Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-27 / 174. szám, szerda
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. július 27. I 5 A pokémonok védelmében A pokémonok ügyének rendezésében az EU politikája megbukott VERES ISTVÁN N em is tudom, most pokemon vagy poké- mon. Utoljára ilyen problémám Héraklei- tosz nevének leírásakor volt, de mondjuk ott könnyebb kinyomozni hogy e-vel vagy é-vel íiják-e, hiszen a görögben mindkettőre külön írásjel szolgál. A pokémon meg, gondolom, nem görög eredetű szó. Épp Hérakleitosz mondta anno, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a po- kémonba, illetve bocsánat, folyóba lépni. Mi ebből a tanulság ilyenkor, nyár derekán? Ugyanaz, mint a márciusi szlovák parlamenti választások idején, a brextitnépsza- vazáson, vagy Donald Trump amerikai elnökjelölt menetelése nyomán (mentén). A magát művelt(ebb)nek, értelmiségi(bb)nek gondoló, vagy csak szimplán épp senki másba belekötni nem tudó rétegek nemrég az okostelefonjuk felett unatkozva belekötöttek azon polgártársaikba, akik pokémonozva unatkoznak okostelefonjukkal. Kész vallásháború. Felekezeti feszültségszítás. Mintha nem lenne alkotmányos joga mindenkinek, hogy úgy unatkozzon, ahogy akar, okostelefonilag. Ebben a melegben. Bár nem lehet kérdés, hogy a pokémonok ügyének rendezésében az Európai Unió politikája megbukott, és hogy meg kellene akadályozni a pokémonok szabad áramlását, hiszen egyértelműen felhígítják évezredek óta pallérozódó kultúránkat, azért engedtessék meg leszögeznünk egyet s mást. Az értékeket képező, óvó és hirdető rétegek az utóbbi időszakban nem tudták megszólítani az értékeket egyelőre nem óvó és képező rétegeket, amelyek unalmukban Kot- lebákra, brexitekre és Trumpokra szavaznak. A pokémonok pedig meg tudták. Az értékeket képező, óvó és hirdető rétegek az utóbbi időben csak azzal tudtak bekerülni a hírekbe, hogy válságban vannak. A pokémonok'szintén nem csinálnak semmit, mégis sokak számára érdekesek, izgalmasak, fontosak, menők. Tudta, kedves olvasó, hogy akár választást (népszavazást) lehetne velük nyerni? Kedves, értékeket képező, óvó és hirdető rétegek, nem elég belátni, hogy a hülyék átvették a világban a hatalmat, ellenlépéseket is kellene tenni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Fico mint Mečiar és Dzurinda MARIÁN LEŠKO B oris Zala, a Smer európai parlamenti képviselője megtörte a politikai uborkaszezon unalmát. Kijelentette: ha a Smer meg akar menekülni, le kell cserélni a pártelnököt. Megsértette a párttabut, mert idáig a Smerből senki nem beszélt Robert Fico leváltásáról. A gond az, hogy még a Smer legmagasabb posztján végrehajtott változás sem szavatolja, hogy a párt „megmenekül”. Minden jel arra mutat, hogy a Smer támogatottságának további alakulása hasonlítani fog ahhoz a folyamathoz, amelyen annak idején a Vladimír Mečiar-féle HZDS is átment. Hosszú éveken keresztül a HZDS és a Smer támogatottsága olyannyira magas volt, hogy az ellenlábasaikat és a nem szavazókat kétségbeesésbe hajszolta. Az, hogy az ellenzéki politikusok vagy az újságírók hányszor és milyen kézzelfoghatóan szembesítették a HZDS vagy a Smer elnökét, hogy a pártklikkek érdekeit képviselve kormányoznak, a pártpreferenciákra nem volt közvetlen hatással. Úgy tűnt, a FIZDS vagy a Smer akármit csinál is, a támogatóik szemében semmivel sem lehet őket befeketíteni. Csakhogy az idei márciusi választások eredményei megmutatták, a töréspont, mely Mečiamál 2002-ben állt be, már a Smemél is elérkezett. A kérdés csak az, hogy a preferenciák további zuhanása a Mečiar mintája szerinti szabadesés megismétlése vagy annál lazább lefolyású lesz-e. Néhány körülményt lehet úgy értelmezni, hogy hatással lesz a támogatottság lazább hanyatlására. Robert Fico más típusú politikus, mint Vladimír Mečiar - egyebek mellett nem szít olyan nagy mértékű kontra- produktív viszályokat. Pontosabban olyan konfliktusokat, melyek ártanának a Smemek, függetlenül attól, hogy azokból győztesen vagy vesztesen kerül-e ki. A HZDS valamikori elnökével ellentétben ő sokkal jobban menedzseli a pártját: míg Mečiart 20 év alatt munkatársai jelentős része elhagyta, addig 16 év alatt Ficónak csak néhányan fordítottak hátat, és pártszakadás sem volt soha. Mečiarral összevetve a Smer elnöke abban is inkább jeleskedik, hogy a kemény választói magja elvárásaira képes nagyon előzékenyen reagálni. Emellett azonban egyáltalán nem biztos, hogy ezek a plusztényezők a töréspont után is hatással lesznek a Smer szavazóinak viselkedésére. A HZDS 2002 után is tette azt, amit már előtte is, de mindhiába. Ugyanez előfordulhat a Smerrel is. A Smer bukása nem feltétlenül lesz olyan hirtelen lefolyású, mint a HZDS-é volt, mivel a Fico-párt választóira nem vár olyan vonzó szubjektum, melybe távozhatnának, mint amilyenbe 10 évvel ezelőtt a volt HZDS-választók átléphettek. Akkor tömegesen átigazoltak a Smerhez és Ficóhoz. Most átmehetnek Andrej Danko SNS-éhez vagy valamelyik protestpárthoz - leginkább Marian Kodéba csapatához. A preferenciák választások utáni alakulása jelzi, hogy ez már folyik, csak még nem olyan természetes a folyamat, mint 10 évvel ezelőtt. 2006-ban Fico kijelentette, hogy a politikában nem akar Mečiar vagy Dzurinda sorsára jutni, nem akarja „gyűlölt emberként” végezni. Tény, hogy bármit tenne is, nem számíthat arra, hogy politikai karrierjét másként végzi, mint Mečiar vagy Dzurinda. Vagy elmegy önként, vagy azok a választók teszik őt mellékvágányra, akiket már elveszített. A szerző a Trend kommentátora A török hírszerzés főnökének szerepe Amikor Erdogan szűkebb, privát környezetéből értesült a már beindult puccsgépezetről, fel akarta hívni Fidant, de a hírszerzés főnöke állítólag elérhetetlen volt. A másfél héttel ezelőtti török katonai puccskísérlet előtti órák számos részlete még mindig nem tisztázódott, s különösen kétes fény vetül Hakan Fidanra, a titkosszolgálat főnökére. A hadsereg vezérkari főnöksége azt állítja, hogy már órákkal a hatalomátvételi kísérlet kezdete előtt tájékoztatták őket az előkészületekről Hakan Fidan hírszerzési apparátusán (MIT) keresztül. Úgy tűnik azonban, hogy a tájékoztatási láncba nem akarták bevonni Recep Tayyip Erdogan elnököt, aki ezekben az órákban a Marmaris nevű tengerparti üdülőhelyen tartózkodott. Amikor aztán az elnök szűkebb, privát környezetéből értesült a már beindult puccsgépezetről, fel akarta hívni Fidant, de a hírszerzés főnöke állítólag elérhetetlen volt. Fidant múlt héten pénteken az elnöki palotába kérették. A két órán át tartó beszélgetés után Erdogan csak annyit mondott a France 24 adónak, hogy a hírszerzés főnöke „nem nyújtotta be lemondását, nem arról beszélgettünk”. Fidan éveken át Erdogan egyik legközelebbi bizalmasa volt. A találkozóról nem adtak ki közös közleményt. Azt sem világították meg, miként értelmezendő Erdogan- nak a puccskísérlettel kapcsolatos azon megállapítása, hogy a titkos- szolgálati felderítésben volt „gyenge pont, kudarc”. Erdogan ehhez csupán azt fűzte hozzá, hogy a személyi konzekvenciákat miniszterelnökével, Binali Yildirimmel egyezteti. A Hür- riyet című lap értesülése szerint Erdogan a puccskísérlet után kegyetlenül lehordta Fidant. Az elnök állítólag azt mondta, hogy Fidanra rászámoltak. Legjobb jele a kegyvesztettségnek a lap véleményrovatában megjelent cikk, amelyet „kedves Hakan Fidan úrnak” címeztek. „Miért nem osztotta meg egyetlen politikussal sem a puccsal kapcsolatos információját?” - tette fel a kérdést Ahmet Hakan kolumnista. A CNN Türk televízió arról számolt be, hogy a hírszerzés riasztása után Fidan és vezető tábornokok július 15-én 17.30-kor összeültek - több mint öt órával az előtt, hogy Binali Yildirim miniszterelnök megszólalt a nyilvánosság előtt. A puccsisták arra kényszerültek, hogy hatalomátvételi próbálkozásukat előbbre hozzák. Tervüket csak július 16-án hajnalban akarták végrehajtani. Homályban marad, hogy a belső felderítés, s vele Erdogan bizalmasa, Fidan miközben délutántól késő estig tudtak a puccs előkészületeiről, miért nem tájékoztatták a politikai vezetést. Ennek tükrében új megvilágításba kerül az, amit Erdogan 2012-ben a hírszerzés főnökéről mondott: „O az én titkaim őrzője, az államtitkok őrzője.” Ezekhez az államtitkokhoz tartoznak azok a titkos tárgyalások, amelyeket Fidan évekkel ezelőtt Abdullah Öcalannal, a betiltott Kurdisz- táni Munkáspárt (PKK) vezetőjével folytatott, vagy a polgárháború következtében szétdúlt szomszédos Szíria kényes ügyének kezelése. Fidan az akkor miniszterelnök Erdogan mellett állt, amikor korrupciós vádak záporoztak Erdogan környezetére. Fidan még miniszterelnökként is számításba jött, miután Erdogan átvette az államfői hivatalt. Amikor 2015 februáijában a titkosszolgálati főnök mindenki meglepetésére bejelentette lemondását, hogy indulhasson a parlamenti választásokon, Erdogan nyilvánosan helytelenítette a tervet. Fidan rögtön visszavonulót fújt, majd visszahelyezték a hírszerzési főnök posztjára. (MTI/apa/afp) FIGYELŐ A bevándorlás és az integráció az első számú kihívás Németországban minden korábbinál nagyobbra, 83 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik a bevándorlást és az integrációt tartják a legfontosabb kihívásnak - mutatta ki egy tegnap ismertetett felmérés. A GfK német nonprofit piackutató egyesület (GfK Verein, a GfK nemzetközi piac-, és közvélemény-kutató társaság többségi tulajdonosa) közleményében kiemelte, hogy a tavalyi 35 százaléknak több mint a kétszeresére emelkedett a „bevándorlás és az integráció” témáját a leginkább sürgető feladatnak tartók aránya, s így a migráció és a társadalmi beilleszkedés ügye miatti „aggodalom új csúcsértéket” ért el, 15 százalékponttal meghaladva az 1992-ben regisztrált előző rekordot. Azonban a németek viszonyulása összetettebb, mint 25 éve - tették hozzá. „Az integráció támogatóinak száma emelkedett, de a további bevándorlást elutasítók aránya még nagyobb mértékben nőtt” — idézték a közleményben Raimund Wildnert, a GfK Verein ügyvezetőjét. A bevándorlást és integrációt első helyen említők közül minden hetedik „a pozitív integráció jegyében szeretné megoldani a problémát”, és minden ötödik elzárkózik minden további bevándorlástól, „ami azt jelenti, hogy a németek kétharmada egyszerűen a probléma megoldását akarja, így vagy úgy” - mondta Raimund Wildner. A legfontosabb kihívások rangsorában a munkanélküliség áll a második helyen, a németek 13 százaléka tartja a legnagyobb gondnak, ami 9 százalékpontos csökkenés tavalyhoz képest és a legalacsonyabb érték az 1992 óta évente elvégzett felmérés történetében. A Nemzetek kihívásai 2016 (Challenges of Nations 2016) felméréshez világszerte 24 országban készítettek interjúkat, összesen 27 675-öt. Mindenkitől azt kérdezték: „Ön szerint melyek a legfontosabb feladatok, amelyeket ma (az adott országban) meg kell oldani?”. (MTI)
