Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-10 / 108. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. május 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ezerarcú populizmus rég nincs különbség a pártok között A módszerekben már M últ csütörtökön eldőlt, hogy Donald Trump lesz az egyedüli republikánus elnökjelölt. A média egy emberként szisszent fel, hogy egy minden tekintetben alkalmatlan bohóc kerülhet az Egyesült Államok elnöki székébe, továbbá, hogy az idiotizmus és a féktelen populizmus a legfelsőbb szinteken is teret nyert. Ugyanaznap Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke és felesége a kamerák előtt ropta a táncot két birodalmi roham- osztagossal és egy csipogó robottal a Csillagok háborújából. A populizmus egyfajta kivédhetetlen vádként szolgál a mai médiában, ezzel a jelzővel illetjük azokat, akik a szakmaiság látszatát is mellőzve minél szélesebb réteget szeretnének a mondanivalójukkal megszólítani. A politikusra aggatott populistajelző ma egyértelműen negatív kicsengésű, azt jelzi, hogy nem érti a dolgát, ezt ellensúlyozandó bármilyen módszerrel igyekszik szimpátiát kelteni. Nálunk kijutott ebből Robert Ficónak, Igor Matovičnak, vagy Boris Kollárnak, jobbára mentesült ez alól a két Dzurinda-kormány, illetve a jobboldali ellenzék. Eközben az új vonalas politikában a populizmus vádja egész egyszerűen értelmezhetetlen: aki jól csinálja a dolgát és tömegeket tud megszólítani, az legalább annyira köszönheti a népszerűségét az egyértelműen populista húzásoknak, mint a szakmai érveknek. Ennek szlovákiai mestere Andrej Kiska államfő, aki minden hónapban szétosztja elnöki fizetését, továbbá az elsők között videózta le és tette fel a szociális hálókra, amint egy vödör jeges vizet zúdít magára (tegyük hozzá, jótékonykodás céljából). De nem ő az egyetlen. A teljesség igénye nélkül: Bugár Béla rendszeresen fotózza magát, amint metszi a szőlőt, vagy a háziállataival foglalkozik, Richard Sulik egy korábbi kampány során szuperhősjelmezben pózolt, Alojz Hlina a trágyakiborítás hagyományát ápolja. Ehhez képest Robert Fico populizmusa a nőnapi virágokkal és a kamerák előtt bemutatott fekvőtámaszokkal egyenesen avítt és régimódi. A módszerekben már rég nincs különbség a pártok között, szakmaisággal nem lehet választókat nyerni -nem véletlen, hogy a legunalmasabb, láthatatlan, de kétségkívül hagyományos politikai párt, a KDH kipottyant a parlamentből. Mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs különbség jó és rossz politikus között, de a populizmus vádját lassan ideje elfelejteni olyan közegben, ahol egy vicces videó többet ér három óriásplakát-kampánynál. A legújabb választóvonal nem a populisták és a szakpolitikusok között húzódik, hanem a hitelesnek ható, valamint a hiteles személyiségek között. Elég baj, hogy egy-egy vicces videó vagy megnyilvánulás éppen ezt a különbséget tudja elfedni. „Obama out" (YouTube) A pártok szaporodása KOCUR LÁSZLÓ H étvégén több, pártokkal kapcsolatos kijelentést is elhangzott, amelyek nemcsak a politikával életvitelszerűen foglalkozók, hanem a választók érdeklődésére is számot tarthat. A hirtelen nagyon jóba’ lett SNS és a Híd is megregulázná a pártvásárlást. Ezt erősebb játszópajtásuk, a Smer is támogatja, így még az is lehet, hogy lesz belőle valami. Andrej Danko és Bugár Béla különböző irányból jutott el ugyanoda. Danko nyilatkozatát érdemes teljes terjedelmében idéznünk. „Hogy ne lehessen egy héten belül két pártot venni, hogy ne lehessen négytagú párt, vagy xenofób párt” - ezzel indokolja a módosítást. A Danko-nyilatkozat felfejtéséhez nincs szükségünk szimbólumszótárra, evidens, hogy Boris Kollárra, Igor Matovičra és Marián Kotlebára gondolt, bár a tényszerűség végett meg kell jegyeznünk, Matovič nem vette a pártját, hanem rendesen megalapította, a négyfős kitétel viszont igaz. Kotleba a Borbarátok Pártjából lett Szociális Szolidaritás Néppártját szerezte meg, Boris Kollár pedig a Szlovákia Állampolgárainak Pártját, de csak azt követően, hogy a Náš kraj párttal nem járt sikerrel, mivel az alvó párt tagsága hirtelen felébredt. (A szappanoperához tartozik, hogy a Sme rodina nevet 17 napig viselő pártot már át is nevezték Váš krajra, így ha legközelebb valaki pártot akar venni, ilyen néven keresse.) Az SNS és a Híd tehát módosítaná a párttörvényt, ám az már most sem ismeri a pártvásárlás fogalmát. Ajogszabály pártalapításról szóló fejezete egyetlen fizetnivalót említ, a bejegyzés államigazgatási illetékét, a vásárlással való pártalapításról nem rendelkezik. A pártokat úgy „veszik”, hogy a „vevő” benyújtja a tagfelvételi kérelmét, felveszik a pártba, majd közgyűlést hívnak össze, melyen elnökké választják, és döntenek a párt átnevezéséről. (És esetleg a távozó pártelnöknek hirtelen új autója lesz, erről azonban nincs közgyűlési határozat.) A folyamat teljesen szabályos, a legerősebb kormánypárt, a Smer is két alkalommal élt a névváltoztatás lehetőségével, míg az a jelenlegi formájában kialakult. Azt, hogy valakit felvegyenek egy pártba, nehéz megtiltani, ahogy azt is, hogy a borbarátok esetleg némi borfogyasztás után rájöjjenek, hogy ők voltaképpen szociálisan szolidárisak is. így kíváncsian váijuk, milyen módosító javaslattal állnak elő. Addig a jelenleg (nagyrészt csak papíron) létező 154 hazai párt túlnyomó része befektetési lehetőség is egyben. A másik információ, amelyre felfigyelhettünk a pártok háza tájáról, hogy az értékelhetetlen eredményt elérő pártoknak nem szegte kedvét a kudarc, és tovább folytatják. Egy körkérdésre az SDKÚ, a SKOK, a Šanca, és a Demokrati Slovenska - Ľudo Kaník pártok vezetése is azt válaszolta, természetesen folytatják. Önmagában azon poénkodni, hogy valaki kevés szavazatot kapott a választásokon, olcsó és felszínes, hiszen Marián Kotleba márciusi 8,04 százaléka egy 2010-es 1,33 százalékból nőtt ki. Ha akkor szögre akasztja a bakancsot, soha nem masíroz be a parlamentbe. Azt viszont mindenképp érdemes lenne fontolóra venni, hogy ha egy volt miniszter nem is tized, hanem csak század százalékokban mérhető eredményt ért el, 1998 embert mozgatva meg országszerte, akkor számára terem-e még babér a politika mezején. FIGYELŐ 19. századi választók A szerbiai választói jegyzékben több személy is szerepel, aki még a 19. században született. Ám ez nem feltétlenül jelent választási csalást, inkább a névjegyzék hiányosságait mutatja - írta az Insajder szerb hírportál. A hivatalos információk szerint a legidősebb szerb ember 107 évesen halt meg tíz nappal ezelőtt. A választói jegyzékben pedig csak Belgrad területéről 23 olyan személy szerepel, aki az 1800-as évek végén született, a legidősebb 127 éves (lenne). (MTI) Fico out a RIGÓ KONRÁD F rdekes rendezvényt tartottak E a múlt héten. A média, a politikusok és a közszereplők krémje összegyűlt, hogy meghallgassák a kormány első emberének könnyed stílusú beszédét egy sajtóvacsorán. Kíváncsian várták a poénokat. Volt is humor, nem is akármilyen. Rövid felkonferálás után a kormányfő tartott egy félórás beszédet, amelyet minden jelenlévő, pártállástól függetlenül, ha néha kicsit kényszeredett mosollyal is, de élvezett. Az újságírók kimondottan jól szórakoztak, többször ováció és tapsvihar követett egy-egy poént. Ezen az estén az államférfi azt az arcát mutatta, amelyet nem lehet nem szeretni. Politikai ellenfelei és az ország leggazdagabb emberei is kénytelenek voltak értékelni a kissé csípős, ironikus, de minden tekintetben őszinte humort. Senkit nem kímélt, viszont senkit nem bántott meg. Azon a keskeny mezsgyén táncolt végig, amelyen csak a legjobbak tudnak. A poénok tökéletes időzítése volt a legnagyobb erénye - nyilatkozták népszerű humoristák az estét követően, már-már kollégaként emlegetve őt. Miután mindenkit kiosztott, felemelte a mikrofont és a földre ejtette - ahogy a rapperek teszik -, jelezve, hogy itt vége, pont, az elmondottakhoz nincs mit hozzátenni, majd így szólt: „Obama out”. Ezután Barack Obama leült, és a Fehér Házi Tudósítók Vacsorája vidáman folytatódott. Hát igen, nem Ficóról és Szlovákiáról volt szó eddig. Sajnos. Pedig milyen jó lett volna! Kicsit az irigység is eífogja az embert, ha belegondol, hogy a politikai kommunikációnak, a választott képviselők viselkedésének lehet valami magasabb szintű kultúrája, mint idehaza. Ehelyett nekünk marad a tolvajozás, az árulózás, a sárdobálás. Nálunk mintha mindkét térfélen henteslegények erősítenék a formációkat. Mikor jutottunk oda, hogy érdemi vitát már szinte nem is folytatnak? Valószínűleg azt gondolják, ezeket az egyszerű szavakat értjük csak mi, kedves, nagyon egyszerű választók. Valószínűleg azt gondolják, tíz- tizenkét évesek értelmi szintjén lehetünk. Nem tudom, ki hogyan, mi a fiúkkal utoljára negyedikben tolva- joztuk le egymást. Hajói emlékszem, valami körző- vagy szappan-ügy lehetett, és emlékeim szerint Peti árulózott utoljára hetedikben, amikor egy másik haverom megcsókolta a nőjét. Nem mondom, hogy ezek nem voltak komoly dolgok, de parlamenti képviselőket nem azért választ az ember, hogy úgy viselkedjenek, mint dühös, sértődött elemisták. Választott képviselőink azért vannak, mert kiemeltük őket magunk közül. Jobban bízunk abban, ahogy ők képviselik az érdekeinket, az értékrendünket, a céljainkat, mintha ezt mi magunk tennénk. Ezen a fronton egyszerűen jobbnak hisszük és többre tartjuk őket magunknál. Persze sokszor hallani a legjobb kifogást, miszerint amilyen a választó, olyan a képviselet. Am ez hatalmas tévedés. A texasi traktoros semennyivel nem jobb vagy okosabb, mint a besztercei traktorista. Mindketten dolgoznak, fizetik az adót, betartják a törvényeket. Mégis, a texasi gondolja azt, hogy komoly emberek a politikusok, és a besztercei zsebében pedig kinyílik a bicska, amikor a híreket nézi és az árulózást hallgatja. Nem csoda, hogy azt gondolja,,/endet kell itt tenni” és szavaz, akire szavaz. Tisztában vagyok vele, ahhoz nem fűzhetünk sok reményt, hogy kacagva nézzük végig, ahogy a miniszter- elnökünk beszól mindenkinek, még némi öniróniához is talál bátorságot, majd lazán, egy „Fico out”-tal zárja a beszédét. Az viszont kutya kötelessége minden politikusunknak, hogy legalább azzal tiszteljen meg bennünket, hogy színvonalon képvisel minket.
