Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-26 / 96. szám, kedd

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. április 26. I 7 A jobboldal reménye? Richard Sulik a jobboldal vezetőjévé koronázta magát ártkongresszust tartott a hétvégén az SaS, a libe­rálisok kiértékelték a B választásokat és szó esett az egy év múlva esedékes tisztújí­tásról is. Richard Sulik pártelnök szerint jelenleg az SaS az egyetlen jobboldali párt, amely stabil struk­túrákkal rendelkezik és idővel át­veheti a kormányzást a Smertől. A körülményeket figyelembe véve tulajdonképpen még igaza is van, de ez nem az SaS-t, hanem sokkal inkább a vetélytársait minősíti. Ha van vesztese a parlamenti választásoknak, akkor az a mérsé­kelt jobboldal: válsága, pusztulása kiteljesedett a választási eredmé­nyekben. Az SDKÚ a teljes leépü­lés után végképp kiírta magát a po­litikából, a KDH kipottyant a par­lamentből, a Sieť és a Híd átejtette jobboldali választóit, akik Fico al­ternatíváját, és nem a partnerét vélték látni bennük. Ilyen felhoza­tal mellett nem nehéz egy olyan pártnak is vonzónak és szervezett­nek láttatnia magát, amelynek sem ajobboldalisághoz, sem a tömeg- pártisághoz nincs sok köze. Az SaS lehetőségei korlátozot­tad, s ez részben a párt sajátos struktúrájából fakad. Alig százhat­van tagja van (néhány ezer szim­patizáns mellett), fővárosközpontú, és szinten most azért szerepelhetett sikeresen, mert a jobboldali pártok régiós struktúrái rohamosan pusz­tulnak. Ilyen körülmények között jelentett márciusban az SaS alter­natívát 150 ezer szavazónak. A jobboldali vezető státuszhoz azonban ennél több kell, márpedig programszinten az SaS célkitű­zéseit nagyon egyszerűen és velő­sen lehet összefoglalni: az állam szerepének minimalizálása, a vál­lalkozópárti, illetve korrupció el­leni fellépés. Ugyan jó alap, külö­nösen most, hogy a baloldal és a jobboldal közötti határok elmo­sódni látszanak, de például az SDKÚ egykori szavazói más ér­tékrend szerint gondolkodnak. A fenti három célkitűzés csak szlo­vákiai viszonylatban számít jobb­oldalinak, de inkább úgy lehetne jellemezni, hogy valami, ami nem baloldali. Az SaS ugyan se nem tömegpárt, se nem klasszikusanjobboldali, mégis egészen addig meg tudja tartani a váltópárti státuszát, amíg a csalódott szavazók számára nem formálódik egyjobb alternatíva. A szlovák politika sajátossága, hogy pártok jönnek-mennek, minden bizonnyal nem kell sokat várni ar­ra, hogy mondjuk a Siefből kilépő Miroslav Beblavý és csapata, Ri­chard Rybníček trencséni polgár- mester, vagy éppen - minden jobboldali álmát megvalósítva - Andrej Kiska államfő zászlót bontson és pártot alapítson. Terük van az érvényesülésre. Addig is Sulik a várakozások terén pont az lehet, akinek mondja magát: Fico legfőbb ellenfele és a váltópárt ve­zetője. MINDENESETRE JOBB ÁLLAPOTBAN VAN, MINT AZ EGÉSZSÉGÜGY (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A kínai nyomulás kockázatai GÁLZSOLT A kínai CEFC holding nagy befektetéseket hajt végre Cseh­országban és Szlovákiában. Standard hír, sőt jó hír-vagy nem? Ez attól függ, mennyire igazak a CEFC kínai hadse­reghez és titkosszolgálatokhoz való kötődéséről szóló in­formációk. A választások utáni sokk, majd a kormányalakítás és a kormány- program elhomályosította azt a jelentős fejleményt, hogy az utóbbi évek messze legnagyobb kínai beruházásai zajlanak az országban. De részben az is elvonhatta a figyelmet, hogy a beruházásokról főként Hszi Csin-ping kínai elnök csehországi látogatása kapcsán esett szó, amit Miloš Zeman cseh elnök tett emlékezetessé. A Szlovákiát érintő legfontosabb fejlemény, hogy a hatodik legna­gyobb kínai (és a legnagyobb Sanghaji) magánvállalat, a China Energy Company Limited (CEFC) 50 százalékra növeli (eddig 10 százalékos) részesedését a J&T Fináncé Groupban, amely a J&T csoport legfonto­sabb (pénzügyi szolgáltatókat tömörítő) része. Ide tartozik a J&T ban­ka és a Poštová banka, illetve az utóbbi második pilléres nyugdíjpénz­tára, továbbá más, kisebb hitelintézetek (például egy orosz és horvát bank) is. Ez teljesen standard üzleti hír lenne, a napi gazdasági hírözön része, a világ nagyvállalatai gyakran vásárolják így be magukat kisebbekbe. A CEFC Csehországban is vett szinte mindent, ahíres prágai Slávia futballklub 60 százalékától kezdve a főleg söreiről ismert Lobkowicz Groupon keresztül luxusszállodákig és médiákig, és közvetve a cseh légitársaságig. De nyilván érdeklődnek a másik nagy szlovák pénzügyi csoport, a PENTA által eladásra kínált részesedésekért is, itt azonban nincs szó a csoport alaptevékenységeiről (például bankok, egészség­ügy). A valódi nagy dobás azonban az energetika lehet, nem csak azért, mert ez szerepel a kínai társaság nevében, és ez teszi ki tevékenysége tekintélyes részét. Azért, mert a J&T csoport, illetve egyik társtulaj­donosa, Patrik Tkáč a csehországi EPH csoporton keresztül (amelynek a harmadik tulajdonosa Dániel Kfetínský) hatalmas energiapiaci aktí­vumokkal rendelkezik. Övé a közép-szlovákiai áramszolgáltató (SSE) és a szlovák gázművek (SPP) tranzit és disztribúciós üzletágát ellen­őrző társaságok 49%-a, de többségi menedzsment jogokkal, és meg­egyeztek az elektromos művek (SE) olasz tulajdonosaival (Énei) az ő 66%-os részesedésük fokozatos átvételéről is. Normális piacgazdaságban már önmagában probléma, hogy egy társaság (az EPH és rajta keresztül a J&T) ekkora szeletet birtokolhat egy ágazatban. De Szlovákia, úgy látszik, nem ez a kategória. Annak viszont már el kellene érnie az ingerküszöböt, ha egy nem teljesen tisztázott hátterű kínai cég akarna benyomulni erre a piacra. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy voltak idők, amikor kormányfőnk emel­lett eltörpülő ügyekben hívta össze a Biztonsági Tanácsot. Mindenesetre gyanús, hogy a céget az internetes oldala szerint 2002- ben alapító Jie Csien-ming (a CEFC vezérigazgatója) hogyan tudta szűk másfél évtized alatt az egyik legnagyobb kínai vállalattá vará­zsolni, ráadásul ennyire államilag szabályozott területeken, mint az energetika és a pénzügyi szféra. A nemzetközi sajtóban nagyon sok hír kering arról, hogy Jie nagyapja és apja is magas rangú katonatiszt volt, s hogy számos szervezet, amelyben dolgozott, a kínai hadsereghez, titkosszolgálatokhoz vagy a kommunista párthoz köthető. A cseh el­nököt ez nem zavarta abban, hogy egyik tanácsadójává nevezze ki. Minket sem zavarna, ha eddigi érdekeltségei mellett a CEFC, kis túl­zással, a szlovák energiaszektor felében is (rész)tulajdonos lenne? Akár választásokat is képes lenne eldönteni a Facebook RIGÓ KONRÁD K iszivárgott a F acebook háza tájáról, hogy a közösségi háló alkal­mazottai Mark Zu­ckerberget szerették volna megkér­dezni, mit fog tenni a vállalat az el­len, hogy Donald Trump nyerje az amerikai elnökválasztást. A hír futótűzként szaladt végig az inter­neten. Nem véletlenül. Minden normális ember spontán és őszinte első reakciója az lehet, hogy „Mindent!”, hiszen egy ekkora címeres jószág, mint Donald, nem lehet az Egyesült Államok negy­venötödik elnöke. A megoldás amúgy is egyszerű. Zuckerberg va­dul zongorázzon egyet a számító­gépén, állítson át pár szűrőt, pár szabályt és tüntesse el Trampôt az amerikai választó szeme elől. Mi­után lezajlottak a választások, még jogosan be is zsebelhet ezért egy nemzet megmentője címet. Igen ám, de minden normális ember második reakciójának a der­mesztő rémületnek kell lennie. Mert ebben a pillanatban tudatosítjuk, hogy egy vörös, göndör hajú fickó eredetileg koleszos-csajozós szá­mítógépes találmánya ma ott tart, hogy eldöntheti, ki legyen a szabad világ ura. ftogy ez a kék micsoda nemcsak egy ártatlan kis közösségi izé, hanem több élű komoly fegy­ver?! Az irányítópult mögött pedig ott ül Mark, aki ugyan minden al­kalmat megragad, hogy elmondja, a világ megmentése az igazi küldeté­se, de ő mégiscsak a világ egyik legnagyobb vállalatának vezér- igazgatója. És mint ilyennek, még­sem az a fó célja, hogy a világot megváltsa. Igen, a Facebooknak valóban megvan minden lehetősége, és (vi­gyázat!) minden jogi alapja, hogy a fenti forgatókönyvet valóra váltsa. Az égvilágon semmilyen törvényt nem sértene ezzel. Más kérdés, hogy igencsak etikátlan húzás len­ne. S ha kitudódna, hogy Mark be­lenyúlt az amerikai elnökválasztás­ba, az irdatlan felháborodást kelte­ne. Véget nem érő diskurzus venné kezdetét a közösségi hálók szere­péről, a felhasználók tömegesen bojkottálnák a szolgáltatást, kong­resszusi bizottságok foglalkozná­nak az üggyel, és nem utolsó sorban a cég részvényei zuhanórepülésbe kezdenének. Nem valami tetszetős forgatókönyv egy vezérigazgató számára. De mindez nem változtat a tényeken. Zuckerberg képes vá­lasztásokat befolyásolni. És az is tény, hogy ha nem az USA, hanem egy, jelentéktelen” ország kapcsán bukna ez ki, három napnál tovább „Figyelj, Mark, próbáljuk már ki. Legyen abban az országban az elnök mégis inkább az a bajuszos." nem tartana a szenzáció, ráadásul mondjuk egy dél-amerikai állammal szemben korántsem olyan finnyás a közvélemény. Megszoktuk, hogy a világ egyes tájain vagy a helyi oli­garchák, vagy a CIA, vagy az oro­szok nyúlnak bele a választásokba. Meg sem lepődünk, hogy ezt már a Facebook is megtehetné, modem idők, nemdebár... A különbség vi­szont óriási. Míg az első módszer rengeteg időt, energiát és pénzt igé­nyel, és minden esetben egyedi for­gatókönyv alapján történhet, addig Mark megoldása jórészt uniformi­zálható, így könnyen adaptálható. Tavaly 98 alkalommal járultak az urnákhoz Guyanától Mikronéziáig a világ különböző pontjain, bő vá­lasztékot kínálva ezzel a kísérletezni vágyóknak. Ne legyenek illúzióink, egészen biztos, hogy a következő párbe­szédhez hasonló már elhangzott a Facebook közponjában. „Figyelj, Mark, próbáljuk már ki. Legyen ab­ban az országban az elnök mégis in­kább az a bajuszos.” És félek, Mark nem annyira „cukker”, hogy minden esetben azt mondja: „Kizárt”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom