Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-09 / 107. szám, hétfő

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. május 9. I 5 Egyszemélyes SNS Danko nélkül tetszhalottnak tűnik a nemzeti A ndrejDanko, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke két hete feküdt kés alá, hogy gyomorral műtsék, bár szerintem szikével vágták, de a ma­gyar nyelv néhány anomáliája közül az egyik, hogy a beteget a szervével műtik. Szóval megműtötték a gyom­rával. Szép búcsúbeszédet mondott a parlamentben, a tévében, és eltűnt az egészségügy bugyraiban. Azóta tud­juk, hogy tényleg megműtötték, hogy már lábadozik, s hogy pár hét múlva visszatér. És azt is tudjuk, hogy azóta az SNS gyakorlatilag megszűnt lé­tezni. Nincs, nem hallunk róla. Nem halljuk, hogy bekapcsolódott volna bármilyen nyilvános politikai vitába, nem bírálta még Matovičot sem, pe­dig őt szokás. Megnyilvánulnak ugyan az SNS- és miniszterek, de ők meg nem SNS- esek. Ez már a kormányalakításkor feltűnő volt, hogy a nemzetiek gya­korlatilag egyetlen politikust sem küldtek a kormányba. Három mi­niszterük közül egyik sem volt a párt­listán. Mindhárman korábban az ál­taluk irányított tárca bürokrata rend­szerében dolgoztak, már ha egy ve­zérezredes-helyettesre illik a bürok­rata szó. Gajdoš, Matečná és Plavčan párton kivüli. De az öt SNS-es ál­lamtitkár közül is csak egy indult az SNS listáján, a maradék négyet a bü­rokrata állományból válogatta ki a párt, vagy maga a pártelnök. A politikai felelősséget ugyan a párt viseli jelöltjeiért, de az SNS na­gyon megkönnyítette saját dolgát. Ha valamelyik hibázik, odavethető a mókusoknak. Hiszen az SNS jelölte őt, de mégse az övé. Plavčan oktatási miniszter esete ugyan ezt némileg cáfolni látszik, de mégsem. Túl korán jöttek az őt ért támadások, két héten belül senki sem fogja a miniszterét nyilvánosan felakasztani. De ha az ellenzék várt volna még pár hetet, megkaphatta volna Plavčan fejét, és jöhetett volna egy újabb bürokrata, akit az SNS jelöl. Danko pedig bár­milyen következő botránynál, ami nem az ő minisztereit érinti, azt mondhatja, parancsoljatok, én lép­párt tem, lépjetek ti is. Igen ám, de a többi párt politikusokat, többnyire vezető politikusokat jelölt miniszternek (az egy szem Druckeren kívül), vagyis a saját pártvezetésével kellene leszá­molnia. Mindez Danko malmára hajtaná a vizet. Az SNS ugyanazo­kon a vizeken halászik, ahol a Smer. Ha erősödni akar, onnan kell válasz­tókat szereznie. Érdekes játszma in­dulhat azokban a régiókban, ahol a ľudák választói magatartásnak ko­moly hagyománya van. Nehéz megmondani, mennyire tu­datos és jó politikus Andrej Danko. A választások előtti megnyilvánulásai inkább naivak voltak. A választások után a naivitást valamiféle álnaivitás váltotta, dörzsöltséggel megbolon­dítva. Felrázott egy gyakorlatilag döglött pártot, bevitte a kormányba, a politikai felelősséget gyakorlatilag már a kabinet megalakulásakor má­sokra hárította. Két hétig nem volt, ezalatt pártja tetszhalottnak tűnt, ám a felmérések szerint éppen elnökének köszönhetően erősödik. Ebben a pil­lanatban úgy tűnik, ha van valaki, akitől Ficónak félnie kell, akkor az Danko. Az egyszerű, de dörzsölt Danko. Figeľ vallásügyi uniós külön megbízott lett (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Csupán szájainak a migránsokról GÁLZSOLT rszágaink vezetői csak a szájkaratéban remekelnek, ha a migránsokról van szó, miközben nem vagyunk felkészül­ve a bevándorlókkal (különösen a muszlimokkal) kap­csolatban várható problémákra, és nem is teszünk a felké­szülés érdekében szinte semmit. Ha kemény beszólásokról van szó, akkor Orbán Viktor vagy Robert Fico jelentős teljesítményt tud felmutatni migráns-fronton. Hiszen hallottuk, hogy „az iszlamizálódás alkotmányos tilalom alá esik Ma­gyarországon” (Orbán) vagy hogy „minden egyes muszlimot szemmel tartunk, aki a Szlovák Köztársaság területén tartózkodik” (Fico), és tudjuk, kormányunk nemcsak a kötelező kvótákat ellenzi, hanem ön­kéntesen sem akar úgy menekülteket befogadni, hogy az „Szlovákiá­ban egységes muszlim közösségek létrejöttéhez vezethetne” (megint csak Fico). Mielőtt elragadtatjuk magunkat, nem árt két dolgot megjegyezni: 1. Orbán és Fico olyan sokszor mondta és tette már az ellenkezőjét annak, amit korábban mondott és tett, hogy ne lepődjünk meg, ha előbb-utóbb nagyobb számban feltűnnek nálunk is a muszlim menekültek. 2. Azon se lepődjünk meg, ha ezt nem tartják majd ellentétesnek korábbi kije­lentéseikkel, elvégre egyikük sem definiálta pontosan, mi is az „iszla­mizálódás”, illetve mit kell érteni „egységes muszlim közösségek” alatt. Reálisan nézve a dolgokat, nehezen elképzelhető, hogy már közép­távon el tudnánk kerülni a növekvő bevándorlást és ezzel a jelentősebb (bár a nyugat-európai szinthez képest elenyésző) muszlim közösségek kialakulását. Mert kvótaügyben nagy a nyomás, a munkaerő-piacon növekszik a hiány bizonyos képzettségű emberekből, mert eleve már most is van­nak muszlim közösségek országainkban, meg mert egyszerűen a glo- balizált világban nehéz elképzelni, hogy mindez nem fog idővel to­vább fokozódni. Ezért inkább a nyugati országok által korábban elkövetett hibákból, az ő tapasztalataikból, a problémákra adott válaszaikból tanulva el kellene kezdeni felkészülni a muszlimokra (is). S mivel ez nem száj­karate, hanem gondolkodás, koncepciók készítése, ezek gyakorlatba átültetése stb., így nem is meglepő, hogy sehol sem tartunk. Vagy talán van törvényünk, amely tiltja a burka nyilvános viselését? És olyan, amely szabályozza a fejkendők és egyéb feltűnő vallási jel­képek viselését az iskolákban (diákoknak és tanároknak egyaránt)? És a mecsetek, imahelyek külföldi finanszírozásával, az imámok képzé­sével és nyelvtudásával mi a helyzet? Van jogszabály, amely explicite tiltja a női nemiszerv-csonkítást, és az egészségügyi személyzet felkészült arra az esetre, ha ezzel a prob­lémával szembesülne? És a szociális szférában dolgozók tudnának mit kezdeni a poligám házasságban a többedik feleségtől született sokadik gyerekekkel? Van integrációs szerződés, amit a migránsok aláírnak, és amelynek a megszegése a tartózkodási engedély/állampolgárság visszamenőleges megvonásával járhat? És integrációs tanfolyamok vannak, ahol elma­gyarázzák társadalmunk (már majdnem azt írtam, hogy a hanyatló Nyugat...) alapértékeit és szabályait? Szóval sehol sem tartunk, de valahol azért lassan el kellene kezdeni komolyan dolgozni. Csak ide érve a populista nagyotmondóknak álta­lában mindig nyomuk veszik. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója Csirketojással és szemétdíjjal a dzsihádért Az Iszlám Állam emberei csirkét és tojást árulnak az uralmuk alatt lévő líbiai Szilt kikötővárosban. A terrorszervezet ezzel is pénzhez próbál jutni, az utóbbi időben az ira­ki és szíriai területvesztések miatt ugyanis pénzügyi nehézségekkel küszködnek a dzsihádisták - írta a Middle East Eye hírportál. Egy, a városból már elmenekült férfi elmondása szerint amikor a dzsihádisták elfoglalták a kikötővá­rost, több létesítmény, így a barom­fifarmok felett is átvették az irányí­tást. Nem ritka látvány Szírt utcáin a fekete ruhában, eltakart arccal csir­kéket és tojásokat áruló szélsőséges. Védelmi pénz A líbiai gazdasági nehézségeket a baromfieladás mellett újabb adók kivetésével próbálja legyőzni az Iszlám Álam. A boltosok havi bér­leti díjat fizetnek a saját boltjaikért, a tengerparti luxuslakásokban élő­ket is felkeresték a fegyveresek, hogy bérleti díjat követeljenek tő­lük. Vagy pusztán pénzt akarnak ki­facsarni belőlük, vagy el akarják ül­dözni őket, hogy ne legyen rálátásuk a kikötőre, ahova a dzsihádisták fegyverutánpótlása érkezik. Pénz nincs, bank zárva Az Iszlám Állam ellenőrzése alatt levő területeken különösen nehéz az élet, mivel a bankok zárva vannak, így pénzt nem tudnak kivenni az em­berek. Emiatt a Szíriben lakók kény­telenek rossz minőségű üzemanya­got vásárolni fekete piaci árakon, és a több mint 400 kilométerre fekvő fővárosba, Tripoliba utazni, ahol több órát állnak sorban a bankok előtt, hogy egy hétre elegendő pénzt tudjanak kivenni, mert a bankok korlátozzák a pénzfelvétel összegét. Szíriben humanitárius válság fe­nyeget. A kikötővárost mindenki­nek el kellene hagynia, de míg egye­sek erről hallani sem akarnak, má­sok egyszerűen túl szegények ah­hoz, hogy ezt meg tudják tenni. Ugyanakkor sok szirti menekült el különösen azután, hogy a líbiai ha­tóságok - a tripoli és a vele rivális tobruki kormány is - bejelentették a város felszabadítását célzó hadműveletet. Egy helyi nő, a kétgyerekes Imán arról mesélt a hírportálnak, hogy öt órát várt a szélsőségesek egyik el­lenőrzőpontján, amíg a fegyveresek átkutatták a várost elhagyni akaró gépjárműveket. ímán azt mondta, hogy a szélsőségesek mindent elvet­tek az emberektől, amit hasznosnak találtak, csak a ruháikat hagyták meg. Egyeseknek azonban nem is engedélyezték a város elhagyását. Váltságdíj, szemétdíj A Szirttől 150 kilométerre fekvő Bin Dzsavádban is érezhető az, hogy a szélsőségeseknek szorosabbra kel­lett húzniuk a gatyamadzagot. Az isz- lamisták itt újra bevezették a Moam- mer Kadhafi volt diktátor idején használt bankókat, amelynek az el­fogadására kényszerítik a boltosokat. A Kadhafi arcképével díszített ban­kókat valószínűleg a januárban el­foglalt város bankjában találták, a boltosoknak pedig nincs más válasz­tásuk, mint elfogadni a pénzt, ha az­zal fizetnek az iszlamisták. A dzsihádisták azzal is pénzt pró­bálnak szerezni, hogy 2500 dínáros (kb. 1650 euró) váltságdíjat követel­nek azoknak a helyieknek a szabadon bocsátásáért, akiket a város elfogla­lása után „letartóztattak”. A dzsihá­disták pénzügyi nehézségei akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor a lako­sok megkapták tőlük az első áram­számlákat. A város lakói 2011 óta nem fizettek az áramért. Emellett a szemételszállításért és az utcasepré­sért 10 dínáros (7 euró) heti díjat is bevezettek. Bár az utóbbi egy évben folyama­tosan támadták a líbiai olajipari léte­sítményeket, eddig nem sikerült el­lenőrzésük alá vonni egyet sem. En­nek ellenére nem tágítanak a líbiai te­rületekről, törzsi vezetők beszámolói szerint az észak-afrikai ország olaj­ban gazdag, középső part menti ré­szének teljes elfoglalására készülnek. Az Iszlám Állam jelentős területe­ket veszített Szíriában és Irakban, emiatt csökkentek a kőolajból szár­mazó bevételei. Ugyanakkor Irakban dollármilliókat keres halgazdaságai­val és autókereskedelemmel, meg­adóztatja a termőföldeket, 10 száza­lékos adót vet ki a baromfitartásra, és más illetékeket is kiszab importált árukra. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom