Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-14 / 163. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2016. július • www.ujszo.com Vadászat |ix| * '“í‘ľvJŽ ^FIATAL NYÁR LASSAflf A FELNŐTT KOR 4 MADÁRpALTÓL HANGOS REGGELÉK í LASSAN CSENDESEDNEK, ÉS IDŐVEL*^E--------------i-----------------------------------------:—%■ ► ERIK. VPLEMENTÉK ** * EN ELNÉMULNAK. H elyüket átveszik a rovarvilág dalnokai, és a vizek, nádasok környékén a vízimadarak még egy ideig hallatják hangjukat. De ők is inkább már csak éjjel hangoskodnak. A lohosodó (vedlés alatt álló) kacsák csapatokba verődve várják, hogy újra röpképessé váljanak, és az anyányi fiókáikkal közösen megkezdjék a táplálék megszerzéséért folytatott esti és hajnali vonulásukat. Ezt a vadászati szakzsargon húzásnak nevezi. JÖNNEK A GÉPEK A déli országrészekben július elején, míg a magasabban fekvő vidékeken július közepén, vagy csak végén kezdik el a gabonafélék aratását. Az apróvad és a vízi vad számára az aratás után maradt tarlók a bőség kosarai lehetnek. A szárnyasvad, különösen a vízi vad nem hű a területéhez, és élelemszerzés céljából nagyobb távolságokat is képes megtenni. így volt ez régebben is, amikor egy ledolgozásra váró árpatarló messze híres találkozóhelyévé vált a húzó vadkacsáknak, és az augusztusi vadászataik bevésődtek az idősebb vadászkorosztály leikébe. Sajnos ma már csak ezekből az emlékekből élünk. Az arató-cséplő gépek alig hagyják el a learatott gabona parcellát, máris nyomukban vannak a szalmaletakarítók, és napokon belül a tárcsa is elvégzi a munkáját. Volt tarló - nincs tarló. A modern, profitorientált mezőgazdaság ritkán igazodik a természet körforgásához. Kévésükét érdekli, és még kevesebben tudják értékelni a júliusi hajnalokon a szalmavelesztá- kon trónoló, harmatcseppel szomjukat oltó fácánokat és az őket körülvevő a kelő nap sugaraiban tollúkat szárítgató tucatnyi csibéket. A vízi vad is inkább csak vízről a vízre húz, mert ahhoz, hogy kialakuljon nála a tarlóra húzás szokása, nem kap elég időt a mezőgazdásztól. Ezért a vadgazdának már most, lohosodás (vedlés) idején ajánlatos kiegészítő etetést kezdeni a csoportokba verődött kacsák és szárcsák számára, és ha szerencséjük van, akkor a szeptemberi vadászatok kezdetéig sikerülhet ott tartani a kacsa-, szárcsaállományt. De ez egy nagyon kényes és nagy tapasztalatot igénylő munka, amit csak jó törzsállományú kacsa- és szárcsaállomány mellett, nyugodt, zavarásmentes vizeken lehet csinálni. És csak ott, ahol kevés a hattyú és a nutria. Máskülönben csak őket etetjük. Hn. S2aJi I MONODIETAN A NYULAK Az alaposan megfogyatkozott mezei nyulunknak, a mindenki által kedvelt „bencének" most kezdődik a koplalási időszaka. Mint már arról írtunk, a szülőhelyéhez ragaszkodó mezei nyúl alól az ember kiveszi az élelmet. Mert látszatra zöld a határ, de az egyparcellás, többszörösen legyomirtózott „monodiétán" élő mezei nyúl bélrendszere a bélben tenyésző baktériumflóra nincsen felkészülve arra, hogy egyik napról a másikra drasztikus táplálékváltás fog bekövetkezni. Az 50-100 hektáros és néha ennél is nagyobb learatott, ledolgozott tarlókat a nyúl nem akarja elhagyni, mert ő ott született. Átbandukol a szomszéd parcellákra, és csíp ezt-azt, amit talál, de az emésztőrendszere csődöt mond. Felfúvódik szegény, és leggyakrabban belső vérzésben elpusztul. A törvény ugyan megszabja, hogy a mezőgazdász az általa gazdálkodott terület 5 százalékát köteles ugaroltatni, ahol a helyi flóra és fauna némileg észhez tudna térni a megalomániás nagyparcellás mezőgazdaság mindent elpusztító hatásaitól. De ezt is az ember, mint minden mást, kizárólag a saját kicsinyes céljai szerint osztja be, nem törődve azzal, hogy az őshonos növény- és állatvilág már évek óta haldoklik. Ahol komolyan veszik a vadászatot, ahol ezt gazdaságilag megtehetik, esetleg a mezőgazdász maga is vadászik, ott vannak beiktatva úgynevezett vadvédő sávok, és ezeken kívül is július végétől rendszeresen kiegészítő etetéseket végeznek. A fentiek alapján nincs min csodálkozni, ha az apróvad állománya évről évre csökken, és a helyüket betöltik az alkalmazkodni képesebb jövevény vadfajok, mint a vaddisznó. Közben a kiváló hallású és minden neszre odafigyelő mezei nyúl inkább választja élettérnek az autógyárak zajos próbapályáit, vagy a csallóközi Slovakia Ring versenypálya zajos, zaklatott emberi fülnek elviselhetetlen, de minden mezőgazdasági mellékhatásoktól mentes területét, ahol védve is van, és sikeresen is szaporodik. Hogy a fülei hogy bírják? A jelek szerint jól. GYAKORLATOZÓ RAGADOZÓK Ami a ragadozókérdést illeti, a kisragadozók, mint a borz és a róka júliusban tanítják a kölykeiket az életre. Egy ilyen tanmenet hatalmas pusztulást tud végbevinni az apróvadas területeken. Igaz, a préda elsősorban a rágcsálók közül kerül ki, de nincsen biztonságban semmi, ami elfogható, megölhető és megehető. Ahol van apróvad, ott ilyenkor sok fácán és mezei nyúl, főleg azok kicsinyei szerepelnek a rókák, borzok étlapján. A borz azzal, hogy mindenevő és megél növényi koszton is (kedvence a tejes kukorica), kevésbé kártékony mint a róka. A menyétfélék csendesebben az éjszakai órákra időzítik a kölykeik kiképzését. A róka és a borz, noha táplálék konkurensek, nem tehetnek egymás ellen semmit. Amúgy is mélységesen utálják egymást. De egymás kölykeihez azért hozzányúlnak. A menyétféléknek csupán az ad némi biztonságot, hogy kitűnő má- szók, és bármelyik fára könnyedén elmenekülhetnek. A hírek szerint erősen terjed az aranysakál. Ahol eddig észlelték, a megjelenése csak negatívumokkal jár. Nemcsak a haszonvadat pusztítja, hanem szisztematikusan likvidálja az összes táplálékkonkurensét. Léteznek olyan megfigyelések, hogy a farkas azonnal megállítja a megtelepedni próbáló aranysakéit. A farkas a kölykök tanítását őszre időzíti. Itt szokott megmutatkozni a jól működő csapatmunka. Valóságos rémuralom száll ilyenkor az erdőre, és nem egy szarvasbőgő szezonban némulnak el a bikák a gyakorlatozó farkasok miatt. Rendes körülmények közt, ha nincsenek túlszaporodva, a medvéknek júliustól már meg kellene élniük növényi táplálékon. Azt már tudjuk, hogy a tavaszi fagyos napok ebbe is beleszóltak. Hogy a természet mindezt hogy oldja meg, azt eldönti a gyakorlat, július utolsó harmadára a felnőtt korba lépett nyár már megasszo- nyosodik, és a természet sok lakóját gerjeszti szerelemre. Az egyik és legáltalánosabban ismert az erdei és mezei őzek párosodása. Szinte az őzekkel egy időben vagy csak néhány nappal később esik szerelembe a borz, a nyest és a nyuszi. TAKACS FRIGYES
