Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-28 / 124. szám, szombat
8 | KULTÚRA 2016. május 28. | www.ujszo.com RÖVIDEN Városnézés: a boldog békeidők nyomában Pozsony. A boldog békeidők épületei IV. — minden, ami az útikönyvekből kimarad(t) címmel rendezi meg következő tematikus városnéző sétáját a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás vasárnap. A vezető Mánya Ágnes történész, író, akinek a boldog békeidők pozsonyi építészetéről tavaly jelent meg kötete a Kalligram gondozásában, Arcképek és homlokzatok címmel. A gyülekező helyszíne a csehszlovák rádió egykori székhelye (a vizsgált korszakban a föreáliskola, azaz: Zochova 1) 14.00-kor. A résztvevők végigsétálnak az egykori Torna utcán (ma Zochova), és kiderül, miért lett volna találóbb Iskola utcának nevezni a 19. és 20. század fordulóján. Körbejárják az utca végén álló diakonissza árvaházat és kórházat, majd a Védcölöp úton tovább haladva szemügyre veszik a 35-ös és 37-es szám alatt álló neogótikus bérházakat. Miután kiérnek a Stefánia útra (Štefánikova), rövid kitérő után rákanyarodnak az Izabella főhercegnő útra (Tolstého), majd megcsodálják az Újtelep út (Kuzmányiho) elején álló villákat. A séta az 1896-ban emelt evangélikus líceum épülete előtt ér véget. (k) Az Európai Filmdíj szlovák jelöltjei Pozsony. Kiválasztották Szlová- kiajelöltjeita2016-os Európai Filmdíjra. A SzlovákFilm-ésTelevíziós Akadémia Marko Skop nagyjátékfilmjét, a több hazai díjat is elnyert Éva Novát, valamint Ladislav Kaboš A homok színei (Farby piesku) című dokumentumfilmjét indítja a megmérettetésen. Az Emília Vášáryová és Milan Ondrík főszereplésével forgatott Eva Nová egy idősödő, híres színésznő története, aki azzal a szándékkal tér haza az alkohol- elvonóról, hogy rendbe teszi megromlott kapcsolatát felnőtt fiával. A homok színei egy Líbiába férjhez ment szlovák nő viszontagságait mutatja be egy idegen világban. Az asszony Kadhafi kemény diktatúrájában él, majd férje halála után úgy dönt, új hazájában kíván maradni. Aztán kitör a polgárháború, és megjelenik az országban az Iszlám Állam terrorszervezet. A játékfilmet nyolc, a dokumentumfilmet pedig hat lehetségesjelölt közül választották ki a szakemberek. Az Európai Filmdíjért folyó verseny díjátadó gáláját idén a lengyelországi Wroclawban rendezik meg december 10-én. (SITA, juk)' MOZIJEGY Támadás a humor ellen Nem tudom, mi indokolta, hogy folytatása készüljön a Rossz szomszédság című filmnek, amely 2014-ben azt szerette volna bebizonyítani, hogy altesti humorral és obszcén poénokkal még mindig lehet szórakoztatni. A Rossz szomszédság 2 megint erre tesz kísérletet, a végeredmény pedig kínosan elkeserítő. A film még csak nem is szeretne változtatni az első rész alaphelyzetén: ugyanazt nézzük, mint két évvel ezelőtt. A gyermeküket váró és költözésre készülő házaspár mellé becuccol egy főiskolás lányokból álló társaság, amelynek feltett szándéka, hogy bulizzon éjjel és nappal, azonban a házaspár így nem tudja eladni a házat. Aki látta az első részt, szomorúan konstatálhatja, hogy semmi sem változott, mindössze a hangos fiúbanda cserélődött le hangos lánybandára. Is- » mételten arról szól ez a másfél óra, hogy a középkorú szülők és a fiatalok vívják ä maguk háborúját, a nézők pedig próbálnak valami értelmet keresni ebben. Nem sok sikerrel, ugyanis Nicho- las Stoller rendező továbbra is úgy gondolja, nincs viccesebb, mint amikor valaki poloskát rak a másik ágyába. Azon kellene nevetnünk, hogy folyamatosan káromkodnak a vásznon, meg hogy a felvonuló figurák többsége folyton marihuánát szív. Persze, ömlesztik ránk a poénokat, eközben viszont gyakorlatilag percenként valami teljesen értelmetlen mondatot mondanak a szereplők. Hiába van három cselekményszál, ha a rendező egyikkel sem tud mit kezdeni, és minden oda fut ki, hogy legyen egy nagy összecsapás a lányok és a házaspár között, azt majd biztosan élvezni fogja a néző. De nem. A Rossz szomszédság 2 egyetlen szerencséje, hogy meglepően profin mozgatja a vásznon az eddigi szerepeiben nem igazán brillírozó Zac Éfront, aki most képes némi öniróniára. Hozzá kapcsolódik a mozi néhány értékelhető jelenete, ám a vásznon bolondozó színész (és a túlságosan sokszor megvillanó felsőteste) még nem menti meg ezt a sikerületlen filmet. Gera Márton Rossz szomszédság 2. Amerikai vígjáték, 92 perc, 2016. Rendező: Nicholas Stoller. Szereplők: Zac Efron, Seth Rogen, Rose Byrne, Chloe Grace Moretz. Ezt a filmet senki pucér felsőteste nem képes megmenteni (Képarchívum) 'JUHÁSZ KATALIN Tóth Viktor szaxofonművész a kortárs magyar dzsessz egyik legelismertebb alakja, és külföldön is egyre sikeresebb. Nem köt kompromisszumokat, a saját útját járja. Szenvedélyesen szereti ezt a műfajt, közvetlenül beszélgetésünk után például Lengyelországba vonatozott, hogy megnézzen egy Archie S hepp-koncertet. Megszületik a fejedben egy-egy kompozíció, és ahhoz keresel társakat? Az Árura Triónál tulajdonképpen ez történt, mivel olyan, erősen spirituális töltésű darabok születtek, amelyek szerintem igényelték a harmóniahangszert. Nálam ez kényes dolog, mert sokat játszom harmóniahangszer nélkül. Bőgő- és dobkísérettel ugyanis sokkal szabadabbnak érzem magam, sokkal több irányba tud áramlani az, amit játszom. Szóval rendkívül magas szintű harmóniajátékos kell ahhoz, hogy ne érez- zem magam bezárva, és Lukáts Miklós ilyen. Persze a dolog nem arról szól, hogy a többiek megvalósítj ák az én ötleteimet. Az kell, hogy befogadják és magasabb szintre emeljék őket. Kíváncsi vagyok a véleményükre, egyfajta kontrollt jelentek számomra. Mielőtt bemutatom nekik a szerzeményeimet, nagyon sokat beszélek róluk, mert számomra a komponálás olyan, mintha már meglévő zenéket húznék ki egy kampóval egy nem létező világból a kulcslyukon keresztül. Először az energiáját érzem meg egy-egy számnak, és a további folyamat is inkább amolyan visszafejtés. Szóval nem is az a lényeg, hogy mit játszunk, hanem az, hogy miről. Tehát a számok címeinek tényleges szerepük van, nem csak a jó- pofaságot és a megkülönböztetést szolgálják? Bizony. Mondok egy példát. A Cat and the Moon című kompozíció egy mágikus-misztikus játék, ahogy az éjszakai kertben a macska a holdat nézi, és megtörténik a kapcsolódás kettejük közt. És ezt úgy kell eljátszanunk, hogy ha mi abban a kertben megreccsentünk a lábunkkal egy faágat, akkor az egész eltűnik. Tóth Viktor Tehát tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy az adott hang g- moll, vagy d-moll, az aurát kell megteremtenünk. Vagyis a zene számodra csak eszköz ahhoz, hogy megjeleníts egy egy-egy hangulatot? Igen, azzal együtt, hogy a hallgatóknak szabad kezet adok, sőt egyenesen azt kérem tőlük, fogalmazzák meg saját maguk számára, miről beszélget a macska a holddal. „Weöres Sándor mondja: a világot csak egyfajtaképpen változtathatod meg, úgy, hogy önmagadat is megváltoztatod. Én ezt próbálom sugallni a színpadon." Tóth Viktor Mostanában azt érzem, hogy a dzsesszben is megjelentek a biztonsági kűrök. Hogy színpadra lép a világsztár a fesztiválon, és már előre tudni, mit és hogyan fog játszani, szépen, hatásosan... Mert pontosan tudja, mi kell a közönségnek. Már nem akar szárnyalni, hiszen anélkül is megkapja a gázsit. És ez nagyon szomorú. Az a szűk kör, amelynek én játszom, pont annak örül, hogy végre akad valaki, aki nem akar megtölteni egy sportcsarnokot a dzsesszel, hanem kétszáz ember lelki világát szeretné felpörgetni. Ez egyfajta szellemi luxus? Egy szubkultúrán belüli szubkultúra? Olyanok ezek az emberek, mint a bélyeggyűjtők vagy a versolvasók? Mutatok neked valamit. (Előveszi az utazótáskájából Weöres Sándor összegyűjtött verseit.) Semmiféle messiási szándék nincs bennem, de tényleg úgy érzem, fontos, amit csinálunk. Mert szerintem nem igaz, hogy az emberek többsége eleve elutasítja a nívós zenét. Egyszerűen (Zergi Borbála felvétele) nem jut el hozzájuk, nincsenek meg a megfelelő csatornák. Ahogy Weöres Sándor is mondja: a világot csak egyfajtaképpen változtathatod meg, úgy, hogy önmagadat is megváltoztatod. En ezt próbálom sugallni a színpadon. Hogy nem kell rabszolgának lennünk. Szerintem két dolog miatt jöttünk erre a világra: hogy boldogok legyünk és hogy tanuljunk. Ha tanulunk, akkor fel tudjuk fogni, hogy van okunk a boldogságra. Ha pedig boldogok vagyunk, akkor tudunk tanulni. Minden emberi tevékenység ennek a két energiatérnek a bűvkörében zaj lik. Ez meglehetősen optimista hozzáállásnak tűnik, mert szerintem a magyar ember szeret szenvedni, áldozatszerepben tetszelegni, és akkor boldog, ha sok pénze van. Vagyis egyfajta burokban él. Meggyőződésem, hogy a legtisztább zenének lehet akkora ereje, hogy ezek a burkok egy pillanat alatt le- hámlanak. Pár évvel ezelőtt megismerkedtem egy erdélyi, gyimesbük- ki énekes asszonnyal. Karácsony Te- réznek hívták, már nincs közöttünk. Három éven át megszállottan kerestem őt, mert egy hatvanas évekbeli népzenei gyűjtésben hallottam az énekét, és teljesen megbabonázott. Senki nem tudta, él-e még, végül 97 éves korában találtam meg. Ahogy ő énekelt, az számomra a zene esszenciáját jelentette, amit én is keresek, aminek hallatán sírni tudok. Mikor beléptem hozzá, éreztem, hogy a legnagyobb tudású mesterrel fogok találkozni. Ha őt leültetnék énekelni egy hadsereg elé, a katonák kiszállnának a tankokból, letennék a fegyvert. Én ebben hiszek. Hogy létezik az a fajta zenei tisztaság, amely minden embert megérint, ha találkozik vele. Számomra például nem az a legnagyobb elismerés, ha egy dzsessz- klubban odajönnek gratulálni koncert után, hanem az, amikor városnapokon játszunk, és olyanok jönnek oda, akik életükben nem voltak még dzsesszklubban. És azt mondják, hogy figyelj, én nem tudom, mi volt ez, de megérintett... A macska és a hold Azért jöttünk a világra, hogy boldogok legyünk és tanuljunk Téged az avantgárd dzsessz képviselői közé sorolnak, miközben ez a meghatározás manapság már sok mindent jelenthet. Nem igazán tudom megfogalmazni, mit csinálok, az viszont biztos, hogy minden hang szívből jön. Rendszeresen kapom a visszajelzéseket a Facebookon, hogy nagy szükség van erre, és nekem ennyi bőven elég. Van néhány formációm, és ezek minden esetben nagyon mély baráti kapcsolatok is. Csak olyan embert engedhetek a saját energiaterembe, aki a magas szakmai színvonalon túl tényleg tiszta szívvel fordul a zene felé. Jelenleg talán az a trió a legfontosabb számomra, amelyben a komáromi Hodek Dávid dobol és Orbán György bőgőzik. Dáviddal hét éve, Gyurival több mint tíz éve zenélek már együtt. A másik fő projektem az Árura Trió, ahol Orbán György mellett Lukáts Miklós cimbalmozik. Ez is egy nagyon intim együttlét.
