Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-30 / 177. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. JULIUS 30. 21 Tea, tetovált házak és Tibet kapuja Kora reggel érkeztünk meg Lijiangba. A látvány, ami a vasútállomás előtt várt ránk, lenyűgözött: ott magasodott a Jáde Sárkány-csúcs a maga 5600 méteres magasságával és hófedte csúcsával. Taxit fogadtunk és elindultunk a Lijiang művészeti stúdióba, 15 tó partjára, egy tipikus naxi falu klasszikus családi házába. kilométerre Lijiang városától, a LashihaiLijiang méltán híres óvárosa (A szerző fotótárából) Shangri La, Tibet kapuja A stúdió három kétszintes épületből áll, ezek zárják közre a tágas udvart. A szomszédságban egy ugyanilyen házban laknak a vendéglátóink, akik két hónapos ott-tartózkodásunk alatt nemcsak főztek ránk, hanem minden programunkban örömmel részt vettek A tervekkel összhangban egy hónapot kutatással és rengeteg találkozó szervezésével töltöttük. Mivel kísérőmmel, Nanxival mindketten ■performanszművészek és művészetszervezők vagyunk, úgy döntöttünk, hogy a rezidensprogram végére szervezünk egy művészeti találkozót és egy kiállítást azokból a művekből, amelyeket itt hozunk létre. He Libin barátunk a helyismerete és kapcsolatai révén segített elindulni. Megismerkedtünk a helyi művészeti élet képviselőivel, s rögtön az első baráti vacsorán kiderült, hogy az itteni zenészek és képzőművészek közül már többen jártak Magyarországon. Szinte minden évben meghívást kap valaki, ami nem is csoda, hiszen világszerte egyre többen fedezik fel az ősi naxi kultúra páratlan kincseit. Mint kiderült, a világon ez az egyeden élő nyelv, amely hierografikus írást használ. Sajnos ma már csak 20-30 dongba (vallási vezető vagy inkább sámán) érti és használja ezt az írásmódot. Egyikükkel sikerült találkoznunk, és aktívan részt vett az általunk szervezett találkozón is. Meglátogattuk a helyi képzőművészeti egyetemet, több műtermet és az egyik este a helyi - állami - kortárs galériát is. Ami itt fogadott, azt jó ideig nem felejtem el. A galéria már zárva volt, de beengedtek minket. Az egyik iroda felől nagy társasági élet zaja hallatszott ki. Behívtak minket is egy teára. A kulturális és a gazdasági élet krémje szórakozott ott éppen. Ott volt Mao (illetve a színész, aki Maót alakítja a különböző tv-sorozatokban), az egyik magántévécsatorna tulajdonosa, egy Ho Si Minh kinézetű, befolyásos helyi képzőművész (aki rögtön felajánlotta, hogy ha meg akarom hosszabbítani a vízumomat, csak szóljak neki, a rendőrfőnök a legjobb haverja, minden héten itt iszik velük), egy mianmari banánültetvényes (nem mellesleg az Arany háromszög terüJuhász R. József kínai útinaplója (5.) letérői, de rögtön leszögezte, hogy ott már nincsen drog, majd pöfékelt tovább az ópiumpipájával)... Az asztal tele volt whiskyvel, a levegő édeskés füsttel, és érezni lehetett, hogy ezek az emberek a törvények fölött állnak. A hétköznapjaink hegyikerékpározással teltek, főleg az ősi teaút mentén, mely valamikor Jünnant és Tibetet kötötte össze. Mar már csak a hegyi ösvények, kőtáblák és helyenként az egymáshoz kötött lovakon turistákat sétáltató helyiek emlékeztetnek az ősi útvonalra. Állítólag a nehéz terepen hónapokig tartó út során fedezték fel, hogy az összepréselt tealevelek fermentálódni kezdenek: minél tovább tartott az út, a tea annál sötétebb, illatosabb és finomabb lett. Ezért a teaszállítmányokat Békésen eszegető yak sokszor csak évek múltán bontották ki. A legfinomabb tea természetes fermentálódására 13 évet kell várni. Persze a mai „modern technológia” ezt elintézi pár hónap alatt. Volt alkalmam összehasonlítani a természetes és a művileg fermentált teákat. Ég és föld. Szó szerint. Az igazi tea 10-15 másodperc alatt megnyílik és 10-15 alkalommal lehet leforrázni, egy csipet tealevélnek akár egész napon át élvezhetjük az ízét. Másik kedvenc úti célunk a közeli tibeti kolostor volt a falu végén. Méreteivel és elhelyezkedésével uralta a tájat. A kolostorban oktatás is zajlott, így állandó volt a nyüzsgés. Hamar összebarátkoztunk néhány szerzetessel, akik nagy örömmel és odaadással kalauzoltak végig a tibeti buddhizmus bonyolult szimbólumain. Lijiang méltán híres óvárosába is ellátogattunk. Az 1997-es földrengést követően kezdték felújítani, akkor még a legtöbb helyi képzőművésznek itt volt a műterme. Ma már szinte kizárólag vendégházakkal, vendéglőkkel, bárokkal és üzletekkel van tele. Jünnan tartományban több ilyen óváros várja Közös lánc nasj népviseletben • a turistákat - például Shangri La vagy Dali. Mivel ottani művészekhez is kaptunk ajánlásokat, megszerveztük a találkozókat. Shangri La, Tibet kapuja 3300 méteres magasságban fekszik, 6 ezer méteres hegyekkel körbezárva. Ez az egyik, tibetiek által lakott terület Kínában, ahová a nyugati turista külön engedély nélkül beteheti a lábát. Itt már Jünnan északi csücskében jártunk, mindössze 30-40 kilométerre Tibettől. Egy találkozóra igyekeztünk két helyi performanszművésszel, éppen június 4-én (azaz a 89-es Tienanmen téri mészárlás évfordulóján), így elég feszült volt a hangulat. Több művészt is ismerünk, akik nyilvánosan próbáltak megemlékezni az évfordulóról, és emiatt börtönbe kerültek. Az egyikükkel, aki tibeti nemzetiségű, vagyis duplán figyelnek arra, amit tesz, találkozónk volt aznap. Befutott egy pekingi művész is, akit a biztonság kedvéért ezen a napon minden évben „jó messzire kísérnek” a fővárostól, továbbá egy ujgur művész is találkozni akart velünk, aki pár éve költözött Shangri Lába Hszincsiangból, Kína egyik legforrongóbb tartományából. Ráadásul előző nap sztrájk volt az óvárosban. Az üzletek nem nyitottak ki, a kereskedők így fejezték ki elégededenségüket az odalátogató megyei vezetés előtt. Válaszként három helyi boltost bebörtönöztek. Végül mindannyian egy fiatal művésztársaság grillparti- ján kötöttünk ki az óvárosban. Másnap motort béreltünk és meglátogattuk a híres Kék Hold-völgyet, ahonnan drótkötélpályán lehet megközelíteni a 4500 méteres Shika-csúcsot. Itt már érezni lehetett a Himalája elképesztő erejét. Visszafele még motoroztunk egy kicsit, megcsodáltuk a békésen legelésző yakokat. Megvacsoráztunk egy helyi kisvendéglőben, megkóstoltuk a yakvajjal készült tibeti teát, de végül is a helyi sör-, jégbor- és szilvaborkínálat mellett döntöttünk. Három napot töltöttünk Shangri Lábán, majd következett Dali. Az itt élő Bai Qing performansz- művészt és zenészt már ismertük korábbról. Nagyon örült a látogatásnak, egy bai (az egyik legnagyobb helyi etnikum) hotpotvacsorával és egy tucat helyi művésszel várt bennünket. Vacsora után további találkozások sora következett, és szépen lassan összeállt a jünnani performanszművészeti találkozó programja. Kivétel nélkül mindenki elfogadta a meghívásunkat. Az estéket, éjszakákat a Szeptember nevű, élő zenét kínáló bárban töltöttük az óvárosban. Megkockáztatom: Dali talán a legjobb hangulatú város Kínában, ahol eddig megfordultam. Nyüzsgő éjszakai élet, tiszta városközpont, gyönyörű és impozáns óváros, ízletes helyi ételek és italok. Az Erhai-tó (a hai egyébként tengert jelent) partján épült Dali neve egyébként Kína- szerte jól cseng az itt bányászott márvány révén. A márvány és a bai kultúra találkozása csodálatos épületeket eredményezett. Amerre csak motoroztunk, lenyűgöző „tetovált” házakat láttunk. A fehérre meszelt timpanonokat szinte minden házon hennatetováláshoz hasonlító rajzok díszítik Nehéz volt otthagyni a várost. Az egyik - és legkellemedenebb - ok, hogy most már végleg lejárt a vízumom, és vissza kellett utaznunk Hongkongba újat igényelni. Ráadásul minden cuccurikkal együtt, hiszen semmi garancia nem volt arra, hogy maradhatok Még az ügynökség is azzal fogadott: megpróbálhatjuk, de egy évben kétszer alapos indoklással is ritkán adnak újabb vízumot. Nekem viszont újabb kétszer egy hónapos engedélyre volt szükségem a már megszervezett jünnani performanszművészeti találkozó és a korábban októberre halasztott sencseni egyetemi workshopom miatt. Négy nap várakozás után végül is mindenki nagy örömére megkaptam a vízumot. Elindultunk hát újra. A trópusi tengerpartról vissza az örök tavasz városába, Lijiangba. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
