Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-15 / 139. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2016. június 15.1 www.ujszo.com Szerény irodalmi felhozatal Madách-díjat idén senki nem kapott, viszont négy szerzőnek ítélt oda nívódíjat a bírálóbizottság Feliinger Károly, Ardamica Zorán és Koncsol László. A negyedik díjazott, Gazdag József igazoltan hiányzott a díjátadóról - Franciaországban szurkol a magyarfociválogatottnak (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Ma adták át az Irodalmi Alap díjait, amelyek egyike a hazai magyar irodalom legrangosabb elismerésének számító Madách Imre-díj. A bíráló- bizottság a tavalyi termésben nem talált olyan kimagasló teljesítményt, amely megérdemelné ezt a díjat. Nívódíjat viszont négyen is átvehettek a pozsonyi Zichy-palotában. A Jitka Rožňová költő, műfordító vezette bizottságnak azért is nehéz dolga volt, mert míg tavalyelőtt a hazai magyar kiadók 28, tavaly pedig 21 kötetet terjesztettek fel Madách-díjra, idén csupán 14 kötet gyűlt össze. A háromtagú testület egyhangúan úgy vélte, nincs köztük egyértelműen kiemelkedő alkotás, ezért - a díj presztízsét megőrizendő - nem adta ki a legjobb könyvnek járó elismerést. Mivel egyetlen műfordításkötet sem érkezett az Irodalmi Alaphoz, a szlovák nyelvről magyarra való legjobb műfordítás díját sem tudták kiadni. (Ez jövőre remélhetőleg már nem történhet meg, mivel idén Szlovákia volt a Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztivál díszvendége, és ebből az alkalomból a hazai kiadóknál is több fordításkötet megjelent). Az évente maximálisan kiadható Madách-nívódíjak számát viszont a bizottság kérésére négyre emelte az Irodalmi Alap. Két verskötet, egy prózai mű és egy tanulmánykötet szerzője vehette át ezt az elismerést. Koncsol László Összesen 102, alapvetően négysoros versből áll össze ez a kis könyvecske. Eddig is tudtuk, hogy Koncsol László rendkívül sokoldalú irodalmár, de tavaly nemcsak az olvasóközönséget, hanem a szakmát is meglepte ezekkel a kurta-furcsa, hol humoros, hol szomorkás versikékkel, amelyek számára is váratlanul kezdtek születni. Hangulatok, impressziók, egy-egy lelkiállapot elcsípése, játék a rímpárokkal, gondolatfoszlányok a lélek ismeretlen mélységeiből. Ha nem tudnánk, hogy a szerző több köteten is dolgozik szimultán, akár aggódni is kezdhetnénk, a Ba- gatellek ugyanis gyanúsan pályát lezáró, létösszegző, „utolsó kötet” szagú. Ennek ellenére nem feszül ellentét a vállaltan kisszerű forma és a súlyos témák - öregedés, betegség, gyász, halál - között, sőt, ez utóbbiak olykor feloldást is nyernek, ellenpontozódnak a könnyed nyelvi játékosságban. Feliinger Károly A verskötet címe rendkívül találó, mivel Feliinger Károly az utóbbi években valóban egyfajta „különbejárat ú” versnyelvet fejlesztett ki magának. Kedveli a a tizenöt soros, lazán egymásba folyó gondolatokat felsorakoztató versformát, most is ezt használja a leggyakrabban. Bár témái sokrétűek - még aktuális közéleti történésekből is szeret kiindulni - mindig az alanyiság, a költő saj át lelke van a középpontban. Ettől a versek gyakran hatnak légiesen anyagtalannak, annak ellenére, hogy rendkívül alaposan megmunkált matéria rejlik bennük. Feliinger költészete a nyitottabb formák felől fokozatosan egyre inkább a zártság felé halad. A kötet két hosszabb ciklusból áll össze, a második afféle szabad folytatása a szerző 2014-es, Jancsi és Juliska című kötetének. Mindkét ciklusra jellemző a könnyedség, vagyis a gondolatiság nem nyomja agyon a poézist, csupán átitatja azt. Gazdag József Jegyzetek, lírai etűdök, tárcák, riportok, esszék és egyéb, besorolhatatlan műfajú, „keverék” publicisztikai írások futballról, és ami mögötte van. A szerző fociimádata dominál ezekben az írásokban, de mivel a foci sokak szerint magát az életet modellezi, sokat megtudhatunk az élet olyan fontos dolgairól is, mint például az identitás, a hazaszeretet, a lokálpatriotizmus, az emberbaráti szeretet, a barátság és az összetartozás érzése. A kisebbségi magyar lét kérdései is erőteljesen rezonálnak Gazdag József könyvében, amelyért idén Talamon-díjat vehetett át. A szerző tíz éven át volt az Új Szó focimellékletének a Focitippnek a szerkesztője, lapunkban jelentek meg először ezek az írások. Ardamica Zorán A sokoldalú szerző ezúttal irodalomelméleti, társadalompolitikai, kulturológiai és kritikai írásaiból válogatott össze egy kötetre valót. A tartalom rendkívül változatos, de bármilyen témáról van szó, érezhető az írásokban az az igyekezet, amellyel Ardamica a kultúra egyetemességét, az egyes művészeti ágak egymással való párbeszédét, a multidiszciplinárist bizonyítja. A művészet és a tágabb értelemben vett kultúra folyamatait, termékeit, összefüggéseit igyekszik rendszerbe szedni. Nem titkolt szándéka a befolyásolás, az olvasó érvekkel történő meggyőzése, mások kánonteremtésének, kánonértelmezésének segítése. Bár a szövegek meglehetősen heterogének - például utószókat, laudációkat, esszéket és publicisztikai írásokat is találunk a kötetben - az egész egy szimpatikus, következetesen kialakított világképpé áll össze. Holnap rekordszámú jubiláns írót köszöntőnek Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának (SZMÍT) egyik legbensőségesebb hangulatú, legünnepélyesebb rendezvénye az év folyamán kerek életjubileumokat ünneplő írók, irodalmárok és publicisták közös köszöntése. Tavaly és tavalyelőtt egyaránt tizenegy, 2013-ban nyolc alkotót köszöntöttek a Pozsonyi Magyar Intézetben, ahová holnap 11 órára tizenöt ünnepeltet várnak (Palisády 54.). Közülük hárman a 85. életévüket töltik be hamarosan vagy töltötték be a közelmúltban, a két legfiatalabb jubiláns pedig 65 éves. Minden ünnepelt eddigi munkásságát egy-egy pályatársa méltatja. Az alábbiakban felsoroljuk őket, zárójelben az egyes alkotók életkorával. Mács József írót (85) köszönti Batta György. Gyüre Lajos írót és költőt (85) köszönti Aich Péter. , Czagány Erzsébet műfordítót és szerkesztőt (85) köszönti F. Ko- váts Piroska. Koncsol László költőt, műfordítót, irodalomkritikust és szerkesztőt (80) köszönti Erdélyi Géza. Ardamica Ferenc írót, műfordítót és újságírót (75) köszönti: Szászi Zoltán. Mészáros László kritikust, tudományos szakírót (75) köszönti Tóth László. Motesiky Arpád publicistát (75) köszönti Nagy Erika. Gágyor Péter Imre írót, költőt, rendezőt (70) köszönti Hizsnyai Zoltán. Miklósi Péter publicistát (70) köszönti Lovász Attila. Alabán Ferenc egyetemi oktatót, irodalomtörténészt, kritikust (65) köszönti Hajtman Kornél. Horváth Géza karnagyot, zenei szakírót (65) köszönti Lacza Tihamér. Hunčík Péter pszichiátert, írót (65) köszönti Szalay Zoltán. Lacza Éva szerkesztőt (65) köszönti Neszméri Tünde. Kiss Péntek József költőt, írót, színikritikust, rendezőt (65) köszönti Jarábik Gabriella. Kovács Magda írót (70) köszönti Szászi Zoltán. Üdvözlőbeszédet mond Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, a kedves eseményt pedig Hodossy Gyula, az SZMIT elnöke nyitja meg. Közreműködik: Dórák Lara Jázmin. (juk) Megkezdődött a Jókai Napok Komárom. Öt nap alatt 12 versenyelőadás várja az érdeklődőket az 53. Jókai Napokon, amelynek megnyitóját tegnap este tartották a Tiszti Pavilonban; a műsorban közreműködtek az idei Tompa Mihály Országos Verseny döntősei. Tegnap este már az első versenyprodukciót is láthattuk: a fesztivál tavalyi fődíjasa, a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium MEG+a culpa csoportja mutatta be--------(Save Our Souls) című ú j előadását a városi művelődési központban (a „közhelyes moralizálás egy felállásban” műfaji megjelölésű darabot Tóth Gábor rendezte). Ma négy további csoport mutatkozik be: a kassai KGSzT Diákszínpad a Három szegény szabólegény című mesejátékot hozta el Jókai Napokra; a komáromi Ipari Szakközépiskola VISZTA színpada a Bevégezetlen ragozás című groteszk játékot mutatja be (ez az egyetlen előadás, amely nem a vmk-ban látható - a helyszín az Ipari aulája); a rozsnyói GIKSZER Diákszínpad komédiájának címe GIKSZER Ep. 5, A falu; este pedig a komáromi GIMISz lép színpadra Moliere-től A mizantróppal. A nap levezetéseképpen a résztvevőket fesztiválklub váija a Révben - ide az Ahogy esik, úgy puffan című improvizációs játékkal köszönnek be a Jókai Színház művészei. (as) A rendőrség Debrecen. A Bors információi szerint nem keresi tovább a magyar ; rendőrség a százmilliós Csontváiy- festményt, valamint Nemes Lám- pérth József rajzát. A két kép 2014- ben tűnt el a debreceni Modem j Művészeti Központból. Csontváry Kosztka Tivadar Éj- I szakai jelenet kápolnával és alakokkal című festményét és Nemes ■ Lampérth Táj című tusrajzát Antal Péter műgyűjtő adta letétbe a mú- zeumnak, ez volt az Antal-Lusztig- ; gyűjtemény két legértékesebb da- rabja. A központot ipari kamerák- kai, illetve biztonsági szolgálattal is ; őrizték, mégis lába kelt a két kép- ; nek. Az ügyből országos botrány feladta lett, és mivel másfél év után sem lett eredménye a nyomozásnak, a város közgyűlése 134 millió forintot utalt át a gyűjtőnek. Az összeget a biztosítótól szerették volna megkapni, a biztosító szerint azonban leltárhiányból eredő kárról van szó, amire nem terjedt ki a szerződés. A város felmentette tisztségéből Kukla Krisztiánt, a Modem Kft. vezetőjét, mert a képviselők szerint felelősség terhelte a történtek miatt. Valamivel később a Modem is megszűnt, illetve betagozódott a Déri Múzeumba. Több mint két évvel a képek eltűnése után a rendőrség a közelmúltban megszüntette a nyomozást. (Bors, juk) Sosem tudjuk már meg, kinek a falán lóg ez a két kép (Képarchívum)
