Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-13 / 137. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. június 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Morzsolódás A kormány tevékenysége sok kérdést felvet, az ellenzéké kettőt VERES ISTVÁN B análisnak tűnő, hatodrangú történés, hogy Boris Kollár pártjából, a Sme rodinából a múlt héten távozott három képviselő. Ez az apró momentum csak azért érdekes, mert a kormányalakítás idején sokan azt hitték, a Kollár képviselőivel kiegészített OĽaNO-NOVA, SAS, Híd, SNS, Sieť koalíció életképes megoldás lehet a Smerrel szemben. Az idei kormányalakítás két lehetőséggel kecsegtetett: voltarossz, és amég rosszabb. A kérdés csak az volt, melyik variáns a rossz, és melyik a még rosszabb. Egyelőre úgy tűnik, az utóbbi a jobboldali nagykoalíció lett volna, de pontos választ csak a kormányciklus végén kapunk, ki tudja hány hónap vagy év múlva. A kormány tevékenysége sok kérdést felvet, az ellenzék tevékenysége leginkább kettőt. Az egyik, hogy Kotleba pártja fel tudja-e használni a parlamenti szereplést saját megerősödésére, a másik pedig, hogy meddig tart ki Igor Matovič és Dániel Lipšic együttműködése. Lipšic jelenlétével kétségkívül megbíz- hatóbbnak tűnik az OĽaNO, viszont érdemes felidézni, hol vannak azok a „személyiségek”, akik az előző ciklusban Matoviécsal indultak vagy indultak volna. Mind eltűntek a süllyesztőben, leszámítva Branislav Skripeket, aki két éve az Európai Parlamentet ékesíti. Maradt Matovič és három közeli képviselőtársa. A pártvezető mintha gondosan ügyelne rá, hogy magán kívül ne igazán termeljen ki egyetlen ismertebb személyiséget sem a mozgalma. A kérdés azért is aktuális, mert Lipšic jelenleg jobban rá van szorulva Matovičra, mint fordítva. Meglátjuk, meddig bírják együtt, de bármit csinálnak, valószínűleg nem ők fogják begyűjteni a lemorzsolódó szavazatokat a következő években. Lemorzsolódó szavazatokból viszont lesz bőven. A Smer lassú és fokozatos erodálódása természetes és megállíthatatlan, a Sieť saját szavazói számára hiteltelenné vált, a Híd örülhet, ha megőrzi jelenlegi támogatottságát, az SaS pedig az újraválasztott Sulikkal vélhetően tovább ügyködik majd saját ko- molytalanításán. A felsorolt pártok szavazói nyilván nem abból a rétegből valók, amelyet Kotleba néhány cigány- és unióellenes plakáttal zsebre tehet, tehát ezek a szavazók új párt mozgásterét jelenthetik. Az SNS, ha ügyesen játssza tovább a szerepét, számíthat plusz szavazatokra a Smer-tábortól. A KDH fő ellensége saját unalmassága, az MKP pedig, úgy tűnik, 2010 óta most először tényleg újragondolná saját magát. Az esélylatolgatások fő tanulsága viszont általában az, hogy semmi nem úgy fog alakulni, ahogy azt valószínűsítik, szóval készülhetünk az újabb meglepetésekre. MIFELÉNK AZT TARTJÁK MINISZTER BANKSZÁMLÁJA T LÁTNI NAGY SZERENCSÉTLENSÉG! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Hitler Mein Kampf]a ajándékba A konzervatív milánói II Gior- nale napilap szombati kiadásához mellékelte Adolf Hitler náci diktátor Mein Kampf című politikai manifesztumát. A lap ezzel az olasz miniszterelnök, a kormányzó balközép Demokrata Párt és a kis olaszországi zsidó közösség méltatlankodását is kiváltotta. Az II Giomale Paolo Berlusconi tulajdona, ő a fivére Silvio Berlusconi ellenzéki vezetőnek, korábbi miniszterelnöknek, és a kiadvány éppen az olaszországi helyhatósági választások közepén jelenik meg. Az II Giomale emelt árú szombati számának vásárlói az újság mellé ingyenesen megkapták a Mein Kampfot és William L. Shirer amerikai újságíró A harmadik birodalom fel- emelkedése és bukása című könyvét. Az újság könyvsorozatot tervez a náci harmadik birodalom történetéről, és azzal védekezett, hogy a Mein Kampf olvasása „valódi ellenszer a nemzetiszocializmus mérgével szemben”. Allessandro Sallusti fő- szerkesztő arra is hivatkozott, hogy a Mein Kampf kiadása tartalmazza egy, a korszakkal foglalkozó olasz történész kritikai megjegyzéseit. Céljuk „a gonosz tanulmányozása” volt, és annak megakadályozása, hogy ez még egyszer megtörténjen - írta. „Undorítónak találom, hogy egy olasz újság ajándékba adja Hitler Mein Kampfját” - írta Matteo Renzi olasz kormányfő Facebook-oldalán. Giuseppe Sala milánói polgármester a kiadást „szégyennek” nevezte, és mindazok megsértésének, akik a náci diktatúrától szenvedtek. Laura Boldrini, az olasz képviselőház elnöke Twitter-bejegyzésében a holokauszt emlékének tiszteletben tartására szólított fel. Renzo Gattegna, az olaszországi zsidó hitközségek szövetségének elnöke szerint a Mein Kampf ingyenes kiadása méltatlan tett volt. A Mein Kampf tavaly Németországban is megjelent, hetven év után, és pillanatok alatt elfogyott a könyvesboltokból. Hitler politikai kiáltványát a német tudósok kritikai jegyzeteivel együtt jelentették meg, a szerzői jogok lejárta után. . (MTI) A szuperszombat után KOCURLÁSZLÓ V égül a tervezettnél még izgalmasabban alakult az elnökválasztási szuperszombat, mivel negyedikként Boris Kollár politikai családja, a Sme rodina is bejelentkezett az elnökválasztási küzdelmekbe a Szabadság és Szolidaritás, a Keresztény- demokrata Mozgalom, és a Magyar Közösség Pártja mellett. Négyből három helyen egy jelöltből választhattak a küldöttek, ami azért nem bonyolította túl számukra a választás lehetőségét, párhuzamokról mégis csak a „p“ betűvel kezdődő nevű városokban tartott tisztújítások kapcsán beszélhetünk. Boris Kollárék a héten parlamenti padsoraik tisztogatásával voltak elfoglalva, azt szinte „elhallgatták”, hogy tisztújítást is tartanak Pöstyénben. A családfő Kollár maradt, igaz, más nem is ácsingózott a tisztségre. Az új párt arculata még erősen formálódik. És ahogy egy nyolchónapos gyerektől sem várja el a társadalom, hogy szobatiszta legyen, a politikai pelenká- zóban is hasonló elvárásokkal kell közelítenünk egy hasonló korú párthoz, ha nem akarjuk magunkat - és a pártot - feleslegesen frusztrálni. A Sme rodinában még nem lehetséges a vezércsere, annál is kevésbé, hogy a párt nevében továbbra is ott van Boris Kollár neve. Azt hiszem, innentől felesleges is továbbgondolni annak lehetőségét, hogy más vezesse a pártot. Pozsonyban hasonlóan sima ügy volt Richard Sulik SaS-vezér győzelme. Míg a Sme rodinában névleg a választások értékelése volt a fő szempont, Sulik a belharcok elcsitítására használta fel a rendkívüli tisztújítást, amelynek inkább csak formális jellege volt, hiszen tétova ellenfele már korábban behódolt neki, és támogatásáról biztosította. 113 küldöttből 111 támogatta, ilyen eredménynek bármilyen választáson örülhetne a győztes. Gondolom, magára nem szavazott, a másik meg tán’ Jozef Mihál lehetett? E kettőnél nagyobb volt a tétje a kereszténydemokraták rózsahegyi tisztújításának. A szlovákiai magyar közbeszédben már megtapasztalhattuk, milyen az, amikor egy standard párt esik ki a parlamentből, a szlovákban az MKP 2010-es választási eredménye nem vetett akkora hullámokat, azt a szlovák sajtó egyértelműen a pártszakadás számlájára írta, és tovább nem firtatta. A KDH választói és szellemi holdudvarának képviselői most mennek át azon, amin az MKP 2010-ben. Azt most még nem tudhatjuk, hogy a folytatás is hasonlatos lesz-e. A korábban a párt farvizén evező, csak nemrégiben belépő Alojz Hlina megkomolyodni látszik. Egy konzervatív párt elnökeként az amatőr kőművesmunkákkal, a konténertelepítéssel, a lovas és tutajos performanszokkal biztosan fel kell hagynia. Nagyarányú, első körös győzelme azt mutatja, a küldöttek nemet mondtak a regionális harcokra, és a leginkább régiók feletti jelöltbe helyezték a bizalmukat. Hlina, bár aktivistaként régebben, a parlamenti padsorokban pedig 2012-től idén márciusig jelen volt a közéletben, a politikában még nem erodálódott, új arcnak tekinthető. Ez is felé billenthette a mérleg nyelvét. Ahogy neki, úgy a - megváltoztatva a megváltoztatandókat - részben hasonló paraméterekkel jellemezhető Menyhárt Józsefnek is egyebek mellett azt kell kitalálnia, mit csinál egy párt a parlamenten kívül. A KDH, ahogy az MKP is - szemben az újdoni protestpártokkal, de akár már a standardizálódó SaS-szel és Egyszerű Emberekkel is - „teljes szervezettségű” párt, kiépült regionális struktúrákkal. A március 5-én kapott pofon így annál fájóbb lehet, hogy ezzel a háttérrel sem sikerült „megugomi a fikciót”. Mert nem elég, ha a hálózat létezik, annak aktívnak, működőnek is kell lennie. Erre Érsekújvárban Menyhárt József is egyértelműen rámutatott. Az új - még szintén eróziómentes - arc a pártmunkát pergetné fel. Az ugyanis már a párt felelőssége, ha nem tud azzal élni, amije van (ez a KDH-ról is elmondható). A kongresszust megelőző, szokatlannak vagy váratlannak azért annyira nem tekinthető kiszivárogtatások és médiajátszmák akár azt is jelezhetik, a párt hátterében nem mindenki várta felhőtlen mosollyal Menyhárt borítékolható győzelmét, a küldöttek azonban egyértelműen megerősítették a megújulási szándékot. Az, hogy a párt a háromszori sikertelen választás ellenére sem esett szét, és a politikai reprezentáció egyéb területein legalább részben meg tudta őrizni pozícióit, jelzi, hogy az MKP-val még számolni kell. Az elkövetkező időszakban megláthatjuk, a részben megújult vezetésű párt eddigi balsikerei személyi vonatkozásokra vezethetők-e vissza? Elnök urak, munkára! FIGYELŐ A lopakodó Kotleba Miloš Zeman cseh államfő szerint nagyon kell figyelni a neonáciz- must, mert lopakodva veszélyezteti a cseh és a szlovák társadalmat. „Ha valaki egy háborús bűnöst és gyilkost ünnepel a második világháború idejéből, az objektív módon maga is neonácivá válik” - jelentette ki Zeman Lidicében, a települést 74 éve semmisítették meg a fasiszták. Zeman szerint ilyen neonáci párt a Marián Kotleba vezette Mi Szlovákiánk-Néppárt, amelynek parlamenti képviselői Pozsonyban fekete kitűzővel emlékeznek meg Jozef Tisóról, a fasiszta szlovák állam elnökéről, akit 1945 után háborús bűnösként kivégeztek. Csehországban ehhez hasonló neonáci párt a Tomás Vandas által vezetett Szociális Igazságosság Munkáspártja (DSSS), Zeman értesülései szerint a két párt együttműködik. „Egyáltalán nem vagyunk neonácik. A cseh elnök nézeteinket csak a bulvársajtóból ismeri. Véleményét mi is csak a bulvársajtó szintjén tudjuk kezelni” - reagált a Kotleba pártjának szóvivője a kijelentésre. (MTI)
