Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-25 / 148. szám, szombat

4 KOZELET 2016. június 25. lwww.ujszo.com A brexit után széteshet Nagy-Britannia ÖSSZEFOGLALÓ Könnyen lehet, hogy csütörtö­kön nemcsak az uniós tagságról, hanem Nagy-Britannia szétesésé­ről is szavaztak a britek. A skótok és az északírek nagy többsége ugyan­is maradt volna az Európai Unió­ban, míg az angolok és a walesiek többsége a brexitre voksolt. Skóciában 2014-ben tartottak re­ferendumot a kiválásról, a szaka­dáspártiak végül 44,7%-os ered­ménnyel vereséget szenvedtek. Akkor úgy tűnt, a skót függetlenség kérdése hosszú évekre lekerülhet a napirendről, ám az uniós kilépés miatt ismét aktuálissá vált. Olyan­nyira, hogy Nicola Sturgeon skót miniszterelnök már kijelentette: Skócia népe az Európai Unióban látja országa jövőjét. Elődje, Alex Salmond szerint már a kilépés fel­tételeiről szóló tárgyalások két év­ben megszabott időszaka alatt meg kellene rendezni az újabb skóciai függetlenségi népszavazást - így Skóciának nem kellene később csatlakoznia az EU-hoz, hanem mintegy Nagy-Britannia „helyét átvéve”, uniós tag maradna. Stur­geon hangsúlyozta: pártja prog­ramjában szerepelt, hogy a skót kormány fenntartja az újabb füg- getlenséginépszavazásjogát arra az esetre, ha Skóciát arra kényszerítik, hogy akarata ellenére távozzon az EU-ból. Ez a helyzet most előállt - mondta a kormányfő. Elemzők szerint a skót függet- lenségpárti referendumnak komoly esélye lenne a sikerre, főleg, ha a brit kiválási folyamat a következő egy­másfél évben nem lesz különöseb­ben rendezett. Márpedig aligha lesz az, ugyanis arra még nem volt pél­da, hogy egy tagország kiváljon az EU-ból. A távozást várhatóan gaz­dasági turbulenciák is követni fog­ják, ezek szintén a skót nacionalis­ták malmára hajthatják a vizet. Esezmégnemminden: az északír függetlenségpártiak is bejelentkez­tek: ők is elhagynák a brit klubot. A Sinn Féin, az Eszak-írországot kor­mányzó koalíció második legna­gyobb pártja, a britellenes katoli­kus mozgalom vezető politikai ere­je szintén népszavazást helyezett kilátásba „az ír sziget egyesítésé­ről”. Észak-írországban kicsit komplikáltabb a helyzet, ugyanis a társadalom alapvetően vallási ala­pon polarizálódott: a katolikus írek függetlenségpártiak (a szomszédos Írországhoz csatlakoznának), míg a protestáns írek, valamint a helyi an­golok és skótok uniópártiak. Az előbbiek esélyeit növelheti viszont, hogy a tartományban a népszava­zás során 56 százalékos többség­ben voltak az EU-tagság hívei. A jelek szerint Wales marad az egyet­len, a koronához hű tartomány. A döntően uniópárti Londonban tegnap petíciógyűjtés indult azért, hogy a főváros váljon ki Nagy- Britanniából, és önálló városállam­ként maradjon az unióban. Egy nap alatt 50 ezren írták alá. S ha ez még nem volna minden, Spanyolország máris bejelentke­zett Gibraltárért. Már 303 éve pisz­kálja Spanyolország büszkeségét, hogy a déli csücskénél magasodó Gibraltár Nagy-Britanniához tar­tozik. A spanyol külügyminiszter szerint ahhoz, hogy a 6 négyzetki­lométeres Gibraltár - ahol 19 ezren az EU mellett szavaztak és csak 822-en ellene - továbbra is hozzá­férhessen az EU piacaihoz, közvet­lenül Spanyolországgal kell tár­gyalnia. Manuel Garcia-Margallo azzal állt elő, hogy Gibraltár kerül­jön kettős, brit-spanyol fennható­ság alá egy időre, amely után a te­rület Spanyolországhoz térhetne vissza. (MSz, Index, ú) Az angol vidék döntött Szoros végeredményt hozott a brit referendum, amely teljesen megosztotta a szigetország társadalmát. Ki hogyan szavazott és miért? A felmérések alapján végig ki­egyenlített volt a verseny az igenek és a nemek között, ám végül az an­gol vidék idősebb választói legyőz­ték a városi lakosság fiatalabb kor­csoportjait, valamint a skótokat és az északíreket. Skót igen, angol nem Az igenek és nemek között jelen­tősebb regionális és demográfiai kü­lönbségek voltak. Skócia és Eszak- írország határozottan a maradás mellett voksolt, míg Anglia és Wales távozáspárti volt - az arányok értel­mezéséhez tudni kell, hogy Anglia adja az ország lakosságának 82%-át. Anglián belül főként az ország ke­leti és északi régiói voltak kilépés- pártiak, ám nagyon kevés olyan kis­térség található, amelyben a mara­dáspártiak győztek volna - ezek fő­leg Londonra és környékére kon­centrálódtak. Szintén az EU mellett voksoltak a nagyobb angol városok lakói, valamint Skócia és Észak­írország. Utóbbi régióban főként a Nagy-Britanniától függetlenedni kívánó, katolikus írek lakta nyugati részeken voltak többségben az EU- párti voksok. Idős távozók A korcsoportok alapján még mar­kánsabb volt az eltérés, igaz, ez már a felmérések, nem a hivatalos vég­eredmény alapján állítható: minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy a maradásra szavazott. A 18-24 év közöttiek 75 százaléka EU-párti volt, míg a 65 évnél idősebbek csak 39 százaléka akart uniós tag marad­ni. A 25^19 évesek között 56:44 volt az arány az EU javára, az 50-64 év közötti korcsoportban pont fordítva: HOGYAN SZAVAZTAK A BRITEK? A népszavazás kérdése: Maradjon az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja, vagy lépjen ki az Európai Unióból? 46 501 241 szavazó, részvétel: 72,2% 16 141 241 48,1% 17 410 742 51,9% Maradásra szavazott 1 Távozásra szavazott Uniópárti • Kilépéspárti 12. Eszak-Irország ^ 55,8% 44,2% 11. London 1. Skócia 46,2% 53,8% 2. Északkelet- 4. Yorkshire és Anglia Humber 41,4% > 62% 38% SHETLAND ÉS ORKNEY 58,6% MAN SZIGET 3. Eszaknyugat- Anglia > 10. Wales % i 41,6% 58,4% 5. Kelet-Közép- Anglia \ 40 M 41,6% 58,4% 6. Nyugat- Közép-Anglia 40,9% 59,1% 7. Kelet-Anglia I 3 9. Délnyugat- Anglia és Gibraltár 43,2% ‘-‘ 56,8% 8. Délkelet-Angiia >0\ 0\ ,cn/ ^ cn, ^ 59,9% 40,1% 47,5% 52,5% 47,8% 52,2% 47,6% 52,4% 44% a maradás, 56% a kilépés mel­lett volt. A magasabb végzettségűek között szintén több volt az EU-párti szava­zó, ám ez részben betudható annak, hogy a fiatalok között arányaiban több a diplomás, mint az idősebb korosztályoknál. (MSz) Unió sürgetni fogja Nagy-Britanniát, hogy lépjen Az Európai CZAJLIK KATALIN Válaszol Marco Incerti, a brüsszeli Európai Politikák Kutatóintézetének szakértője. Mit jelent a népszavazás ered­ménye Nagy-Britannia számára? Már most elmondhatjuk, hogy a britek sok problémának néznek elé­be. Elsősorban el kell dönteniük, hogy elindítják-e a kiválási folyamatot, amelyet a Lisszaboni Szerződés 50. cikke szabályoz, s ha igen, mikor te­szik ezt meg. Ezután rengeteg munka vár mindkét félre, hiszen szinte be­láthatatlan folyamat lesz az EU-t Nagy-Britanniával összekötő vala­mennyi szál elvágása. Ami a belpo­litikát illeti, abszurd helyzet állt be, amikor a kiválásért folyó kampány vezetője, s az ország lehetséges új mi­niszterelnöke, Boris Johnson egyszer csak azt mondja, nem kell elsietni az 50. cikk érvényesítését, s egyelőre még minden marad a régiben. Egyéb­ként azt gondolom, ezért a sokkoló lépésért a politikai felelősségnek meg kell oszlania a brit politikai palettán, s nagyon úgy tűnik ez így is lesz, hi­szen David Cameron beharangozott lemondását követően számos hang követeli a munkáspárti vezető, Je- remy Corbyn távozását is azzal az in­dokkal, hogy nem kampányolt elég­Marco Incerti (Képerchívum) gé a maradásért, hozzájárulva ezzel a végeredményhez. Valóban felmerül, hogy a britek igazából nem tudatosították, miről is döntenek, s most látva a lavinát, amit elindítottak, megpróbálnak visszatáncolni. Lehetséges egy ilyen forgatókönyv? Elméletileg lehetséges, hiszen csak néhány óra telt el az eredmények is­mertetésétől, s a médiák már arról ír­nak, hogy sok szavazó, akik a kilé­pésért voksoltak csak azért tették, mert nem hitték, hogy ez az oldal nyerhet. Ugyanakkor az is nyilván­valóvá vált, hogy mindazok a kocká­zatok, amikre a kampány során szak­értők figyelmeztettek, s amiket a brexit támogatói megfélemlítésnek és irreálisnak neveztek, most valóra válnak. Boris Johnson szavaival együtt ez valóban abba az irányba mutathat, hogy a britek meggondol­hatnák magukat, csakhogy most már az EU részéről lehetne ezzel gond. Az EU vezetői ugyanis a népszavazás eredményét megismerve egyértel­műen kijelentették, hogy mielőbb el kell indítani az 50. cikkbe foglalt fo­lyamatot. Ezt formálisan az EU is elindít­hatja, vagy ez csak az egyes tagál­lamok kompetenciája? Formálisan csak a tagállamok te­hetik ezt meg, de azt gondolom, Nagy-Britannia nagyon kínos hely­zetbe kerülne most, ha az eredmény ellenére mégsem lépné meg a szük­séges lépéseket. Az EU vezetői ugyanis felszólították Londont, mi­nél előbb indítsa el a folyamatot, mert annak késleltetése csak meghosszab­bítaná a bizonytalanságot az EU-n belül, ami nem kívánatos. Nincs tehát egy olyan forgató- könyv, hogy az EU mégis megpró­bálná benntartani a briteket, s va­lamiféle tárgyalásokat kezdene ez irányban? Jelenleg nem tartom ezt való­színűnek. Azt gondolom, az EU nem a megfelelő üzenetet küldené ki ezzel. A britek ugyanis döntöt­tek, s bár lehet egy másik népsza­vazás is, de azt gondolom, ez csak egy bizonyos idő elteltével jöhet számításba. Mit jelent a brit népszavazás Eu­rópa számára? Véleményem szerint itt nem csak maga az EU érintett, hiszen a brex- itről szóló referendum jól beleillesz­kedik abba trendbe, ami általánosan megfigyelhető, ez pedig a politikába és a klasszikus intézményekbe vetett hit meggyengülése. Az EU-nak ko­molyan kell vennie ezt a jelet, s itt el­sősorban az egyes tagállamok veze­tőire gondolok. Láthattuk, hogy Angela Merkel hétfőre egy szűk körű tanácskozást hívott össze, amelyen Donald Tusk, az Európai Tanács el­nöke, a francia elnök és az olasz mi­niszterelnök vesz részt, ami termé­szetesen kiválthatja a többi tagállam nemtetszését, beleértve Szlovákiát is, amely ráadásul pár nap múlva át­veszi az uniós elnökségi posztot. Te­hát az egyik oldalon van itt egy igény arra, hogy az EU „magja” fogalmaz­zon meg egy egységes álláspontot, másrészt viszont ez a mellőzött ta­gok ellenkezését válthatja ki. Anél­kül, hogy jóslásokba bocsátkoznék, azt gondolom, hogy például a Vi­segrádi Négyek részéről várható egyfajta ellenkezés, hiszen a múlt­ban már elhangzott a részükről ha­sonló kritika. Mennyire lehet a brit népszava­zás precedens, amit a többi tagál­lam is követhet? Ez természetesen szerepet fog ját­szani a jövőben, a nacionalisták biz­tosan hivatkozni fognak rá Európa- szerte. Jelenleg nehéz megsaccolni, ennek mekkora reális hatása lesz az eseményekre. Némely kijelentések jelentősége szerintem túl lett di­menzionálva, például a holland Ge- ert Wildersé, akinek nagyon kicsi az esélye arra, hogy a közeljövőben Flolíandia miniszterelnöke legyen. Ahol több okot látok az aggodalom­ra, az Franciaország, ahol Marine Le Pen és a Nemzeti Front is azonnal reagált az eseményekre, azt köve­telve, hogy Párizs is tartson a témá­ban népszavazást. Itt egy jelentő­sebb támogatottsággal bíró pártról van szó, s tudjuk, hogy jövőre el­nökválasztást tartanak Franciaor­szágban, aminek egyik esélyese ép­pen Le Pen. Elképzelhető, hogy a francia elnökválasztási kampány­nak az ország EU-ból való kiválása lesz az egyik témája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom