Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-16 / 165. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. július 16. KULTÚRA I 9 Közös történelmünk revüje Esterházy utolsó darabja, a Mercedes Benz bemutatójára készül a pozsonyi Nemzeti SZABÓ G. LÁSZLÓ A kortárs közép-európai drámaírók darabjai sorozatban magyar szerzőt is megszólított a Szlovák Nemzeti Színház. Esterházy Péter Mercedes Benz című friss alkotását október közepén kezdi el próbálni a társulat, a bemu­tatót január 7-re tervezik. A pozsonyi alkotók a napok­ban kész díszlet- és jelmez­tervekkel készültek Buda­pestre, a nagybeteg íróhoz. Ez a találkozó már nem valósulhatott meg. Megrendelésre született a Merce­des Benz. Első változata már tavaly készen állt, de Roman Polák, a po­zsonyi Nemzeti prózai társulatának igazgatója és főrendezője, valamint Peter Kováé vezető dramaturg arra kérte a szerzőt, változtasson bizo­nyos pontokon. így készült el a má­sodik, immár végleges verzió, amely nagyon érdekes lett, állítják Ester­házy Péter pozsonyi alkotótársai. Hogy miképpen hangzott a felké­rés? Hogy körvonalaiban megha­tározták-e a témát Esterházy Péter­nek? „Először megkérdeztük, volna- e egyáltalán kedve darabot írni ne­künk - avatott be a részletekbe Peter Kováé. - Péter eljött, megnézett egy előadást, a Jane Eyre-t. Tetszettek neki a színészek, imponáló volt szá­mára a tér is, a színház épülete. Kel­lemesen érezte magát azon az estén, igent is mondott azonnal a felkérés­re, de meg is kérdezte rögtön, hogy miről újon. Ötleteket várt tőlünk. Számomra az elmúlt évek egyik leg­meghatározóbb olvasmányélménye a Harmonia caelestis volt. Nem akartam Pétertől semmi rendkívülit, csak hogy dolgozzon fel ebből a könyvből néhány motívumot. A Harmonia caelestis ugyanis speciá­lisan ábrázolja a közép-európai múltat, közös történelmünket. A szlovák irodalomban erre nincs is példa, főleg nem az arisztokraták szemszögéből. Ok másképpen vi­szonyulnak a múló időhöz, nekik ezer év egészen mást jelent, mint ne­künk, plebejusoknak, akik legfel­jebb a nagyszüleinkre emlékszünk. Az arisztokrata réteg felelősségtu­dattal fordul a történelem és az örök­kévalóság felé. A memento mori kérdése számlikra a folyamatos je­len. Ez a szellemiség a történelmet illetően rendkívül attraktívnak tűnt számomra. Intellektuális és formális szempontból egyaránt. Úgy gondol­tam, valami újat, frisset jelenthet a színpadon. Ajánlottam is Péternek egy alapszituációt, hogy miből in­dulhatna ki a cselekmény. Láttam ugyanis - így lépett be a darabba a véletlen - egy tévériportot Galántá- ról, ahol az Esterházy-kastélyt reno­válják. Kérdeztem Pétert, járt-e már ott valaha. Soha, mondta. Innen jött az ötletem, hogy mi lenne, ha a da­rab ott játszódna, ebben a környe­zetben. Kezdődjön azzal a történet, hogy megérkezik a helyszínre az író alteregója, az egykori magyar gróf, a birtok hajdani ura, és találkozik egy helybéli ügyvéddel, aki felajánlja neki, hogy segít a kastély vissza­igénylésében.” Hosszú éjszaka az ősök romjain. Ez lett volna a történet címe, később azonban elvetették. Az alapszituá­ció viszont maradt. Van a Gróf, vagyis az író (Ondrej Koval), egy éjszaka az ősök kastélyában, és itt vannak a Harmonia caelestis motívumai A helyzet madáchi: az Úr (Martin Huba) és Lucifer (Robert Roth) fogad, hogy kísértésbe vihető-e az Esterházy család „Megérkezik a gróf, ott tölti az éj­szakát ebben a neogótikus kastély­ban, egy hölgy társaságában, s ál­mában megjelennek az elődei. S hogy tökéletes legyen a képlet, azt is felajánlottam Péternek, bárki belép­het a cselekménybe a Harmonia ca­elestis lapjairól, és használja ki az Én vagyok a te című drámájának ma­dáchi helyzetét, amikor az Úr és Lu­cifer fogadnak, hogy kísértésbe hozható-e az Esterházy család. Az ügyvéd az ördög bőrébe bújik, a tör­ténet során azonban módosul a sze­repe. Időben pedig visszamegyünk egészen a török csatározásokig, megállunk az ötvenes években, a kommunizmus sűrűjében, majd el­jutunk a mába. így jött létre egy ér­dekes ábra, amelyet Esterházy Péter elfogadott, és kitöltötte bizonyos motívumokkal. Nekem ez nagyon tetszik.” Történelmi revü két részben az új Esterházy-darab. „Vadul, vagyis hangosan végighallgatjuk Janis Joplin Mercedes Benzét, majd Úr, Lucifer mint két barát sétálnak át az üres színpadon menő yuppie-s öl­tönyben, de klasszikus úristen-ördög kiegészítőkkel, pata, stb.” Ezzel a szerzői instrukcióval indul az első felvonás. A főszereplők sorsában elsősorban a 20. század történései jelennek meg, azok motiválják őket. Egyszer bírják az ördögi kísértést, máskor nem. A közép-európai tör­ténelem döntő pillanataiban kell helytállniuk. „Végig kellemes volt a kommu­nikációnk Péterrel - hangsúlyozza a fődramaturg. - Megértette, milyen fontos ez nekünk, hogy a Szlovák Nemzeti Színház személyében az Szerzői instrukció: „Vadul, vagyis hangosan végighallgatjuk Janis Joplin Mercedes Benzét..." (Fotók: Gabriel Kuchta, képarchívum) egyik legjelentősebb kortárs magyar szerzőtől rendel darabot közös múl­tunkról. Roman Polákkal tréfásan meg is jegyeztük, hogy az egyik nagybátyja, Schwarzenberg gróf politikusként jött vissza Csehor­szágba, ami rendben van, ő viszont művészként tér vissza a mai Szlo­vákiába, ahová rokoni szálak kötik, s az mégis csak több. Ennek széle­sebb kulturális-társadalmi hatóköre van. El is mentem egyébként Galán- tára, hogy közelről lássam azt, amit korábban a tévériportban láttam. Esterházy Péter már nem tekinthette meg a kastélyt. Az a szárnya, ame­lyet már felújítottak, egyszerűen fantasztikus. Galánta büszke lehet erre a csodás látnivalóra.” A darabot Roman Polák rendezi. Amikor Peter Kováčcsal a pozsonyi Nemzeti prózai társulatának az élére álltak, pontosan kidolgozták, mit szeretnének elérni, megvalósítani közös négy évük során. Hogy nem csak neves külföldi rendezőkkel, hanem jeles külföldi kortárs szer­zőkkel is együttdolgoznak majd. „Esterházy Péter nevét én mond­tam ki az igazgató úrnak. Izgatott benne, hogy ő nem született dráma­író, hanem szépirodalmi alkotó. Ezt érezni is egyébként a Mercedes Benz struktúráján. Nagyon epikus, de a mai színpadi nyelvezetnek ez nem okoz gondot. Roman Polák kezdet­től fogva lelkesen készül a darab színrevitelére. Valósággal lecsapott a műre, nem akarta átadni, átengedni másnak. Pedig ilyen szöveggel nem dolgozott még soha. Pavel Bórák tervezte a díszletet, Peter Čanecký a kosztümöket. Időbe telt nekik, míg ráéreztek a darab ízére, és megértet­ték a szöveg sokrétűségét. Többször is elolvasták, mielőtt munkához lát­tak volna, de már ők is boldogok, hogy részesei egy várhatóan nagy' visszhangot kiváltó világpremier­nek. Roman Polák számára is nagy kihívás a darab, kivételes esemény­ként kezeli a januári bemutatót. Tud­ja, mekkora súlyt vett a vállára.” Az Úr szerepében Martin Huba jelenik majd meg a színen, de ő lesz a Főforradalmár is. Lucifer szerepét Robert Roth kapta. A Gróf, vagyis az író: Ondrej Kovaľ. A Herceg: Dušan Jamrich. A Szolgáló: Anna Javor- ková. Remek színészi lehetőség előtt állnak valamennyien. A külföldi méltatásokból Elhunyt a posztmodem irónia magyar mestere - emelte ki az APA osztrák hírügynökség az Esterházy Péter haláláról szóló tudósításában. A dpa német hír- ügynökség ugyancsak azt hang­súlyozta, hogy Esterházy egy humorban gazdag, posztmodem stílust képviselt. A csütörtök délután elhunyt író műid Német­országban, mind Ausztriában rendkívül népszerű volt. Legtöbb művét német nyelvre is lefordí­tották, könyvei mindig előkelő helyen szerepeltek a bestseller­listákon. Esterházy legismertebb művei között említik az 1997- ben megjelent Kis magyar por­nográfiát és a 2001 -ben kiadott családi krónikát, a Harmonia ca- elestist. A dpa arra emlékeztetett, hogy az író 2004-ben ezért a re­gényéért kapta meg a Német Könyvkereskedelem Békedíját. Idézték a könyv híres bevezető mondatát, amely úgy szól: „Ku­tya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazsá- got.”Az AFP francai hírügynök­ség az író halálával kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy a 2009- ben elhunyt világhírű amerikai író, John Üpdike a legjelentősebb amerikai irodalmi hetilap, a New Yorker rendszeres recenzense­ként gyakran írt kritikát kelet- közép-európai szerzők műveiről, Esterházyról is, azt emelve ki, hogy a magyar író prózáját az élettel teli „csibésznyelv” hasz- nálatajellemezte. (MTI) Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló (részlet) „Hullika boám”, nincs mit csinálni. Mingyá 'jönnek vizitelni, addig meg heve- részek, mintha nyaralnék. Te meg csak csöpögj addig is belém, bazmeg. Most lassabb voltál, mint múltkor, lesz ebből délután is. Jöttek, mentek, hoztak, vittek. Ülök az ágy szélén, nézek le­felé a két lábam közé, és nem gondolok semmire. Nincs rosszkedvem, nincs jókedvem. Most épp nincs kedvem. De rögtön elkezdem a kis teen­dőket, mosdás (cica), reggeli. Aztán majd meglátjuk. Mindig ez az „ aztán ” van. Aiszogatok, mint aki minimálprogramon van, délig. Várom, hogy mit csináljanak velem. Vagyok már minden: tárgy, melyet ide-oda ciháinak, melyet figyelek - egyesülnöm kéne a testemmel. Ne vigyorog/, mucus, igen, persze, veled is, hogy kettéáll a fiiled. Azért ehhez a nagy ívű program­hoz kissé hetykébbnek kéne lennem. Változik gyorsan a kedvem, viszont „ csak” fizikafiiggő. Muc inger. Édes kisasszony. Föl kell nőnöm hozzád, gondolod, tényleg ez most a feladatom? A derű is hülyít, a ború is. 14 óra 33 perc, még csöpö­gök de már nem sokáig. 14 óra 47 perc, most sikon­gat a gép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom