vezetői struktúrák, az intézmények súlytalanodása, a hűség-alapú személyzeti politika mind jelek, amelyekre figyelnünk kell régiónk országaiban, ha nem akarunk nagyobb problémákat: egy kizárólag erőből politizáló államot, vagy olyan társadalmi csoportot, amely magának írja a jogot; vagy éppen csak szimbolikus legitimáció­val szolgáló formális, manipulált választásokat. Folyamatosan résen kell lennünk. Nem azért, mert gyanakvóak, pesszimisták vagy üldözési mániásak lennénk. Azért, mert a történe­lem azt tanítja, hogy ha a demokrata polgárok maguk nem fektetnek megfelelő mennyiségű energiát a rendszer olajozásába, felügyeletébe, akkor a rendszer a hatalom ezredéves pszichológiájánál fogva elka- nászodik. r Két éve tart az Iszlám Állam gyors lerohanása MTI-HÁTTÉR A gyorsnak tervezett nemzetközi hadjáratnak le kellett volna győznie az Iszlám Államot Irakban és Szíriában. Két év elteltével, 14 ezer légitámadás után sem látni a hadjárat végét. 2014 nyarán az Egyesült Államok hatvan ország részvételével szövet­séget szervezett az Iszlám Állam el­len, és néhány hét alatt jelentős'te­rületeket szállt meg Szíriában és Irakban. Azóta az iszlamisták elve­szítették területeik csaknem felét Irakban és 20 százalékát Szíriában. Szakértők az önhatalmúlag kikiál­tott kalifátus bukását jósolják, de a csoport más téren megerősödött: vi­lágszerte elszigetelt támadások el­követésére serkenti a híveit. Sá rká nyf og-vetemény „A szervezet sikeres átalakulást hajtott végre a hagyományos ter­rorszervezet irányába, és szüntele­nül megújítja erőit” - mondta Char­les Lister, a washingtoni Közel- Kelet Intézet elemzője a franciaor­szági, belgiumi és egyesült álla­mokbeli merényletekről. „Eleve kudarcra ítélt harcot folytatunk, ha azt várjuk, hogy sikerül teljesen felszámolni az Iszlám Államot. Több évtizednyi erőfeszítés vár ránk” - vélte a szakértő. Amikor Washington beszállt a harcba, az amerikai vezetők azt ígérték, hogy a beavatkozás rövid lesz. Barack Obama pedig - akit az­zal az ígéretével választottak meg, hogy véget vet az iraki és afganisz­táni háborúnak -, kitartott amellett, hogy országa légi támogatást és ka­tonai tanácsadást nyújt, de a hábo­rút a helyi erőknek kell megvívni­uk. A szövetség mintegy 6500 ka­tonát - többségében amerikaiakat - vonultatott fel, többségüket Irak­ban. Szíriában viszont a kurd és arab fegyveresek oldalán harcolnak, ahol a Bassár el-Aszad elnököt támoga­tó orosz légicsapások csak bonyo­lították az öt éve tartó háborút. Már csak néhány hét? Bár sok ország vesz részt a szö­vetségben, a harc oroszlánrésze az Egyesült Államokra és néhány fon­tosabb országra hárul. Az afganisz­táni, illetve a minap felújított líbiai légitámadások kapcsán a Pentagon azt közölte, a bombázások „hete­kig, nem pedig hónapokig tartanak még”. A nemzetközi szövetség július 6- ig 14 301 légicsapást hajtott végre, 9514-et Irakban és 4787-et Szíriá­ban. A hadművelet költsége napi 11,9 millió dollár, azaz eddig mint­egy 8 milliárd dollárt költöttek a hadjáratra. Csak 55 civil áldozat? A légitámadások fő célpontjai a dzsihádista vezetők, harcosok, járművek és a kőolajipari létesít­mények. A bombázásoknak azon­ban számos civil áldozata van Szí­riában és Irakban, bár a Pentagon szerint csak összesen ötvenöt. So­kak szerint ez az adat közel sem va­lós. Az amerikai védelmi minisztéri­um több incidens ügyében is vizs­gálatot folytat: ilyen volt az észak- szíriai Manbidzs körzetében júli­usban végrehajtott légitámadás, amelynek állítólag számos civil ál­dozata volt. Az amerikaiak állítják, mindent megtesznek a Járulékos veszteségek” elkerülésére, a pol­gári személyek halála azonban tra­gikus következményekkel jár a dzsihádisták elleni harc egészét te­kintve. Howard Gambrill Clark, a haditengerészet volt katonája, a washingtoni Stabilitás Intézet hír­szerzési elemzője szerint a légitá­madások több ártatlan civil halálát okozzák, és emiatt egyre nő a ter­roristák iránti szimpátia, és egyre többen állnak be a soraiba. „Egyetlen olyan komoly terror­ellenes elemzőt sem ismerek, aki szerint az Egyesült Államok bármi mást tenne, mint hogy az erőszakos szélsőségesek számát szaporítja” - tette hozzá az elemző. A The Washington Post amerikai napilap friss információi szerint az amerikai hadsereg kommandósai már közvetlen szárazföldi támoga­tást is nyújtanak - most első ízben - Líbiában az Iszlám Állam ellen harcoló erőknek, összehangolják az amerikai légicsapásokat és hírszer­zési információkat szolgáltatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom