Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-10 / 186. szám, szerda
6 | KULTÚRA 2016. augusztus 10. I www.ujszo.com Látvány a Szigeten A Vajda Kreatív Diákcsoport 15 ezer PÉT palackból épített, 25 méter hosszú sárkánya az életünket elborító egyszer használatos eszközök tömegére hívja fel a figyelmet (A szerző felvételei) JUHÁSZ KATALIN A ma kezdődő Sziget szervezői lelkesen hirdetik, hogy ez egy összművészeti fesztivál, ahol zene nélkül is el lehet tölteni az időt. Nézzük, mit talál a programfüzetben az, akit esetleg hidegen hagy a könnyűzene. Budapest. Kiállítások, cirkuszi produkciók, alternatív színházi és táncelőadások, workshopok, pódiumbeszélgetések, extrém sport- bemutatók és rengeteg izgalmas installáció, amelyekkel a fiatal magyar művészek lépten-nyomon meglepik a lófráló szigetlakokat. A jelentősebb magyarországi múzeumok és galériák évek óta kitelepülnek a Szigetre, potenciális látogatókra vadászva. Úgy tűnik, a szigetlakok vevők a képzőművészetre, én legalábbis eddig mindig nagy nyüzsgést, nézelődést tapasztaltam a múzeumi negyedben. A cirkuszművészet az utóbbi négy-öt évben vált hangsúlyossá. Persze azelőtt is gyakran ott volt az Eötvös Cirkusz, vagy más magyar társulat, amelyek a hagyományos hozzáállást képviselték. A mostaniak viszont az új cirkuszt, ahol a látvány, a zene, a megelevenedett történet egyszerre hat a nézőre. Ahol nincsenek idomított állatok, vannak viszont kiváló artisták, akik a színészet alapjait is elsajátították. A Cirque de Sziget sátorban, illetve a kültéri színpadon négytől éjjel egyig váltják egymást a kanadai, ausztrál, német és magyar társulatok, naponta nyolc hosszabb-rövidebb műsort láthat a közönség. A tavalyinál sokkal gazdagabb műsorral készül a színház- és táncsátor, ahol olyan besorolhatatlan programpontok is helyet kaptak, mint a vezetett altatás, melynek során a vállalkozók érzékszerveinek „újraindítása” zajlik. A szeánsz vezetői egyszerre korlátozzák és töltik fel információkkal a látást, hallást és tapintást, miközben a résztvevők nyugágyakban pihennek. A német Maxim Gorki Theater interaktív szimulációval készül, amelynek során a jelentkezőkkel együtt értelmezik újra az utópiát egy békés és egységes európai közösség szempontjából. Meddig vagyunk képesek elmenni annak érdekében, hogy a kivívott státuszunkat megvédjük? Mit érhetünk el például a határzárral? Mi alapján és ki dönti el, kiből válhat európai polgár? Az előadás szombattól keddig naponta látható és „átélhető”. Idén ismét lesz mozi, egy légkondis sátorban olyan magyar filmeket vetítenek angol felirattal, amelyek az utóbbi években sikert arattak a mozikban, illetve filmfesztiválokon. Tizenhat film látható az egy hét alatt, ma 13 órától az Isteni műszak című fekete komédia indítja a programot. Wahorn András Szerelemfészke harmadik éve nyújt menedéket az intimitásra vágyóknak FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS A költészet cool Lackfi János abban hisz, hogy minden eszközt érdemes megragadni az irodalom népszerűsítéséhez KACSINECZ KRISZTIÁN Lackfi János a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb ás legszórakoztatóbb alakja, az Apám kakasa és a Milyenek a magyarok? szerzője, aki a 21. században alig hihető mutatványt vitt véghez: versekkel tömegeket mozgat meg a digitális térben éppúgy, mint a kapolcsi versudvarban. Interjúnk a Művészetek Völgyében készült. Több állandó programja is van a versudvarban, például a rendkívül közkedvelt versműhely. Elmondaná pár szóval, miről is van szó? A versműhely arról szól, hogy boldog-boldogtalannal boldog és boldogtalan verseket írunk Kapolcson, és van, hogy ezeket el is énekeljük. Egyik alkalommal például a Don’t Worry, Be Happy speciális, magyarított változatát alkottuk meg közösen, No para, légy laza címmel. Az egyik cél az, hogy visszavezessük a verset oda, ahonnan jött, vagyis a zenés-taktusos formák birodalmába. Másrészt szabad versformákkal is dolgozunk, ma például a zsoltárokhoz vagy a Tao te King szabad verssoraihoz hasonló lüktetésű szövegeket alkottunk a nosztalgia témájában. Sokféle és termékeny módon igyekszünk a nyelvvel, a szöveggel, a verssel, a rímekkel, a ritmusokkal játszani, keverve az ősi és a modem ízeket. Hasonló elven működik a zenés versimpró is? A zenés versimpró úgy indul, mint egy zenés irodalmi est. Minden alkalommal meghívok egy zenészt - idén volt például a Sebő együttes, a Kaláka, Ferenczi György és a Rackajam, Both Miklós vagy Szirtes Edina Mókus - és egy költőtársamat. A beszélgetések során bepillantást nyújtunk a költő műhelytitkaiba, majd az egész egy kicsit interaktívabbá válik. Megkéijük a hallgatóságot, hogy dobjanak be öt szól amelyekre aztán valami épkézláb versikét kell rögtönöznünk a színpadon. Ekkor derül ki, hogy az amúgy galamblelkű közönségnek a szíve ihélyén kegyetlen indulatok rejlenek. Egy hittantáborban például egy másodéves kispap bedobta a transzszubsztanciációt, nyilván a frissen elsajátított tudományára büszkén, ami a kenyér és a bor átlényegülését jelenti. Szerencsére meglepően könnyen illeszkedett a feladott népdal, az Én vagyok az, aki nem jó ritmusába: „Mire tanít hittanóra, transzszubsz- tanciációraaa, ajnanananána”. A második menetben ugyanis a zenésztől kapunk egy témát, Lackfi János: „Az alternatív megjelenési forma és a hagyományos versolvasás erősíti egymást" (Képarchívum) legtöbbször egy ismertebb népdalf és arra írunk egy alternatív változatot, amit aztán el is énekelünk. Az irodalom hozzá van szokva a saját kis köréhez, mi egy kicsit lazítunk ezen a bezártságon, és megmutatjuk a szélesebb közönségnek, hogy igenis van a költészetben izgalom, aktualitás, lüktetés is. Az ilyen alternatív módon, akár megzenésítve, akár interaktívan, akár a slam poetry vagy éppen a „szavaló Rambo” formájában közvetített költészet . maga alá fogja gyűrni a versesköteteket? Van jövője a versolvasásnak? Én azt hiszem, hogy a költészet és általában az irodalom népszerűsítéséhez minden eszközt érdemes megragadni. Maga a költészet a zenéből és a „megzenésítettségből” jött, Balassinak például eszébe nem jutott volna soha nóta nélkül verset szerezni. A nép- költészet is úgy született, hogy valaki görgetett valamit a fejében, aztán este elénekelte, és ha jól sikerült, akkor másnap már a szomszéd faluban is dalolták, közben pedig mindenki hozzátette a magáét. Azt hiszem, nincs abban semmi bűn, ha a papírköltészetből kiug- runk egy kicsit a napfényre. Körülnézünk, és azt látjuk, hogy az emberek igenis igénylik a költészetet. Amit bizonyít például az is, hogy a hivatalos Facebook-oldalam- nak huszonnyolcezer követője van, holott javarészt verseket, prózákat posztolok ki. Tőzsér Árpád mondta a héten, hogy bizony a költészet kommuni- káció. Ha pedig kommüniké- i ció, akkor érdemes kommuni- i kálni. Ugyanakkor azt sem : gondolom, hogy a verseskö- : tetek el fognak tűnni, azt ta- : pasztalom ugyanis, hogy egy- ; egy fellépésem után az emberek szép számmal vásárolják a könyveimet is. Úgy tűnik, hogy a digitális, énekelt vagy más formában terjesztett költészet inkább serkenti az olvasói kedvet. Erre jó példa a Szabó T. Anna kolléganőmmel kirobbantott internetes verslavina. O kiposztolta a Face- bookra a 40. születésnapomra négy évvel ezelőtt írt köszöntőjét, én írtam rá egy választ, amit megnéztek 330 ezren, aztán boldog-boldogtalan kezdett alá kommentben verseket farigcsálni. Szóval olyan verslavina keletkezett, hogy legalább hat-hétszázezer embert megmozgatott. Ilyen még nem volt a magyar költészet történetében. Végül lett belőle egy kötet is A nő meg a férfi - Verslavina címmel, és annak is nagyon szépek a fogyási mutatói. Ebből is látszik, hogy az alternatív megjelenési forma és a hagyományos versolvasás nem gyengíti, inkább erősíti egymást. Ha három szóval kellene leírnia, hogy mit jelent önnek a Művészetek Völgye, mik lennének ezek? Inkább egy rövid történetet mesélnék el. Valamelyik évben sikerült kivívnunk, hogy a versműhely ingyenes legyen. Egyik alkalommal megjelent egy szalmakalap a kerítés fölött. Gondoltam, szólok a gazdájának, jöjjön be bátran, de féltem, hogy megsértődik. Vezettem tovább a műsort, és egyszer csak azt látom, hogy az illető a kerítésen ül, aztán egy fél óra elteltével már az első sorban hallgatja a verseket és faragja a rímeket. O át- ugorta a kortárs művészetekhez vezető kerítésL azt a kerítést, ami itt Kapolcson valójában nem is létezik. A Völgy talán ettől lesz több, mint sok más fesztivál. MP160493
