Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-05 / 104. szám, csütörtök
101 KULTÚRA 2016. május 5. | www.ujszo.com PENGE Vad mélység Szépen simulnak Papp-Zakor Ilka mondatai, vad mélységbe látnak. Bársonyosak, mint a rákbeteg kisfiúnak szánt, de késve eljuttatott egér bundája a Kökörcsin című elbeszélésben - az egér később a szomszéd értelmi fogyatékos fiú farzsebébe kerül, aki röBEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA högés közben elveszíti egyensúlyát és seggre esik. Nagyjából így, a rálátás hiányában tudatlanul esik meg a szégyen a kötet novelláiban. Buták vagyunk, ezért sokszor. Ha volna „rálátása”, nem rugdalná meg a hajléktalanokat a Múzeum utca biztonsági őre, sem a Kaviár műbőr cipős alakjai. Az Angyalvacsora című novella főhőse sem irtaná ki a nyúl nagyságú angyalokat és főzne belőlük karácsonyi vacsorát, ha tudna valamit. A valami csírája pedig benne van, hiszen miután kihányta az angyalvacsorát, az erőlködéstől folyó könnyeit hagyja az őzeknek lenyalni. Stb. Az olvasók feltételezhető valóságától Papp-Zakor novellái mindig eltávolodnak: vagy a szürreál, vagy az idegen környezet, vagy az alsóbb társadalmi rétegek életvilága felé. A valóság feletti szövegek bodor ádámi „mesevilága” a minden mögött feltűnő ismeretlen, félelemmel eltelítő másikat írják körül (Nagyapó Kesztyűcskéje, Édesanya könyvesszobája). A valóság mellettiek az idegen környezettel való szembesülés során megmutatkozó reszketéseket („Apöfékelésben is benne van az akcentus, afiistgomolyaim is csorbára sikerülnek” - Tulajdonképpen). A valóság alattiak, ahogy már volt róla szó, alulról látnak rá világunk visszásságaira. Az Angyalvacsora című kötet elbeszélései tanulmányok a poszthumán emberről, a nyomorról, a kiszolgáltatottságról, a lélek agresszív mélységéről, a mindenkori provincializmusról. Ennek megfelelően elbeszélőjük is egy olyan szuperén, aki ott tud lenni mindenhol, aki a saját elmúlásáról is tudósít, mindent látva, de mértékkel tudósítva. Miközben a sorok színekkel, szagokkal telnek meg. A hajléktalanok világa például így látható: „A földig érő nájlonréte- gek között kilátok az égre, ahol a hol fogyó, hol hízó hold, mint ruganyos halszáj, afelhőkre tátog... "(Kaviár). Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora. JAK-Prae.hu, Budapest, 2015.124 oldal. Értékelés: 8/10 Bárki lehet sztár Nálunk is válogat szereplőket új filmjéhez Nemes Jeles László Februárban a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tab- lettel vadászott szereplőkre a Sunset stábja (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Az Oscar-díjas, cannes-i nagydíjas és Golden Globe díjas Saul fia alkotói egyebek mellett Szlovákiában is keresnek szereplőket új nagyjátékfilmjükhöz. Az itteni szereplőválogatással két hazai magyar rendezőt, Molnár Csabát és Prikler Mátyást bízta meg Nemes Jeles László és csapata. Molnár Csabától megtudtuk, hogy az első világháború előtt, Budapesten játszódó Sunset (Naplemente) című thriller egy fiatal nő fejlődéstörténetét meséli majd el. Három korkategóriában keresnek szereplőket: 17 és 27 év közötti nőket, 33 és 47 év közötti nőket, valamint 33 és 57 év közötti férfiakat. „Sem a színészi végzettség, sem pedig a modellalkat nem feltétel, és a klasszikus szépség sem. Inkább érdekes, izgalmas arcokat keresnek, úgyhogy tényleg bárki bekerülhet a filmbe” - mondta lapunknak Molnár Csaba, aki kedd este tette közzé Facebook-oldalán és honlapján a felhívást. Máris nagy az érdeklődés, és ha továbbra is olyan ütemben érkeznek a jelentkezések, mint az első 24 órában, cikkünk megjelenésének reggelén a százat is elérheti a jelentkezők száma. Az első körben három, minél természetesebb körülmények között készült fotót kémek (portré szemből, portré oldalról, egész alakos felvétel), vagy rövid bemutatkozó videót is lehet küldeni május 20-ig a következő e-mail-címre: sunsetcasting. sk@gmail.com. (A tárgyban a jelentkezők tüntessék fel a kategóriát.) Több magyarországi helyszínen már februárban megkezdődött a szereplőválogatás. Az itteni profi színészeket külön körben castingolják, ezt is a szlovákiai ministáb végzi. Mivel a film magyar nyelven készül, feltétel, hogy a jelentkezők beszéljenek magyarul, de nem kell magyar nemzetiségűnek lenniük. „Mivel az első világháború előtt Budapest lakossága nyelvi szempontból jóval kevésbé voít homogén közeg, mint manapság, egyáltalán nem zavaró, ha valaki akcentussal beszéli a magyart” - tudtuk meg Molnár Csabától, aki nem számít kezdő casting- asszisztensnek, nemrég például egy V4-es reklámfilmbe válogatott magyar, lengyel, szlovák és cseh gyerekeket. Rendezőként pedig egy cseh reklámcég kérte fel az egyik nemzetközi bútoráruház számára készült tévéreklámhoz. „A közép-európai filmes világ elég kicsi, tájainkon szinte mindenki ismer mindenkit, úgyhogy nem lepődtem meg, amikor a magyar stáb megkeresett ezzel a feladattal. Nyilván olyan emberre volt szükségük, aki otthonosan mozog többnyelvű közegben” - mondta Molnár. A kiválasztott jelentkezőknek az alkotók rövid időn belül visszajeleznek, de azt még nem tudni, hogyan folytatódik a folyamat. Ha valaki felkelti a rendező érdeklődését, akár azonnal Budapestre hívhatják próbafelvételre, ha pedig nagyon sokan jelentkeznek Szlovákiából, itt is szervezhetnek egy válogatókört. További részleteket a www. csaba molnar.com/casting címen találhatnak az érdeklődők. A film, amelyet várhatóan nagy nemzetközi figyelem övez majd, 2017-ben készül el. És mivel a rendező korábban is dolgozott már amatőr szereplőkkel, tényleg bárkinek van esélye. Elhunyt Karol Machata Pozsony. Hosszan tartó betegség után 88 éves korában kedden elhunyt Karol Machata, a második világháború utáni szlovák színészgeneráció kimagasló egyénisége. Több mint negyven éven át volt a Szlovák Nemzeti Színház társulatának tagja. Számtalan színpadi alakítása mellett a modem szlovák filmművészet klasszikusaiban formált meg kiemelkedő szerepeket. Karol Machata 1928-2016 (Fotó: TASR) Karol Machatát a magyar közönség olyan mozgóképekből ismerheti, mint az 1958-ban magyar-csehszlovák koprodukcióban forgatott Szent Péter esernyője, melyben Wibra Gyuri ügyvédet keltette életre, aki esernyőbe rejtve örökölte meg apja vagyonát. Az öröksége után kutatva megismeri Veronikát, a glogovai plébános húgát (Törőcsik Mari játssza), és beleszeret. Az 1944- ben játszódó, s egy kispolgári család történetét elmesélő Éjféli misében (1962) Machata Bara Margittal játszott együtt - testvéreket alakítottak. Az 1975-ben forgatott Vivát Benyovszky! című, nagy sikerű magyar-csehszlovák tévéfilmsorozatban a francia Du Ter- nay márkit formálta meg, aki Benyovszky Móric életére tör. A jeles szlovák színész mesefiguraként is hiteles volt. Az 1982-es A sóherceg című szlovák-német- olasz mesefilmben ő játszotta Pra- voslav királyt, aki három leánya közül arra kívánja hagyni a trónját, aki a legjobban szereti. A királyt a Sóherceg győzi meg a legtisztább szeretetről. A herceget Nagy Gábor alakította. Karol Machata munkásságát több díjjal is elismerték. 1967-ben megkapta az Érdemes művész, 1979-ben pedigaNemzetművésze címet. (tb) Tóth Tibor: Furcsállom... „Ellentétben a Magyar Színházak 28. Kisvárdai Fesztiváljának eredetileg meghirdetett programjával a Komáromi Jókai Színház nem koprodukcióé partnere a Soproni Petőfi Színház Ingmar Bergman: Őszi szonáta című produkciójának. Mivel más előadással nem kapott meghívást, ezért ebben az évben nem vesz részt a fesztiválon." Ez áll a komáromi színház tegnap kiadott szűkszavú közleményében, amely az előző napon közzétett - majd visszavont - nyilatkozatot helyettesíti. Abban a színház nehezményezte, hogy nem hívták meg a határon túli magyar színházak reprezentatív fesztiváljára. Az ügy hátteréről Tóth Tibor komáromi direktort kérdeztük. Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója lapunknak úgy fogalmazott, sajnálatos félreértés, hogy a Jókai Színház kimaradt a fesztivál idei programjából, az Őszi szonátát több társulat - köztük a komáromi - közös munkájaként válogatták be. Az Őszi szonáta a soproniak előadása, mi annyiban voltunk partnerek, hogy vállaltuk, az előadást ven(Somogyi Tibor felvétele) dégként Komáromban is befogadjuk. Egy fesztivál válogatójának - ha következetes, koncentrált munkát végez - tudnia kell, mit jelent a koprodukció, és fel kellett volna tűnnie neki, hogy az Őszi szonátában egy komáromi alkotó sem volt. Egyébként is megalázó megoldásnak tartanám, hogy nem saját, önálló előadással hívták meg a Jókai Színházat a határon túli színházak fesztiváljára. És hogy egyedüliként mi maradtunk ki a rendezvény programjából, azt továbbra is furcsállom. Nem lehetséges, hogy a fesztiválra válogató Balogh Tibor szakíró azért vélte megoldásnak az Őszi szonátát, mert a Jókai Színház idei évada csonkára sikeredett, miután a Miller-bemutató elmaradt? A válogatás szempontjából releváns időszakra négy bemutatónk esett: a múlt évad végéről az Alszen- tek összeesküvése és A dzsungel könyve, az idei évadból a Börtönkarrier és a Tisztújítás. Azt gondolom, bármelyik előadásunk megállta volna a helyét a fesztiválon: az Alszen- teket játszottuk már a budapesti és a pozsonyi Nemzetiben, szerintem a kisvárdai versenyprogramba is belefért volna. De ha ez nem, akkor például A dzsungel könyve vagy a Börtönkarrier mehetett volna a szórakoztató jellegű off programba. Szervezőként senki sem kötelezhető arra, hogy meghívjon egy előadást, de ha nem vagyunk méltók rá, akkor ezt mondják ki, és ne beszéljünk mellé. Ha nem egy „sajnálatos félreértés” és nem is a fesztiválképes előadás hiánya az oka a most kialakult helyzetnek, akkor mi? Erre csak a válogató tudná megadni a pontos választ. Nem sejtek összeesküvést. Úgy látom, elég széles szakmai, ideológiai, esetleg színházpolitikai elvárásnak igyekezett eleget tenni az idei szervezés. Lehet, hogy az összes határon túli magyar, 8 magyarországi és 1 bukaresti román színház mellett számunkra már nem maradt hely. (as)
