Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-02 / 154. szám, szombat
SZOMBATI VENDÉG Kortárs táncban már őt díjazták Mauer Milán: „A barisnyikovi szintre akarom feltornázni magam. Az a fajta intenzív színpadi jelenlét érdekel..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy éven belül a táncszakma két rangos elismerését kapta meg Mauer Milán, a Frenák Pál Társulat legifjabb tagja. Tavaly ilyenkor Fülöp Viktor- díjjal, pár héttel ezelőtt Az évad legjobb pályakezdő kortárs táncművésze díjjal jutalmazták. Mauer Milán Pécsen, a művészeti gimnázium tánctagozatán végzett, majd Németországban tanult, s pályáját is ott kezdte javarészt klasszikus darabokban. Tavaly a P. P. Pasolini Projekttel nemcsak társulatot, stílust is váltott. Ezután került Frenák Pál csapatába, ahol saját megítélése szerint önmagára talált. Négy Frenák-produkcióban láthatja már a közönség. Kettőbe belépett, kettőnek a születésében teljes valójával, testével-Ielkével részt vett. Tegnap például egy ekkora sárdarab esett ki a fülemből! Akkor az InTimE iszapszólóját „táncolta” a vörös kanapén. Furcsa figura ez. Nem is evilági lény. Már arra is gondoltam, hogy olyan, mint egy embrió. Keresi a fényt, a kiutat, hogy miképpen tudna már világra jönni. Aztán úgy dönt, hogy még marad egy picit. Pali szerint az elmúlást, a fáradtságot, az élethalál közti létet kell megjelenítenem. Nagyon erősnek kell lennem a végén, hogy ne szálljak el azoktól az ingerhullámoktól, amelyeket előtte kapok, még kint, a színfalak mögött. A teljes nyugalmat kell megteremtenem. Pali magyarázatában az is szerepelt, hogy ez egy olyan lény, akinek vagy hat réteg sár a „bőre”. Látszólag ugyan semmit nem csinál, mégis történnek vele dolgok. Vibrál. Fontos, hogy közvetíteni tudja azt az érzetet, ami kitölti belül. Nem szabad megtömi ezt a vonalat, kérte Pali. Nagyon erős aura kell hozzá, amely száz-kétszáz méterig hat. Ez a legnehezebb, ezt megmutatni. Mennyi időt vesz igénybe, míg a színfalak mögött sáremberré válik? Tizenöt perc, míg a mezítelen testemre felviszem a holt-tengeri iszapot, majd egészen addig a pillanatig, amíg színre nem lépek, meleg vízzel kenegetem magam, hogy csillogjak a fényben. Van egy kis lavórom hátul, ott készülök, amikor a többiek már javában táncolnak. Régóta szerepel a műsoron a Tricks & Tracks is, amelybe belépett, a Birdie után pedig az Un faunját kapta most. Az is egy misztikus lény, tele erotikával, szenvedéllyel, fájdalommal és vágyakozással. Négy különböző darab, egymástól eltérő karakterekkel. Miközben az Unon dolgoztunk, bejött a Birdie turnésorozata, aztán május végén megvolt az Un premierje a veszprémi táncfesztiválon, rá egy hétre pedig jött az InTimE, az én életemben először. Ez így szorosan egymást követően nem volt könnyű. Az Un faunja szexuális, kicsit polgárpukkasztó, különleges kötélrendszerben mozgó ember-állat, aki megpróbálja legyőzni és megszerezni magának a hálót, amellyel hosszasan küszködik. A Birdie-ben egy elmegyógyintézetben otthagyott madárka vagyok bekötött fejjel, lelki sebekkel, világfájdalommal, szabadság- vággyal. A Tricks & Tracks is sok mindenről szól. Szeretetről, gyilkolásról, ölésvágyról, agresszivitásról. Az InTimE-beli lány egy élő sárgolyó. Hirtelen öltötte magára a frená- ki mozgásrendszert, akárcsak tíz évvel ezelőtt Nelson Reguera, a társulat kubai táncosa, aki - akárcsak ön - a klasszikus balett világából jött. De az első itteni évében ő nem táncolt négyféle karaktert a társulat produkcióiban. Nekem már egyáltalán nem hiányzik a klasszikus balett. Nem sírja vissza a testem. Sőt! Most érzem a helyemen magam, ebben az organikus mozgásrendszerben. Itt teljesedhetek ki, bár ez hosszabb folyamat lesz. Technikailag nagyon sokat szeretnék még fejlődni, bár már magaménak érzem ezt a stílust. Palinál elengedhetetlen az őszinteség a színpadon. Ezt mindenkitől megköveteli. Nem az érdekli őt, hogy jaj, de szép vagy, jaj, most nem nézel ki jól! Ez mind mellékes. Őt az érdekli, mennyire tudsz őszintén állni egy darabhoz. Ami a legnehezebb. Az Un faunját egyedül az ön testéből „olvasta ki”, formálta meg Frenák Pál. Ebben a figurában nincs ott a partnerek hatása, mint például a Birdie sérült madárkájában. Elég gyorsan megszületett a darab, mert Pali már jó ideje magában hordozta. Pontos elképzelése volt róla. Az első harminc perc az enyém. Teljesen egyedül vagyok a színen. Aztán hat percre megjelenik Pali, és van egy visszatérésem, három perc fuggesztésben. Fel vagyok lógatva egy kötélen, és pörgők folyamatosan. Akkor a legbrutálisabb a zene, amikor nekicsapódok a hálónak. És a végén van egy hétperces duónk Palival. Találkozik két univerzum, mert addig elkerülték egymást. Igen erre nagyon ritkán van példa, hogy egy koreográfus ennyire mélyen gondolkodjon egy táncosban. Hogy egy ilyen volumenű és ilyen hosszúságú szólót készítsen neki. Harminc percet egyedül végigtáncolni techno zenére úgy, hogy nem is táncolhatsz a zenével, és tizenhárom méter magasból esel le, gabalyodsz a hálóba, ez rendkívül megterhelő. De bármilyen furcsán hangzik is, ha csapatban dolgozom, sokkal jobban elfáradok. Ott együtt dolgozunk. Kiadom az energiát, és befogadom a többiekét. Itt, az Un szólóján viszont négy-öt órán át bírtam próbálni úgy, hogy csak ketten, Palival voltunk a teremben. Nizsinszkij legendás Faunjához mennyi köze van az Un faunjának? Az enyém bonyolultabb figura, mint Nizsinszkijé. A mi faununk nyersebb, brutálisabb. Letépi magáról a lézervágott, biciklis maszkot, kinyújtja a nyelvét. Vadabb, apokalipszis utáni világ az övé, egyedüli lény a földön. És a háló az origója az egésznek. Ami első perctől fogva adott volt. Éld bele magad, mondta Pali. A Birdie-ben ott a fémkonstrukció, itt a háló. Fizikailag melyik állította nagyobb kihívás elé? Más hozzáállást kíván a háló és egészen mást a fémkonstrukció. Az sokkal masszívabb, hidegebb struktúra, ami eleinte illegett-billegett rajtunk, hiszen nem tudtuk, hogyan viszonyuljunk hozzá. A kötélrendszer sokkal barátságosabb. Több benne a finomság. Az első perctől fogva jobban a magaménak éreztem. Bár meglepetések itt is voltak. Bedugtam a lábam a hálóba, és vé- gighántotta a bőrömet. Voltak jó nagy sebek rajtam. Mindenhol. De egy hét után megtanultam, mit, hogyan, hova. Kezdtünk „viszonyulni” egymáshoz. Rájöttem, ha én nem bántom, ő sem fog bántani engem. Azóta nincs is rajtam seb. Ez is elfogadás. Palinak semmi baja nem lenne a hálótól, ő azonnal idomulni tudna hozzá. Kettőjük között, táncos és koreográfus között miféle küzdelem zajlik a próbák heteiben? Mikor jön el az a pont, amikor már nincs szüksége instrukcióra? Nekem szükségem van a folyamatos instruálásra. Ezért kimondottan hálás vagyok Palinak. Hogy mindennap ennyit tanulhatok tőle. Olyan instrukciókat ad, amelyek nem kifejezetten a technikai tudást érintik, inkább lélekben irányít. Előbb lerombol, „letisztáz”, hogy az instrukciójával aztán felépítsem magam. Ez nagyon nehéz, olykor fájó folyamat, de csak ebből tud fejlődni az ember. Mivel rombolja le? Az őszinteségével. Azzal, hogy kimondja, mit lát bennem. Mindennap más az energiám, Pali viszont azt válj a, hogy mindig ugyanazt az őrü- letes energiabombát hozzam. Ha nem hozom, baj van. Nem olthatom el a tüzet magamban. Ha kevesebbet adok, mint tegnap vagy tegnapelőtt, Pali kőkeményen kimondja az igazat. Azonnal érezni rajta, hogy valami nincs rendben. A lelkembe lát. S ha nagyon elemében érzi magát? Akkor meg letör. Könnyen viseli? Hatalmas a tűrőképességem. Huszonegy éves volt, amikor a Fülöp Viktor-díjat megkapta. Hogyan fogadta? Sikítozva örültem. Mint egy gyerek. S a másik díjat, amelyet a táncművészek szövetsége ítélt oda? Az is megtisztelő. Érzem a súlyát. Mindenkinek hálás vagyok, aki támogat a pályámon. De nem erre pörgők 0-24 órában, hogy van ez a két díjam, aztán szevasz, én vagyok a Jani! Hogyan tovább? Ez foglalkoztat. Olyan művészi szintre akarom feltornázni magam, mint Barisnyikov. Az a fajta intenzív színpadi jelenlét érdekel. A mentális és fizikai egyensúly. Erre törekszem sok önismereti tréninggel, olvasással, zenehallgatással, utazással. Ez a sáros fotó mihez készült? Az InTimE-hoz? A Volkova Sisters Bianco című klipjéhez. A Zürichben élő Rádóczy Bálint rendezte. Táncost kerestek a klipbe, és épp az én pécsi mesternőmet, Uhrik Dórát kérdezték meg, kit ajánl. Micsoda véletlen! Nem volt nagy szerelem köztünk Dóra nénivel, de jól megvoltunk egymással. Ő azt akarta, hogy a klasszikus vonalon maradjak, hercegeket táncoljak. Én már Pécsen is feszegettem a határaimat. Rosszízű megjegyzéseket nem kaptam tőle, de tavaly, év elején felhívott, hogy jelezze, az Operaházban is lesz próbatánc. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy lehorgonyoztam Palinál. A klipbeli tánca, ez a lenyűgöző sárfürdőzés hogyan született meg? Azt a szenvedést, fájdalmat kellett megmutatnom, amit egy elhagyott, megvezetett ember érez. Egy szerelmi törés. Nagyon szép a szám, élvezettel improvizáltam a zenére egy lezárt bánya területén. Négy-öt órányi anyagból vágták össze a klipet. „Meg kell küzdenem a saját démonaimmal” - nyilatkozta a második díj átvétele után. Mire gondolt? Arra, hogy nem egoból dolgozunk. Az ego a legerősebb démon. Az én, én, én! Hogy én hogyan szoktam, hogyan gondolom, hogyan csinálnám. Palinak nem ez kell. Nála lélekből kell dolgozni. Ott pedig sok van, mi rejtve van. AVolkova Sisters Bianco című klipjében... (Rádóczy Bálint felvétele)
