Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-12 / 110. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. május 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Vétkes képviselők Akadémiai vita: fasiszták, neonácik, radikálisok vagy mik ezek? KOCUR LÁSZLÓ lig két hónapja van új parlament, s újabb kép­viselő ellen indult rend­őrségi eljárás. Termé­szetesen önmagában a rendőrségi el­járás - bár szokatlannak tekinthető egy honatya esetében - még nem bi­zonyító erejű, Peter Krupát is megil­leti az ártatlanság vélelme. De Mari­an Kotleba Mi Szlovákiánk Nép­pártja valahogy sok zűrös arcot jut­tatott a törvényhozásba. Peter Krupának volt egy rossz be­lépője: a sajtó amiatt kapta fel őt, hogy érvényes fegyverviselési enge­déllyel tartott kézifegyverrel érkezett a parlamentbe. A pisztolyt átadta a parlamenti őrségnek. Valószínűsíthetjük, hogy ha ugyan­ezt egy kevéssé militáns retorikát folytató párt képviselője teszi, a saj­tóvisszhang is ldsebb. Csak a törté­nelmi hűség kedvéért elevenítsük fel, a legismertebb parlamenti fegyveres, Vít’azoslav Móric mellett Ján Slota is olykor fegyverrel jelent meg, de volt revolvere Anna Belousovovának is. Diana Dubovcová (vajh’ emlékszik- e még rá valaki?) is elmondta az új­ságíróknak, néha a kézitáskájában a parlamentbe is magával viszi a fegy­verét. Hozzájuk képest e tekintetben tehát Krupa egy mintaképviselő. Abban a tekintetben viszont nem ne­vezhető mintaképviselőnek, hogy teli szájjal büdöszsidózik. A rendőrség most még a parlamenti léte előtti korszakából származó Facebook- bejegyzéseit vizsgálja, annak meg­állapítására, hogy kimerítik-e a gyűlöletbeszéd fogalmát. A rendőrségi vizsgálat lezárulta előtt, még ha van is véleményünk Krupa bejegyzéseiről, korai lenne állást foglalni. De ha be is bizonyo­sodik a markos képviselő bűnössége, ő egyelőre verbális síkon marad(t). Kotleba képviselői körében azonban a tettlegesség sem tabu. A Námesztói Járásbíróság éppen mára napolta el Andrej Medvecký perét, aki inkább le se tette parlamenti képviselői es­küjét. (Az már csak hab a tortán, hogy ittas vezetés miatt egyébként is próbaidőn volt, de az alkohollal kap­csolatos nagyobb társadalmi tole­rancia okán ezt a szavazók nem ve­szik annyira zokon.) Medvecký egy dominikai férfit ütlegelt és rugdosott össze, a bőrszíne miatt. Egyik 19, a másik egy hiján húsz, mondhatnánk annak kapcsán, hogy a mandátumát nem érvényesítő Medvecký helyett Milan Mazurek ülhetett be a képvi­selői padsorokba. O aktív résztvevője volt annak a fővárosi tüntetésnek, amelynek végén, vulgáris szidalmak mellett egy babakocsit toló moha­medán családot is megdobáltak. A kő- és üvegdobálás előtt a Ba.. .om az Allahotokat! felkiáltásban kitörő, most már képviselő Mazurek révén alkothattak képet a szlovák vallási toleranciáról és vendégszeretetről. A választások után széles körben te- matizálódott, hogy lehet-e fasisztá­nak nevezni a Mi Szlovákiánk Nép­pártot? Vagy neonácik ők, netán nemzeti radikálisok, vagy micsodák? Az akadémiai vita még zajlik, viszont amit a párt fentebb nevezett képvise­lői produkáltak, az simán tekinthető köztörvényes bűncselekménynek. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Megbukott a teflonkancellár FELEDY BOTOND agy dérrel-dúrral le­mondott hétfőn az oszt­rák kancellár, Wemer Faymann. Pártelnök is volt egyben, így most a szociálde­mokrata SPÖ keresi az utódot. Nem igazán vonhat le más következtetést az, aki magát és pártját ilyen hely­zetbe hozta. Faymann azt mondta, pártja kihátrált mögüle, helyére új, erős vezető kell, aki az elnökválasz­táson esetleg befutó radikális Norbert Hoferrel szemben is megállja a he­lyét. Másképp fogalmazva: a követ­kező parlamenti választáson képes lesz felvenni a kesztyűt. Faymannról már nem tudták a vá­lasztók, valójában milyen a mene­kültpolitikája: olyan hátraarcot csi­nált, amibe nyugodtabb időkben már hamarabb beletörik egy vezető poli­tikus bicskája. Nem véletlenül hívták teflonkancellámak: nem bírt rára­gadni semmilyen botrány, igazi túl­élő volt. Ami a menekültpolitikájá­ban bekövetkezett fordulatban meg­lepő, hogy a választók nem értékel­ték, büntettek. Tehát vagy nem érde­kelte az osztrák baloldali szavazókat a menekültpolitika ezen a szinten, vagy a váltás nem szólított meg új szavazókat a centrumból és a túlol­dalról, főleg nem szipkázott el töme­geket a radikális FPO-től. Németországban is az osztrákhoz hasonló nagykoalíció van, és kicsit hasonló a helyzet. Aggódnak is Ber­linben rendesen a szociáldemokraták és kereszténydemokraták. Mit szól­nának a német szavazók, ha Merkel retorikát váltana? Vagy épp azért nem vált, mert tudja, hogy rövidtá­von sem érné meg? Miért váltott az osztrák koalíció ilyen hirtelen, szembemenve a német vonallal? De hasonló a helyzet felénk is: Or­bán Viktor vagy RobertFico számára egy elkövetkező brüsszeli kvótadön­tés mit fog hozni? A német, amerikai és sok más eu­rópai szavazó után az osztrákok is úgy döntöttek, hogy új, hiteles arcok kellenek - de ebben az az ijesztő, hogy szinte mindegy, mit mond ez az új arc. Lehet egy szélsőjobbos Hofer, egy mérsékelt Kiska vagy egy meg­vadult Trump, a szavazók előbb ér- • tékelik az újdonságfaktort és csak utána nézik meg néhány an, mit is állít ajelölt. Az üzenet tehát az, hogy anti- establishment embereket kívánnak beküldeni a régi gladiátorok közé. A játék veszélyes és két dolgot világo­san szét kell választani. Nem mind­egy, hogy a szavazók jó része a de­mokráciát, mint rendszert működtető személyekkel elégedetlen-e, vagy magával a rendszerrel. Előbbi eset­ben a gondolkodók felelőssége, hogy olyan jelöltek kerüljenek elő, akik nem valamelyik szélről érkezve vál­toztatják meg a politikai palettát. Utóbbi esetben pedig tisztázni kell: a demokrácia elutasítása nemcsak a politikai hatalom gyakorlásáról szól, hanem alapvető jogainkról, a jogál­lamiságról és szabadságunkról. Itt senki sem rendszerellenes SZALAY ZOLTÁN elmúlt két hónap egyik legtöbbet ragozott kifejezése a „rendszerellenes”: az új parlamenti felállásban sokan a ,rendszerellenes” és a „standard” politikai pártok között húzták meg a határvonalat. Az új kormány mindjárt har­cot is hirdetett a rendszerellenesek ellen, mondván, nem járja, hogy egyes pártok struktúra nélkül működnek, kétes módon alakultak (át), néhány em­ber hoz meg minden pártdöntést, és teljesen kiszámíthatatlanok. Kilátásba helyezték a politikai pártokról szóló törvény módosítását is, amellyel kiik­tatnák a rendszerből a „rendszerelleneseket”. A rendszerellenes alatt pedig általában az OEaNO-NOVA, Kotleba pártja és Kollárék értendők. Ezt a felosztást a másik oldal sem utasítja el: Kotlebáék és Kollárék is kijelen­tették már, ők standard pártok alatt azokat a tömörüléseket értik, amelyeket a korrupciós politika irányít, következésképp ők - a „tiszták” - vállalják, hogy nem standard politikusok, sőt nem is szeretnének azzá válni. Összeurópai viszonylatban sem újdonság, hogy protestpártok, illetve a „megújulást” szorgalmazó, politikai alternatívákat kínáló pártok fontos szerephez jutnak a nagypolitikában, a spanyol Podemostól a magyaror­szági LMP-ig, a módszerek persze általában különbözőek. Szlovákiában azonban ezek a protestpártok nem kínálnak valódi alternatívát, és tulaj­donképpen rendszerellenesnek sem nevezhetőek. Elmagyarázzuk, miért. Egy valamirevaló rendszerellenes párthoz legalább két dolog kell: a cél, hogy megváltoztassa a fennálló rendszert, és eszközök, amelyekkel ezt megteheti. Nem árt, ha a cél konkrét, pontos és megfogható, az eszközök pedig jó esetben kéznél vannak. Tehát nem elég azt mondani, az aktuális kormány vezetése korrupt, és mi ezen változtatni akarunk, mert ez még nem valódi politika. Ezt csinálja például az OEaNO-NOVA, amelynek egyébként kiváló képességekkel rendelkező képviselői vannak, de kor­mányalakításra képtelen lenne, mert sem valódi célja, sem valódi eszközei. Rendszerellenesnek nevezni őket tehát inkább hízelgés, mintsem kritika. Kotlebáéknak látszólag konkrét céljaik vannak: megtisztítani az orszá­got a korrupciótól, megszabadulni a „cigány élősködőktől”, kilépni az EU- ból és a NATO-ból, azaz inkább Moszkva vazallusává tenni az országot, megszabadulni a „multik nyomásától”, azaz gyakorlatilag kizárni magun­kat a fejlett nyugati országok közül. Mindeközben Kotleba kőkemény korrupciós és nepotista üzelmeket folytat Besztercebánya megyében, ő tehát a fennálló rendszer egyik legfőbb haszonélvezője. Ráadásul a pártja által hozott emberanyag és az eddigi tevékenységük is mutatják, még ha komolyan gondolnák, sem rendelkeznek a szükséges szellemi kapacitással a „komoly, rendszerellenes” tevékenységhez. Ami Kollárékat illeti, sokáig csak annyit tudtunk róluk, hogy semmit sem tudunk róluk. Sejteni lehetett, hogy főként Boris Kollár „menősködő” kiszólásai fogják meghatározni a párt „arculatát”, ez be is igazolódott. Kol­lár a napokban közölt egy „cikket” az új londoni főpolgármester, a muzul­mán Sadiq Khan megválasztása kapcsán, amelyben az „EU iszlamizáló- dására” figyelmeztet, és összeesküvés-elméletek és ironizáló gesztusok mögé rejtett súlyos xenofób megnyilatkozásokba bocsátkozik, mint ami­lyeneket Kotlebáéktól hallhatunk. És mint amilyeneket maga a jelenleg is legerősebb kormánypárt táplált a választások előtt - a rendszer csúcsáról. Ez a xenofób alapállás „persze” ma a többségi állampolgári véleményt is tükrözi, mondhatni, a mindennapok része. A menekültválságban a legár- nyaltabban fogalmazó Híd is számtalanszor dicsérte például az európai szinten is kifejezetten szigorú hazai bevándorlási politikát, amely nem egyszer megalázó helyzetbe kényszeríti a Szlovákiában legálisan letele­pedni kívánó külföldieket. Kollár tehát, aki ezt a xenofób alapállást szem­látomást büszkén (programszerűen?) vállalja, egyáltalán nem lóg ki: ma­ximálisan a rendszer része, semmit nem fog tenni, hogy változtasson rajta. Valódi rendszerellenes pártunk tehát nincs: ilyenkor szokták mondani, a társadalmunk még nem érett meg erre. FIGYELŐ „Vége a befogadás kultúrájának" Németországban a szövetségi kormány és a bajor tartományi kormány megállapodása a határ- ellenőrzés folytatásáról azt jelenti, hogy véget ér a befogadás kultú­rája (Willkommenskultur) - mondta Horst Seehofer bajor mi­niszterelnök a Süddeutsche Zei­tungnak. Berlin és München he­tekig tartó vita után megállapo­dott, hogy fenntartják a mene­külthullám miátt tavaly szeptem­berben ideiglenesen visszaállított ellenőrzést az Ausztriával közös határon, ha felhatalmazást kapnak erre az EU-tól. Az egyezség azt jelenti, hogy „közjegyző előtt pe­csétet tettünk a Wilkommenskul- tur végére” - mondta a lapnak Se­ehofer, aki egyértelmű győztes­nek tartja pártját, a Keresztény­szociális Uniót (CSU) a mene­kültkérdésben a testvérpárttal, az Angela Merkel vezette Keresz­ténydemokrata Unióval (CDU) folytatott vitában. Bajorország keresztülvitte akaratát a szövet­ségi kormánynál” - hangoztatta Seehofer. A megállapodása arról szól, hogy a határellenőrzést végző szövet­ségi rendőrség az EU kedvező döntése esetén folytatja munkáját a bajor-osztrák határon, és azon­nal megerősíti egységeit, ha tö­megesen érkeznek menedékké­rők. Ezzel párhuzamosan a bajor rendőrség úgynevezett mélységi ellenőrzést végez a határ térségé­ben. Németország kezdeménye­zésére a napokban több uniós tag­ország felkérte az Európai Bizott­ságot, hogy javasolja az ideiglenes határellenőrzés május 12-én lejáró határidejének hat hónapos meg­hosszabbítását. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom