Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-15 / 164. szám, péntek
6 | KULTÚRA 2016. július 15.1 www.ujszo.com Már a gogoli naplót tanulja Béhr Márton a Szlovák Nemzeti Színház Sissijében hívta fel magára a szakma és a közönség figyelmét SZABÓ G. LÁSZLÓ övé a magyar verbunk Viliam Klimáček és Novák Eszter Sissijében, a Szlovák Nemzeti Színházban. Úgy ropja az udvari személyzet karából kiválva, hogy az szemkápráztató. Novák Páter, a darab koreográfusa kreált neki szálát, felismerve erős alapokra épülő tánctudását. Béhr Márton ezzel le is tette a névjegyét az ország első prózai társulatában. Válogatás útján került be a produkcióba, több társával együtt, a pozsonyi színművészeti egyetemről. Jött, megmutatta, mit tud - és maradt. „Kiderült, hogy kiválóan táncol, nagyszerűen énekel, s ez kapóra is jött a reformkori Magyarországot megidéző képhez - mondja Novák Péter. - Ebben vannak autentikus lépések, de a korhoz fűződő stilizációk is, amelyekből európai hírű zene- és mozgásvilág lett. Ennek a kettőnek az ötvözetét hoztuk össze. A néptánccal általában gyerekkorban kezdünk el ismerkedni, ez egy hosszú folyamat. Marci személyében viszont egy remek muzsikust is tisztelhetünk, hiszen több hangszeren játszik. Édesapja a Ghyrrtes eredeti felállásában dolgozott, ami meg is határozta a gyerekkorát és a szocializálódását. A darab során, ahol tudtam, ki is használom a tánctudását. A görög képben is meg másutt is. Sok feladatot bíztam rá, mert jó mozgású, jó fizikumú, jó megjelenésű fiú. Egyéniség.” Béhr Márton lelkesen meséli: nemcsak az édesapjának, az édesanyjának is sok köze van a folklórhoz. „Apám a Ghymes egyik alapítója, tíz évig játszott az együttesben, anyám a Szőttesben, rövid ideig pedig az Ifjú Szivekben is táncolt. Ott ismerték meg egymást. Én gyerekként szívtam magamba a népzenét. Később táncházakba jártam, előadásokat néztem. Aztán jött a lázadó korszak, ami hét-nyolc éves kihagyást jelentett. A legjobb barátnőm a Du„J6 mozgású, jó fizikumú, jó megjelenésű fiú. Egyéniség" - mondja róla Novák Péter (Képarchívum) naág Néptáncműhelyben táncolt Du- naszerdahelyen. Egyszer elhívott egy próbájukra, az volt a visszatérés, amikor felnőtt fejjel, már a lányokon gondolkozva kezdtem megérteni ennek a kultúrának, hagyománynak a lényegét.” Ébben a kultúrában érzi a gyökereit, itt talált önmagára, érzelmileg ebből táplálkozik. A zene és a tánc hangulatából, amellyel egyszerűen és nagyszerűen tudja kifejezni magát. „Egy népdal, amely évszázadok alatt csiszolódott fényesre, annyira lényegre törő és megragadó, hogy rengeteget segít a színészi játékban. Mint a néptánc. Elfoglaltságom miatt az utóbbi időben sajnos nem jártam olyan gyakran próbákra, de a Dunaág régi tagjaival, a barátaimmal létrehoztunk egy új táncegyüttest, a Zer- dát, amely Dunaszerdahely régi nevére utal. Egyetemisták vagyunk majdnem mindannyian. Szombaton gyakorolunk, mert hét közben mindenki mással van elfoglalva. Nálam a színház az első. Az én életemben most ez a boldogság, mindent ennek rendelek alá. Ebben szeretném kihasználni, megmutatni a tehetségemet.” Színművészetisként az első nagy lehetőséget most kapta, a Sissiben. Nagy öröm számára, hogy bekerült a produkcióba. „Nem mindennapi élmény volt megismerni ezt a csapatot, a munkamorált, amelyet a Nemzeti művészei képviselnek. Novák Eszter főképp a színészekkel dolgozott, Péter velünk, a karral, amelynek szintén főszerepe van a darabban. Nem színésziig vagy érzelmileg volt nehéz a feladat, hanem a pontosság, a fegyelmezettség, a többiekre való ráhangolódás terén. A hangulat megteremtésében. Itt most nem lélektani realizmusból vizsgáztunk, hanem valami egészen másból. Millimétemyi pontossággal kell megcsinálnunk mindent. Ilyen közegben, ilyen feladatom még nem volt.” A komoly rátermettséget kívánó táncbetétek mellett az apró karakterek megformálása sem mellékes. A kart külön is megmozgatja a rendező- koreográfus páros. Vannak jelenetek, amelyekben kimondottan a tíz fiúra irányul a figyelem. Lakájok, udvari személyzet, titkos ügynökök- így szerepelnek a színlapon. „Rengeteget tanultam a próbák során. A Zsófia hercegnőt alakító Emília Vášáryová nem tanít engem az egyetemen, itt most közelről csodálhattam. De a többi színész mozdulatait, rezzenéseit is igyekeztem magamba szívni. Technikai fogásokat leshettem el tőlük. A szakmai alázatuk is lenyűgözött. Hatalmas élmény volt velük dolgozni. Olyan magas szinten művelik a hivatásukat, hogy ebből a szempontból nem is lehet különbséget tenni köztük.” A színházhoz, még mielőtt bejutott volna az egyetemre, semmi köze nem volt. Színjátszó körbe sem járt, csak szavalt néha. Ma már mégis úgy érzi: itt, ebben a közegben tudja kiélni magát. „Ez hajt, ezért bármikor fel tudok kelni, és halálra dolgozom magam, ha kell. Semmi nem érdekel annyira, mint a színház. Az irodai munka mérhetetlen szenvedés lenne. Huszonnégy órán keresztül erről szól az életem. Tanulok, dolgozom, olvasok, művelődöm, sportolok, mindent erre tettem fel. Fejleszteni akarom a kreativitásomat, a lexikális tudásomat, a mozgásomat, a beszédtechnikámat. Az is gyönyörű ebben a szakmában, hogy itt nincs megállás, itt folyamatosan készülni kell. A néptánc csak egy bizonyos fokig tudja megadni azt, amit a színház, s ez utóbbival sokkal többre vágyom. Nem szeretnék egész életemben csapásolni, viszont arról sem akarok lemondani.” Legnagyobb meglepetésére elsőre felvették a pozsonyi színművészeti egyetemre. Próbálkozott Budapesten és Kaposváron is, mindkét helyen a harmadik rostáig jutott. Zöld utat végül itthon kapott. Ma már nem is bánja, hogy nem Magyarországon tanul, az itteni közeg befogadóbb, rokonszenvesebb számára. A szlovák nyelvvel nincs különösebb gondja. Ha a hétköznapi társalgásban nem is, színpadi beszédben, kiejtésben nagyot lépett előre, ezt másoktól is hallja. „Most kamera előtt is gyakorolhatom a nyelvet, hiszen bekerültem a Forr a bor című szlovák tévésorozatba. A filmes tapasztalat- szerzés is fontos. Ősztől harmadéves leszek, az ilyen munka főiskolásként kivételes lehetőség. A következő két hónapot szövegtanulással fogom tölteni. Emellett egy monodrámára készülök, amely három magyar hallgató projektje lesz a pozsonyi színművészeim. Rédli Károly lesz a rendező, Nagy Ágnes a díszlettervező, én pedig az Egy őrült naplóját mondom majd Gogoltól. Ez be is aranyozza majd a nyaramat.” Elhunyt William H. McNeill New York. Kilencvennyolc éves korában elhunyt William H. McNeill kanadai-amerikai történész, a nyugati civilizáció fel- emelkedésének és a járványok történelemre gyakorolt hatásának elismert kutatója. Legfontosabb művei között tartják számon a világtörténelmet a paleolitikumtól a 20. századig tárgyaló The Rise of the West című kötetet. Ebben, szemben az addig uralkodó - Oswald Spenglerhez és Arnold Toynbee-hez köthető — szemlélettel, amely a keleti és a nyugati civilizációk történelmét alapvetően különállóként írta le, a civilizációk közti kapcsolatok és hatások fontosságát, a kultúrák keveredésének, a különféle eszmék és technológiák teijedésének jelentőségét hangsúlyozta. 1976- ban jelent meg a Plagues and People című munkája, amely úttörő módon foglalkozott a fertőző betegségeknek a történelem gyakorolt politikai, demográfiai és pszichológiai hatásaival. (MTI) Balázs Alfréd metafizikai érintései Losonc. E hónap végéig Balázs Alfréd füleki festőművész Metafizikai érintések című kiállítása látható a losonci Nógrádi Múzeumban és Galériában. Balázs Alfréd élénk, fénnyel telített színekkel ragyogó képei hellyel- közzel absztraktnak is nevezhetők, művészetét mégsem ilyen egyszerű behatárolni, hiszen festésmódja és stílusa is sajátos, többrétegű. Hagyományos technikákkal dolgozik, elsősorban fest, rajzol és vegyes technikával alkot, de a szobrászat sem idegen tőle. A metafizika és a transzcendencia művészetének alapköve: „A művészet absztrakt volta mindenkori metafizikai aktualitás, kortalan és időtlen” - vallja a művész. Művészetében két alapvető irány különíthető el. Képei egy részén absztrakt formák összefonódásából valóságos vagy fantáziaszerű formációk bontakoznak ki, buja kompozíciókat létrehozva. Más munkám le- Balázs Alfréd: A hetedik pecsét (Reprodukciós felvétel) tisztult, homogén, geometrikus felületeket találunk: a leegyszerűsített formák és az üres terek, a mélység és a távolság végtelennel való összeolvadása a gondolatok elcsendesedé- sét, a lét lényegén való meditációt jelentik. E két irány egyfajta egymást kiegészítő ellentétpárként is felfogható - míg az első, a formák teremtése az aktivitást képviseli, a második az üresség, a meditáció, a passzivitás képzetét kelti. A losonci kiállításon egymást váltva, egyidejűleg jelennek meg Balázs Alfréd üres és telített festményei. És terek nyílnak bennük, mintha kapuk, dimenziók közötti átjárók lennének. A művész alkotásai között különösen izgalmas csoportot képeznek az ősi kultúrák archaikus szimbólumait feldolgozó képek, melyek a maja, az egyiptomi, a hettita, a minószi kultúra vagy akár a zsidó-keresztény hagyomány felé nyitnak kaput, s az időtlenség szférájából ragyognak ránk. A kiállítás július 31-ig tekinthető meg. (nba)
