Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-04 / 103. szám, szerda

KUTURA 2016. május 4. I www.ujszo.com Kisvárdai fesztivál - Komárom nélkül Irodalmi Mohács? A pénzelvonások miatt fontos magyar folyóiratok szűnnek meg (Illusztrációs felvétel) Komárom/Budapest/Kisvár­da. Nem szerepel a Komáromi Jó­kai Színház sem a Határon túli szín­házak szemléjén, amelynek hagyo­mányosan a budapesti Thália Szín­ház ad otthont, sem pedig a Ma­gyar Színházak Kisvárdai Feszti­válján, amelyet idén júniusban im­már huszonnyolcadik alkalommal rendeznek meg az észak-szabolcsi városban. A komáromi színház tegnap rövid nyilatkozatot tett köz­zé, melyben sérelmezte a meghí­vások elmaradását, majd újabb ál­lásfoglalást ígérve a nyilatkozatot visszavonta. Elsősorban a kisvárdai „hiány­zás” érintheti érzékenyen a komá­romi társulatot. Míg a budapesti Tháliában megrendezett szemle az elmúlt években is hangsúlyosan válogatás volt, azaz alkalmanként néhány határon túli produkciót tárt a magyar főváros közönsége elé, addig Kisvárda fesztiválja nagy éves tablót rajzolt a szlovákiai, kár­pátaljai, erdélyi és vajdasági ma­gyar társulatok és a színművészeti képzés(ek) teljesítményeiről. Még úgy is, hogy a meghívás azért nem alanyi jogon járt - pontosított kér­désünkre Nyakó Béla, a sereg­szemle házigazdája, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója. Megjegyezte: előfor­dult, hogy egyes színházak az adott évben jelezték, nem vesznek részt a mustrán, mert vígjátékkal, zenés darabbal nem akarták megméretni magukat. Nyakó Béla úgy nyilat­kozott: itt és most egy kellemetlen félreértés következménye, hogy a Komáromi Jókai Színház nem lesz ott a fesztiválon. Az idei program válogatásával Balogh Tibor színházi szakírót bízták meg, aki a Soproni Petőfi Színház előadását, az Ingmar Bergman műveiből készült Őszi szonátát hívta meg Kisvárdára. Ez a produkció elvben a Soproni Pe­tőfi Színház, a Zentai Magyar Ka­maraszínház, a Komáromi Jókai Színház, a Mikházi Csűrszínház, a Forrás Színház, a Pesti Magyar Színház és a bécsi Europa Club együttműködésében jött létre. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az Őszi szonátát - Pataki András rendezését — stúdióbérletben Ko­máromban is láthatja a közönség (május 10-én és 11 -én). Mivel a Jó­kai Színház művészileg nem járult hozzá a produkcióhoz, kérték a kisvárdai fesztivál szervezőit, hogy a teátrum ilyen módon ne is szere­peljen a műsorban; ennek a kérés­nek eleget is tettek - mondta el saj­nálatának is hangot adva Nyakó Béla. A Magyar Színházak 28. Kis­várdai Fesztiválján, melyet június 17. és 25. között rendeznek meg, a hazai magyar színjátszást a kassai Thália Színház képviseli: Moliere Mizantrópjával, Czajlik József rendezésével szerepel a verseny­programban. (as) JUHÁSZ KATALIN Budapest. Szinte példátlan az az összefogás, amelynek eredményeként hat magyar írószervezet közös közleményben tiltakozik az irodalmi folyóiratok állami támogatásának radikális csökkentése miatt. A tiltakozáshoz az Erdélyi Ma­gyar írók Ligája, a Fiatal írók Szö­vetsége, a József Attila Kör, a Ma­gyar írószövetség és a Szépírók Társasága mellett a Szlovákiai Ma­gyarírók Társasága is csatlakozott. A Nemzeti Kulturális Alap bi­zottsága az eddigi kb. 700 millió helyett idén 3 50 millió forintot szánt folyóiratok támogatására, ami a til­takozó szervezetek szerint a ki­emelt lapok megjelentetésére sem elegendő. Azt írják, a magyaror­szági irodalmi kultúra legalább két évszázada folyóirat-centrikus, így a kortárs irodalom közvetítése, jele­ne és jövője kerül veszélybe. Sze­rintük alapvető nemzetstratégiai érdek a folyóiratok megtartása, te­hát fejlesztésre lenne szükség, nem leépítésre. Mivel nívós vidéki kul­turális folyóiratok is veszélybe ke­rültek, az írószervezetek szerint telj es országrészek kophatnak ki így a kortárs kultúrából, nem beszélve az erdélyi és a felvidéki magyar kultúra jövőjéről. „A határon túli magyar nyelvte­rületeken pedig nemzeti identitá­sunk megőrzésének évszázados munkája kerül veszélybe, hiszen a folyóiratműhelyek a szépirodalmi és tudományos közlemények pub­likálása meílett identitáserősítő és olvasásnevelő erővel is bírnak.” A Magyar Művészeti Akadémiá­hoz csatolt Nemzeti Kulturális Alap (NKA) a napokban hirdette ki az iro­dalmi és kulturális folyóiratok pályá­zati eredményeit. Több rangos lap­nak egyáltalán nem ítéltek meg tá­mogatást, például a 2000 irodalmi­társadalmi folyóirat, a Liget, a Holmi és az 1968-ban alapított Színház színművészeti folyóirat sem tudja folytatni működését. A támogatások csökkentése az online irodalmi lapo­kat is érzékenyen érinti, hiszen itt is neves szerzők publikálnak, ezek is fontos szellemi műhelyek. A rendkí­vül népszerű Litera.hu például a ta­valyi költségvetése 40 százalékával vág neki a következő időszaknak. Mivel az átlagemberek többsége sem 700, sem 350 millió forintot nem látott még egy kupacban, engedtes­sék meg egy összehasonlítás, csak a nagyságrendek tisztázásáért. Az idei magyar állami költségvetésben majdnem 50 milliárd forintot irá­nyoztak elő stadionépítésekre, és a jövő évi büdzsé tervezetében is ugyanekkora összeg szerepel. Csak a Puskás Ferenc Stadion építésére szánt összeg 35 milliárd forint, mind a két évben. A Nemzeti Sport szerint a 2015-16-os szezonban meccsenként átlagosan 2645-en voltak kíváncsiak a helyszínen a magyar focira. Ez há­romszáz fővel több, mint egy évvel korábban. Szerintünk legalább há­romezren azok is vannak, akik a kul­turális és irodalmi folyóiratok friss számai iránt érdeklődnek, illetve na­ponta olvassák az online lapokat. A nívós folyóiratok korábban sem dúskáltak a pénzben, de működtek, és működtették a magyar kultúrát. Az elvonások és a kiszámíthatatlan magyar kultúrpolitika rombolása miatt jó ideje az a kérdés: ki meddig húzza. Most úgy tűnik, sokan csak ez év közepéig. Az Őszi szonáta megy Kisvárdára (Képarchívum) KÁVÉSZÜNET Simon Attila Arany János-díjat kapott Simon Attila, a Fórum Kisebbség­kutató Intézet igazgatója, a Selye János Egyetem történelem tanszé­kének vezetője kapta az idei Arany János-díjat. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia díját minden évben egy határon túl élő magyar kutató kapja kiemelkedő tudományos tel­jesítményéért. A rangos elismerést Lovász László, az MTA elnöke adta át tegnap az alábbi indoklás­sal: „Simon Attila egész tudomá­nyos pályafutását választott tudo­mányszakához, a történettudo­mányhoz és a kibocsátó közösség­hez, a szlovákiai magyarsághoz való szilárd elkötelezettség jel­lemzi. Teljesítménye kutatóként, oktatóként és vezetőként egyaránt kimagasló.” Milyen érzésekkel fogadta a ma­gas rangú elismerést? Bevallom, meglepett, hogy én kap­tam a díjat, hiszen annyi más kollé­ga megérdemelte volna. Másrészt azonban jól is esett, és büszkeséggel is tölt el, mivel a Magyar Tudomá­nyos Akadémia legrangosabb olyan kitüntetéséről van szó, amelyet külhoni magyar kutató kaphat. Olyan elismerésről, amelyet nem a politikától, hanem a szakmától ka­pok, s ez nekem sokat jelent. Ami legalább ilyen fontos, hogy van kivel megosztani ezt az örömet. Elsősorban a feleségemmel és két nagyszerű gyermekemmel, aztán otthon, szülőfalumban, Bátkában édesanyámmal, bátyámmal és gyerekkori barátaimmal, akiknek bizonyára kénytelen leszek pár sört fizetni, ha hazamegyek - amit per­sze örömmel teszek. És főleg min­den kedves munkatársammal a Se­lye János Egyetemen és a Fórum Kisebbségkutató Intézetben, akik nélkül mindazt, amit sikerült elér­nem, sohasem értem volna el. Ez a díj, úgy érzem, az övék is. Mivel a Fórum Intézet igazgatója is va­gyok, ez a díj valamennyi ott dol­gozó kolléga teljesítményének az elismerése is. (Somogyi Tibor felvétele) Persze, mivel egyéni díjról van szó, bizonyára azok az eredmények is fontosak, amelyeket történészként elértem. Könyveim, tanulmánya­im, konferenciaszerepléseim, az általam vezetett kutatási progra­mok, az egyetem történelem tan­székének létrehozása és vezetése. Az, hogy úgy érzem, nemcsak a szakma értékeli a munkámat, ha­nem a szélesebb olvasóközönségtől is nagyon sok pozitív visszajelzést kapok könyveimre. Mennyire hat ösztönzően a díj a további munkájára? A díj átvétele fölötti öröm rövid életű. Koccintunk a családdal, a kollégákkal, aztán másnap ismét várnak a feladatok, s ez így van rendjén. Egy ilyen elismeréstől az ember ugyan nem lesz több és más, ám az nem baj, ha mérceként tekint rá. Mérceként, amit újra és újra meg kell ugrani. Szerencsére ne­kem hobbim az, amit munkaként végzek, így az újabb és újabb szakmai kihívások teszik izgal­massá az életemet. (tébé) Restaurálják a Feszty-körképet Szeged. Restaurálják Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképét az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Émlékpark- ban; a látogatók előtt zajló mun­kálatok előreláthatólag augusz­tusig tartanak. A monumentális festmény Henryk Lipowicz len­gyel restaurátor és kollégái mun­kájának köszönhetően 1991 és 1995 között született újjá. Az el­múlt több mint két évtizedben a körképen jelentős restaurátori beavatkozás nem történt, így idő­szerűvé vált a kép portalanítása, a kisebb sérülések kijavítása. A körkép a következő hónapokban is látogatható marad, a munkála­tok leglátványosabb részeit pedig nyitvatartási időben végzik el. A felújítás alatt tematikus napokat tervez az emlékpark, amelyeken a látogató a munkálatok kulissza- titkairól is hallhat a restauráto­roktól. A magyarok bejövetelét 1894. május 13-án mutatták be először a budapesti millenniumi kiállításon. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom