Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-06 / 156. szám, szerda

161 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2016. július 6.1 www.ujszo.com Szőlőfurt citerazenekar - a géresi bor és bélés mellé Hamarosan gyerekcsoport alakul Kisgéresben, ezzel megoldódhat az utánpótlás kérdése LECZO ZOLTÁN A Királyhelmec tőszomszédságában találhatá község Szőlőfürt citerazenekara 2009 őszén alakult Vajda László kezdeményezésére. Az együttes vezetője gyerekkorá­tól citerázott, tagja volt a nagykaposi Fabotó citeraegyüttesnek is. Miután átköltözött Királyhelmecre, itt is megpróbált társakat találni szenve­délyéhez, akiket végül a bodrogközi Kisgéresben talált meg. Az alapító tagok: Géresi József, Géresi Katalin, Furik Mária és Paholics Gábor. Kö­zülük korábban senki sem játszott ezen a hangszeren. A zenekar ké­sőbb két új taggal - Pandy Csabával és Hresko Jánossal - bővült. A cite- rákat Szakái László hódmezővásár­helyi citerakészítő mestertől vásá­rolta a Csemadok helyi alapszerve­zete. Az alapszervezetet - melynek égisze alatt a Szőlőfürt is működik - rendszeresen támogatja a falu ön- kormányzata, a fellépőruhák meg­vásárlására, a hangszerek karbantar­tására, valamint az utazási költségek fedezésére van pénz. A rendszeres próbáknak aztán hamar meglett az eredményük, az együttest számtalan A tagok többsége csupán néhány éve kezdett ismerkedni a hangszerrel (Képarchívum) helyre - falunapokra, fesztiválokra és egyéb rendezvényekre - hívják fellépni. A hangszeres tudás csiszo­lása céljából a zenekar néhány tagja részt vett például a tiszakécskei, a kecskeméti majd a hatfai citeratá- borban, és aki csak teheti, a jelenleg zajló, a Fabotó által szervezett nagy­kaposi táborba is ellátogat. Az együttes repertoárja rendkívül szí­nes, ennek alapját a „hazai”, a régi­óra jellemző dalok adják, de termé­szetesen más tájegységek dalai is felcsendülnek. Bár a közös zenélés elsődleges célja - a hagyományápo­láson túl - a szórakoztatás, a Szőlő­fürt nemrégiben részt vett az Egri Palócgálán, ahol térségi, aranysávos minősítést szerzett. Paholics Gábor elmondta, akkor érzik igazán ele­mükben magukat, ha a híres géresi pincékhez ellátogató vendégeknek nemcsak géresi borral és béléssel, hanem a Borcsák asszonykórus éne­kével és a Szőlőfürt citerazenéjével is kedveskedhetnek. A közönség idén júliusban egyebek mellett Per­Szőlőfürt citerazenekar Az alapítás óva: 2009 Az együttes vezetője: Vajda László Tagok: Géresi József, Géresi Katalin Furik Mária, Paholics Gábor, Pandy Csaba, Hresko János ■m benyikben, Őrösben, Jászón, Bári- ban és a magyarországi Csarodán is hallhatja őket. Kisgéresben idén valószínűleg gyerek-citerazenekar is alakul. A faluban az elmúlt években jobbára fiúk születnek, van olyan évfolyam a helyi alapiskolában, ahol tizenegy fiú és két lány tanul. Vagyis nem meglepő, hogy az utánpótlás 6-10 éves fiúkból áll. Ha közülük csak ketten-hárman érzik úgy, hogy van értelme hosszú távon is foglal­kozni a hagyományőrzés és a közös zenélés e formájával, az utánpótlás már hosszú távon biztosított Kisgé­resben. Legközelebb a feledi Meseláda Bábcsoportot mutatjuk be. Az elbújtatott kastély és az elveszett kert SZÁSZI ZOLTÁN A tornaijai Hámos-kastély ma már kissé kopottas, de még dacol az idővel, s bár egykori angolkertjét teljesen felszá­molták, a kastélyt pedig egy szocreál irodaépület mögé bújtatták el, ettől még nem veszett, nem veszhet el jelentősége. TORNALJA Borovszky megyei monográfiája szerint a Hámos család 1792. július 26-án kapott nemességet 11. Lipót- tól. Klenócról származik a család, amely nemesi előnévként a Pelső- czit használta, legjelentősebb birto­kaikra ugyanis éppen ennek az egy­kori megyeszékhelynek a környé­kén, Szalócon, Gombaszögön tettek szert. A jeles Hámosok A család férfitagjai közül többen a 19. században jelentős közéleti sze­repet töltöttek be, Antal a Putnoki já­rás, Lajos a Ratkói járás főszolgabí­rója volt. Hámos Gusztáv az 1848-49-es forradalomban Guyon Richárd segédtisztjeként harcolt, László, a tornaijai kastély építtetője és nagy adakozó pedig országgyűlési képviselő, 1891-től Gömör várme­gye főispánja volt. Nem mellesleg ő az 1892 és 1893 közt épült Pelsőc-Murány vasúti szárnyvonal építtetője is. Hámos László rendkí­vül tehetséges gazdálkodó is volt, birtokait sikeresen gyarapította, szeszfőzdét építtetett, haszonnövé­nyeket termesztett. Róla azt is tudni illik, hogy Tornaija városának ado­mányozta 1905-ben azt a telket, ahol ma a köztemető van, a Hámos család sírhelye is itt van, a temető délkeleti sarkában. Ide hozták át bő negyven éve a Szalócon eltemetett Hámosok földi maradványait, sírhelyüket a Kassa felé vezető főút miatt kellett felszámolni. Sajnos a kriptát sokszor feltörték, a második világháború alatt az orosz katonák bunkernak használ­ták, a holtakat meggyalázva. A szo­cializmus idején is többször feltör­ték, értékek után kutatva vagy csu­pán hóbortból. A Hámos család tag­Tájoló A tornaijai Hámos-kastély a városon átvezető 67-es főút mellett található a 48,4158 - 20,3209 GPS-koordinátánál. A városban minden turisztikai szolgáltatás megtalálható. jainak földi maradványait őrző krip­tát végül a közterület-fenntartó vál­lalat vezetője, Kiss György mentette meg a végpusztulástól a múlt század nyolcvanas éveinek elején. Kiss György ezt azért is fontosnak tartot­ta, mert a Hámos család nemcsak a temető telkét adományozta a város­nak, hanem a helyi római katolikus és az ágostai evangélikus templom épí­téséhez is jelentősen hozzájárult. Hámos László, a sikeres gazdálkodó vagyonosodásának eredményeként épült Tornaija és Királyi község közt a 19. század utolsó évtizedében egy uradalmi központ, kúriával, angol­kerttel, gazdasági épületekkel, ispáni lakkal. Mindebből mára már csak a klasszicista stílusú kúria maradt meg viszonylag érintetlen formájában, a gazdasági épületben ma üzlet, az egykori, évtizedekig iskolaként is szolgáló ispánlak omladozik, egy ki­sebb kastélyt pedig lebontottak. Az eldugott kastély A régi fotók egy kelet-nyugati homlokzati tájolású, E-alaprajzú Akúrián nyomott hagyott az idő (A szerző felvétele) kúriát mutatnak, északon és délen egy-egy szárnnyal, nyugatra, az an­golkert felé nyíló kis terasszal, ke­leten pedig timpanonos, boltíves portikusz védi a bejáratot. Díszes öntött vaslépcsők vezettek a kúria hosszú folyosójára, amelyet színes, mintás terazollal burkoltak egykor. A kúrái ablakait mívesen kovácsolt vasrácsok védték, valószínűleg a Hámos család birtokában lévő sza- lóci és gombaszögi vashámorokban készülhettek egykor. A kúria utcai, keleti frontján hatalmas virággrupp ékeskedett, ennek a helyén a nyolc­vanas években jellegtelen, csúnya, igénytelen külsejű, egyemeletes irodaépületet húztak fel. Nyilván­való szándékkal. A hetvenes évek elején még létezett az egykori an­golpark mintegy kétharmada. A kö­zepén még ott volt a tó, abban egy tízméteres átmérőjű kis sziget, a tó partján egy műrom törmeléke, a hűsölésre kialakított barlang na­gyobbik része, s még léteztek a tavat körbefútó sétányok is, padokkal, né­hány mindent túlélő virággal és kö­zel százéves fákkal. Mára ebből semmi nem maradt. A kúria üresen áll, néhány évvel ezelőtt még szak­iskola és kollégium működött ben­ne. Az egykori gazdasági udvart fel­darabolták, ma vállalkozások mű­ködnek itt, csupán a régi szeszgyár épülete és közel 50 méter magas tég­lából épített kéménye maradt meg az eredeti gazdaságból. Mint ipari műemlék se lenne érdektelen, csak sok pénz kellene a rendbetételéhez. Mesés hely lehetne a kúria, az ipari emlék és a még megmaradt kert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom