Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-29 / 176. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. július 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Sütnivalóink Te tudtad, hogy a spekácski az szafaládé? ß LAMPL ZSUZSANNA V an nekem egy kedves kollégám, aki a magyar nyelv védelmében harcba száll még a nyelvészekkel is, akik szerint nyu­godtan mondhatunk obcsánszkit meg horcsicát, mert az ilyen kifeje­zések normális velejárói egy más néppel való együttélésnek, ugyanis a nyelvünk idomul a környezetünk­höz. Hogy idomul, az tagadhatatlan, de a kolléga szerint ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a nyelvhasználatunkban igénytelenek vagyunk. Jó nyári téma, ugye. De nézzük, hogyan működik ez a gya­korlatban. Sütögetőszezon van a Csallóköz­ben is, elmegy hát az ember (aki le­het éppenséggel nő) egy globális élelmiszer-üzletlánc helyi boltjába - összekötjük a globálist a lokálissal, hej, de jó -, és odamegy a pulthoz. Az elárusítónő két nyelven szól hozzá. Nagyon helyes. A nő először szalonnát kér. Az elárusítónő biztos kézzel nyúl a szalonnához és levágja a kért darabot. Aztán a nő virslit kér. Csodálkozva nézi, hogy a pult másik oldalán álló elindul a kolbászok felé, ott megáll, elbizonytalanodva szemléli az árut, majd kisvártatva megkérdezi, hogy melyik is a virsli. Akkor a nő észbe kap, és mondja, hogy a párki. Ja, a párki, szól a másik nevetve, és megy vissza a virslikhez. Ezután a nő szafaládét kér. Nagy hi­ba. Az elárusítónő megkérdezi, hogy lecsóba lesz-e, a nő gondolja, mi­lyen kedves, hogy így érdeklődik, de végül is a szafaládé nyugodtan me­het lecsóba is, ezért azt válaszolja, hogy igen. Erre az eladó lenyúl a Pozsonyban pozsonyi szaláminak nevezett (persze nem így, magya­rul), hentesáru felé. Nem, nem azt kérem, mondja a nő, maguknál ezt szafaládénak hívják? Nem, ez a bratislavská, mondja a másik. A nő nem kérdezi, hogy ha az a brati­slavská, vagyis a pozsonyi, akkor miért akarta azt adni, ha ő szafaládét kért, de nem akarja bonyolítani a dolgot, meg különben is, ez egy na­gyon rendes kiszolgáló, ezért inkább rámutat a szafalédéra. Ja, maga spe- kácskit akar, ahááá! Nem is tudtam, hogy a spekácski az szafaládé, mondja a kedves eladó, nem is hal­lottam még olyat, hogy szafaládé. Tényleg, a spekácski, hát hogy is felejthettem el, így a nő. Most, hogy mindketten okosabbak lettek, el is búcsúznak egymástól magyar nyel­ven, merthogy az egész beszélgetés magyarul folyt. Elmenőben a nő még hallja, amint az elárusítónő megkérdezi a másiktól: „te tudtad, hogy a spekácski az szafaládé?” Kérdés persze, hogy bár a szafa­ládé szó jelenleg magyarabb, mint a spekácski, mitől magyar, merthogy a szafaládé szó eredetét egészen a latin cerebellum szóig vezetik vissza, ami az „agy” szó kicsinyített formája. Micsoda?! Megsütjük az észt? Fuj! Nem is nyomozok tovább. Utóvégre pihenni akartam, hisz do- volenkán vagyok. Hogy az szabadság? Meg kell változtatni az Európai Uniót (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Tények! Hihetetlen! LAJOS p. JÁNOS Sajnos nem tudtam élőben meg­nézni a tv2 szerda esti Tények című híradónak álcázott műsorát, pedig terveztem. Véletlenül elkaptam ugyanis egy beharangozó végét előző este, amiből mintha az derült volna ki, hogy Angela Merkel és Theresa May a világuralomra törő Illuminá- tusok társaság tagja. Mondom, csak a beharangozó végét láttam, és már késő is volt, közel éjfél, ezért nem voltam benne biztos, hogy valóban a Tények előzetesét láttam, és abban sem, hogy valóban a két legerősebb európai ország első embereit gyanú­sította meg a tévé a világméretű összeesküvésben való részvétellel. Össze is néztünk lányommal - aki kedveli a titkos társaságokat meg a görög isteneket, az Illuminátusokról is sokat tud -, ezt a műsort biztosan meg kell nézni. Sajnos a szerdai lapzárta miatt le­maradtam a „Tényekről”, de amint tehettem, beütöttem az internetes keresőbe azt, hogy tv2, és valóban megtaláltam az előző este beharan­gozott témát VILÁGURALOMRA TÖRŐ TITKOS REND címmel. Még ekkor is bíztam benne, hogy a tv2 csak viccel, és ezt nem a Tények­ben, hanem valami vicces műsorban vetítették, és elindítottam a videót. Nem szoktam híradót vagy annak ál­cázott műsorokat nézni a két magyar kereskedelmi csatornán, habár az utóbbi időben - amióta kissé kritiku­sabb lett a magyar kormánnyal - né­ha félidőben bekapcsolom az RTL Híradóját. Az m 1 híradóit nem tu­dom néhány pillanatnál tovább nézni a fideszes átalakítás óta, így beval­lom, a magyar kormánypárti médiá­ról a legtöbbször másodkézből, az ellenzéki sajtóból értesülök. Talán ezért okozott akkora megdöbbenést ez a rövid, 3 perces videó. Az elején a bemondó komoly arc­cal bejelenti, hogy van egy titkos tár­saság, amely világuralomra tör, célja egy világkormány létrehozása, és ennek befolyásos politikusok is a tagjai. Ekkor vágják be először rövi­den Angela Merkel német kancellárt. Majd egy bejátszás az Angyalok és démonok című filmből, amely alatt a narrátor elmondja, hogy - a filmben - az illuminátusok élve égernek meg egy papot és el akarják foglalni a Vatikánt. Megtudjuk azt is, hogy so­kak szerint a rend ma is létezik, s megszólaltatnak egy valódi SZAK­ÉRTŐT: a Hihetetlen magazin szer­kesztőjét (néhány cím a magazinból: Atomháborúk az őskorban, A har­madik szem mitológiája). Elmondja, hogy a világot az Illuminátusok irá­nyítják, nekik „köszönhet) ük”a fran­cia forradalmat és a második világ­háborút. Majd következik a lényeg: az Illuminátusok tagja Angela Mer­kel német kancellár és Theresa May brit miniszterelnök is. És ezt abból tudhatjuk, ahogy a kezüket tartják, ahogy az ujjaikkal egy piramist vagy háromszöget formálnak. Egy proto- kollszakértővel ugyan elmondatják, hogy ez egyébként teljesen termé­szetes kéztartás, a végén azonban visszatérnek az Illuminátusokhoz: hogy az USA se maradjon ki, be­vágják az egydollárost, amelyen ott van a háromszögben levő szem, amely ugyancsak a társaság jelképe. És vigyázzunk: Theresa May tegnap itt járt Szlovákiában, ősszel minden bizonnyal érkezik Angela Merkel is. Pedig eredetileg Orbán tusvá- nyosi beszédéről akartam írni. Ha az elterelés volt a cél, akkor Andy Vájná filmügyi kománybiztos té­véje ezt - nálam - elérte. Ha a féle­lemkeltés, a nyugati - Orbán szerint bukott - európai vezetők befeketí- tése a választók előtt, akkor remé­lem, nem. Csak minek tették Merkel mellé Theresa Mayt? Európai álom MOLNÁR IVÁN A Európai Uniót rendkívül sok bírálat éri az uniós csúcs­f'M szervek által hozott, gyakran a lakosság érdekeivel /—J szembemenő jogszabályok miatt. Ennél is nagyobb A M M á probléma, hogy az általuk hozott szabályokat többnyire az uniós csúcsfejek is szelektíven értelmezik: a később csatlakozott kisebb tagországokat olyasmiért is pellengérre állítják, amit az uniós jog nem szabályoz, míg a nagyobb nyugati tagországok vígan megszeghetik az összes szabályt, hiszen jól tudják, hogy ők érinthetetlenek. A legfrissebb példát Spanyolország és Portugália szolgáltatja. Az Ibériai-félsziget országai sorozatosan képtelenek betartani az uniós szabá­lyok által megszabott maximum 3%-os költségvetési hiányt. A túlzott- deficit-eljárás keretében az Európai Bizottság minden évben meghatároz­za, mekkora legyen a hiány. Spanyolország és Portugália azonban az utóbbi két évben jelentősen túllépte a korlátot. A spanyol államháztartás hiánya tavaly elérte a bruttó hazai termék 5,1%-át. Portugáliának tavaly 2,5%-ra kellett volna leszorítania a hiányt, de 4,4% lett. Normális esetben Spanyolországnak 2 milliárd, Portugáliának 200 millió euró büntetést kellett volna fizetnie az uniós csúcsfejek által hozott szabályok szerint. Az uniós szabályokat azonban már azok sem tartják be, akik létrehozták. Az Európai Bizottság e héten úgy döntött, nem bírságolja meg az európai uni­ós költségvetési szabályok ellen súlyosan vétő Spanyolországot és Portu­gáliát. A döntésnél már csak a döntés indoklása vérlázítóbb.,,A politikai helyzet nem kedvez a büntetés kiszabásának, mert az Európai Unió súlyo­san népszerűtlen a tagországokban” - ismerte el Pierre Moscovici, az Eu­rópai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, aki szerint „valamiféle ejnye-bejnye” is összhangban áll az uniós szabályokkal. Éljen az Európai Unió! Itt az ideje, hogy az uniós „szabályokat” a min­dennapokban is alkalmazzuk. Ha legközelebb 190-nel száguldók az autó­pályán, a rendőröknek megemlítene hogy a szlovák rendőrség „súlyosan népszerűtlen” a lakosság körében. Ők pedig, ahelyett, hogy lenulláznák a számlámat - az uniós szabályokkal összhangban -, valamiféle „ejnye- bejnyével” is beérik. Hogy ez csak hiú álom? Igen. Uniós szinten azonban kiválóan működik. A nagy kérdés már csupán az: meddig hagyjuk, hogy a brüsszeli álomcsinálók idiótának tekintsenek bennünket? HÁTTÉR Tim Káiné, a demokraták alelnökjelöltje Tim Káiné, Hillary Clinton unal­masnak mondott és megosztónak tartott alelnökjelöltje szerdán hi­vatalosan is a Demokrata Párt alel­nökjelöltje lett. Az 58 éves Tim Káiné Virginia állam kormányzója volt, mégis ismeretlen a nagypoli­tikában. Jelenleg a washingtoni kongresszus szenátora, mégsem tartják számon markáns politikus­ként. Szerdán megválasztották őt a demokraták alelnökjelöltjének, noha unalmasnak tartják, ő maga is annak tartja magát, és megosztja a demokrata tábort. Pedig elemzők szerint Tim Káiné ügyes politikus. Az amerikai Középnyugaton nőtt fel, és egy déli állam kormányzó­jaként volt sikeres. Szerény csa­ládban született, édesapja hegesztő volt, kis vasboltot működtetett Missouriban. Tim Kaine-t római katolikus szellemben nevelték, a jezsuitákhoz járt iskolába, a Har- vardon tanult jogot, a közép­amerikai Hondurasban katolikus misszión teljesített hivatásszolgá­latot. Fiatal jogászként polgári ügyekkel foglalkozott, aztán a vir­giniai főváros, Richmond tanács­noka, 1998-ban polgármestere lett. 2002 és 2008 között az állam kor­mányzójaként ismerte meg őt a Demokrata Párt. Liberálisként tartják számon, aki támogatja az Obama elnök által felkarolt csen­des-óceáni szabadkereskedelmi megállapodást, amelyet Bemie Sanders tábora elutasít. A Politico című lap egy vezető lobbistára hi­vatkozva a napokban azt írta: Tim Káiné alelnökjelöltségével elége­dett lehet a Wall Street, amelynek politikai befolyását és szoros kap­csolatát Hillary Clintonnal is Ber­nié Sanders szenátor hónapokon át ostorozta. A The Washington Post arról cikkezett, hogy a párt „bal- szárnyának” aktivistái - Sanders szenátor hívei - „az oligarchia lo­jális kiszolgálójaként” emlegetik Kaine-t. Sanders hívei arra számí­tottak, hogy Hillary Clinton „bal- oldalibb” politikust választ maga mellé. Politikai elemzők szerint több oka is van annak, hogy Clin­ton választása Kaine-re esett. A leglényegesebb, hogy a főbb poli­tikai kérdésekben Clinton és Káiné álláspontja megegyezik, erről ma­ga Clinton beszélt az amerikai közszolgálati tévében. Az összes többi ok az amerikai alelnökvá- lasztás stratégiájával magyarázha­tó. Mind a republikánusok, mind a demokraták elnökjelöltjének fon­tos szempontja volt, hogy a szava­zóbázis nagyobbik része elfogadja a jelöltet, hogy a novemberi vá­lasztások szempontjából kulcsfon­tosságú állam politikusa legyen, fegyelmezett, kiegyensúlyozott és megbízható politikustárs. Clin­tonnak számolnia kellett azzal is, hogy a fehér férfiak szavazatát is elnyerje. Jocelyn Bucaro, az egyik szuperdelegátus Ohio államból, a konvenció idején azt mondta: Tim Káiné valószínűleg képes lesz megszólítani az úgynevezett in­gadozó - minden választáson másként voksoló - államok pol­gárait, talán még azokat a republi­kánusokat is, akik idegenkednek Donald Trumptól. De a legfonto­sabb, hogy Káiné a tudásának, politikai tapasztalatainak, az in- telligenciájának és a tempera­mentumának köszönhetően bár­mikor, bármilyen váratlan hely­zetben képes ellátni az elnöki te­endőket is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom