Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-12 / 110. szám, csütörtök

VI Hazai 2016. május • www.ujszo.com UJSZO HOBBI színű lábbelit szeretnének hordani. A műhelyben cipő­kön kívül övék készítésével is kísérleteznek, de a cipész leszögezte, hogy minden folyamatot személyesen akar felügyelni, így limitálják az elkészült áru mennyiséget. ,Addig jó, míg felügyelni tudjuk, hogy milyen cipő kerül ki a kezünk alól" - vallja Sárai Attila. RÉGISÉGEK A MŰHELYBEN Nemcsak az anyagbe­szerzés, hanem a meg­felelő műszaki eszközök megvásárlása is fejtörést okoz a cipésznek. A mű­helyben található régi­ségnek is beillő berende­zéseket és szerszámokat többéves gyűjtögetés során sikerült beszerezni­ük. A negyvenes években gyártott talpfelvarró gépet a magyar-szlovén határról hozták Dunaszerdahelyre. A talpprésgép egyhetes postai kaland után került egy csehországi vasteiep- ről a csallóközi műhelybe. A százéves Singer varró­gép alig pihen a cipészei­ben, naponta használják és gyakran olyan munkát végeznek vele, amelyet a mai modern eszközök nem képesek megvarrni. Cipőnyújtó gép, csiszoló, több tucat díszítő szer-' szám és számtalan kaptafa van a műhelyben. KI VISZI TOVÁBB? Sárai Attila édesapja is cipész volt, ő maga egy nagy múltú cipészcsalád képviselőjénél tanulhatott. A cipészet iránt érdeklődő fiataloknak ma kevés lehe­tőségük van. Az iskolákban nem tanítják a szakmát, csak gyorstalpaló cipésztan­folyamon sajátíthatják el a lábbelikészítés alapjait. Sárai bízik abban, hogy akad majd olyan a családban, aki büsz­kén viszi tovább ezt a nem mindennapi szakmát. BARTALOS ÉVA (A SZERZŐ FELVÉTELEI) kozótól vásárol a cipész. Ha a kliens lába eltér az átlagtól, kiegészítőkkel megtoldják a kaptafát, hogy igazodjon a vásárló lábfejéhez. A kaptafán legalább egy napot pihen a cipő, hogy utána rákerülhessen a bőrráma, a talp és a sarok. Azután lecsiszolják, lepolírozzák a cipőt, befűzik a fűzőket és dobozba teszik a kézzel ké­szített terméket. A cipésztől megtudtuk, előfordul, hogy a készítés közben felpróbál- tatja a cipőt. Sárai minden folyamatot felügyel a kis műhelyben, amelyet édes­apjával és feleségével együtt üzemeltetnek. „Mindent kéz­zel készítünk, kézzel rajzoljuk a terveket, lyukasztjuk a bőrt" - hangsúlyozta a cipész. RÉGEN KIVÁLTSÁGNAK SZÁMÍTOTT, HOGY VALAKINEK TÖBB LÁBBELIJE LEGYEN, MA MÁR VISZONT SZINTE MINDEN UTCASARKON TALÁLUNK CIPŐÜZLETET. EGYEDI CIPŐT AZONBAN CSAK KEVÉS HELYEN KÍNÁLNAK. A KEVÉS HELY EGYIKE EGY DUNASZERDAHEĽYI CSALÁDI CIPÉSZET, AHONNAN KÉZZEL KÉSZÍTETT, EGYEDI BŐR LÁBBELIBEN TÁVOZHAT A VÁSÁRLÓ. HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS A műhelyben hagyo­mányos módon készítik a cipőket, az eljárás folyamán megbízható beszállítóktól szerzett alapanyagokkal dolgoznak. „Évekig nyomoz­tunk, kerestük a megfelelő ragasztókat, keményítőket és bőrárut. A hazai neves bőrgyárak megszűnésével egyre kevesebb lett a beszál­lító" - közölte Sárai, utalva arra, hogy legtöbbször külföldről rendelik a ci­pőkészítéshez szükséges anyagokat. A hagyomá­nyos faszögeket Németország­ból sikerült beszerez­niük, bőrt általában Csehor­szágból rendel­■F nek. A cipésztől megtudtuk, a cipőtől függ, hogy milyen bőrből készül. A vásárlók több tucat szín közül választhatják ki, hogy milyen S árai Attila duna- szerdahelyi cipész egy eltűnőben levő foglalkozást próbál újraéleszteni. Körülbelül egy évtizede készít cipőket, több tucat elégedett vevő igazolja a szakember tudását. „Ko­máromban egy idős cipész­nél, Csonka Zsigmondnál ta­nultam ki a mesterséget, aki nyolcvanévesen is szívesen fogadott inasként" - kezdi a beszélgetést Sárai Attila. Először művészeti társula­toknak, táncegyütteseknek, színjátszóknak, hagyomány- őrző csoportoknak készített lábbeliket. Nemcsak itthon­ról, hanem Magyarországról is kap megrendeléseket. Tavaly új fejlesztésre szánta el magát, együtteseken kívül egyéneknek is készít egyedi cipőt. EGYEDI ÉS MINŐSÉGI „Tavaly januárban készítettem mintacipőket, amelyek megtekinthetők az üzletben. A vásárló kézbe veheti és láthatja, hogy néz ki a cipő" - folytatta Sárai. Ha valaki bőrcipőt szeretne készíttetni, a cipész leveszi a vásárló méreteit és két hét múlva a kliens megkapja az egyedi, méretre szabott cipőt. „Először lemérjük és körülrajzoljuk a vásárló lábát. Elbeszélgetek a klienssel arról, hogy milyen cipőt szeretne, kiválasztja a bőrt, és a lábbeli díszítését. Ezután papírra vetem a terveket a méretekkel és kezdődhet a szabás. A papír mintát ráraj­zolom a bőrre és kiszabom a lábbelit. Mivel a bőr magá­ban gyenge, erősítést teszek alá" - vázolja a folyamatot Sárai Attila. A kiszabott bőrt ezután ráhelyezi a kaptafára, amelyet egy pápai kisvállal­Nincs lehetetlen A cipész vallja, hogy nincs megvalósíthatatlan elképzelés, eddig minden vásárló elégedetten távozott a cipészetből. A táncos csizmákon és cipőkön kívül férfi félcipők, sportcipők, bakan­csok, női csizmák, magas sarkú cipők, honfogla­ló- és íjászcsizmák is készültek már a műhelyben. „Kilenc éve készítettük az első táncos cipőket. Sokan azért jönnek hozzánk, mert olyan lábbelit szeretnének, amilyen másnak nincs. A legtöbb vásárlónk saját, méret­re kidolgozott kaptafát kap” - sorolja a kézzel készített cipők előnyeit a szakember. Kézzel készített bőrcipők Dunaszerdahelyről

Next

/
Oldalképek
Tartalom