Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-28 / 175. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. július 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pánikhangulat Ne bélyegezzünk meg senkit származása vagy külseje alapján L ecsapott a szlovák rendőrség a hét elején egy férfira Kassán. Az illető felöltözve járkált a strandon, ráadásul még fényképezett is, amivel magára vonta a békés kassai strandolok figyelmét. A hatóság nem is késlekedett, kiürítették a strandot, a férfit pedig üldözőbe vették. A reptéren érték utol, kiderült, hogy brit állampolgár. Eddig fekete-fehérben követhettük a történetet, most menjünk át színesbe: a férfi barna bőrű volt, mint kiderült, Szíriából származik. Miután a reptéren lecsaptak rá, a férfi elvesztette a türelmét, és megütötte az egyik rendőrt, így végül őrizetbe vették. A rendőrség az eset után közölte: a „gyanúba keveredett” férfi nem jelentett veszélyt a stran- dolókra. Még vízmintát is vettek a medencékből, hogy erről megbizonyosodhassanak. A kassai strandolok pánikhangulata részben érthető: ugyanezekben az órákban éppen túszdráma játszódott le Franciaországban, halálos áldozatokkal, a többi előzményt pedig aligha kell feleleveníteni, azok még elég elevenek a közbeszédben is. Az eset legfőbb tanulsága, hogy pánik- hangulat kezd eluralkodni Európán. A legnagyobb baj ezzel az, hogy ha hagyjuk magunkat kiszolgáltatni a pániknak, azzal a merényleteket szervező, vállaló, ihlető terrorszer- yezeteknek kedvezünk. Az Iszlám Állam nyilván nem akarja cakom- pakk elfoglalni Európát, az túl nagy falat lenne neki, de a Közel- és Közép-Keletet nagyon szívesen az uralma alá hajtaná, ehhez pedig ki kell iktatnia néhány akadályozó tényezőt. A nizzai merénylet után arról is elkezdtek beszélni, Franciaország a polgárháború szélén áll: nem sok választja el a francia radikálisokat attól, hogy a francia földön élő muzulmánok ellen forduljanak. Márpedig ha Európában eluralkodik a káosz, már nem az Iszlám Állam megfékezése lesz a prioritás, ahhoz ugyanis stabil, fegyelmezett nyugati vezetésre van szükség. Olyan fegyelmezett vezetésre, amely a radikálisok elleni egységes fellépésben gondolkodik, nem pedig a pánikhangulat fokozásában, és minden „idegen elem” megbélyegzésében. A hatóságok érdekes módon „hibátlanul” működnek, amikor ezeket a bizonyos „gyanús elemeket” kell felkutatni, amikor valóságos bűnözőket, mintha megbicsaklana a motiváltságuk. Mindenki végezhetné a maga dolgát: a hatóságokat azért fizetjük, hogy felismerjék és kivizsgálják a bűnözőket. Nekünk, többieknek pedig emberi kötelességünk, hogy ne adjuk át magunkat a primitív ösztönöknek, és ne bélyegezzünk meg senkit származása vagy külseje alapján. Mi itt, ezeken a végeken igazán pontosan tudhatjuk, mivel jár az ilyesfajta megbélyegzés. A megbélyegző hozzáállás elutasítása egyáltalán nem zárja ki az éberséget, sőt—és ezt nem árt szem előtt tartani ezekben a bonyolult időkben - az éberséghez leginkább fokozott józanság kell. A pánik ellenünk dolgozik. A pánikkal magunk ellen dolgozunk. Alvajárók már megint? FELEDY BOTOND oňald Trump a hét első napján több amerikai felmérésben átvette a vezetést Hillary Clinton előtt. Ilyen jó eredményei tavaly ősz óta nem voltak a republikánus jelöltnek. Ráadásul a magyar miniszterelnök Tusványoson kijelentette, hogy szerinte több szempontból jobb lenne elnöknek a milliárdos ingatlanmogul, mint az egykori külügyminiszter asszony. Az USA-ban egyelőre új rendőrgyilkosság nem történt, de a faji eredetű feszültségek odáig nőttek, hogy Michelle Obama first lady tartott érzelmes beszédet, amelyben igyekezett a józan ész felé terelni a választókat. Eközben Európában naponta történnek a merényletek, terrortámadások. A müncheni Breivik-tanonc mellett az ún. Iszlám Állam (ISIS) vindikálta a legtöbb esetet, így a minap egy francia templomban kivégzett pap életét is. Miközben Kelet- Európa igazolva érzi magát a korábbi bevándorlással kapcsolatos aggodalmáért, nincs rövid távú megoldás a több mint kétszázezer kérelem nélküli migráns kérdésében. (Hiszen ha benyújtott volna kérelmet, akkor lenne menedékkérő.) Róluk nem tudunk semmit vagy alig valamit, itt keringhet tehát Európában egy ellenőrizetlen tömeg. Franciaországban egyelőre erősebb a visszatért szíriai és iraki radikalizáltak hálózata, melynek tagjai otthonmaradottakat is felbujtanak; míg Németországban alighanem javában zajlik a fiatal, kiszolgáltatott migránsok és menedékkérők beszervezése. Ez a német helyzet percről percre ronthatja Angela Merkel választási esélyeit 2017-ben, hacsak nem mutat fel látványos erőpolitikát, amely megtarthatja a potenciálisan radikálisabb megoldást kereső szavazóit. Ezek után egy nagyon rossz és egy közepesen jó forgatókönyv adja magát, sok egyéb verzió mellett, persze. Egyfelől, ha a csillagok állása nagyon balszerencsésen alakul, akkor Trump megveri Clintont az USA- ban. Ezzel párhuzamosan pedig nemcsak Merkel eshet ki a hatalomból, hanem Franciaországban Le Pen kerülhet az elnöki székbe. Egy britek nélküli unió szélsőséges Franciaországgal és nem kormányozható Németországgal napjai meg lennének számlálva. Különösen úgy, hogy Trump a NATO-ról is egyre többször tesz olyan megjegyzést, amely gyorsan a szervezet végét jelentheti, ha hatalomra kerül. Ha nyer Clinton, megmarad Merkel és a kapcsolat a brit miniszterelnök asszonnyal, Theresa Mayjel olyan jó lesz, ahogy elindult most a berlini látogatásán, úgy egy egészen más Európa képe rajzolódhat ki. Bár azok sem tiszta vonalak, legalább néhány részen bátrabban jósolhatunk, legyen szó a NATO-ról, egy következő integrációról vagy a Moszkvához fűződő viszonyról. Az első világháború évfordulója kapcsán jelent meg az Alvajárók című könyv, amely a mostani helyzetre emlékezet minket: bár a politikai vezetők láthatták, hogy hova tartanak, mégis, mint az alvajárók, csak sétáltak tovább. Ezt kellene elkerülni, noha a történelem időről időre kitermel egy ilyen időszakot... špirko bűne KOCURLÁSZLÓ E ljárás indult Vasiľ Špirko speciális ügyész ellen, hivatali jogkörrel való visszaélés gyanújával. Az e sorok írója által gyakorta ostorozott, hiányos igazságügyi kommunikáció miatt kevés ügyészt (és bírót, de róluk ma nem lesz szó) ismerünk név szerint. Nálunk nincsenek Falconék, noha igény az volna rájuk. Špirkót a szűk szakmai közegén kívül legfeljebb ha a sajtó bűnügyekkel foglalkozó része ismerte. Eddig. Most valami barbárát mondtak róla. Azt, hogy a büntető törvénykönyv 326. paragrafusának 1. bekezdése a pontja és a 2. bekezdés b pontja alapján eljárás indult ellene. Ha a gondolat megrontja a nyelvet, akkor a nyelv is megrontja a gondolatot — írja George Orwell A politika és az angol nyelv című, 1946-os, korszakos esszéjében. Orwell hat szabályt állít fel, nemcsak kora íróinak, hanem a nyelv használóinak általában, amelyek közül az utolsó az, hogy az előző ötöt inkább szegjék meg, mintsem hogy valami kifejezetten barbár dolgot mondjanak. Mint például, hogy eljárás indult ellene a büntető törvénykönyv 326. paragrafusának 1. bekezdése a pontja és a 2. bekezdés b pontja alapján. Hát nem feltűnő, hogy -miként Maiina Hedvig esetében -még azt sem akarják megmondani, mit csinált ez a Špirko? Boldogan imánk le azt, hogy a politikumtól független rendőrség majd jól kivizsgálja az ügyet, és ha történt bűncselekmény, akkor vádemelési javaslattal továbbítja a politikumtól szintén független ügyészségnek, hogy az végül a független bíróság elé kerüljön, ahol majd elfogulatlan, pártatlan ítélet születik. De hát a helyzet nem ez. Éppen a Bastemák-ügy, amely miatt most Špirko bajszát is húzogatják, döbbentheti rá mindazokat, akiket a Gorilla-ügy, vagy az intézményesedő korrupció más vadhajtásai eddig még nem, hogy ebben az országban élnek a „mi embereink” és a többiek. Az, hogy az országban kialakult büntethetetlen emberek egy csoportja, Vladimír Mečiar vívmánya. Az pedig, hogy ez az állapot az ő bukása után ennyi évvel is fennálL rendszerhiba. A még csak most kezdődő, és ki tudja, hogy folytatódó Špirko-Ugy újabb bizonyítéka annak, hogy a hatalom célja a hatalom, a kényelmetlen emberek félreál- lításáért pedig bármire hajlandók. A nem a „mi embereink” kategóriába tartozó köztisztviselőknek ilyenkor lenne igazán szükségük arra, hogy érezzék a társadalmi támogatottságot. Ehhez az kell, hogy a politika nyelve ne rontsa meg gondolatainkat, és továbbra is inkább a saját józan paraszti eszünknek higgyünk, és annak, amit látunk, nem annak, amit akarnak, hogy lássunk. Ákár a rendszerszintű változás is elérhető, ha van társadalmi akarat. Ha erről a lehetőségünkről lemondunk, az „ő embereik” nyertek. FIGYELŐ Ki az elutasított menedókkórőkkel A radikalizálódás elkerülése végett a menekültügyi kérelmek elutasítása és a kitoloncolás közötti időszak lerövidítését szorgalmazza a bécsi menekültügyi koordinátor - olvasható a Kurier című osztrák napilap tegnapi számában. Peter Hacker szerint ez idő alatt ugyanis nő a kétségbeesés, amelynek szerepe lehet a radika- lizálódásban. A koordinátor úgy véli, a külügyminiszternek szerződésben kellene szavatolnia, hogy megoldható legyen a menekültek kitoloncolása. Ausztriában 2015 első fél évében 28 500 kérelmet bíráltak el, többet, mint amennyit az idei év első hat hónapjában, amikor 25 700 kérelemről döntöttek. Ausztriában 2015-ben 90 ezer, 2014-ben 28 ezer, 2013-ban 17 ezer menedékkérelmet nyújtottak be. 2015-ben mintegy 8400 embert utasítottak ki Ausztriából, idén csaknem 12 5 00-at akarnak. Az osztrák kormány korábbi tervei szerint 2019- re összesen 50 ezer embert akarnak kitoloncolni az országból. A menekültügyi kérelmek elutasítása és a kitoloncolás között három év is eltelhet. Ilyen hosszú idő alatt nagyobb eséllyel válhat céltalanná, agresszívvá és perspektíva nélkülivé a menedékkérő. A Kurier lap megjegyzi, hogy a legutóbbi németországi eset után jobban tartanak attól Ausztriában is, hogy radikalizálódhatnak a menekültek. A beszámoló szerint Bécs és Tirol tartományokban a nyomozók már a lehető legkorábban igyekeznek kiszűrni a „veszélyes elemeket”. A bécsi rendőrség abban a tíz fővárosi kerületben, amelyekben befogadóközpontok vannak, olyan munkatársakat alkalmaz, akik a rendőrség és a menekültek közötti kapocsként működnek. A projektet irányító rendőri vezető a lapnak elmondta: munkatársaik hetente kétszer keresik fel a menekültszállásokat, hogy az ott uralkodó hangulatról és a központ lakóiról tájékoztassák a hatóságot. „Mivel követni tudjuk a napi eseményeket, hamarabb is fel lehet ismerni a felmerülő problémákat” - hangsúlyozta Friedrich Kovar. A kilátogató munkatársak leginkább azokra a menedékkérőkre figyelnek, akiknek elutasították a kérelmét. Karl-Heinz Grundböck, a belügyi tárca szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy lehetőleg el kell kerülni az általánosítást, hiszen nem minden elutasított menedékkérő potenciális terrorista vagy ámokfútó. A lap beszámolója szerint a nagyobb befogadóhelyeken tapasztalható gyakrabban a kitoloncolástól és a jövőtől való félelem és az agresszió. Emiatt Bécsben próbálnak kisebb szállásokat találni az embereknek. Az osztrák fővárosban 22 ezer menedékkérő él, nagyjából 40 százalékuk központi szálláson lakhat, a többiek magánlakásokban. (MTI)
