Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-01 / 153. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. július 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Okostojások A lengyel toxinbotrány miatt a hazai tojástermelők feje fő MOLNÁR IVÁN lovákia sok mindenben lemarad a többi uniós tagországtól, egyvalamiben azonban rendkívül „sikeres”: egyetlen tagállam se tette tönkre olyan gyorsan és hatékonyan a saját mezőgazdaságát és élelmiszeriparát, mint mi. Ugyan még mindig vannak olyan ágazatok, amelyekben önellátók vagyunk, mindent megteszünk azonban, hogy ezeket is kiéheztessük. A botrányosan igazságtalan uniós dotációs rendszer, a közös agrárpolitika visszásságai, az ellenőrizetlen behozatal és az üzletláncok kíméletlen árpolitikája szinte teljesen leépítette az olyan, korábban virágzó ágazatokat, mint a cukoripar, a tejfel- dolgozás vagy az állattenyésztés. Ezekben ma már valóban nem vagyunk önellátók. De nem minden ágazatban ilyen súlyos a helyzet, például a tojástermelők még mindig képesek teljes mértékben kielégíteni a hazai igényeket, és még kivitelre is maradna. Ennek ellenőre növekszik a behozatal, és emiatt most ez az ágazat is az előbbiek sorsára juthat. A lengyelek ugyanis csaknem dupla annyi tojást dobnak piacra, mint amennyit otthon képesek elfogyasztani. A lengyel kivitel nagy része eddig Németországba irányult, a Lengyelországban nemrég kirobbant, magas dio- xintartalmú tojással kapcsolatos botrány miatt azonban a németek gyorsan szigorították az importszabályokat. Hasonlóan jártak el a magyarok és a csehek is, ráadásul különleges dotációban részesítették a termelőiket. Szlovákia a kakukktojás. Alig tesz valamit, még arra sem volt képes, hogy az alacsonyabb áfával terhelt élelmiszerek közé a tojást is besorolja, legalább részben segítve a termelőkön. A lengyel behozatal az elmúlt egy évben több mint a harmadával nőtt. A lakosság nagy része továbbra is csak az árakat nézi, a dömpingáron behozott, kétes eredetű lengyel tojás így egyre jobban kiszorítja a hazait. Már minden harmadik elfogyasztott tojás behozatalból származik, miközben a hazai termelők minden egyes tojáson három centet veszítenek. Csak idő kérdése, hogy mikor kezdik el sorra bezárni a farmokat, tovább csökkentve a mezőgazdaságban dolgozók számát. Szlovákia eddig is élenjárt az uniós országok között a mezőgazdaság tönkretételében. 1995-ben még több mint 200 ezer embernek nyújtott megélhetést az ágazat, ma 50 ezernek, vagyis az elmúlt húsz évben az alkalmazottak háromnegyede veszítette el a munkáját. Összehasonlításképpen: az említett időszakban Németországban, Ausztriában és még Lengyelországban is csak a negyedével, Csehországban pedig a harmadával csökkent a foglalkoztatottság a mezőgazdaságban. Erre is gondoljunk majd, ha az elkövetkező fél évben - Szlovákia uniós elnöksége idején - a szlovák és az uniós politikusok arról áradoznak, hogy milyen sokat segített a szlovák mezőgazdaságnak az uniós csatlakozás. Csábító ellenség LAMPL ZSUZSANNA N emrég a bulvár két napig oldotta azt az ügyek hogy egy színésznő szülése után az ugyancsak ismert apa nem rendezett ivópartit, sőt, még egy pohárkára sem hívta meg a társulatot, hanem hazasietett. Hát micsoda viselkedés ez, kérdezte összeráncolt szemöldökkel a bulvár, nem titkolva, hogy osztja ama köz- vélekedést, mely szerint ünnepelni csakis alkohollal lehet. Minél több szesz, annál jobb buli! Három dolog jutott eszembe. Az első egyik tanítványom alapos diplomamunkája, amelyben konkrét, poklokat megjárt személyekkel készült beszélgetések is dokumentálják, hogy az alkohol milyen mélységekbe tudja taszítani az embert, s milyen nehéz onnan visszakecmeregni, ha egyáltalán sikerül. A másik az OECD legfrissebb jelentése az alkoholizmusról. Frank Sinatra híres amerikai énekes szerint „lehet, hogy az alkohol az ember legnagyobb ellensége, de ugye, a Biblia is azt mondja, hogy szeresd az ellenségedet”. Hát, az adatok alapján nagyon is szeretjük. Az OECD szerint a világon manapság az alkohol több ember haláláért felelős, mint az erőszak, az AIDS és a tbc együttvéve. Az OECD tagállamokban (mi is közéjük tartozunk) minden 15 év feletti lakosra átlagosan 9,1 liter tiszta szesz jut évente (Szlovákiában 10,2, Magyar- országon 11,4 liter), ez hetente nagyjából két üveg bornak felel meg. Ez a mennyiség, amit lehet, hogy most sokan megmosolyognak, persze nem egyenlő arányban gurul le a torkokon. Nagy részét a lakosság 20 százaléka issza meg, ők az alkoholfüggők, vagy már nagyon közel állnak hozzá. S még egy döbbenetes adat: ezekben az országokban tíz év alatt jócskán nőtt azoknak a 15 évnél fiatalabb gyerekeknek az aránya, akiknek már van tapasztalatuk a részegséggel. A növekedés a fiúk esetében 13, a lányok esetében 15 százalék. Összességben a fiúk 43, a lányok 41 százaléka volt már részeg. Ismétlem, gyerekekről van szó. A harmadik dolog, ami eszembe jutott, hogy bár az alkoholizmust tekintve Szlovákia európai szinten nem az élbolyban dülöngél, „csak” a 18., azért ne örvendezzünk. Ľubomír Okruhlica drogfüggőket gyógyító orvos szerint (igen, az alkohol is drog!) Szlovákiában 400 ezer alkoholfüggő van, és évente 6000 új esetet diagnosztizálnak. Az alkoholista nők száma gyorsabban nő, mint a férfiaké. Ennek okai sokszor összetettek, persze az egyén felelőssége sem vitás. De én felelősnek tartom mindazokat a véleményformálókat is, beleértve az említett bulvárcikket, az utak mellett magasodó csábító szeszesital-reklámokat, a televíziós reklámokat stb., amelyek mind azt hirdetik, büntetlenül, hogy alkohol nélkül nemcsak ünnepelni, hanem szinte élni sem érdemes. Meddig? FŐSZERKESZTŐI BEKÖSZÖNTŐ Jó napot, jó napilapot! SZALAY ZOLTÁN A miénk, a nyolcvanas évek közepén születetteké talán az utolsó generáció, amely nem elsőrendűen képernyők és kijelzők előtt szocializálódott. A szülői házunk valamelyik szekrényének valamelyik zugában alighanem még ma is ott vannak azok a dobozok, amelyekbe az újságkivágásokat gyűjtöttem. Árvíz Kínában. Földrengés Venezuelában. Átadták a Boeing új utas- szállító modelljét. Balesetet szenvedett az orosz atom-tengeralattjáró. Cápatámadás Áusztráliában. Légicsapások Líbiában. A cikkcakkos szélű fecnikre szabdalt kilencvenes évek. Eleve adott és sejtett a kudarc, de azért kísérletet teszünk rá, hogy akkorára nyissuk a szemünket, hogy a horizont peremei összeérjenek. Az újságkivágások korát, észre sem vettük, és felváltotta és felfalta a linkek szuperőrülete. Az online-sokk évei után pedig lassan tanulgatjuk, hogyan férhet meg egymás mellett a két világ: a tapintható és a virtuális. Ezt tanulgatj a a sajtó is, amelyben ma együtt él a papírszagú világ orrhúzogató dölyfje a portálok felszínességre hajlamos világának törtető szilaj ságával. Egyelőre utóbbi áll nyerésre, de nem biztos, hogy ezt a versenyt az egyik fél pusztulásáig kell játszani. Meg is tanulhatunk benne élni ebben a kettősségben. Nem ez az egyetlen kettősség persze, ami bonyolulttá teszi a sajtómunkások életét. A politikai megosztottság nem új fogalom, de a közélet résztvevői számára minden bizonnyal megunhatatlan, mert - nagyon- nagyon csekély kivétellel - minden kort jellemez. A szlovákiai magyarok napilapja sem tehet úgy, mintha ez a megosztottság ne lenne meghatározó élmény számunkra. Az Új Szó viszont nem politikai erő, még ha sokan annak szeretnék is beállítani. Egy napilapnak van elképzelése a világ dolgairól, és ez az elképzelés átfedésben lehet egyik vagy másik politikai párt bizonyos céljaival. Az Új Szóval is ez a helyzet, olyan politikai párt azonban jelen pillanatban nincs, amely esetében ez az átfedés teljes lenne, és jelen körülmények között nehéz is elképzelni a megjelenését. Az Új Szó számára ugyanis az elsőrendű cél, hogy egy kritikus, éber és nyitott platformja legyen a szlovákiai magyaroknak. ÁzÚj Szónak kérdéseket kell feltennie, például arról, kisebbségi környezetben felülírhatja-e a megmaradás jelszava az alapvető etikai értékeket? Tényleg elfedhető-e minden puszta jelszavakkal? Az Új Szónak firtatnia kell, hogy a közösségépítés legelső fázisának vajon nem a saját betegségeinkkel való kritikai szembenézésnek kellene-e lennie? Hogy egészséges öntudatú generációkra építhessünk, amelyeket nem a sérelmek táplálnak, hanem a gyarapodás lehetősége. Egy egészséges öntudattal rendelkező, teljes értékű közösség pedig elképzelhetetlen érett, kritikus sajtó nélkül, amely olykor a túlzásoktól sem megrettenve, akár barátságtalan és pimasz eszközökhöz nyúlva, belevilágít saját sötét zugainkba. Nem lesz mindig szép látvány. A hosszú távú építkezéshez azonban egy ilyen napilapot kell akarnunk magunknak. Én egy ilyen napilapot akarok magunknak. ANKÉT - TÖLTSE KI! Szlovákia július 1-től az unió soros elnöke. Ön mit érez? □ Felemelő □ Majd a Kaliňák kideríti, hogy történhetett ez □ Nem akarom, hogy Soros legyen az EU elnöke □ Reggel az ágyban döbbentem rá, hogy ma már nem mennek iskolába a gyerekek □ Úgy érzem, ma este Belgium jut tovább, holnap meg szokás szerint a németek. (Brüsszel és Berlin diktál) □ Gondolhattam volna, hogy ilyesmiről van szó. A déli személyvonaton két szolgálatot teljesítő rendőr nyomkodta unottan a mobilját. A lakosságnak megértéssel kell fogadnia a fokozott óvintézkedéseket, különben valami futóbolond képes bemenni akár az elnöki palotába is. Mit vár a szlovák uniós elnökségtől? □ Akárhogy is, ezt azért nem érdemelte az EU □ Úgy érzem, olcsóbb lesz a kenyér. □ Valami azt súgja, nem lesz olcsóbb a kenyér □ Még mindig jobb az EU-ban bent, mint kint . □ Londonnak szerencséje van, mert már nem kell meghajolnia Pozsony diktátuma előtt □ Izgatottan várom, hány államfő gépe száll le Szlovéniában Ön szerint hogy fizethetett a szlovák állam 4500 eurót ezért az elnökségi lógóért, a prezentációjáért pedig 156 ezret? ✓ SK • • EU □ Majd a Kaliňák ezt is kideríti □ Valami azt súgja, mégse lesz olcsóbb a kenyér □ Ha a Baštemák számlázza ki, nem ússzuk meg ilyen olcsón □ Még mindig jobb bent, mint kint (A helyes válaszokat beküldő olvasók között elnökségi lógókat és rendőrségi felvételeket sorsolunk ki)
