Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-25 / 95. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2016. április 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Nincs nyugalom a nyugdíj fronton A hetvenes években születettek 65 évesen SIDÓH. ZOLTÁN N em várható sok érdemi reform a harmadik Fico- kormánytól, viszont ha az a néhány beharango­zott elképzelés valóban megvalósul, az is érezhetően javíthatja az állam­kassza helyzetét, illetve húsbavágóan érintheti hétköznapjainkat. Az egyik koncepció a tragikusan korán elhunyt Martin Filko által ve­zetett Pénzpolitikai Intézet műhely­éből származik, és az állami közbe­szerzések, pályázatok terén öntene tiszta vizet a pohárba. A pénzügymi­nisztérium által támogatott elképze­lés révén évente akár 400—500 millió euró is megtakarítható a költségha­tékonyabb állami beszerzések révén. A másik reform az egészségügy át­világítását érinti, jó esetben a pénz­ügyileg krónikusan beteg ágazat a gyógyulás útjára léphet, ha engedik kibontakozni Tomáš Drucker mene­dzseri képességeit. Hosszabb távon a harmadik válto­zás érintheti leginkább mindennap­jainkat - ez pedig a nyugdíjkorhatár kitolása, illetve a második nyugdíj- pillér működésének átszabása. A parlament még 2012-ben elfo­gadta a nyugdíjkorhatár fokozatos kitolásának koncepcióját. Ennek ér­telmében jövőre kezdődik a változás, előzetes számítások szerint a most 62 évben megszabott korhatár 76 nappal nő. Ezt követően minden év október 31 -ig közzéteszik, hogy az aktuális átlagos élettartam változása függvé­nyében évente hány nappal tolódik tovább - várhatóan évi 40-50 nappal. Ha a mostani, az 1954 után születet­teket érintő számítások maradnak, akkor az 1975-ben születettek mint­egy 65 évesen, a rendszerváltás ge- nerációj a pedig csak 67 évesen vo­nulhat nyugdíjba. Emellett módosí­tani kívánják a nyugdíjemelés kiszá­mításának módszerét, hogy ne is­métlődjön meg az idei helyzet, ami­kor is az infláció mértékét nyoma­tékkai figyelembe vevő valorizációs rendszer csupán maximum 1,9 eurós nyugdíjemelést tett lehetővé. Ennél is fontosabb, hogy a 2004- ben indított, a reklámok szerint svájci nyugdíjakkal kecsegtető, ám napja­inkban az öregségi járadékot csak szükmarkúan csepegtető második nyugdíjpillért is újrafazonírozzák. Kiderült ugyanis, hogy a már a ma­gánpillérből is nyugdíjat kapók szim­mennek nyugdíjba ; bolikus összeghezjutnak, sőt, csak akkor kapják vissza az általuk meg­takarított teljes összeget, ha legalább ; 25 évet töltenek nyugdíjban. Ez bi­zony keveseknek adatik meg, és a helyzeten érdemben az öröklés sem segít, mert az eléggé korlátokhoz ; kötött. Ezért a munkaügyi tárcánál vezető pozícióhoz jutott Híd azt szorgalmazza, hogy a második pil- : lérben levő megtakarítás tizedét a nyugállományba vonulók egyből i kapják kézhez, esetleg az első 10 év­ben erőteljesebb legyen a folyósítás. Egyelőre ütköztetik a nézeteket, s bár i a szakmai bizottságok létrehozása : nem egyszer a tett halálát okozzák, remélhetőleg egy hosszabb távon is fenntartható nyugdíj-folyósítási : rendszert hívnak életre. E három reform összeér: ha az ál­lami közbeszerzések terén valóban ; százmilliós nagyságrendű megtaka- ; rítás érhető el, akkor abból a nyug- ; díjfolyósítás miatt egyre nagyobb i hiánnyal működő Szociális Biztosító zsebét részben fel lehet tölteni, illetve : a hatékonyabban, azaz viszonylag olcsóbban működő egészségügy szintén az emberhez méltó öregségi ellátáson j avíthat. Ennek megvalósí­tásához csak politikai akarat kell. ; Bízzunk benne, ez nem nyugdíjas i tempóban születik meg... Közmunkán a menekültek Torinóban Az utcákat takarítják és a parkokat tartják rendben a Torino városában befogadott menekültek. Hetente egyszer ingyenes köz­munkát végeznek, sárga munkamel­lényükön a Köszönjük Torino! olasz nyelvű felirat olvasható. A város ál­tal fenntartott menekültállomások lakói minden szombaton hat órán át dolgoznak. Elsőként huszonhét, többségében pakisztáni és nigériai férfi takarította ki seprűkkel az egyik torinói parkot, gyomtalanítottak és fákat is ültettek. A csoport három hónapon át min­den szombaton dolgozik a közterü­leteken, majd egy másik, szintén menekültekből álló csoport váltja újabb három hónapra. Piero Fassino torinói polgármes­ter elmondta, az önkéntes munka egyrészt jelképesen visszaszolgál­tatja a városnak mindazt, amit Tori­no a menekültek ellátására fordít. Másrészt a bevándorlók integráció­jának elősegítését is szolgálja. Piemonte tartományban mintegy 3200-an vannak az állami, megyei és önkormáhyzat finanszírozta befo­gadóállomásokon és más szálláshe­lyeken. A torinói egyházmegye het­ven plébánián fogadott be mene­kültkérőket. A Torinóban mene­kültkérelmet benyújtók számáról nincsen hivatalos adat. Az Orvosok Határok Nélkül (Msf) szervezet adatai szerint az Olaszor­szágba tavaly érkezett több mint 154 ezer emberből mintegy 90 ezren nyújtottak be menekültkérelmet, amelyek elbírálása még nem zárult le. A 900 ezer lakosú Torinóban egyébként több mint 138 ezer a kül­földi letelepedők száma, többségük­ben románok és marokkóiak. (MTI) Tartalékos káderek KOCURLÁSZLÓ A Smer háza tájáról kiszivárgott információk szerint a párton belül elkezdtek azzal foglalkozni, ki legyen a Smer arca a négy (négy?) év múlva soron következő választási kampány­ban. Ugyan Robert Fico pártelnök még csak 51 éves, a követ­kező választás idején 55 lesz, hasonló korú miniszterelnököket random találhatunk közel s távol. Ám nyolc év a végrehajtó hatalomban, úgy lát­szik, most már letagadhatatlanul kikezdte az egészségét. Az pedig, hogy elindult a legutóbbi köztársaságielnök-választáson, egyértelműen jelzi, hogy már 2014-ben is tele volt a hócipőj e az egész kormányzással, és a Szabadság téri épületből szívesen átsétált volna a Kormányhivataltól mindössze 500 méterre levő, összehasonlíthatatlanul nagyobb nyugalmat biztosító Grassalkovich-palotába. A nép viszont másként döntött. Smeres források szerint nem elsősorban a miniszterelnök jelenlegi egészségi ál­lapota miatt kezdtek az utódláson gondolkodni, hanem amiatt, hogy a kormányfő már harminc éve a politikai porondon tevékenykedik. Szív­panaszai csak felgyorsították ezt a folyamatot. E háttér-információknak nem feltétlenül kell változatlan formában hitelt adnunk, ám ettől függet­lenül most ez a fő téma a látványosan meggyengült kormánypárt háza tá­ján. És jelen pillanatban nem is az a fő kérdés, az örök második Robert Kaliňák, a fiatal, feltörekvő Peter Pellegrini, vagy éppen a konfliktus- mentessége miatt mindenki számára elfogadható, de nem pártpolitikus Miroslav Lajčák, netán valaki más lesz-e a Smer vezetője a jövőben. Ál­talánosságban szemlélve sokkal fontosabb az, amit a kialakult helyzet a hazai standard pártok káderépítéséről elárul. A jelenlegi parlamenti pártok túlnyomó többsége egyemberes. Az ter­mészetes, hogy a pártok élére egy erőskezű vezető kívánkozik, nem árt, ha karizmatikus is, az viszont a pártra - és általa a választópolgárokra nézve is - kifejezetten hátrányos, ha a főnök egója kitakaija a teljes második vo­nalat. Hát még, ha nincs is második vonal. Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártjáról és Kollár Sme rodina alakulatá­ról pártszinten még korai lenne bármit is mondani, hisz az utóbbi még csak nem is „bölcsödés”; a Mi Szlovákiánk pedig csak most került fel a - nagypolitikába, minimális megyei politikai tapasztalattal. Azt, hogy ezek egyemberes pártok, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vezetőik a saját családnevüket is felvették a párt nevébe, sőt, Boris Kollár a teljes nevét. (2014-ig az Új Többség nevében is ott szerepelt, hogy Daniel Lipšic, il­letve D. Lipšic, ez talán már önbizalomhiányos állapotra is utalhat.) Ezzel is jelzik, ha az állam nem is, de a párt biztosan „én vagyok”. A régi pártok közül a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió olyannyira Mikuláš Dzurinda pártja volt, hogy az alapító atya távozása után senki sem tudta feltölteni tartalommal, be is fellegzett neki. A vele együtt kormányzó Kereszténydemokrata Mozgalom és Magyar Közösség Pártja a parlamenten kívül keresi új vezetőjét, de egyik helyen sem fest úgy a dolog, mint ahol az ugyanazon kényszer folytán leköszönő pártel­nök a dokumentumokkal együtt egy utódlásra kész embert is hagyott vol­na a pártszékházban. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek vitathatatlanul Igor Matovié pártja, a csekély tagszámú politikai alakulat vezetője ezt immár másodszor legitimálja azzal, hogy az utolsó helyről kerül az elsőre. Leg­utóbb a listáján a következő olyan induló, aki nem „civil celeb”, hanem párttag, a „főnökre” leadott szavazatok ötödét szerezte meg úgy, hogy előtte négy évig parlamenti alelnök is volt. Hát a Híd állna-e Bugár Béla nélkül? A kérdés nyilván retorikai, a har­madik pártjában talán gyökeret verő Lucia Zitňanská Bugár szavazatainak kicsivel több mint a felét, a pártból már távozott, pártalapító Simon Zsolt pontosan a negyedét tudta hozni, a többiek ennél kevesebbet. Elgondol­kodtató, akadna-e bárki, aki képes lenne átvenni Bugár Béla helyét, akár valamilyen kényszerhelyzetben, akár a „természetes kopás” okán. Negyedszázad egy ember életében hosszú idő, társadalomtörténeti szempontból nem annyira. Pártjaink „ormehézsége” azt mutatja, fiatal demokráciánk legalábbis mentálisan még nem tudott leszámolni a sze­mélyi kultusszal. FIGYELŐ Gimi, cigi, terroristák Felfüggesztette egy francia bíróság egy párizsi gimnáziumban a do­hányzóhely kijelölését. A döntés precedensértékű lehet a francia középiskolákban, amelyek egy ré­szében a terrorfenyegetettség miatt engedélyezték a tanulóknak, hogy ne az utcán, hanem az udvaron do­hányozzanak. A tavaly novemberi merényletek óta az oktatási és a belügyminisztérium a középisko­lások biztonságának érdekében át­menetileg eltűri, hogy a szünetben a tanulók az intézmények udvarán vagy az épületben kijelölt helyen dohányozzanak. Az intézkedés célja, hogy a tanítási idő alatt ne az utcán csoportosuljanak cigarettá- zás közben, ahol célponttá válhat­nak. A Dohányzás elleni nemzeti bizottság viszont megtámadta az intézkedést. A szervezet szerint már minden második gimnázium­ban engedélyezték a dohányzást. A bíróság felkérte a gimnázium igazgatóját, hogy tartsa tiszteletben azt a közegészségügyi intézkedést, amely tiltja a dohányzást a közok­tatási intézményekben. Már a bí­rósági döntés előtt Najat Vallaud- Belkacem oktatási miniszter visszakozott a korábbi ajánlását il­letően. „Az, hogy szeretnénk a csoportosulásokat elkerülni, még nem jelenti azt, hogy engedélyezni lehet a tanulóknak, hogy a gimná­ziumon belül dohányozzanak” - mondta a miniszter. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom