Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-06 / 183. szám, szombat
KULTÚRA 8 2016. augusztus 6. www.ujszo.con MOZIJEGY Nem fólünk a sötétben Valami baj van az Amikor kialszik a fény című horrorral, mivel hiába igyekeztem, sajnos egyszer sem ijedtem meg, amikor néztem. Pedig, mint minden horrorfilmnek, ennek is az volna a lényege, hogy ráijesszen a nézőjére, és egyetlen percre se érezzük magunkat biztonságban. Csak hát David F. Sandberg annyira gyenge mozit rendezett, hogy a félelem helyett inkább nevetünk kínunkban. Hiába épül az Amikor kialszik a fény a rendező egy korábbi, meglepően ötletes kisfilmjére, ha a vászonra nem sikerült átültetnie. Az történt ugyanis, hogy a híres horrorrendező, James Wan potenciált látott a Lights Out című rövidfilmben, és pénzt adott Sand- bergnek, hogy készítsen ebből egy egész estés mozit. Már tudjuk: nem kellett volna. Hiszen az ijesztgetés - vagyis az, hogy amikor lekapcsoljuk a lámpát, megjelenik egy furcsa női alak - valójában tökéletesen működik két és fél percben, ám közel másfél órán keresztül már inkább álmosító és kellemetlen azt nézni, hogyan menekülnek a sötétben megjelenő démontól a szereplők. Persze, az itt a legnagyobb gond, hogy elfelejtettek épkézláb forgatókönyvet írni, és ennek köszönhetően egy zavaros, helyenként kusza történetet kapunk, amelynek egyébként az volna a lényege, hogy egy családot tart rettegésben a démon, és a nagyobbik testvérnek (Teresa Palmer) lesz a feladata, hogy megmentse a szeretteit. Láttunk már hasonlót, gondoljuk rögtön, és tényleg ilyen klisékre építenek más horrorfilmek is. Csak itt már az elején az arcunkba tolják a démont, így igazából megijedni semmitől sem tudunk. Még a nevetséges falkaparászós és fénycsővel hadonászós jelenetektől sem. Noha jó volna elveszni a démon és a lelkileg összetört anyuka előéletében, de erre a film alig fordít időt. Inkább olyan dialógusokkal („Meg fogunk halni?”) bosszantják a nézőt, amelyek hallatán valamiért arra gondolunk, talán mégis vígjáték akart ez lenni. Pedig nem: az Amikor kialszik a fény csak egy teljesen értelmetlen mozi. Végül is készítettek már sok ilyet Hollywoodban. Amikor kialszik a fény. Amerikai horrorfilm, 2016,81 perc. Rendezte: David F. Sandberg. Szereplők: Teresa Palmer, Gabriel Bateman, Maria Bello, Alexander DiPersia. Gera Márton Egy démon tartja rettegésben a családot (Képarchívum) RÖVIDEN Elhunyt David Huddleston Los Angeles. Élete 85. évében elhunyt David Huddleston amerikai színész, A nagy Lebowski című moziklasszikus szereplőjének megformálója. Felesége, Sarah csütörtöki közlése szerint a színész kedden hunyt el az új-mexikói Santa Fében szív- és veseelégtelenségben - úja a Hollywood Reporter. Huddleston több mint hatvan filmben játszott, köztük John Wayne oldalán az 1970-es Rio Lobo című filmben, a Fényes nyergek című westemben, Búd Spencer és Terence Hill oldalán a Nyomás utána! című akcióvígjátékban. Egyik legnagyobb filmsikere az 1998-as A nagy Lebowski a Coen fivérek rendezésében. JefF Bridges oldalán mellékszerepet játszott, ám alakítása nagy figyelmet és elismerést kapott. A filmben Bridges, Jeffrey Lebowski alakítója emberrablási ügybe keveredik, miután összetévesztik a Huddleston által megformált milliomos névrokonával. (MTI) Fiedler-kópek az '56-os kiállításon Budapest. Fiedler Ferenc négy képével bővült csütörtökön a Magyar Nemzeti Múzeum Rejt/Jel/Képek ’ 56-A forradalom titkos művészete című időszaki kiállítása. Varga Benedek főigazgató hangsúlyozta: 1956 emlékét nem egy hagyományos történeti kiállítással idézik fel, hanem a forradalom által inspirált műalkotásokat helyeztek történeti keretbe. Ezért is nagy öröm, hogy egy hazájában kevésbé ismert, ám világszerte elismert magyar festő 1956-os munkáival gyarapodhatott a tárlat - tette hozzá. A tárlat műfajilag rendkívül változatos: olajfestmények, akvarellek, grafikák, plakátok egyaránt helyet kaptak benne - ismertette Ihász István, a kiállítás egyik kurátora, hozzátéve: a Fiedler-képek többek között Chagall, Kokoschka, Franciszek Sta- rowieyski, Bálint Endre és Borsos Miklós munkái közé kerültek. A Fiedler-festmények ma is nemzetközi aukciók keresett tételei. (MTI) A reggae és rokonai Az Uprising Reggae Festival idén is gazdag programot kínál JUHÁSZ KATALIN Augusztus 26-27-én immár kilencedik alkalommal költözik Jamaica a pozsonyi Aranyhomok (Zlaté piesky) üdülőövezetbe, ahová körülbelül 17 ezer látogatót várnak az ország minden rászáből. Sőt, mivel közel az osztrák ás a magyar határ, ás egyik oldalon sincs hasonló kaliberű rendezvény, az Uprising vitathatatlanul a régió legnagyobb reggae- fesztiválja. származó Nneka kakukktojás ezen rendezvényen, mivel nem ten reggae-zenét csinál, lép fel Pozsonyban, imádja őt az itteni közönség (is), ezért mindenképp bölcs választás volt a szervezők részéről. Ez a különleges hangú, törékeny hölgy finoman ötvözi a hip- hop, az r&b, az afrobeat, valamint a reggae stílusjegyeit, és érződik rajta a nigériai legenda, Fela Kuti hatása is. Dalszövegeiből pedig egy intelligens, öntudatos, politikai kérdések iránt is érdeklődő személyiség képe rajzolódik ki. Afrikai szülőhazájából 1998-ban költözött Hamburgba, hogy antropológiát tanuljon, amiből le is diplomázott. Rövidesen bekerült a zenei élet forgatagába, rendszeresen megfordult olyan helyi klubok színpadain, ahol a hiphop nagy nevei is játszottak. Komolyabb ismertségre akkor tett szert, amikor 2004-ben Sean Paul és a Gnarls Barkley előtt is fellépett. Énekstílusát olyanokéhoz hasonlítják, mint Lauryn Hill, Macy Gray vagy Co- rinne Bailey-Rae, és olyan világsztárok elismerését vívta ki vele, mint a Massive Attack vagy Lenny Kravitz, aki Bob Marley mellett Nneka legnagyobb példaképe. Nagy kedvencem egy bosnyák ska-reggae-hiphop csapat is, a Du- bioza Kolektív. A koncerteken sárga-fekete szerelésben parádézó zenészek célja, hogy megváltoztassák a világban a Boszniáról és általában a Balkánról kialakult képet. Bántja őket, hogy az emberek azt hiszik, arrafelé csak rezesbandák szolgáltatják a talpalávalót. A produkció színpadon él igazán, lemezeiken talán kevésbé tudják hozni a féktelen őrületet. A dallamok érdekes kontrasztot képeznek a komoly szövegekkel, amelyek a megértésről, békéről és elfogadásról szólnak, de némi társadalomkritika is meg- búvik bennük. A korrupciót például nagyon elítélik a fiúk, főleg, ha rendőrök művelik. Ez a fesztivál talán (szerintem mindenképp) a legjobb hangulatú nyári buli a fővárosban. A helyszínen kényelmesen lehet sátorozni, lubickolni a tóban, és még a vécék, zuhanyzók is kifogástalanok. A részletes programot itt találják: www.uprising.sk. Az évek alatt megfordult nálunk a műfaj krémje, illetve több olyan feltörekvő előadó és zenekar, akik a pozsonyi fellépést követő évben lettek világhírűek. Aki tehát ellátogat erre a fesztiválra, megtudhatja, mi újság ezen a szcénán. A fellépőlista idén is rendkívül hosszú, nem is vállalkozunk a névsorolvasásra. A stíluspaletta pedig talán minden eddiginél változatosabb, a roots-tól a dubon, electro- dubon és a dancelallon át a skaig számtalan alfaj hallható, mindegyik alapja az a bizonyos jellegzetes lüktetés, amely napfényt varázsol a lel- kekbe. És belefértek a kínálatba a rokon műfajok is, például a hiphop, ráadásul most szó szerint a gyökerekig áshatunk le, fellép ugyanis Pozsonyban az a csapat, amelynek nevéhez föződik az első hivatalos hip- hop/rap sláger, a Rapper’s Delight. Ezt a fúnky alapokon nyugvó, felejthető szövegű számot 1979-ben játszotta lemezre a New York-i Su- garhill Gang. Tizenkét millió példány kelt el belőle, ezzel minden idők legnépszerűbb hiphopkisle- meze lett. Utoljára 2009-ben hallottunk a csapatról, amikor a La La Song című daluk komoly partisláger lett. A Sugarhill Gang magja, Wonder Mike, Master Gee és az elhunyt Big Bank Hanket váltó Hen Dogg, valamint DJ Dynasty hosszú hallgatás után ismét együtt turnézik. Kíváncsian várjuk, vajon régi dicsőségükből akamak-e megélni, vagy valami újat is hoznak nekünk. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy olyanok ők a saj át műfajukban, mint a Rolling Stones a rockzenében. Az idei kínálatból személyes kedNneka, a kakukktojás vencem Tarrus Riley, aki pár éve vette a bátorságot és akusztikus reggae-albumot készített. Ilyesmivel csak azok kísérleteznek, akiknek különösen „színes” hangjuk van, ütős dalokat írnak és remek zenészekkel veszik körül magukat. Esetünkben minden feltétel adott. Tarrus Riley egyébként visszatérő vendég, négy éve már bizonyított az Uprising fesztiválon. Szintén másodszor érkezik a mesés helyszínre Alborosie, akit nem igazán kell bemutatni a reggae- rajongóknak. A laikus érdeklődőknek mondom, hogy a szicíliai származású, Jamaicában élő művész igazi ezermester. Nemcsak énekel, zenét szerez, dj-zik és producerke- dik, de a stúdióban is szinte minden hangszert ő játszik fel. Tizenöt évesen, 1992-ben alapította első zenekarát, jamaicai pályafutását pedig úgy kezdte, hogy hangmérnökként dolgozott például Wyclef Jean vagy Manu Chao lemezein. A roots- reggae hagyományok ápolása mellett a műfaj jövője felé vezető utat is mutatja. Ráadásul szeret népes zenekarral fellépni, gyakran tizenket- ten állnak a színpadon. Reméljük, ez most is így lesz. A nigériai apától és német anyától A Dubioza Kolektív nem balkáni rezesbanda (Fotók: Képarchívum)