Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-04 / 130. szám, szombat

12 SZTÁRVILÁG PRESSZÓ 2016. JUNIUS 4. www.ujszo.com Királynő a címlapon A 90 éves II. Erzsébet brit ki­rálynő portréfotójával a címlapon jelent meg a Vanity Fair magazin új száma. A királynőről Annié Leibovitz készített fotósorozatot idén a Windsor kastélyban. A világhírű fotóművész elmondta, hogy a fotók ödetei magától II. Erzsébettől származtak. A Vanity Fair magazin címlapján négy kiskutyájával látható a brit uralkodó. A lapban szerepel egy olyan kép is, amelyhez 94 éves férjével, Fülöp herceggel együtt ült modellt az uralkodó. A fotósoro­zat több darabját már a királynő 90. születésnapján, április 21-én nyilvánosságra hozta a Buckin- gham-palota. Az egyik képen, amely bejárta a médiát, unokái és dédunokái körében jelent meg II. Erzsébet. Leibovitz elmesélte, hogy a fotózáson jól érezhető volt az a nyugalom és béke, ami a ki­rálynőből árad. (MTI) Amerikai dzsigolóból komótos nagypapa lett Richard Gere és barátnője, Alejandra Silva (Fotó: sita/ap) J ócskán megöregedett a Micsoda nő! sztárja, álla­pította meg kissé epésen a Bunte magazin. Természe­tesen nem Julia Robertsre gondoltak - hiszen ő rnagyon jól tartja magát -, hanem Richard Gere-re. A 66 éves színészt leg­utóbb a Bajnokok Ligája-döntőn, a Real Madrid-Adetico Madrid focimeccsen kapták lencsevégre a lesifotósok, amint az olasz stadion­ban fiatal barátnőjével együtt láza­san szurkolt - nem tudni melyik csapatnak. A egykori „amerikai dzsigoló” ma már egy komótos nagypapa be­nyomását kelti, írta a német ma­gazin, amely azt is megállapította, hogy a feleannyi éves barátnőjét láthatóan sem az ősz haj, sem párja kora nem zavarja. Alejandra Silva, a Spanyolországban ismert társasá­gi hölgy tavaly júniustól kísérgeti az idősebb színészt, aki 2013-ban vált el feleségétől, Carey Lowelltől. A Bunte a továbbiakban azt talál­gatja, vajon Gere oltár elé vezeti-e a csinos Alejandrát, és harmadszor is kimondja a boldogító igent. Gere rajongói jól tudják, hogy a kilencvenes években Carey előtt Cindy Crawford modell volt a fe­lesége, aki főképp azért vált el tőle, mert nem tudott megbékélni férje buddhizmusával, (ug) Szíwel-lélekkel tartom össze a csapatot Hamarosan harmin­cadik születésnapját ünnepli a Napóleon Boulevard együttes. A csapat frontembe­rével, énekesnőjével, Vincze Lillával beszélgettünk a múltról és természe­tesen a jelenről is. Egy együttes számára soknak számít a harminc éve? Nálunk nincs kor. Ezért nem is szeretek erről beszélni, mert valójá­ban, ez egy sóhajtásnyi idő, melyet észre sem lehetett venni. Ha valaki 1986-ban arra kérdez rá, meddig leszünk életképesek, meddig lehet életben tartani ezt a pop-rock mű­fajt, nem mertem volna harminc évet mondani. Mindig is egy, a kornak éppen megfelelő aktuális műfajnak tartottam. Észre kellett vennem, hogy nincsenek akkora különbségek a pop és a komolyze­ne között. Nagyon sok átjárhatóság van, melyek a hangzásokat képesek tovább csiszolni, eladhatóvá tenni. Sok múlik, illetve múlt is azon, hogy milyen az adott zenekar hó­dolótábora. Mi nagyon sok ember­nek a szívébe beloptuk magunkat, és még ma is sokan kérnek tőlünk dedikált fotókat. Nagyon kell sze­retni ezt a szakmát, és észre kell venni azt, amikor megújulásra van szükség. A megújulás miatt volt a kisebb szünet a zenekar életében, ha jól emlékszem, 1993-ban? Ez valóban kissé zűrös időszak volt. Ahányan voltunk, annyifélét akartunk. Ebben az időszakban a koncertek is el-elmaradtak. Né­hány év elteltével aztán rájöttünk, hogy hiányzunk egymásnak és a rajongóinknak is. 2010-ben új­jáalakultunk, új nevek kerültek a Napóleon Boulevard-ba, és a SYMA-csarnokban tartottunk egy hatalmas és sikeres visszatérő kon­certet. Azóta ismét élünk. Nehéz a zenekart életben tartani? Egy zenekart mindig nagyon ne­héz életben tartani, ugyanúgy, mint egy kapcsolatot. Itt is vannak változások, amelyek elkerülhetet­lenek. Gondoljuk csak arra, hogy mi, a zenekari tagok is öregszünk. Zenei ízlésünk is korosodik, amit tudni kell kezelni, mert a sikerünk múlhat ezen. A másik legfonto­sabb dolog: a zenekart el kell tudni adni, vagyis megfelelő menedzs­mentnek kell hatásos és eredmé­nyes munkát végeznie. Egy-egy koncertet, főleg a várakozás idő­szakában a menedzsment md a közönségnek már előzetesen is el­adni. Ebbe beletartozik a fellépési helyszín megfelelő kiválasztása, a település és környékének plaká­tokkal való elárasztása is. Összetett és fárasztó munkára van szükség. Mindig szíwel-lélekkel tartottam és tartom össze a csapatot. Nem is annyira egyszerű ezt a hat fiút kor­Néhdny év elteltével aztán rájöttünk, hogy hiányzunk egymásnak és a rajongóinknak is. dában tartani, de a tekintélyt ki­harcoltam, és elfogadnak „falkave- zérnek”. Egyszerűbben mondom: komoly és lényegében megmásít- hatadan súlya van a szavamnak. Okos érvekkel azonban engem is meg lehet győzni. Ha leltárt készítenénk, elégedett az eltelt harminc évvel? Bizonyos dolgokkal maximálisan elégedett vagyok. Csodálatos dolog az, hogy még most is énekelhe­tek. Magyarországon a Napokon Boulevard mindent elért, amit lehetett. Nyertünk Interpop feszti­vált, és 1986-tól 1990-ig én lehet­tem az év énekesnője. Rengeteget léphettünk fel Párizsban, London­ban, hogy csak a legnagyobb vá­rosokat említsem. Akkoriban több mint egymillió lemezt adtunk el, ami manapság, az internet világá­ban kivitelezheteden lenne. Egy adott kornak voltunk az egyik meghatározó zenekara, amely vál­lalta a forradalmi hangulatot, a politikai átmenetet a kilencvenes évek elejétől. Előfordult, hogy a politika is be­leszólt a dalukba. Ez 1986-ban történt, amikor részt vettünk az első Interpop fesztivá­lon. A Kérlek, ne félj című dalunk­kal meg is nyertük a fesztivált, de az akkori sajtó kikezdett minket a dal egyik sora miatt, amely így hangzott: „Ugye, eljönnek ma a repülők”. Többen tudni vélték, hogy mi bombázást szeretnénk az országban, és ez a vita nagyban hát­ráltatta lemezünk kiadását is. Színházban is játszott. Hogyan került egy másfajta színpadra? Csepregi Éva barátnőm ajánlott be a Ruttkai Éva Színház akkori veze­tőjének, Szalai Zsoltnak, aki meg­hívott a színházba. Edith Piafot játszhattam. Csodálom a más mű­fajok kiváló művészeit, és mindig is igyekszem ellesni valami olyat, amit én is használhatok a saját pá­lyámon. A költészet, az irodalom, a színház, a zene, az opera klasszikus alapok, azok mind bennem van­nak, mert tanultam. Eredeti szakmája szerint énekta­nár. Eredeti szakmámban nem tudtam sokáig dolgozni, de mégis abban dolgozom. Nem klasszikus általá­nos iskolában tanítok, saját ének­stúdióm van, ahova sok tehetséges gyermek jár. Meglátásom szerint a fiatalok imádnak énekelni, csak sajnos kevesen kerülnek szakem­berekhez. Felismerik az utcán? Nem várom el és nem is várhatom, hogy aki rám néz az utcán, tudja, hogy ki vagyok. Nem vagyok gép­kocsi, amelynek a karosszériáján látható a márkajelzés. Melyik korosztály látogatja a koncertjeiket? Egyre vegyesebb a közönség, de nyilvánvaló, hogy a mi korosztá­lyunk és a picit idősebbek vannak többségben. Június 26-án születésnapi nagy­koncertjük lesz, ráadásul egy igencsak érdekes helyszínen. Egészen pontosan a budapesti Fő­városi Nagycirkuszban. Lehetősé­get kaptam, a cirkusz igazgatójától, Fekete Pétertől, hogy az artistákkal és a vendégművészeimmel közösen egy nem mindennapi koncerttel ünnepelhessünk a porondon. Albert József

Next

/
Oldalképek
Tartalom