Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-11 / 109. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. május 11. SPORT 121 Teljes szlovák csőd a németek ellen A szlovák jégkorong-váloga­tott óriási meglepetésre nagyarányú, 5:l-es vereséget szenvedett Németországtól az oroszországi jégkorong-vb-n. Zdeno Cíger védencei csak az első harmadban hokiztak jól. A szlovák válogatott harmadik meccsén az eddig csak egy pontot szerző németek ellen lépett pályára. A szlovák kapuban ismét Branislav Konrád kapott lehetőséget. Az első szlovák emberelőny kimaradt, Hudáček a kapufát találta el, a 9. percben azonban a szlovákok meg­szerezték a vezetést: az oroszországi vb-n először pályára lépő Peter Ceh- lárik a kapus alatt a hálóba lőtt. A já­tékvezető először nem látta, hol a korong, a gólszerzőnek kellett meg­mutatnia neki a hálóban -1:0. Ekkor még a szlovákok irányították a játé­kot, a németek főleg kontrákból pró­bálkoztak. A második harmadban azonban fejre állt a papírforma: a németek jobban akarták a győzelmet, és töb­bet is tettek érte. A 25. percben Schütz átadása után a korong Ha- gerhoz került, aki kapásból egyen­lített — 1:1. Négy perc múlva a né­metek másodszor is örülhettek: Go- gulla a kék vonalról lendítette lövés­re az ütőjét, a korong megpattant az egyik szlovák játékoson, s végül a kapuban kötött ki - 1:2. És még nem volt vége: a 35. percben ember­előnyben Reimer remek passzt ka­pott, és Komáddal szemben már nem hibázott -1:3. A szlovákok értékelhetetlen telje­sítményt nyújtottak, képtelenek voltak magukra találni, a német hur­rikán folytatódott. A 44. percben Macek senkitől sem zavartatva vé- gigszáguldott a pályán, és újra Kon­rád hálójába lőtt - 1:4. Az önbizal­Hol a korong? Jellemző jelenet a szlovák-német meccsről, a németek örülnek, Konrád lehorgasztott fejjel búsul (TASR) mát vesztett kapust Július Hudáček váltotta. A szlovákok teljesen szétestek, az eufórikusán hokizó németek még egy ötödik gólt is ütöttek, egy ki­pattanó korongot Kahun vágott a há­lóba - 1:5. Zdeno Cíger védencei megsemmisülve várták a meccs vé­gét, a németek pedig majdnem egy hatodikat is lőttek, de a korong már a meccs végi dudaszó után haladt át a gólvonalon. Az 5:l-es német siker szenzáció­nak számít, a németeket előzetesen kiesőjelöltként tartották számon. A Szlovákia-Németország 1:5 ► GÓLLÖVŐK: Cehlárik (9.), III. Hager (25.), Gogulla (29.), Reimer (35.), Macek (44.), Kahun (55.). ► SZLOVÁKIA: Konrád-Meszároš, Sersen, Marinčin, Sekera, Graňák, J. Mikuš, Jaroš, Švarný-Bakoš, Réway, Dravecký-Jurčo, Viedenský, L. Hudáček-Cehlárik, Marcinko, Bartánus-Hrnka, A. Šťastný, Lušňák. ► NÉMETORSZÁG: Pielmeier-K. Holzer, Ehrhoff, Reul, M. Müller, D. Boyle, Akdag, K. Braun-Kink,Y. Seidenberg, M. Goc-B. Macek, L. Draisaitl, Noebels-P. Reimer, T. Rieder, Kahun-Hager, F. Schütz, Gogulla-Fauser. 15.15 Szlovákia-Fehéroroszország STV 1, Čľ Sport, Sport 1 (magyar) 15.15 Svájc-Lettország STV 2 (17.40, felvételről), ČT Sport (22.15, felvételről) 19.15 Finnország-Magyarország STV 2, Sport 1 (magyar) 19.15 Svédország-Kazahsztán STV 2 (1.50, felvételről) szlovák válogatott két győzelem után először szenvedett vereséget a vb-n. Zdeno Cíger szlovák szövetségi kapitány a mérkőzés előtt arra fi­gyelmeztetett, nem szabad „elaludni a hatpontos lovon”, de a mérkőzésen úgy tűnt, az előző két meccsét meg­nyerő szlovákok nem tudtak meg­felelően felpörögni. Hiányzott egy olyan vezéregyéniség is, aki az első két német gól után össze tudta volna rántani a csapatot. „Nem érdemeltünk győzelmet, minden téren csődöt mondtunk - fo­galmazott keményen a szlovákok szakvezetője. -Nem volt fegyelem és kedv sem, fizikailag és korcsolyá­zásban is gyengék voltunk, alulma­radtunk a németekkel szemben. Az ellenfelünk mintha az életéért ját­szott volna, mi pedig nem győztük velük tartani a lépést. Nem tudtuk megismételni az előző két meccsen nyújtott teljesítményünket.” A szlovákok ma javíthatnak, dél­után a fehéroroszok ellen lépnek jégre. (bt) Hajós Alfréd az életéért úszott Athénban BŐDTITANILLA Mit is mondott Coubertin arról, hogy nem a győzelem a fontos, miért utasította vissza a díszdoktori címet az első újkori olimpiai bajnok, és mi motiválta a vízben Hajós Alfrédot? Indul olimpiatörté­neti sorozatunk. Coubertin eszméje A 19. század második felében megszaporodtak a különféle sport- versenyek, vetélkedők, amelyek ne­vében gyakran szerepelt az olimpia, olimpiai kifejezés. Az ókori olim­piaijátékok által inspirálva Pierre de Coubertin párizsi tanár és történész 1894-ben megalapította a Nemzet­közi Olimpiai Bizottságot. Az első újkori olimpiát eredetileg az 1900-as párizsi Világkiállítás társrendezvé­nyének tervezték, de attól tartottak, hat év várakozás alatt nagyon csök­ken majd az érdeklődés, ezért végül 1896-ot választották. A rendező vá­rost illetően egyhangúlag Athénra esett a választás. Az előkészületek egy bizonyos szakaszában azonban Budapest is szóba jött, amikor a gö­rögök el voltak maradva az építke­zésekkel, a magyar főváros pedig éppen a nagyszabású millenniumi ünnepségekre készült. Végül azon­ban Athén a jelentős szponzori tá­mogatásoknak köszönhetően idejé­ben elkészült, és olyan sikeres olim­a fontos, nem az a lényeg, hogy dia­dalmaskodjunk, hanem hogy becsü­lettel harcoljunk.” Vizsgák helyett diadal Az újkori játékok első bajnoka a bostoni James B. Connolly lett. Már az olimpiára vezető útja is kalandos volt: a Harvardon engedélyt kért eu­rópai eltávozásra, de ezt elutasítot­ták, mondván, csak a vizsgák alól akar kibújni. Connolly erre otthagy­ta az egyetemet, és egy német te­herhordó hajó fedélzetén indult Athénba. A hajón kirabolták, majd­nem a jegyét is ellopták, de a rabló nyomába eredt, és legalább a jegyet visszaszerezte tőle. Az olimpia első napján hármas­ugrásban versenyzett, olyan techni­kával, amely ma már nem szabályos (az első két ugrásnál egyaránt jobb lábról rugaszkodott el), és csaknem egy métert vert a mezőnyre (13,71 méter). Ezzel ő lett az első olimpiai bajnok i. sz. 385 után, amikor az athéni Zopirusz megnyerte a pank- rációt. Connol ly magasugrásban (1,65 m) második lett, távolugrásban harma­dik (5,84 m), és a négy évvel későb­bi olimpiáról is van egy érme: Pá­rizsban címvédőként második lett hármasugrásban. Connolly az 1904- es játékokról sem hiányzott, de ott már újságíróként vett részt. Tudósí­tott a spanyol-amerikai háborúról, később pedig tengerészeti témájú írásaival lett népszerű. Több mint 200 novellát és 25 regényt írt, Pulitzer-díjat is kapott. A sors fintora, hogy 1949-ben egykori egyeteme, a Harvard dísz­doktori címet ajánlott neki, de ezt Connolly nem fogadta el... A sokoldalú magyar delfin Édesapja vízbe fulladt, ő maga ha­lálfélelmet érzett az athéni olimpiai döntőben. Saját bevallása szerint nem a győzelemért, hanem az életé­ért úszott. Ráadásul tiszteletére az osztrák himnuszt kezdték eljátszani. Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok Guttmann Amold- ként látta meg a napvilágot. Tizen­három éves volt, amikor elvesztette édesapját, aki a Duna jeges vizében lelte halálát, ő ennek hatására kez­dett komolyan úszni. Athénba 18 éves építészhallgatóként utazott, a felkészülés során hajnalban edzett, nyitás előtt a Rudas fürdő melegvi­zes kismedencéjében, hogy reggel nyolcra beérjen az előadásokra. Ehhez képest az olimpiai döntőt 12 fokos tengervízben tartották, a leg­hosszabb távon sok versenyző a hi­deg miatt feladta a küzdelmet. Hajós előbb 100 méteren nyert, 1:22,2-es idővel ért célba, s bár az 500 méteres táv rajtját lekéste, 1200 méteren újra rajthoz állt. A versenyzők hajókról úsztak ki a partra, a kísérőhajók azonban a start után azonnal a part felé vették az irányt, így Hajós ha­lálfélelmet élt át, mi lesz, ha görcsöt kap a hideg vízben. „Sokkal inkább piát szervezett, hogy az is felmerült, a további játékokat is itt rendezzék. Coubertin báró ötlete és szellemi­sége azóta is fennmaradt, de az oly sokszor neki tulajdonított „nem a győzelem, hanem a részvétel a fon­tos” mondás nem az ő nevéhez fűződik. A szállóigévé vált gondo­latot Ethelbert Talbot, Közép- Pennsylvania anglikán érseke mondta az 1908-as londoni olimpia megnyitójának előestéjén, de Cou­bertin számára sem a győzelem, ha­nem maga a versengés volt az el­sődleges. Az újkori olimpiák atyja így fo­galmazta meg filozófiáját: „Az élet­ben nem a diadal, hanem a küzdelem Athén, 1896 I. nyári olimpia 1896. április 6-15. • Sportolók: 241 férfi • Sportágak/versenyszámok: 9/43 • Magyar aranyérmesek: Hajós Alfréd 2x (úszás -100 m, 1200 m) az életemért, mintsem a győzele­mért úsztam” - mondta későbbi visszaemlékezéseiben, ahol arról is szót ejtett, hogy győzelme után a gö­rög szervezők tévedésből az osztrák himnuszt kezdték játszani... Pár taktus után a zene elhallgatott, s a je­lenlévő néhány magyar elénekelte Hajósnak a magyar himnuszt. A másnapi lapok „magyar delfin­ként” emlegették, Hajós azonban nem csak az úszásban volt tehetsé­ges. Atletizált, tornázott és futbal­lozott, pályára lépett az első hivata­los magyarországi futballmeccsen. Volt játékvezető, később pedig szö­vetségi kapitány is. Építészként is maradandót alko­tott: az 1924-es párizsi játékok művészeti versenyében az építészek között ezüstéremmel díjazták (az aranyat nem adták ki), ő tervezte ama már a nevét viselő margitszigeti sportuszodát, a Megyeri úti Újpest­stadiont, a debreceni Aranybika szállót, a balassagyarmati strand­fürdőt és több sporttelepet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom