Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-25 / 95. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. április 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Nincs nyugalom a nyugdíj fronton A hetvenes években születettek 65 évesen SIDÓH. ZOLTÁN N em várható sok érdemi reform a harmadik Fico- kormánytól, viszont ha az a néhány beharangozott elképzelés valóban megvalósul, az is érezhetően javíthatja az államkassza helyzetét, illetve húsbavágóan érintheti hétköznapjainkat. Az egyik koncepció a tragikusan korán elhunyt Martin Filko által vezetett Pénzpolitikai Intézet műhelyéből származik, és az állami közbeszerzések, pályázatok terén öntene tiszta vizet a pohárba. A pénzügyminisztérium által támogatott elképzelés révén évente akár 400—500 millió euró is megtakarítható a költséghatékonyabb állami beszerzések révén. A másik reform az egészségügy átvilágítását érinti, jó esetben a pénzügyileg krónikusan beteg ágazat a gyógyulás útjára léphet, ha engedik kibontakozni Tomáš Drucker menedzseri képességeit. Hosszabb távon a harmadik változás érintheti leginkább mindennapjainkat - ez pedig a nyugdíjkorhatár kitolása, illetve a második nyugdíj- pillér működésének átszabása. A parlament még 2012-ben elfogadta a nyugdíjkorhatár fokozatos kitolásának koncepcióját. Ennek értelmében jövőre kezdődik a változás, előzetes számítások szerint a most 62 évben megszabott korhatár 76 nappal nő. Ezt követően minden év október 31 -ig közzéteszik, hogy az aktuális átlagos élettartam változása függvényében évente hány nappal tolódik tovább - várhatóan évi 40-50 nappal. Ha a mostani, az 1954 után születetteket érintő számítások maradnak, akkor az 1975-ben születettek mintegy 65 évesen, a rendszerváltás ge- nerációj a pedig csak 67 évesen vonulhat nyugdíjba. Emellett módosítani kívánják a nyugdíjemelés kiszámításának módszerét, hogy ne ismétlődjön meg az idei helyzet, amikor is az infláció mértékét nyomatékkai figyelembe vevő valorizációs rendszer csupán maximum 1,9 eurós nyugdíjemelést tett lehetővé. Ennél is fontosabb, hogy a 2004- ben indított, a reklámok szerint svájci nyugdíjakkal kecsegtető, ám napjainkban az öregségi járadékot csak szükmarkúan csepegtető második nyugdíjpillért is újrafazonírozzák. Kiderült ugyanis, hogy a már a magánpillérből is nyugdíjat kapók szimmennek nyugdíjba ; bolikus összeghezjutnak, sőt, csak akkor kapják vissza az általuk megtakarított teljes összeget, ha legalább ; 25 évet töltenek nyugdíjban. Ez bizony keveseknek adatik meg, és a helyzeten érdemben az öröklés sem segít, mert az eléggé korlátokhoz ; kötött. Ezért a munkaügyi tárcánál vezető pozícióhoz jutott Híd azt szorgalmazza, hogy a második pil- : lérben levő megtakarítás tizedét a nyugállományba vonulók egyből i kapják kézhez, esetleg az első 10 évben erőteljesebb legyen a folyósítás. Egyelőre ütköztetik a nézeteket, s bár i a szakmai bizottságok létrehozása : nem egyszer a tett halálát okozzák, remélhetőleg egy hosszabb távon is fenntartható nyugdíj-folyósítási : rendszert hívnak életre. E három reform összeér: ha az állami közbeszerzések terén valóban ; százmilliós nagyságrendű megtaka- ; rítás érhető el, akkor abból a nyug- ; díjfolyósítás miatt egyre nagyobb i hiánnyal működő Szociális Biztosító zsebét részben fel lehet tölteni, illetve : a hatékonyabban, azaz viszonylag olcsóbban működő egészségügy szintén az emberhez méltó öregségi ellátáson j avíthat. Ennek megvalósításához csak politikai akarat kell. ; Bízzunk benne, ez nem nyugdíjas i tempóban születik meg... Közmunkán a menekültek Torinóban Az utcákat takarítják és a parkokat tartják rendben a Torino városában befogadott menekültek. Hetente egyszer ingyenes közmunkát végeznek, sárga munkamellényükön a Köszönjük Torino! olasz nyelvű felirat olvasható. A város által fenntartott menekültállomások lakói minden szombaton hat órán át dolgoznak. Elsőként huszonhét, többségében pakisztáni és nigériai férfi takarította ki seprűkkel az egyik torinói parkot, gyomtalanítottak és fákat is ültettek. A csoport három hónapon át minden szombaton dolgozik a közterületeken, majd egy másik, szintén menekültekből álló csoport váltja újabb három hónapra. Piero Fassino torinói polgármester elmondta, az önkéntes munka egyrészt jelképesen visszaszolgáltatja a városnak mindazt, amit Torino a menekültek ellátására fordít. Másrészt a bevándorlók integrációjának elősegítését is szolgálja. Piemonte tartományban mintegy 3200-an vannak az állami, megyei és önkormáhyzat finanszírozta befogadóállomásokon és más szálláshelyeken. A torinói egyházmegye hetven plébánián fogadott be menekültkérőket. A Torinóban menekültkérelmet benyújtók számáról nincsen hivatalos adat. Az Orvosok Határok Nélkül (Msf) szervezet adatai szerint az Olaszországba tavaly érkezett több mint 154 ezer emberből mintegy 90 ezren nyújtottak be menekültkérelmet, amelyek elbírálása még nem zárult le. A 900 ezer lakosú Torinóban egyébként több mint 138 ezer a külföldi letelepedők száma, többségükben románok és marokkóiak. (MTI) Tartalékos káderek KOCURLÁSZLÓ A Smer háza tájáról kiszivárgott információk szerint a párton belül elkezdtek azzal foglalkozni, ki legyen a Smer arca a négy (négy?) év múlva soron következő választási kampányban. Ugyan Robert Fico pártelnök még csak 51 éves, a következő választás idején 55 lesz, hasonló korú miniszterelnököket random találhatunk közel s távol. Ám nyolc év a végrehajtó hatalomban, úgy látszik, most már letagadhatatlanul kikezdte az egészségét. Az pedig, hogy elindult a legutóbbi köztársaságielnök-választáson, egyértelműen jelzi, hogy már 2014-ben is tele volt a hócipőj e az egész kormányzással, és a Szabadság téri épületből szívesen átsétált volna a Kormányhivataltól mindössze 500 méterre levő, összehasonlíthatatlanul nagyobb nyugalmat biztosító Grassalkovich-palotába. A nép viszont másként döntött. Smeres források szerint nem elsősorban a miniszterelnök jelenlegi egészségi állapota miatt kezdtek az utódláson gondolkodni, hanem amiatt, hogy a kormányfő már harminc éve a politikai porondon tevékenykedik. Szívpanaszai csak felgyorsították ezt a folyamatot. E háttér-információknak nem feltétlenül kell változatlan formában hitelt adnunk, ám ettől függetlenül most ez a fő téma a látványosan meggyengült kormánypárt háza táján. És jelen pillanatban nem is az a fő kérdés, az örök második Robert Kaliňák, a fiatal, feltörekvő Peter Pellegrini, vagy éppen a konfliktus- mentessége miatt mindenki számára elfogadható, de nem pártpolitikus Miroslav Lajčák, netán valaki más lesz-e a Smer vezetője a jövőben. Általánosságban szemlélve sokkal fontosabb az, amit a kialakult helyzet a hazai standard pártok káderépítéséről elárul. A jelenlegi parlamenti pártok túlnyomó többsége egyemberes. Az természetes, hogy a pártok élére egy erőskezű vezető kívánkozik, nem árt, ha karizmatikus is, az viszont a pártra - és általa a választópolgárokra nézve is - kifejezetten hátrányos, ha a főnök egója kitakaija a teljes második vonalat. Hát még, ha nincs is második vonal. Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártjáról és Kollár Sme rodina alakulatáról pártszinten még korai lenne bármit is mondani, hisz az utóbbi még csak nem is „bölcsödés”; a Mi Szlovákiánk pedig csak most került fel a - nagypolitikába, minimális megyei politikai tapasztalattal. Azt, hogy ezek egyemberes pártok, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vezetőik a saját családnevüket is felvették a párt nevébe, sőt, Boris Kollár a teljes nevét. (2014-ig az Új Többség nevében is ott szerepelt, hogy Daniel Lipšic, illetve D. Lipšic, ez talán már önbizalomhiányos állapotra is utalhat.) Ezzel is jelzik, ha az állam nem is, de a párt biztosan „én vagyok”. A régi pártok közül a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió olyannyira Mikuláš Dzurinda pártja volt, hogy az alapító atya távozása után senki sem tudta feltölteni tartalommal, be is fellegzett neki. A vele együtt kormányzó Kereszténydemokrata Mozgalom és Magyar Közösség Pártja a parlamenten kívül keresi új vezetőjét, de egyik helyen sem fest úgy a dolog, mint ahol az ugyanazon kényszer folytán leköszönő pártelnök a dokumentumokkal együtt egy utódlásra kész embert is hagyott volna a pártszékházban. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek vitathatatlanul Igor Matovié pártja, a csekély tagszámú politikai alakulat vezetője ezt immár másodszor legitimálja azzal, hogy az utolsó helyről kerül az elsőre. Legutóbb a listáján a következő olyan induló, aki nem „civil celeb”, hanem párttag, a „főnökre” leadott szavazatok ötödét szerezte meg úgy, hogy előtte négy évig parlamenti alelnök is volt. Hát a Híd állna-e Bugár Béla nélkül? A kérdés nyilván retorikai, a harmadik pártjában talán gyökeret verő Lucia Zitňanská Bugár szavazatainak kicsivel több mint a felét, a pártból már távozott, pártalapító Simon Zsolt pontosan a negyedét tudta hozni, a többiek ennél kevesebbet. Elgondolkodtató, akadna-e bárki, aki képes lenne átvenni Bugár Béla helyét, akár valamilyen kényszerhelyzetben, akár a „természetes kopás” okán. Negyedszázad egy ember életében hosszú idő, társadalomtörténeti szempontból nem annyira. Pártjaink „ormehézsége” azt mutatja, fiatal demokráciánk legalábbis mentálisan még nem tudott leszámolni a személyi kultusszal. FIGYELŐ Gimi, cigi, terroristák Felfüggesztette egy francia bíróság egy párizsi gimnáziumban a dohányzóhely kijelölését. A döntés precedensértékű lehet a francia középiskolákban, amelyek egy részében a terrorfenyegetettség miatt engedélyezték a tanulóknak, hogy ne az utcán, hanem az udvaron dohányozzanak. A tavaly novemberi merényletek óta az oktatási és a belügyminisztérium a középiskolások biztonságának érdekében átmenetileg eltűri, hogy a szünetben a tanulók az intézmények udvarán vagy az épületben kijelölt helyen dohányozzanak. Az intézkedés célja, hogy a tanítási idő alatt ne az utcán csoportosuljanak cigarettá- zás közben, ahol célponttá válhatnak. A Dohányzás elleni nemzeti bizottság viszont megtámadta az intézkedést. A szervezet szerint már minden második gimnáziumban engedélyezték a dohányzást. A bíróság felkérte a gimnázium igazgatóját, hogy tartsa tiszteletben azt a közegészségügyi intézkedést, amely tiltja a dohányzást a közoktatási intézményekben. Már a bírósági döntés előtt Najat Vallaud- Belkacem oktatási miniszter visszakozott a korábbi ajánlását illetően. „Az, hogy szeretnénk a csoportosulásokat elkerülni, még nem jelenti azt, hogy engedélyezni lehet a tanulóknak, hogy a gimnáziumon belül dohányozzanak” - mondta a miniszter. (MTI)
