Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-07 / 106. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. MÁJUS 7. ni fesi KÉT ÉVSZÁZAD MAC VAR-ZSIDÓ KÖLTÉSZETE I. K1VTRÁGZÁS 1840-191y Kähii rtytt i Jti n o> i« A*í'jr VY” m í i' W'V-< '// ,\ V: >vy.->M v** Ací ■TVc>A*rc'k:o~^^ ' ,«íl\ ♦>.*< . * dA ■ ■. *■/■* ~a . - Y '■ , ď ~y r/vr vIX; * ? * «/X-' v/.- * 'V.'‘ ' C*'' * W *•-•••■ ■Ve: V vtí r\v- "'TV' '*‘-'lí YlY %>%*■*< t'( *•* * k" A ý V “ 1 ' ' .y/ y . V * <4 A. '-''Y '- ■ ;...%íö ' ;;YvN ’’ ' —<vT*>■"- vy' v-- t * ŕ ’ / »\ ■ “AvV • •"'■ '' -V ’ 1 ^ ^ jr 'v .. ; ,• ■ A f , MŰÉT ÉS JÖVŐ ' * ,.. }-'• y \•■ /1 \ ■• v;.'» N?v*""* * •*! Yy'*•;::;:0«:: ,7; • wVw .V; * i -V * Ö v>vYcV ■ V? ■ ■ #■ KÉMÉNY KOTES A homályos zugokba bevilágító fény Négy verskötet Polgár Anikó könyvespolcáról URI ASAF Egyetlen ragyogó nap A magyar-zsidó költészet „idegen” modernsége Kőbányai János szerkesztő, irodalomtörténész, a magyar-zsidó irodalom kutatója saját bevallása szerint „egy lezárult, már életét vesztett jelenséget” vizsgál. A Komlós Aladár koncepciójára építő, azt folytató irodalomtörténeti összefoglalója (A magyar-zsidó irodalom története), melynek a Kivirágzás és kiszántás alcímet adta, mindemellett revelációértékű. Nem egy bennfentes érdeklődésre számító, feledhető peremkultúra megnyilvánulásait veszi ugyanis számba, hanem a magyar irodalom főáramáról beszél. A Nyugat folyóirat történetét például a zsidókérdés szempontjából mondja el, azzal érvelve, hogy a folyóiratot kivétel nélkül zsidó fiatalemberek alapították, anyagi támogatói is zsidók voltak, és zsidó volt a lap olvasóinak nagy része. Ez az erőteljes zsidó jelenlét meghatározta a magyar irodalmi modernség jellegét is, Ady költészetét jelentős mértékben befolyásolta az első modern zsidó költők nemzedékének (pl. Kiss József, Makai Emil, Erdős Renée) „idegen” modernsége. A 2012-ben megjelent irodalom- történeti összefoglaló párjaként (számos értékes szövegkiadás után) most a magyar-zsidó költészet antológiájának első kötetét is kézbe vehetjük. A Kivirágzás időszaka 1840-től 1919-ig tart, míg a készülő következő kötet a Kiszántás korszakának, az 1918-1944 közötti időszaknak, illetve a holokauszt utáni gyászmunkát közvetítő, napjainkig ívelő korszaknak a meghatározó költeményeit tartalmazza majd. A kötet a „nyelvemléknek” számító, elsősorban tematikai és nézőpontbeli érdekességet hordozó, 19. századi költeményekkel indul, melyek a zsidók egyenjogúsításának, egy új korszak indulásának optimizmusát sugározzák. Az emancipációval együtt jár a magyar történelem- szemlélet átvétele, a magyarság sorsának átétzése: Szegfi Mór Zsidó vagyok című, 1848-ban íródott verse azzal a gnómikus kijelentéssel végződik, hogy „a zsidónál / Jobb magyar a fóldón nincs”. Az első, esztétikai mércével mérve jelentős költők a 19. század végén, a 20. század elején lépnek fel, közülük többen (Ignotus, Kiss József, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Füst Milán, Lesznai Anna) a magyar irodalomtörténet meghatározó egyéniségeivé lettek. Zsidó témájú verseik többnyire nem tartoznak a legismertebbek közé; ennek oka sok esetben a téma iránti negatív elfogultság vagy a tájékozatlanságból fokadó ignorancia. Szép Ernő Egy levél című emlékezetes versében a gyerekkor hitének elveszítését fájlalja: emlékei egy héber betűkkel írt levél kapcsán idéződnek fel, melyben édesanyja arra hívja fel a figyelmét, hogy hamarosan szent ünnepük lesz. A zsidó neveltetését, a gyermekkori ünnepeket, a meghiúsult terveket felidéző költő szégyenkezve ismeri be, hogy bár egykor papnak készült, „most alig bírta kibetűzni, / Mi szent betűkkel Írva van”. Megdöbbentőek az első világháború okozta szenvedések nyomát magukon hordozó versek, köztük talán az antológia leghatásosabb darabja, az áradó prozódiá- jú, a fájdalmat nyelvi játékossággal ellensúlyozó Adjátok vissza című terjedelmes Szép Ernő-költemény. A gondos szövegkiadás megadja a művek első megjelenésének helyét és idejét, ezáltal (és a tájékoztató utószó révén) képet adva a magyarzsidó költészet főbb - az egyetemes magyar vagy a zsidó kulturális térhez tartozó - fórumairól is. Két évszázad magyar-zsidó költészete, I. Kivirágzás 1840-1919. Összeállította: Kőbányai János. Múlt és Jövő, Budapest, 2015. 824 o. Mea, a kandallók legszebbje Somlyó Zoltán, aki magát harmadik kötetében „átkozott költőnek” nevezte, saját bevallása szerint hontalan, egyszerre kötődik a horvát és a magyar identitáshoz: úgy érzi, egyszerre működik benne „a horvát vad kultúra és a magyar szomorúság serkentő ereje”. Ehhez a kettős kötődéshez társul még a zsidó identitás, melyet kirekesztettségként él meg: kitagadják családjából is (módos szülei megtagadnak tőle minden támogatást, amint publikálni kezd, hiszen úgy érzik, ezzel kompromittálja a családot), ettől kezdve nyomorog, újságírásból próbálja meg eltartani magát. Verseinek helyszínei ebből fakadóan gyakran az utcák, parkok, fitteden albérleti szobák. A Dél van című költeményben (ez egyébként az 1910-ben megjelent második verskötetének címadó verse) például egy pádról beszél, melyen „sok hosszú, rémes, fagyos téli éjen” aludt. Az Ülvén hideg szobákban című versben fázósan ábrándozik szerelméről, Meáról, akit a kandallók legszebbjének nevez, amelynek lángja a kedves vére, rostélya a nő forró ajka, márványa pedig a női testen végigömlő szépség. A Sötét baldachin című kötetben „a szuvas, korhadtfalépcsökön”esténként mindig más-más férfival fbl-le járó rossz leány, Miléva iránti szerelméről vall szenvedélyesen, ugyanakkor öniróniával telve. Iróniával fűszerezett, bizarr költői képei, verseinek szecessziós lüktetése, formakultúrája, erotikus verseinek egyszerre kedvesen puha, ugyanakkor vadul izzó hangvétele révén Somlyó Ady méltó párja lehet a kor költészetében. Hogy verseinek összkiadására mind ez ideig mégsem került sor, azt mutatja, hogy az „átkozott költő” méltatla- nul bár, de továbbra is kirekesztett maradt a magyar irodalom fő áramából. „A magyar zsidó költészet rövid, de annál gazdagabb története benne világszínvonalúvá emelkedett” - írja róla Kőbányai János, aki szerint Somlyó Adyéval egyenrangú istenes versei azért maradtak meg partikuláris jelenségnek, mert „a zsidó egzisztencia és lélek szabad kibontása nem számíthatott belépőnek a magyar egyetemességbe”. Somlyó Zoltán összegyűjtött verseinek első része az életében megjelent verskötetek anyagát tartalmazza, a készülő következő kötet pedig a folyóiratokban közölt verseket és versvariánsokat gyűjti egybe. A szövegkiadás készítői alapos munkát végeztek, holott számos nehézséggel találták szembe magukat: a feltehetőleg a legjelentősebb Som- lyó-verskötetet, a Jajgató Feliciánt például az egyetlen, hiányosan megmaradt levonat és a fennmaradt tartalomjegyzék alapján lehetett csak rekonstruálni. Devecseri Gábor, Somlyó nagy tisztelője és a Somlyó Zoltán Társaság megalapítója azt írja, az ő önképzőköri tanárának még megvolt ennek „a proletárdiktatúra alatt megjelenendő és soha meg nem jelent” Jajgató Feliciánnak az egyeden, azóta elkallódott példánya. Somlyó Zoltán: Versek I. A kötetek 1902-1937. Múlt és Jövő, Budapest, 2014. 502 o. Súlyos témák, játékos könnyedség Gergely Ágnes annak a költői csoportosulásnak a tagja, amelyet Kőbányai János a magyar-zsidó irodalom soá utáni korszakába sorol. A csoporthoz tartozó költők (Gergely Ágnes mellett Mezei András és Székely Magda) gyerekként élték át a holokausztot, s költészetük alaptraumája egyik szülőjük elvesztése. A költőnőnek az idei könyvfesztiválra megjelent kötete válogatott és új verseit tartalmazza. A régebbiek közül új kontextusba kerül például első kötetének címadó verse, a munkaszolgálatban elhunyt édesapjára emlékező Ajtófélfámon jel vagy, mely a valós emlékeket és a „vak képzelgést” ötvözi szívszorító költeménnyé. Gergely Ágnes kiváló formaérzékkel, játékos könnyedséggel ragadja meg a súlyos témákat is. Világirodalmi jártassága és műfordításokon csiszolódott formakultúrája magától értetődő természetességgel épül be műveibe. A kötet három ciklusa kronologikusan rendeződik: az első egy 1959-ben írt verssel indít, az utolsó 2015-ben született versekkel zárul. Központi téma a magyar és zsidó kulturális örökség összeegyeztethetősége. Az emlékek, a baráti kapcsolatok ereje a bibliai és világ- irodalmi olvasmányok hatókörében teljesedik ki. A Temető Pannóniában című vers (mely formájában Arany János A walesi bárdok című balladáját idézi) minden versszak végén refrénszerűen ismétli a pontos helymeghatározást (Kozma utca 6.). Mivel a „zsidó” szó egyszer sem hangzik el a versben, megmarad a szöveg játékos rejtvényszerűsége (A katolikus temető / katolikust fogad -I de nem tudni, kit hantolel/ a Kozma utca 6. ’), miközben az utcanév és a számadat egy identitásnak, egy létformának a szimbóluma lesz. A Búcsú Rába Györgytől című vers a beszélgetés könnyedségével, prózaian folyik, ám egyik témája éppen a prozódiai pontosság és igényesség: a versbe ágyazott anekdota szerint a fiatal költőnő egy „súlyos” baklövést követ el, anapesztusban fordít le egy jambikus verset, s erre Rába, a készülő kötet szerkesztője figyelmezteti. Mivel az anapesztus a jambusnál jóval nehezebb forma, ez a botlás is jól érzékelteti a fordító kiváló verselőkészségét és prozódiai erudícióját. Gergely Agnes: Viharkabát. Válogatott és új versek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 156o. Az idegen nevet kimondó száj A Haifában született, Magyarországot és Izraelt egyaránt hazájának tekintő Úri Asaf költőként, műfordítóként és képzőművészként is ismert. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Magyarországon végezte, majd évtizedekig a Jeruzsále- mi Héber Egyetem fizika tanszékén dolgozott, a kétezres évek elején, nyugdíjba vonulása után költözött vissza Magyarországra. A versírást viszonylag későn kezdte. Különleges versnyelvén a héber irodalom, a vegyészi és képzőművészi tapasztalatok is rajta hagyták bélyegüket. Űj verskötetének alapmotívuma a fény és árnyék, mely az élet és halál aspektusait hordozza magában. A könyv motívumrendszerét nem könnyű felfejteni. Erőteljes a vizuális elemek, a terek, a térátlépések, a színek, a színváltozások jelenléte. Az időben és térben történő mozgások viszonylag gyorsak: a versekben bibliai helyszínek, olvasmányok és utazások, Európa és Izrael, a mai és az ókori világ képei váltakoznak. A kötetkompozíció a reggeli ragyogástól a halál éjszakájáig ível, ugyanakkor egy körforgásnak is részesei vagyunk, hiszen a sötétség után hamarosan kezdődik az új nap. A fény-árnyék ellentéte több síkon is hangsúlyozódik a kötet verseiben. A címadó Egyetlen ragyogó nap, mely a prózaverssé stilizált Utószóval íródik felül, a napsütés átható erejét a depresszív bezártsággal állítja szembe. A derű nem magától értetődő, hiszen a sötéttel múltban és jelenben, kint és bent egyaránt szembesülünk. A Földben duzzadó magok című versben egy alacsony, berettyóújfalui házba lépünk, melyet „teljes napfogyatkozás ural”. A ház lakóit 1944-ben deportálták, időnek előtte levágták, és ők az előírásokkal ellentétben látták „a metsző kezében a kést”. Ezt a házat már nem tudja beragyogni sem a külső, sem a belső forrásból táplált fény: amint homályos zugaiba bevilágítunk, a sötétség egyre félelmetesebben, egyre nyomasztóbban mered felénk. Úri Asaf kötete kapcsán felmerül a név idegen hangzása és a magyarul íródott versek összeegyeztethetőségének a kérdése. „Ha a nevem kimondom, a hangok összeállnak, / és idegen ember nő a számból”- írja a költő a névnek és az identitásnak az összefüggéseire reflektálva. Ha ebben a versvilágban elmélyedünk, az idegenség egyre közelibbnek tűnik, hiszen saját és idegen nem lehet egymástól annyira távol, hogy ne találkozzanak és ne olvadjanak össze az idegen nevet kimondó szájban. Úri Asaf. Egyetlen ragyogó nap. Kalligram, Budapest, 2015■ llOo. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon; 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
