Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-12 / 110. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. május 12. ISKOLA UTCA 117 Gyökerek és szárnyak A magyar iskolák újraindításának 65. évfordulójára emlékezik a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola V. helytörténeti konferencia Szencen BOKOR KLÁRA Hatvanöt éve nyíltak meg újra a magyar iskolák Csehszlová­kiában. A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola is e jeles évfordulóhoz igazította programjait a 2015/2016-os tanévben. Októberben a tanulók a régi isko­láról beszélgettek a nyugdíjas peda­gógusokkal és öregdiákokkal, s bi­zony rácsodálkoztak a palatáblára, vagy arra, hogy füzetek helyett a haj­dani gyerekek hasábfával mentek is­kolába, hogy ne kelljen hitetlen he­lyiségben tanulniuk. Márciusban felavatták azt a törté­nelmi lépcsőházat, mely a honfog­lalástól az Európai Unióhoz való csatlakozásig tünteti fel a magyar történelem fontos évszámait. „Cé­lunk nemzeti múltunk tisztelete és a tanulók identitástudatának erősíté­se” - mondta az avatón Szarka And­rea igazgatónő. A Volt Diákok Találkozóján kü­lönleges figyelmet kaptak a legidő­sebbek, akik 65 évvel ezelőtt kerül­tek ki az iskolapadból. Elmondták, nem volt egyszerű akkoriban elemi iskolásnak lenni. Közülük, akik 1943^14-ben lépték át először az is­kola küszöbét, mindenkijárt szlovák iskolába, mert a magyar oktatást a háború után megszüntették. Vali né­ni máig emlékszik a Srdce című versre, aminek már az első szavába beletörött a nyelve, de nagy szorga­lommal a fejébe véste. Amikor újra lehetett magyar iskolába járni, majd­nem mindenki vissza is ment. Április végén Dr. Farkas Zsolt atya felszentelte az iskolazászlót, mely alatt a továbbiakban a szőgyéni diá­kok összejöhetnek, megméretteté­sekre indulhatnak. A zászló egyik fe­lén Csongrády Lajos arcképe, a má­sikon az iskola lógója látható. A zász­lóra rákötötte szalagját Szarka And­rea igazgatónő, valamint Sárközi Krisztina, Szőgyén testvériskolájá­nak, a tatai Fazekas Utcai Általános Iskolának vezetője. Iskolánk minden évben Csong- rády-héttel tiszteleg névadója, Csongrády Lajos kántortanító emlé­Először szólal meg a rádió A legidősebb szőgyéni tanító néni, a 91 éves Szabó Ilona ke előtt, aki 1873-tól 1910-ig tanított a községben, és akit mindenki Jósá­gos mester úrnak” hívott. Arany ábé­céje máig a becsületes és sikeres di­ákélet alapja. A hét folyamán először szólalt meg az iskolarádió, volt alkotóműhely, tanár-diák focimérkőzés, anyanyelvi vetélkedő testvérvárosunk, Tata szervezésében, túra, és az óvodások­kal együtt tapsolhattunk a Csavar Színház meséjének. Tiszteletük jelé­ül az iskola diákjai mécsest gyújtot­tak az elhunyt pedagógusok sírjánál. (Fotók: CSLAI) A hét zárónapján az iskola, az ön- kormányzat, a vendégek és a helyi szervezetek képviselői megkoszo­rúzták Csongrády Lajos emléktáblá­ját az iskola falán. Az igazgatónő kö­szöntőjében kiemelte: „A gyerme­keknek két dolgot kell adnunk: gyö­kereket és szárnyakat.” Az ünnepsé­gen részt vettek Csongrády Lajos kántortanító leszármazottai is. A résztvevők az iskola folyosóján ér­tékes kiállításokat láthattak Csong­rády Lajos hagyatékából, és bemu­tatták azoknak a volt csongrádysok- nak a műveit is, akik valamely művészeti ágban jeleskednek vagy könyvet írtak, hogy a mostani tanu­lókat is hasonló alkotásra buzdítsák. Az esti gálaműsor aj elenlegi és volt csongrádysok szívmelengető pro­dukcióiból állt össze. Az est szónoka, Dr. Tulassay Tivadar professzor, Csongrády Lajos dédunokája hang­súlyozta: „A tanítók feladata mérté­ket és példát adni a rájuk bízottaknak. Kellenek az igazi mesterek, akik mellett tanítványok sokasága felnő­het.” Az iskola vezetősége Pro Edu- catione életműdíjat adományozott azoknak a nyugdíjas pedagógusok­nak, akik legalább 25 évet tanítottak a szőgyéni iskolában. Díszoklevelet kaptak az iskolához való elkötelezett hűségükért azok a nyugdíjas pedagó­gusok is, akik gyakorta ellátogatnak az iskola rendezvényeire. MATUS MÓNIKA Ismét érdekes és izgalmas témákba ásták bele magukat a múlt és szűkebb régiójuk iránt érdeklődő szenei diákok. Ötödik alkalommal tartotta meg helytörténeti konferenciáját a Szenczi Molnár Albert Alapiskola a Szenczi Molnár Albert Gimná­ziummal és a Szenei Városi Mú­zeummal közös szervezésben. Az idei zsűri - Polák Margit, Szanyi Mária, Strešňák Gábor és Korpás Arpád - mellett Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazga­tója is ellátogatott a konferenciára. Kišš Kitti gimnazista a féli isko­lafoglalásról tartott rendkívül érté­kes előadást, majd Éliáš Viktória a szenei tavak keletkezéstörténeté­ből és turisztikai használatba véte­léről villantott fel adalékokat. Ber- gendi Máté a nagypapája által talált nyitrai levelekből szemezgetett, melyeket Neumann Lajos nyitrai ügyvédnek írt Haifába kimenekí­tett lánya, Zsuzsi. Tirinda Eszter az Ómagyar Mária-siralmat megtaláló Grag- ger Róbert családjához való kö­tődéséről beszélt, Fülöp Lívia a szenei temető érdekes sírköveit mutatta be, Bartos Roland pedig értékes előadásban vázolta fel a szenei hengerműmalom százéves történetét. Untermayer Ferenc dédnagyapja I. világháborús vitézségéről me­sélt, Holocsy Zsóka Zsófia nagy­mamája falujának, Nemesócsának az emlékeit mutatta be. Tomovics Evelin ismét rendkívül alapos ku­tatást követően mesélt szülőfaluja, Rété II. világháborúban betöltött szerepéről és a II. világháborúban részt vett falubeliekről, majd Straňák Emma mutatta be a bol­dogfai gyermekjátékokról készített gyűjtését, végül Strešňák Adél re­mekelt a szenei Stift történetének bemutatásával. A zsűri megállapította, hogy minden évben előbukkannak olyan érdekes és izgalmas témák, ame­lyekre nem számítanak, s amelyek tovább mélyítik művelődéstör­téneti ismereteinket e régióról. Köszönhető ez a felkészítő taná­rok, Szabó Eszter és Takács Ró­bert elkötelezett munkájának is. Lelkesítő, hogy minden évben sok fiatal akad, akit érdekel régiója történelme, művelődéstörténete, hagyományai. Megható volt hal­lani a kilencedikes Mátétól, hogy ha még jövőre is itt maradt volna Szencen, mit dolgozott volna fel... Aki rájön a kutatás ízére, amely, mint egy történelmi krimi, gyakran egy egyszerű kérdésfelvetéssel kezdődik (Miért vitte szegény fia­talembert a nemtelen női cselvetés a sírba, hogy ezt szülei még a sír­kövén is megörökítik?, Miért csak 1942-ig küldte haza Haifából leve­leit Zsuzsi a szüleinek?, Hogyan játszották a prickit? Miért égett le a malom?), a megoldáskeresés rab­jává válik, és feldolgoz egy művelődéstörténeti hagyatékot. Reméljük, még sok éven át számos érdekesség kerül így a hallgatók elé. Az ifjú helytörténészek csapata (Fotó: szmaai) r ERASMUS+ projekt: Óvodapedagógusok tapasztalatcseréje BESZÁMOLÓ Magyarországi óvoda­pedagógusok ismerkedtek az érsekújvári óvodában folyó oktató-nevelő munkával. Kedves vendégeket fogadott a kö­zelmúltban az érsekújvári Cirill- Metód utcai óvoda. Egy Magyaror­szág szívében levő község, Perkáta öt óvodapedagógusa látogatott el hozzánk az ERASMUS+ program keretében. 2015 augusztusában és októberében két erdélyi óvodában jártak, a szlovákiai út a program utolsó állomása volt. Ismerkedtek Szlovákia oktatási rendszerével, az óvodai oktató­nevelő munka folyamatával és a pe­dagógusok szakképzettségének kö­vetelményeivel. A hét szabad délutánjain Szlovákiával ismerkedtek a vendégek, és termé­szetesen érsekújvári sétával kezdték (Fotó: CMO) A tartalmas szakmai megbeszé­léseken vendégeink megismerked­tek óvodánk Négylevelű lóhere című alapprogramjával, óvodánk küldetésével, hagyományaival és tipikus rendezvényeivel. Legfi­gyelemreméltóbbnak az oktató­nevelő munka folyamatát tartották. Nagy érdeklődéssel figyelték az eTwinning programról szóló be­mutatót, melynek programjai óvo­dánkban több éve nagyon sikere­sek. A szívélyes és baráti hangulatú megbeszélések során megtárgyal­tuk az óvodai nevelés sajátosságait, összehasonlítottuk a két óvoda pe­dagógiai dokumentációját, az oktató-nevelő munkában használt didaktikus segédeszközöket, mód­szertani anyagokat, valamint az óvodai napirendet. Sor került a szlovákiai és magyarországi óvo­dák finanszírozási rendszerének összehasonlítására, továbbá mind­két ország pedagógusai pozíciójá­nak kiértékelésére. A szakmai program gazdagítása­ként vendégpedagógusaink bemu­tató órákon vettek részt az érsekúj­vári Czuczor Gergely Alapiskolá­ban, mellyel óvodánk sokéves kitűnő kapcsolatot tart fenn. A hét szabad délutánjain Szlovákiával ismerked­tek, és ezt természetesen érsekújvári sétával kezdték. Ellátogattak Ga- lántára, Körmöcbányára, Selmec­bányára, Nyitrára, Zsolnára és a Magas-Tátóba is. A szlovákiai szakmai látogatás befejeztével a perkátai kolléganők megköszönték az érsekújvári Cirill- Metód utcai óvoda pedagógusainak a lehetőséget, hogy új szakmódszer­tani ismereteket, érdekes ötleteket szerezhettek további pedagógiai munkájukhoz. (CMO)

Next

/
Oldalképek
Tartalom