Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-13 / 162. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. július 13. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 117 Csodák és titkok a Meseládából Tíz év alatt egyszer sem tértek haza üres kézzel a Duna Menti Tavaszról ŠESTÁK KRISZTINA A Meseláda csoportot tíz évvel ezelőtt Makó Kovács Erika biológia ós Borsos Beáta magyar szakos pedagógus alapította. Egy bábelőadás inspirálta őket. Gum A csoport a Szombathy Viktor Magyar Tanítási Nyelvű Alapisko­lában működik, a csoport tagjai az iskola felső tagozatos tanulói közül kerülnek ki és folyamatosan cseré­lődnek, mivel a ballagó diákokat az ötödikesek váltják fel. A létszám változó, idén tizenkét diák alkotta a csoportot, volt azonban olyan év is, mikor huszonegy tanulóval léptek színpadra. A Meseláda tíz év alatt minden évben bejutott a Duna Menti Tavasz országos döntőjébe, ahonnan egy­szer sem tértek haza üres kézzel, a dobogó szinte minden fokát megjár­ták. Kétszer aranysávos, egyszer pe­dig gyémántsávos minősítést értek el, de előadásukat többször jutal­mazták ezüstsávval, nívó- valamint fődíjjal és különdíjakkal is. Az idei Duna Menti Tavaszon szintén aranysávos helyezést értek el. Kétszer aranysávos, egyszer pedig gyémántsávos minősítést értek el A próbák az alapiskola osztály- termében zajlanak, ami ilyenkor igazi műhellyé és próbateremmé alakul át. Az aktuális mesét a gye­rekek választják ki és a vezetővel közösen dolgozzák fel a szöveget, alkotják meg a párbeszédeket. A bábokat is együtt készítik, fúrnak, faragnak, gyűjtögetnek. Bár a fo­lyamat rengeteg időt, általában több hónapot vesz igénybe, a gyerekek nagyon szeretik és élvezik a közös munkát és a próbákat. Egy év kivé­telével mindig népmesét vittek színpadra, a repertoárjukban szere­pel például a Kincsem Marcsa, a Gyönygvirág Palkó, a Rózsa ki­rályfi, A világ eleven kardja... A kivételes évben valami újat szeret­tek volna kipróbálni, ezért egy in­dián mesét dolgoztak fel. Tekintve, hogy idén a csoportot kilencedik (Képarchívum) osztályos tanulók alkották, előadá­suk alapjául egy komolyabb témájú művet, a Kádár Kata című népbal­ladát választották. A Duna Menti Tavaszon kívül kü­lönböző kulturális rendezvénye­ken, falunapokon, a Tompa Mihály Országos Szavalóverseny döntőjén és a Győry Dezső Napokon láthatta őket a közönség, és már háromszor szerepeltek a Gombaszögi Kultu­Meseláda Bábcsoport A tagok száma: 12 A Duna Menti Tavasz országos döntőjén elért helyezések­2009/2010 - n/vódíj OH 11 XÄ-IZ: 11 2011-fődíj, 2012 - gyémántsáv, 2013/2014 - ezüstsáv, 2015/2016 - aranysáv rális Ünnepségen, idén pedig a ma­gyarországi Biatorbágyon is ott voltak. „A csoport fő célja, hogy együtt legyünk és ápoljuk a magyar népmesekincset, a hagyományo­kat. Fontosnak tartom elültetni a gyerekekben a hagyományok, a népmesék és az irodalom szerete- tét. Bízom benne, hogy mindezt to­vábbviszik és átadják a gyerekeik­nek” - mondta Makó Kovács Erika pedagógus, aki Borsos Beáta há­rom évvel ezelőtti távozása óta egyedül vezeti a bábcsoportot. Legközelebb a Bodollói Búzaka­lász Eneklőcsoportot mutatjuk be. Ahonnan ellátni a Kékesig SZÁSZI ZOLTÁN Mint egy ókkő, úgy uralja a vidéket, a Medves alját a két hitéhez hű ifjú keresztény vértanúnak, Szent Abdonnak és Szennennek szentelt kis román kori templom. [ď Í ;vg;.i -mi utol Érdemes felkeresni ezt a csodála­tos kis épületet, ez az a hely, ahonnan ellátni a Medves-hegyig, a Mátra legmagasabb csúcsáig, a Kékestető­ig, kelet felé pedig a Bükk hegység halvány körvonalit is sejteni lehet. Ritka vódőszentek Az eddigi kutatások eredményei alapján feltételezhető, hogy Almágy román kori temploma valamikor még a tatárjárás előtt, 1220 táján épülhetett mint plébániatemplom, védszentjei pedig, a hitéért vértanú- halált halt két perzsa iljú, Abdon és Szennen igen ritkán választott védő­szentek a magyar nyelvterületen, tiszteletük főleg francia és spanyol vidékeken terjedt el. Érdekesség, hogy az almágyi templom védszent- jeit a csúszómászó férgek ellen hív­ták egykor segítségül a hívek. Mivel Almágy temploma olyan stratégiai ponton épült, ahonnan szinte az egész Medves kistérséget belátni, feltételezhetően megfigyelői és vé­delmi célokat is szolgált, az 1969- ben elvégzett feltárás szerint a temp­lom körül teraszosan kiképzett domb peremén egykor védőfal állt, Al­mágy temploma körbekerített refú- gium, azaz menedékhely is volt. A szakrális épület stílusa a román, a kisméretű, de masszív, vastag fara­gott kőből rakott téglalap alakú ha­jót a diadalívnél induló félköríves oltárrész, az apszis zárja le. A hajó nyugati oldalán egy kicsi harangto­rony áll, ezen a román kori szakrális építészetre e vidéken jellemző osz­tott kettős ablak, és egy ma már be­falazott kicsi rózsaablak található. A templombelsőt jelenleg megvilágító barokk ablaknyílások mellett jól lát­hatók a szinte lőrésszerű, keskeny ablakok, a templom déli oldalán pe­dig a félköríves ajtókeret, ami szin­tén a román kori építészet jele. Gö- mömek ezen a vidékén két jeles ro­mán kori templom állt. A közeli Pé- terfala bő egy évszázada elbontott temploma téglából készült, patak­völgyben állt, az almágyi viszont dombtetőn és faragott kőből húzták fel. Korabeli belső építészeti eleme­iből egy, a templomhajó nyugati ré­szén épített, két oszlopra támaszko­dó karzat maradt meg, ez ma csak részleteiben látható, későbbi, fából készített belső építészeti elemek ta­karják. Freskót eddig nem találtak a román kori templomban, viszont igen értékes és szép lenne a temp­Messzire ellátni Almágy templomától Tájoló Almágy községbe a Fülek és Rimaszombat közti 571-es útról Ajnácskőnél keleti irány­ba letérve, vagy Felednél dél­keleti irányba fordulva lehet eljutni. Atelepülésen benzin­kút, üzletek, vendéglő, a kör­nyéken étkezési és szállásle­hetőség is várja az utazót. lom barokk kori fakazettás mennye­zete, ha végre ott lenne már az ere­deti helyén. Erről a kazettás mennyezetről tudni lehet, hogy 1703-ban készült, nagy valószí­nűséggel bizonyos Friderico Clau- dini olasz mester munkája. Sajnos a barokk átalakítás óta elmúlt három évszázad alatt igen súlyosan sérült a 88 részből álló mennyezet, amely­nek restaurálását bő fél évtized után fejezték be, de egyelőre ismeretlen okok miatt még nem kerültek vissza a kazetták eredeti helyükre. A Medves ós vidéke Almágy, a Medves vidék egyik központi települése valószínűleg a honfoglalás korában ide érkező magyar törzsek szálláshelye volt, az észak felőli határok védelmét ellátó őrök lakhelye lehetett, a megye- rendszer végleges kialakulása után az itt élők bolondóci várjobbágyok lettek, azaz a királynak főleg hadi szolgálatokat tevő szabadok. A ta­(A szerző felvétele) tárjárás és a törökdúlás ezt a falut sem kímélte, 15 54-ben a török adó- fizetője volt, s ebben az időben el is néptelenedett pár évre a falu. Lakói mindig is főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, komoly hagyomá­nyai voltak ezen a vidéken a legel­tetés állattartásnak. Almágy kör­nyékén máig élnek a betyárokról szóló legendák, például Vidrócz- kyról, aki a Mátra alól gyakran fel­járt ide, részben a Heves megyei vagy a nógrádi pandúrok elől me­nekülve, másrészt meg menyecs­kék után. Almágyhoz közel, Péter- fala határában van is egy Csárda­puszta nevű hely, melyről azt me­sélik, a híres betyár a gazdagoktól elszedett pénzből csárdát építettet itt a szeretőjének. Igaz-e, nem-e? Aki nem hiszi, járjon utána.

Next

/
Oldalképek
Tartalom