Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-09 / 159. szám, szombat

6 | KULTÚRA 2016. július 9. I www.ujszo.com Gedeon jól ropja Igényes zenés köntöst kapott a kultikus gyerekkönyv VARGA KATALIN - VERONAKI V. *1«1I- V A Gőgös Gúnár Gedeon megzenésített versei, meséi v fa / ^' ». ■ ‘JI^ORaI Imií'TTJ MOZIJEGY Gyilkos feszültség a tengerparton A nyári popcornmozik között öröm felfedezni, hogy még ké­szülnek olyan filmek, mint az A Bigger Splash, amely érzékenyen és okosan beszél négy ember kap­csolatáról. Persze, úgy könnyű, hogy a film tulajdonképpen Jacques Deray 1969-es rendezésének a remake-je -mondhatnánk, és való igaz: Luca Guadagnino rendező fogta A me­dencét, és a cselekményt áthe­lyezte a mába. Azt a cselekményt, amely amúgy vékonyka, és az első jelenetek láttán nehéz is elképzel­ni, miként születhet ebből bármi értékelhető. Adott ugyanis egy énekesnő, Marianne, aki a hangszálműtétje után Olaszor­szágba utazik a barátjával, majd az ötödik percben már azt látjuk, hogy megérkezik Harry, a nő egykori társa, és hozza magával a lányát is. Innentől aztán alig tör­ténik valami, az A Bigger Splash mégis élvezhető. Tipikus csehovi dráma ez, ahol a hangsúly nem a történéseken, ha­nem az elejtett mondatokon és a sejtelmes pillantásokon van. Utóbbiból akad bőven: ahogy ha­ladunk előre, úgy lesz egyre vilá­gosabb, hogy hatalmas feszültsé­gek és ellentétek lapulnak a mély­ben, Harry még mindig szereti az énekesnőt, Paul, Marianne jelen­legi barátja pedig kikezd a férfi lányával, Pénelopéval. Közben a felszínen minden békés, az olasz szigeten süt a nap, hullámzik a víz, a vászon előtt ülő néző viszont tudja: valami történni fog. És tör­ténik is, a film az utolsó harminc percre műfajt vált, innentől már krimit nézünk, de csak azért, hogy a végére megkapjuk az egészen abszurd befejezést. Luca Guadagnino egy ráérősebb, múlt századot idéző filmes han­gulatot teremt, amelyben a színé­szek képessége teljes fényében megmutatkozik: Ralph Fiennes brillírozik az extrovertált Harry szerepében, Tilda Swinton pedig úgy bizonyítja, hogy korosztálya egyik legjobbja, hogy ajátékidő felében meg sem szólal. Mi ez, ha nem egy lassan építkező, de mes­teri karakterdráma? Gera Márton A Bigger Splash. Olasz-francia dráma, 124 perc, 2015. Rendez­te: Luca Guadagnino. Szereplők: Tilda Swinton, Da­kota Johnson, Ralph Fiennes, Matthias Schoenaerts. JUHÁSZ KATALIN A Gőgös Gúnár Gedeont szinte minden magyar ismeri, ha egyáltalán szükség van itt a szinte szóra. Kevés nemzet­nek van ilyen remek beavató könyve. Varga Katalin 1962- ben úgy írta meg a meséket és a verseket, hogy a könyv elején még elkerül bizonyos betűket, így az ábécével csak ismerkedő elsősök is képesek elolvasni a szövegeket. A szerző unokája most lemezre énekelte ezt a remekművet. Talán azért váratott magára ötven­négy évet a megzenésítés, mert ezek a mesék, mondókák és versek írott formában, Lukáts Kató rajzaival ak­kora sikert arattak, hogy senkinek eszébe sem jutott „dalszövegként”, azaz alapanyagként tekinteni rájuk. A Gőgös Gúnár Gedeon eddig 49 ki­adást ért meg, több mint 2,5 millió példányban kelt el. A kiadó mini közvélemény-kutatásának tanulsága szerint a legtöbben harminc-negyven év távlatából is fel tudják idézni a szövegeket. És sokan máig vérre me­nő vitákat folytatnak arról, hogy va­jon a korábbi kék vagy a későbbi zöld borító-e az igazi. Most viszont itt a történet mesébe illő folytatása, amelyet Tarján Vero­nika - Varga Katalin unokája - je­gyez. Aki énekes, színész, drámape­dagógus, az Apró Színház alapítója, nem mellékesen maga is meseíró. Sok szép hallgatnivalót készített már a kicsiknek Veronaki néven, és so­sem vette gügyögősre, mert tudja, hogy a gyerekek zenei érzéke általá­ban a szülőkénél is fejlettebb. , A Gőgös Gúnár Gedeon szövegei a Móra Könyvkiadó Libabál című CD- jén világzenei köntöst kaptak, igé­nyes hangszereléssel, szép dalla­mokkal. A zeneszerző Mogyoró Koméi és Fejér Simon Pál, mindket­ten játszanak is a lemezen, ütőhang­szereken, gitáron, kobzon, tamburán. Három dalban besegített Szokolay Dongó Balázs is, akiről tudjuk, hogy egészen egyedi dallamtársításokra képes, és szinte beszél hozzánk a hangszerein (furulya, kaval, doromb, szaxofon). A két zeneszerző — na­gyon helyesen - főleg a magyar nép­zenére fókuszált, de nem igyekeztek letudni a feladatot azzal, hogy a ma­gyar fülnek ismerős dallamstruktúrá­kat és hangszerelési megoldásokat húzzanak rá a szövegekre. Ha az adott vers hangulata, ritmusa, játékossága szerintük balkáni vagy mondjuk blueselemeket kívánt, ezeket is be­lopták a muzsikába. A szöveg és a zene egyenrangú, kölcsönösen erősíti egymást. Ha megjelenik a nyelvi humor, ott van mellette a zenei humor is. A fokoza­tosan gyarapodó információkat fo­kozatosan építkező hangszereléssel támasztják meg, a közelgő veszélyt zenei eszközökkel is jelzik, a happy endet igazi bulihangulat kíséri. Gya­koriak a hangszeres szólók vagy a hosszabb instrumentális betétek, ami szintén kevésbé megszokott gyerek­lemezeken. Az alkotók ezzel arra hívják fel a kicsik figyelmét, hogy a zenének szöveg nélkül is lehet jelen­tése. Azt a gyereket, aki már most fel­kacag a címadó dal dorombmotívu­main, ringatózik a Süt a mama dalla­mára, vagy önfeledten üti a Víz, víz, víz alapritmusát, azt később sem kell félteni. Az bármilyen jó koncertet él­vezni fog. Az együgyű, lebutított ze­nével haknizókat pedig kíméletlenül ki fogja fütyülni. Szóval Tarján Veronikáék a jövő zeneértőit nevelik, úgy, ahogy Varga Katalin nevelte a jövő olvasóit. Szel­lemesen, erőlködés nélkül, klisék nélkül. Ráadásul a dolog a szülők számára sem unalmas. Eddig még nem említettük a Besh-o-droM ze­nekarból ismert Herr Attila bőgőst és az Anselmo Crew tangóharmoniká- sát, Arkosi Szabolcsot. Ok is tagjai ennek a projektnek, és hallatszik is az alternatív beütés, ami persze nem el­szállt zúzást jelent, hanem formabon­tást, kreativitást. Megkockáztatom: ezt a lemezt az is élvezné, aki egy szót sem tud magyarul. Matthias Schoenaerts, Tilda Swinton, Dakota Johnson és Ralph Fiennes számára isjutalomjátékez a film (Képarchívum) Szuggesztív dráma PJ Harvey előadásában HAVRAN KATI Trencsén. A teljesen elsötétí­tett színpadon dobpergés hangzik fel. A dobok fokoza­tosan erősödnek, és a kigyul­ladó néhány fény az egyetlen hosz-szú sorban érkező tíz zenészre vetül a Pohoda színpadán. Fekete ruhában mind, a fentről érkező sugarak erős árnyékot vetnek rezzenéstelen arcaikra. Kilenc közülük férfi, egy nő. Polly Jean Harvey a sor közepén lépked, haját fekete tollak díszítik, kezében szaxofon. A dobpergés fokozatosan erősö­dik. Amint a zenészek elfoglalják a helyüket, csatlakozik a többi hang­szer, hogy egy meghosszabbított int- ró után megszólalj on a Chain of Key s, a negyedik dal Harvey legfrissebb al­bumáról. Harvey rezzenéstelen arc­cal, másodpercre pontosan kiszámí­tott mozdulatok kíséretében adja elő a dalt a nőről, aki egy kísérteties utcát járva kulcsokat csörget a kezében szomszédjai lakatlan házaihoz. A dalt a háború utáni Koszovó ké­pe ihlette. Nem hiába mondták töb­ben, hogy PJ Harvey a háború súj­totta területek zenei tudósítója. Ahogy azt az utóbbi két év művészi alkotótevékenységét figyelve vár­hattuk, a Pohodán is a szociálisan ér­zékeny arcát mutatta. Háborús öve­zeteket és washingtoni nyomorne­gyedeket hozott a közönségének, amelyeket a fotós Seamus Murphy- vel járt be, és ezeken az utakon ké­szült feljegyzései ihlették az albu­mot. A koncert legerőteljesebb pont­ja a Dollar, dollár, melynek szövege PJ találkozást eleveníti fel egy afga­nisztáni kolduló kisfiúval. A koncert utolsó harmadában PJ Harvey rockosabban hangszerelt klasszikussal oldotta a drámát. A kö­zönség örülhetett a Down by the Wa­temek is, ahol PJ tánca a nevezetes videoklipből ismert piros ruhás, csá­bító énjét idézte. Ezen a pillanaton túl a korábbi korszakát meghatározó in­dividualizmus — amiért alternatív Madonnaként is emlegették - nem kapott szerepet a trencséni koncer­ten. Erről tanúskodik a záródal is. What will become of us?, azaz: Mi lesz velünk? - kérdezte PJ a dal vé­gén. A kérdés pedig ott maradt a le­vegőben a fények kihunyása után is. Az énekesnő egyetlen mondatot címzett a közönségnek: Köszönöm, hogy meghallgattak - mondta a kon­cert végén. Es nem is volt többre szükség, hiszen amit el akart mon­dani, az mind benne volt énekhang­jának precizitásában és mozdulatai­ban, melyekkel a dalok kompozíci­óját, a kontrasztokat és a kilenc férfi zenéjét uralta. PJ Harvey hihetetlen dolgot képes létrehozni egy feszti­válkoncerten: szuggesztív előadása elgondolkodtat a személyes felelős­ségről és a világ jövőjéről. 3 J Harvey koncertje a Pohodán (siTA-feivétei) :

Next

/
Oldalképek
Tartalom