Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-03 / 129. szám, péntek
NAGYÍTÁS www.ujszo.com 2016. június3. I 9 Búcsú a négy évszaktól? Az ENSZ a világörökség 31 olyan pontját jegyzi, amely a gyors klímaváltozás miatt akut veszélyben van (Somogyi Tibor felvétele) MIKLÓSI PÉTER Napjaink vitatott és sok indulatot kavaró kérdése a természet kímélése. Ezért a környezetvédelmi világnap (június 5.) jé alkalom arra, hogy ebben az élet fenntarthatóságát befolyásoló kérdésben eligazodást és eligazítást is keressünk. A jó hír, hogy az emberek többsége nem rosszindulatból rombolja természeti értékeinket, szennyezi fűtől fáig a környezetét. így szinte magától értetődő, hogy ideológiaként, filozófiaként és társadalmi mozgalmakként napjaink egyik kulcsszava az enviromentalizmus lett, amely tudományosan megalapozott gyakorlati értékeivel kíván hatni a közpolitikái gondolkodásra, a hétköznapokban pedig a kömyeze- tóvó gondolatra. A rossz hír - az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának, a pénz diktátumának, a gátlástalan lobbisták és beruházók szándékainak, a fakitermelő cégek kíméletlenségének világában hogy napjainkban már elkerülhetetlen a klímaváltozás. Környezetünk változásainak mértéke a hőmérséklet általános emelkedésének függvényében alakul, ami hatással lesz az iparra, a gazdaság más ágazataira; a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban is meghatározó változásokra kell számítani. Sőt, szakavatott vélekedések szerint valószínűsíthető, hogy hírmondónak csak Vivaldi zenedarabja, a Négy évszak marad, mert unokáink vagy az ő gyermekeik már nem a mi dédszüle- ink hagyományosan ismert négy évszakában fognak élni... A decemberi párizsi klímacsúcson kötött egyezményt követő első környezetvédelmi világnap központi kérdése: tisztában vagyunk-e a Föld fölmelegedésének következményeivel, illetve: 30-40 év alatt bolygónkon képesek leszünk-e 6.0-65 százalékkal csökkenteni az üvegháztartást okozó gázok kibocsátását? E kényszerhelyzettel Miklós Lászlónak, a Zólyomi Műszaki Egyetem Selmecbányái székhelyű Fenntartható Fejlődés és Ökológiai Tudat UNESCO tanszéke professzorának, a két Dzurinda-kormány környezetvédelmi miniszterének segítségével szembesültünk. Peter Singer, a Princestoni Egyetem tudósa szerint a klímakrízissel mára ott tartunk, mintha a légitársaságok a karbantartás hiányosságai miatt a repülés és a landolás biztonságát csak tíz százalékban szavatolnák! Egy szlovákiai környezetvédelmi aktivista szerint pedig a párizsi klímacsúccsal az emberiség csupán annyit nyert, mintha a rákot pszichoterápiával akarnánk gyógyítani. Ennyire drámai a helyzet? Riasztó elméleteket bárki kitalálhat, nekem nincs ilyen bővérű fantáziám. Tény viszont, hogy a tavaly decemberben Párizsban született dokumentum a klímavédelem fő céljait és irányvonalait biztatóan kijelölő tárgyilagos keretegyezmény, amelyet az április végén New Yorkban kezdődött aláírási folyamattal párhuzamosan fognak az egyes országok nevesített vállalásokkal és felajánlásokkal valós tartalommal megtölteni. E hosszadalmasnak tűnő eljárás ellenére - a kiotói és a korábbi hasonló világkonferenciákhoz képest - ezúttal jelentős előrehaladás történt, hiszen eddigi különutas pozícióikat feladva most a világ teljes üvegházhatást okozó gázkibocsátási szennyezésének majdnem negyedét-harmadát okozó Egyesült Államok és Kína is csatlakozott a klímavédelmi célkitűzésekhez. Tehát a szén-dioxid- kibocsátást nagy mértékben okozók sem húzták ki magukat a döntő fontosságú kötelezettségek alól. Az előző világkonferenciákon, illetve azok utóéletében gyakran megtörtént, hogy több, számottevő szennyezést produkáló ország is akadt, amely bár tárgyalni hajlandó volt, határozottan kijelentette: amíg a politikai huzavonák mentén mások könnyítések és kivételek haszonélvezői, addig ők sem lépnek. Ez a szemléletmód szűnt meg Párizsban. Jelenleg már „csak” az kérdés, hogy az ott született keretegyezmény közös szándékai hogyan érvényesülnek a feladatvállalásokban. És míg ezek a megkerülhetetlen információk még nem világosak és nyilvánosak, addig - feltehetően - a legutóbbi klímacsúcsot „értékelő” szellemeskedő próféciáknak sem leszünk híján. Az egyes országok vállalásainak betartása ellenőrizhető lesz? Ha nem is grammra, de ellenőrizhető, hisz egy nyitott világban nehéz bármit is eltitkolni. Persze, az ördög a részletekben fog megbújni, nevezetesen, hogy mekkorák lesznek a párizsi egyezményből adódó tényleges vállalások. És hogy az üvegházhatást okozó nagy vétkesek között maradnak-e aránytalanságok? És ha igen, milyen nagyságrendekben. Szlovákia nem tartozik a döntő befolyással bíró országok közé. Például 2010-ben 46 millió tonna széndioxid-kibocsátásunk volt egyenér- tékben, ami 1990-hez képest, már hat évvel ezelőtt 35,9 százalékos változást jelentett. Az ország elsődleges feladata a természetóvásban és a környezetvédelemben a felzárkózás Miklós László marad a sok mindenben előttünk járó, fejlettebb államok szintjére, mert a korszerű klímavédelem határokon átnyúló globális kötelesség. Egy laikus mit értsen azon, hogy a globális felmelegedés mértéke nem lehet magasabb másfél Celsius-foknál? Azt, hogy ez az érték semmiképpen se haladja meg többel a Föld légkörének az ipari forradalom kezdetén mért átlaghőmérsékletét. A gőzgép feltalálásának korszaka jelentheti a megfelelő viszonyítási alapot. A szén-dioxid a légkörben a teljes földgolyót körülveszi, ezért számunkra a legfontosabb sarokszám most annak összmennyisége. Ez jelenleg, mintegy 10 százalékos bizonytalansági tényezővel számolva, 32-35 milliárd tonna. A legtöbb szén-dioxidot, cirka tízmilliárd tonnát Kína produkálja és növekvő tendenciát mutat, az USA némileg csökkenő adatok mellett körülbelül ötmilliárd tonnát, az EU négymilliárd tonnát, Indiában növekszik, Oroszországban és Japánban pedig állandósult a kibocsátás mértéke. A népesebb államok a jelentős károsanyag-kibocsátási azzal indokolják, hogy több lakosnak több energiára, több termékre van szüksége. Magyarázatként ez elfogadható szempont lehet, ám a légkör fokozott szennyezését távolról sem igazolhatja. A klímaváltozások elleni küzdelemben ugyanis az egyik legfontosabb feladat a gazdaság növekedésének és a kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségének „szétkapcsolása”, vagy legalább azok mértékének és tempójának hathatós fékezése. Ehhez a fejlett államokban találni több tőkét és műszaki lehetőséget, illetve ahhoz is, hogy a fosszilis energiahordozókat egyre nagyobb arányban zöld energiával lehessen pótolni. Hazánkban a zöld energia igazán gyors fejlődésétől még messze járunk, azt ellenben az egyszerű halandó nálunk is tudja, hogy a globális felmelegedés általános üteme egyelőre sokkal gyorsabb a tanácsosnál. A külföldi klímakutatók közül James Hansen úgy véli, 50 év múlva a Föld klímája kezelhetetlen lesz. Ez is vaklárma, vagy valóban elértük a kritikus pontot? A szakma úgy tartja, ha a globális felmelegedés elérné a 2,5 Celsius- fokot, az ökoszisztéma is gyökeresen megváltozna, aminek megmásíthatatlan környezeti következményei lennének. Képletes példával élve: ha a sivatag egyszer eléri Szicíliát vagy Rómát, akkor az a változás visszafordíthatatlan. Ahogyan a Szaharából sem lesz már soha sztyepp, annyira megváltozott a vízháztartása. Ezért készülnek kontinensekre lebontva, a klímakrízis veszélyeire mutató megbízható üvegházhatás-prognózisok, így a klímaváltozás 2050-től lehetséges következményeiről is - nyilván arra az esetre, ha földünk globális fel- melegedése a mai tempóban, netán még gyorsabban folytatódna. Aligha szívderítő bepillantani az ilyen jövőbe, valószínűleg azonban tanulságos. Általános értelemben a vízkészletek csökkenéséről, a fertőzéses megbetegedések növekedéséről, a gyakoribb szélsőséges időjárásról, a mezőgazdasági erőforrások csökkenéséről, a biológiai sokszínűség visszaeséséről, a gleccserek olvadásáról beszélhetünk. A klímaváltozás lehetséges következményeit 2050-től konkrétabban prognosztizálva, Európa északi részén gyakori esőzést, délen szárazságot várhatunk, továbbá a jégtömegek és a jégtakaró visszahúzódását, a télisport-turizmus visz- szaesését és a haíászterület megváltozását valószínűsíthetjük. Afrikában elsivatagosodás, éhínség, a tengerparti területeken árvizek és erózióveszély következhet be, és a fejlődésnek csekély esélyei maradnának. Ausztráliában és Uj-Zélandon aszály tombolna, illetve elhatalmasodna az ökoszisztémák, a korallzátonyok és az ausztrál hegytömbök veszélyeztetettsége. Latin-Amerikában is felborulna az ökoszisztéma, és árvizek, trópusi forgószelek pusztítanának; Észak-Amerikában a Nagy Tavak vízfelszíne süllyedne, és a nagy síkságokon korlátozottá válna a mező- gazdaság. Ázsiában elsősorban az emelkedő tengerszint miatt emberek millióinak vándorlása kezdődne. Fel lehet minderre készülni? Én elsősorban a megelőzést tartom fontosnak. Az első és leghatározottabb lépésként, a párizsi klímacsúcs ajánlásaival összhangban, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős csökkentését, a már ma fennálló helyzet szociális vetületei- nek oldását, a népességszaporulat mérséklését, a környezetvédelmi és mezőgazdasági programok következetes végrehajtását. Saját értékrendemnek van még egy fontos szempontja: az emberiség a történelme során a legnehezebb helyzeteiben is mindig képes volt új megoldásokat találni, ami ma is biztató. Hiszen az ember az egyetlen biológiai lény, amely minden földövben, minden éghajlati övezetben élni képes. Persze, ez egy percig sem jelentheti azt, hogy holmi kincstári optimizmus könnyelműségével túlfe- szíthetők az élet fenntarthatóságának húijai. Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása az EU-tagállamokban, 2010 Németország Nagy-Britannia Franciaország Olaszország Lengyelország Spanyolország Hollandia Csehország Belgium Románia Görögország Ausztria Finnország Portugália Magyarország Svédország Bulgária QQ Írország Dánia Szlovákia EH Litvánia | 20,e Észtország ! 20,5 Szlovénia ' t9á Luxemburg | iz,i Lettország i 12.1 Opnjsről es HtUfít nincs a&H mtiiió torna CO} egyenérfétów f&täs ££A MTYA SäjIo- e* Foloarchivum MTI változás 1990-hez képest %-tm Németország ■w Nagy-Britannia ■*-« Franciaország •3-5 Olaszország •«.< Lengyelország -étá Spanyolország ■03 Hollandia Csehország ■tt Belgium -szí Románia Görögország -«k Ausztria trik- Finnország -rik Portugália -xu Magyarország so Svédország «3 Bulgária sriter Írország •n.o Dáma •»a Szlovákia -sí-* Litvánia -»■» Észtország Szlovénia *9 Luxemburg m.5 Lettország I I ***
