Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-18 / 166. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2016. július 18. KULTÚRA I 7 Megemlékezések Esterházy Péterről Tömeg virrasztóit péntek éjszaka a Petőfi Irodalmi Múzeumban, méltatások sora jelent meg külföldi lapokban is ÖSSZEFOGLALÓ Felolvasással búcsúztak Esterházy Pátertől pályatársai és olvasói péntek este Buda­pesten, a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban. A gyászban más európai nemzetek írói, olvasói is osztoznak: a külföldi sajtóban megemlékezések sora jelent meg a csütörtökön, 66 éves korában hasnyál­mirigyrákban elhunyt íróról. Az Esterházy Péter előtt tisztelgő virrasztásra teljesen megteltek a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) ott­hont adó Károlyi-palota dísztermei és a lépcsőház is, az épület udvarán a Kossuth-díjas író számos tisztelője gyújtott mécsest. A szervezők ké­szültek a tömegre, de ekkora érdek­lődésre nem számítottak. A felolva­sás első blokkja alatt folyamatosan nyitották meg az újabb és újabb he­lyiségeket, hogy legalább állva vagy a földön ülve helyet kaphassanak az emberek. A lépcsőházban és az ud­varon is kihangosították az eseményt, így a PIM megtelt Esterházy mások hangján megszólaló gondolataival. A felolvasók sorát E. Csorba Csil­la, a PIM főigazgatója nyitotta, hang­súlyozva: Esterházy Péterre csak szövegeivel lehet emlékezni. Závada Pál író az Egyszerű történet vessző száz oldal - A Márk-változat című kötetből választott részletet. Őt Nyá- ry Krisztián író, az Esterházy számos könyvét megjelentető Magvető Ki­adó igazgatója követte, majd Kiss Noémi író a Termelési-regényből, Kemény István költő pedig a Harmo­nia Caelestisből olvasott fel. Kántor Péter valószínűleg sokak gondolatát fogalmazta meg, mikor az idézet előtt elmondta, hogy milyen érzelmek ka­varognak benne Esterházy Péter ha­lála kapcsán. „Tudom, de nem hi­szem” - mondta a költő. A gyászban nem csupán a magyar írótársadalom, de számos más euró­pai nemzet írói, olvasói is osztoznak. Esterházy Péter nagyon népszerű volt német nyelvterületen, több mint húsz kötete volt olvasható fordításban, az író kitünően beszélt németül, így élő­ben is öröm volt hallgatni - tekintett vissza a német sajtó, amely a kortárs magyar irodalom egyik legjelentő­sebb alkotójaként emlékezett Ester- házyra. A Die Welt című lap online kiadása Paul Jandl írását közölte; a szerző szerint Esterházy Péter volt a filozófus a magyar irodalom legna­gyobbjai alkotta „ragyogó hármas­ságban”. Míg Kertész Imre törté­nészként kísérte végig a,magyar év­századot”, Nádas Péter pedig a pszi­chológia eszközeivel hatolt annak mélységeibe, Esterházy „filozófiai- lag kóborolta be családja történetét és „Elhunyt az író, aki lelket adott hazája történelmének a Habsburg-korszaktól a kommunizmusig. Európa egyik legfelvilágosodottabb tudatát veszítette el." Giorgio Pressburger saját életét”. A Spiegel online hírpor­tál Esterházy egyik német fordítójá­tól, Terézia Mórától közölt nekroló­got Amikor meghalnak a halhatatla­nok címmel. Mora - aki egyebek mellett az életmű egyik legfontosabb darabjaként számon tartott Harmonia Caelestis fordítója - kiemelte, hogy Esterházy Péter az európai irodalom nagy alakja volt, és „szárnyakat ka­pott”, aki olvasta müveit, „tréfával, szellemmel és derűvel, alázattal és öniróniával teli” mondatait, amelye­ket „regiszterváltások és a határokig nyújtott, de soha nem túlfeszített grammatika” jellemez. A legnagyobb olasz napilap, a Cor- riere delia Sera kulturális rovatában Giorgio Pressburger olasz-magyar író emlékezett az elhunytra Esterházy, Magyarország hangja című írásában. Pressburger visszaemlékezésében úgy fogalmazott, a fél világ olvasói veszítették el egyik kedvenc írójukat: „Elhunyt az író, aki lelket adott ha­zája történelmének a Habsburg- korszaktól a kommunizmus szaka­dékéig. Kertész Imre után Európa egyik legfelvilágosodottabb tudatát veszítette el.” Esterházy, az író, aki futballista volt címmel közölt megemlékezést az ABC című spanyol napilap teg­napi száma. Mercedes Monmany irodalomkritikus cikkében kifejtet­te: a demokrácia „megérkezése” előtt, és mielőtt 2002-ben a magyar nyelvet „megkoronázták” Kertész Imre irodalmi Nobel-díjával, a vas­függöny mögötti országok írói kö­zül éveken át Esterházy Péter volt a nemzetközileg legismertebb a cseh Milan Kundera mellett. Politikai másként gondolkodó, a totalitariz­mus vitriolos kritikusa, a szabadság védelmezője, kreatív újító - írta a szerző Esterházyról, akit Kertész Imre „irodalmi cinkostársának” ne­vezett. Monmany szerint Esterházy fantasztikus mestere volt a szövegek ötvözésének, műveiben keveredtek az önéletrajzi és történelmi elemek, a humoros és bálványromboló pa­ródiák, hatalmas műveltségének ál­landójelenléte mellett. Esterházy Péter emlékének szen­telik Eötvös Péter Halleluja című oratóriumát a Salzburgi Ünnepi Já­tékokon -jelentették be a szervezők. A mű szövegkönyvét Esterházy ké­szítette. A darabot Daniel Harding brit karmester vezényletével a Bécsi Fil­harmonikusok adják elő július 30-án. Az ünnepi játékok így tiszteleg a nagy európai gondolkodó, Esterházy Péter előtt - olvasható a fesztivál vezeté­sének közleményében. (MTI, origo, k) Tőzsér Árpád Ezüst Esterházy Péter halálára Mért hallgatnak a dóm királyokat köszöntő s gyászoló harangjai? Király halt meg, a létezést tapintó szavak, segédigék egyedura! Nyelve világok mondattana volt. Emlékszem pozsonyi útjaira... Ötvenéves, épp a Harmóniá...-1 írja - Donnernek is Édesapám, az esztergomi érsek állt modellt, azaz ült a lován - mondja a dómban. Hatvanévesen Daniel Fischer szlovák festővel együtt ünnepel, az is pont hatvanéves. És közös még bennük az imaginárius szám és az absztrakt mű csodálata. Égig lobogott holdezüst haja, ahol ment, egy kicsit világosabb lett. — S most nincs továb, se Pozsonyban, se máshol! Az ezredvég ezüstkora, amelynek teremtője s királya volt, lezárult. Zúg bennem a Szent Márton dóm/harangja, bennünk zúg!, a gyászoló szív segéd­igéiben... - Imaginárius } $ lét már inkább engem illetne meg, s nagyon fáj, hogy Te mentél el, barátom. Pozsony, 2016. július 16. P Hosszú az út Finisztánig: Menekülj okosan! BŐDTITANILLA Lehet-e okosan menekülni? Ha meghal egy hozzátartozód, hátrahagyod-e a tetemét, vagy időt és energiát veszítesz a temetéssel? Ha le kell fizetned a határőrt, akkor odaadod az utolsó pénzed, vagy a lányod ártatlanságával fizetsz? Ilyen kérdésekbe kell belegondolniuk azoknak, akik részt vesznek a Mentőcsénak Egység MigrAction - Menekülj okosan! című színházi társasjátékában. A Gombaszögi Nyári Táborban tavaly is volt színházi társasjáték, akkor a Szocipoly című, a mélysze­génységet bemutató darabot hozta el a társulat. Jelzésértékű, hogy míg egy éve nagy volt az érdeklődés a korlá­tozott számban megtekinthető elő­adás iránt, idén a maximális ötven főnek kevesebb mint a fele jött össze. A MigrAction a nem túl távoli jö­vőben játszódik, amikor Magyaror­szágot elnyeli az iszapszömy. A sze­replők egy falu lakosai, akik közösen menekülnek: Iszkírián és Hosztílián átFinisztánba szeretnének eljutni. Az úton különböző döntéshelyzetekbe kerülnek, a résztvevők először „csa­ládjukon” belül, majd a többi három családdal is megvitatják a lehetősé­geket. A történet a válaszuk függvé­nyében alakul tovább. De ahogy a Szociopoly esetében is - jó megol­dás nincs. Konkrétan Gombaszögön ugyan a 23 résztvevő közül „csak” hat nem élte túl a menekülést, a többiek azonban a célországon kívüli mene­külttáborban rekedtek, és közülük csak egy kapott valamiféle védett (menekült vagy oltalmazott) státust. Az alkotók a magyarországi helyze­tet próbálták modellezni: ma Ma­gyarországon a beadott menekültké­relmek mindössze 4%-ára érkezik valamilyen válasz. A darabot Fábián Gábor írta és ren­dezte, az előadás a Magyar Helsinki Bizottsággal együttműködve szüle­tett meg. „Kétségbeejtőnek tartom azt a gyűlöletbeszédet, amit Magyaror­szágon hallani, és ami a kormányzat kommunikációja. Rosszul vagyok az óriásplakátjainktól, valahogyan meg kell ezt állítani” - mondta a darab lét­rejöttéről a szerző-rendező, aki sze­repel is az előadásban. A MigrActi- onben egyébként egy érintett is sze­repel, Amin, az afganisztáni hazara menekült (a hazara népcsoport nagy­jából 10 millió föt számlál), aki 2009 óta él Magyarországon. Menedékjo­got nem kapott, de oltalmazotti stá­tusa van - ezzel dolgozhat, de időről időre (három- vagy ötévente) meg kell újítania az engedélyt. A darab­ban a menekülő magyarokat a mene­külésben már tapasztalt Amin segíti - a szavára érdemes hallgatni. Érdekes figyelni, hogy az egyébként a prob­nisztáni Amin segíti lémára nyitott közönség is (a gom­baszögi ilyen volt) eleinte mennyire hajlamos nem komolyan venni Amint, később azonban rádöbben­nek, egy ilyen helyzetben a tapaszta­latok jelentősen javíthatják a túlélés esélyeit. A résztvevők az előadás közben megismerik Amin történetét — ho­gyan veszítette el a szüleit, hogyan menekült Afganisztánból Iránon, Törökországon, Görögországon és a (Fotó: Mentőcsónak Egység) Balkánon át Magyarországra. „Kicsit rossz érzés felidézni ezeket az élmé­nyeket, de ha a társadalomnak erre van szüksége, megcsinálom” - mondta a magyarul remekül beszélő fiatalember, aki a Magyar Helsinki Bizottság önkénteseként került a da­rabba. Hogy munkájának van értel­me, azt a közönség reakciói is mutat­ják. Bár ez még csak a hatodik elő­adás volt, Amin már megfigyelte: „Teljesen más az emberek arca, ami­kor kimennek, mint amikor bejöttek. Mikor bejönnek, még eltakarja az ar­cukat egy függöny, amikor kimen­nek, a függöny már nincs ott, és be­lelátnak a menekültek helyzetébe.” Az érzékenyítés a cél, de Fábián Gábor is tudja, a darab igazi próbája az lesz, amikor olyan közegben mu­tatják be, ahol igazi menekültél le­nességre lehet számítani. „Amikor majd iskolákba megyünk, ott nem lesz homogén a közeg. Sokan csak a mainstream kommunikációt hallják, otthonról is a menekültellenes érve­ket hozzák - mutatott rá Fábián. - Fontos, hogy olyan emberekhez vi­gyük el ezt az előadást, akik nem osztják az álláspontunkat eleve, ha­nem igazi vita folyjon, és talán iga­zán változzanak a vélemények.” A darabban a menekülő magyarokat a menekülésben már tapasztalt, afga-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom