Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-05 / 78. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. április 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Céltalanság Mi hiányzik a politikából, és mire nincs politikai akarat? M ost mi lesz? - tehették fel maguknak a kérdést azok, akik követték a választásokat, majd ugyanúgy tanácstalanul lehetett pislogni, mikor kiderült, kik készülnek együtt kormányozni és hogyan fog kinézni az ellenzék. Az elmúlt egy hét sem segített a bizonytalanság eloszlatásában: aki egy kis sikerélményt vár a Smer-SNS-Híd-Sieť-kormánytól, annak saját elveivel kell meghasonulnia és kompromisszumokat kötnie, aki pedig alternatívát szeretne, annak nagyon erősen kell gondolkodnia azon, hogy kigondolja, mi is lehetne az. Kisebbségi magyar szempontból még rosszabb a helyzet, mert a választások után még reálisnak tűnhetett egy értékelvű összefogás, mostanra azonban úgy tűnik, ha lesz még kivel összefogni, az pragmatikus módon történik majd. A választásokat követően a magyarkérdés csak érintőlegesen merült fel. Mint olyan téma, amin könnyen túl lehet lépni és nem állhatja útját a kormányalakításnak. A nemzetiségi kérdés nem volt akadály Robert Ficónak a pozíciói átmentésében és az SNS-nek a hatalmi pozíciók megszerzésében, és nem akadályozta a Hidat sem abban, hogy szövetségre lépve olyan pártokkal, amelyek ellenében korábban meghatározta magát, kijelentse, a programközpontúság révén az igényei kilencven százalékát teljesíteni tudja. Arról, hogy mi az a hiányzó tíz százalék a nemzetiségi téren, érthető módon nem beszél a párt, mert egyrészt számosítani kéne, mi mindent ad fel, másrészt konkretizálni illene, milyen ügyek mennek veszendőbe. Eddig két szimbolikus téma merült fel, mint akna: Maiina Hedvig kényelmetlen ügyének Magyarországnak való leadása könnyen eladható racionális lépésként, a kettős állampolgárság kapcsán való álláspont feladását viszont nehezebb magyarázni. A párt mégis képes lehet megúszni a felelősségre vonást, nem is feltétlenül azért, mert az értelemre, Kotlebára és a nácikra, vagy az ellenzék tehetetlenségére hivatkozik: azért lehet elkendőzni a botlásokat, mert úgy komolyan kevesen kérik számon. A választások után az MKP elnöke levonta a személyi következtetéseket és távozott, majd a hétvégén az elnökség is ezt tette. A megújulás júniusig való halogatása azzal járhat, hogy a Híd morális felelősségét nem lesz kinek feszegetnie. Már ha egyáltalán ez szándékában áll bárkinek is, hiszen a kormány az MKP OT-ülés után még óvatos dicséreteket is kapott. A szlovákiai magyaroknak látniuk kell, hogy mi hiányzik a politikából, iránymutatást kellene kapniuk, hogyan is kellene (vagy nem kellene) elképzelni a Híd és az MKP együttműködését, a kisiskolák sorsának kezelését, vagy akár azt, hogy mi ültethető át a gyakorlatba a kisebbségi politikában. Ha egy kormánypárt adja meg a válaszokat, akkor kényelmes helyzetben van, hiszen csak azt kell a nyilvánosság elé tárnia, amit magától hajlandó megtenni. Pedig, mint Dostál és a kettős állampolgárság esete is mutatja, sokkal érdekesebb, hogy mire „nincs politikai akarat.” Szíria és mi NAGYANDRÁS * * éve tart a szíriai konfliktus, már több mint 300 ezer halottat f ^ A szedett, a 21. század legnagyobb menekülthullámát váltotta I I ki, s minden korábbi és fontosabbnak tűnő világpolitikai té- w mát a háttérbe szorított. A jelenlegi helyzet alapján az Iszlám Állam visszaszorulni látszik, a kormányerők nemrég foglalták vissza Palmürát, ám hogy a béke mikor jön el, s ez a menekülőkre milyen hatással lesz, nem tudni. Ot éve a szíriai konfliktus még az elnökhöz hű rezsim és az ellenzéki erők összecsapása volt, és senki sem hitte, hogy ekkora hatással lesz a világpolitikára. Á szíriai konfliktus az arab tavasz újabb állomásának tűnt, s talán csak az arab politika legbennfentesebb ismerői tudhatták, hogy az Aszad-rezsim nem fog olyan könnyen összeomlani, ahogy az a környező országokban történt. Egyes elemzők szerint Obama elnök döntése, hogy az USA nem hajlandó szárazföldi csapatokat bevetni a konfliktusban, hosszú évekre megpecsételte a konfliktus kimenetelét, és már akkor tudni lehetett, hogy elhúzódnak a harcok. Ám bennünket Európában valójában nem a szír polgárháború, hanem az abból kiinduló óriási menekülthullám érintett meg. A konfliktus politikai megoldásával kapcsolatban az Európai Unió tagállamai nagyjából egységesek voltak, de ez az egység nagyjából addig tartott, amíg az első menekültek el nem érték Olaszország, illetve Görögország partjait. Ahogy egyre nagyobb hullámokban érkeztek, úgy alakultak ki az új, belső frontvonalak. Bár korábban senki sem gondolta, a menekültkérdés kezelése az EU működésének szinte minden aspektusára hatással lesz, ma már ezt senki sem kérdőjelezi meg. Ha egyetlen pozitívumot kellene említeni a menekültválság kapcsán, akkor az az őszinteség. Kiderült, hogy ki mennyire gondolja komolyan a szolidaritást, a kölcsönösséget, a segítséget, kinek mit jelent az egységes Európa, az emberi jogok és a humanizmus. Az európai egység korábban is úgy jutott folyamatosan előbbre, és az együttműködés úgy vált egyre szorosabbá, hogy újabb és újabb, nem várt problémákkal kellett szembesülni. A görög válság és a menekülthullám nyomán sosem látott mértékben tornyosulnak a problémák, de úgy tűnik, az EU képes lesz ezzel is megbirkózni. A fogaskerekek rettenetesen csikorognak, a rendszer nagyon nehezen alkalmazkodik, de végül meg fogják találni azt a közös megoldást, amely a többség számára elfogadható, és közben segítséget is jelent. Sokan próbálták és a mai napig próbálják belpolitikai célokra használni a menekültkérdést, de ennek valós hatásai korántsem annyira egyértelműek, ahogy azt a politikusok képzelik. Erre pedig tökéletes példa Szlovákia. FIGYELŐ Varsó és Krakkó is célpont lehet Varsót, Berlint és Budapestet is említette lehetséges terrortámadások helyszíneként az a figyelmeztetés, melyet az amerikai Cl A továbbított a lengyel belbiztonsági szolgálatnak - közölte a Rzeczpospolita lengyel napilap. A figyelmeztetés március közepén érkezett. A lap szerint a veszélynek kitett rendezvények listáján a július végén Krakkóban rendezendő katolikus ifjúsági világtalálkozó is szerepel, az amerikai hírszerzés ezért rendkívüli biztonsági intézkedések bevezetését tanácsolta a világtalálkozó idejére, csakúgy, mint a szintén júliusban esedékes varsói NATO-csúcsta- lálkozóra. A dokumentum robbantásos merénylet lehetőségét, a NATO-csúcs esetében pedig a légi katasztrófa lehetőségét említi a legnagyobb kockázatként, mindkettőt egy 5-ös skálán 3,8-as veszélyforrásként. (MTI) kormányprogramhoz Tézisek egy PETŐCZKÁLMÁN Bugár Béla a szlovákiai média nagy részének kedvence volt közel húsz éven át. Most a média egy jelentős része elfordult tőle. Ahelyett, hogy a Híd elnöke elgondolkodna azon, vajon hozzájárult-e ő személyesen ehhez az új szereposztáshoz, a médiát hibáztatja. Mert, úgymond, az újságírók politizálnak. Miért, talán eddig nem politizáltak azzal, hogy olykor kritikátlanul éltették és méltatták? Ja, persze, az teljesen más. Egyébként pedig, a vélemény szabad. Még az újságírók esetében is. Sőt. 2 A kormány prioritásai közé a Hídnak állítólag sikerült beemelnie választási programjának kilencven százalékát, mondják. Az az érzésem, nemcsak a választópolgárok nem olvasták a programot, hanem az újságírók sem, amikor ezt leírják. Én olvastam. Nincs ott a kilencven százalék, távolról sem. Bár igaz, hogy ezek még csak prioritások, illetve „tézisek”. Lehet, hogy majd a végleges kormányprogramban benne lesz a kilencven százalék. Akkor újból vissza lehet térni a témára. 3 Állítólag azért sikerült olyan gyorsan összerakni a (titkosított) koalíciós szerződést meg a prioritások jegyzékét, mert a tárgyalódelegációk egy egész áldott nap, egy ültükben dolgoztak rajta. Az előző kormányalakítási tárgyalásoknál bezzeg a felekjártak-keltek, elmentek, visszatértek, egyeztettek a párt egyéb szerveivel. Ezt a kezdetleges, fegyelmezetlen módszert most a partnerek tökéletesítették, ezért sikerült olyan frissen megegyezni. Nos, én számos politikai és diplomáciai tárgyaláson meg egyéb munkaértekezleten vettem részt, küldöttként és vezetőként is. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen fajsúlyú ügyekben négy merőben más értékrendet képviselő tárgyalópartner nyolc óra alatt meg tudjon egyezni. Hacsak nincs előre elkészített és jóváhagyott szöveg, amelyet már csak minimális mértékben módosítanak. Lehet azon vitatkozni, arányaiban sok-e vagy kevés a két miniszteri és öt államtitkári poszt. Szerintem kevés, de nem ez a lényeg. Ahhoz, hogy a Híd valóban keresztülvigye programjának kilencven százalékát (ha véletlenül mégis benne lesz a kormánynyilatkozat végleges változatában), néhány dolognak még teljesülnie kellene. Egyrészt, a pártnak némi beleszólással kellene bírnia azon tárcák működésébe, amelyeknél nincs semmilyen pozíciója. A jelek arra mutatnak, hogy nem így lesz. Másrészt, megfelelő szakember- gárdát kell tudnia felsorakoztatni. A jogszabályok szerkesztését, a politikák gyakorlati kivitelezését ugyanis nem a miniszter vagy az államtitkár fogja végezni, hanem konkrét minisztériumi vagy egyéb államigazgatási köztisztviselők és közhivatalnokok. Ha már oktatásügyi államtitkárnak sem talált a párt saját berkeiben megfelelő politikai súllyal, szakmai múlttal, elismertséggel és tekintéllyel bíró személyt, akkor mi lesz az alsóbb szinteken? 5 Az embereknek joguk van kifejezni véleményüket és nemtetszésüket. Ha a kormánynak van száz napja, legyen a választónak (meg a médiának) is száz napja, hogy ízlelgesse az újat, a szokatlant. Ez így demokratikus. A permanens forradalomnak azonban vajmi kevés köze van a demokráciához. Rátérni az utcai politizálás gyakorlatára, mint Magyar- országon 2006-ban (vő. a televízió székházának ostroma), ahol a kiváltó (ál)ok az volt, hogy „Gyurcsány hazudott”, nem lenne ildomos. Korrektebb lenne ugyan, ha egy hivatalnokkormány vezetné el az országot az egy év múlva tartandó előrehozott választásig, de a kártyák másképp lettek végül leosztva. Mutassa meg hát ez a kormánykoalíció, mit tud. A szerző emberi jogi szakértő, politikai elemző
