Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-12 / 84. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. április 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Van ok aggodalomra Úgy tűnik, Kotlebáék hamar beletanultak a politikusi szakmába R adovan Bránik, a szélsőségesekkel foglalkozó egyik legismertebb hazai szakértő lapunknak pár hete azt nyilatkozta, jobb dolog nem is történhetett annál, hogy Kotlebáék bejutottak a parlamentbe, mivel a borotvált fejű fiatalembereknek most módjuk lesz bebizonyítani, hogy gyakorlatilag semmit sem tudnak megv alósítani ígéreteikből. S bár az új parlament szinte még össze sem ült, úgy tűnik, Brániknak igaza lehet. Mert igaz ugyan, hogy a tényleges törvényalkotási folyamat még nem indult be, Kotlebáék máris bizonyítják, szavaikat nem kell túl komolyan venni. Legalábbis ami a funkcióhalmozást illeti. Korábban ugyanis élesen bírálták Vladimír Marika smeres megye- főnököt, aki egyben európai parlamenti képviselő is volt, de most az újdonsült parlamenti képviselő Kotleba jelét sem mutatja annak, hogy megválni szándékozna megyefőnöki posztjától. Ahogyan a megyei hivatalban dolgozó emberei sem, akik időközben szintén parlamenti képviselők lettek. Azt is meggondolta az ĽSNS, mire költi a pártnak járó csaknem ötmillió eurónyi állami támogatást. A választások előtt arról volt szó, hogy a pénzt szétosztják az emberek közt. Ma már persze másként fest a dolog, legújabban nemzetőrség kialakítására akarják felhasználni az összeget. Ami a gyakorlatban de facto ellenőrizhetetlen, tehát akár ezt az ígéretet is elfelejthetjük. Úgy tűnik tehát, hamar beletanultak a fiúk a politikusi szakmába, s ezerrel élvezik annak minden kiváltságát. Csak bízhatunk abban, hogy ezt egykori választóik is mihamarabb észreveszik. Persze ez nagyban függ majd attól is, hogy az új kormány mennyire lesz képes válaszokat adni azokra a nagyon égető szociális problémákra, amelyek Kotlebáékat életre hívták. Úgyhogy aggodalomra továbbra is van ok. Bakancslista-vezető (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A kitelepítettek emléknapja MTI-HÁTTÉR 1947. április 12-én indultak az első vagonok, megkezdődött a csehszlovákiai magyarok kitelepítése. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektíván tette felelőssé az ország „felbom- lasztásáért”. Az Eduard Beneš államfő által életbe léptetett dekrétumok közül 33 közvetlenül vagy közvetve e két nemzetiség alapvető jogait korlátozta, a 33. számú dekrétum pedig megfosztotta őket állampolgárságuktól. A 88. számú rendelet lehetővé tette a közmunkaszolgálatot az ország teljes területén, e dekrétum nyomán 1945^46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fütetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre. A rendeletek emellett lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását. A dekrétumok kiadásában nagy szerepet játszott, hogy az 1945. júniusi potsdami konferencián a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság egyoldalú kitelepítését, csak a lakosságcserét, a tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormánynak ezért más módszereket kellett találnia a magyar kisebbség felszámolására. Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgárságú személyt, internálták a pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat, lakásaikat elkobozták. Beindult a re- szlovakizáció, ami lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyaroso- dott szlovákoknak az anyanemzethez való visszatérésre”, gyakorlatilag a vagyonelkobzástól és a kitelepítéstől való megmenekülésre, az állampolgári jogok megszerzésére. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A prágai kormánynak sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás nélküli lakosságcseréről, 1946. februárjában aláírták a lakosságcsereegyezményt. A csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott onnan. Prága várakozásával ellentétben - hiába folyt szabályos toborzás a magyarországi szlovákok körében mindössze 59 774-en jelentkeztek áttelepülésre, míg Szlovákiából 76 616 magyart szállítottak Magyarországra. Az első szerelvény 1947. április 12- én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat ingóságaikkal együtt Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosság- csere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták. Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után enyhülés következett. Az 1948. október 25-ei törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát, a kényszer szülte reszlovaki- zációs nyilatkozatokat azonban csak 1954-ben érvénytelenítették. A két ország 1949. július 25-ei megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a Magyarország által fizetendő 30 millió dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. Ugyanakkor a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem a Szlovákia nem tűzte napirendre. A magyar Országgyűlés 2012-ben április 12-ét emléknappá nyilvánította. Lenni magyar barátaim... TOKÁR GÉZA Andrej Danko Új Szónak adott interjúja sok reakciót váltott ki, több pozitív, mint negatív visszhanggal lehetett találkozni. Az SNS elnöke „szóba állt az ellenséggel”, emellett civilizált válaszokat adott, elutasította az iskolabezárásokat, elhatárolta magát a párt korábbi stílusától és bocsánatot kért Ján Slota viselkedéséért. Előrelépésről ugyan beszélhetünk, de amellett az interjú szülte reakciókból kiderül, mennyire meghatározza még most is Ján Slota a szlovák nacionalizmusról alkotott képet. A párt előző elnöke szimbólummá vált. Slota a szlovák nacionalista politikusok kirakatfigurája. Ha elő kell rángatni valakit, aki utálja a magyarokat, mindenki ösztönösen rá gondol, ebből következően káromkodást és éles kirohanásokat vár a nacionalista politikusoktól - ha ez elmarad, azt már hajlamos pozitívumként értékelni. A nemzetiségi témára Danko ugyanannyira ellentmondásosan tekint, mint a szlovák politikai elit, az pedig csak a sajátos szlovákiai magyar viszonyoknak köszönhető, hogy egy hasonló civilizált megnyilvánulás egyenesen baráti gesztusként ivódik be a köztudatba. Danko konkrétan nem ígért sokat. Slota életművétől elhatárolódni nem lehet probléma, hiszen a szlovák választók körében is sokat ártott az SNS imázsának. A kisiskolák megtartásától sem kell elhatárolódnia az SNS-nek- a szlovák intézmények is megmaradnak délen és tárt kapukkal várják a magyar gyerekeket is, különösen, ha a magyar intézmények tekintélye és jelentősége tovább erodálódik. A megélhetési problémák megértése, az empátia pedig szép dolog, de a szlovák állam utóbbi két évtizede pont arról szólt, hogy a déli régiók gazdasági fejlesztését elhanyagolták az északi országrész javára, a kiút pedig továbbra sem látszik. Az autonómia kérdése nem jöhet szóba, a kisebbségi alap létrehozása pénzügyileg nem tétel, a nyelvi kérdéseket illetően pedig Danko szerint a kisebbségeknek továbbra is illene tudniuk, hol a helyük és milyen határokat nem léphetnek át. Végül pedig marad egyfajta abszolút gesztusként az, amit minden szlovák politikus előhoz, ha magyar témákról beszél - a magyar barátok, ismerősök. Ha valaki emellé megtanult pár magyar szót és el is gügyögi, akkor végképp nyert ügye van, hiszen ezzel bizonyította, hogy a kisebbség nagy barátja (a sorok szerzőjével megesett, hogy egy magas rangú szlovák diplomata magyarszidó monológja végén az imént leírt sablon alapján mentegette magát, amikor közölték vele, hogy a társaságban magyarok is vannak). Mégis, sokszor mindez éppen elég. Hiszen ha valaki beszélt már élő magyarral, rossz ember nem lehet. Ugye? FIGYELŐ Muszlint nő adta fel a terroristákat Egy középkorú muszlim nő adott kulcsfontosságú információkat a novemberi párizsi merényletsorozat kitervelőjének tartott Abdel- hamid Abaaoudról, aki november 18-án egy razzia során vesztette életét Párizsban. A The Washington Post interjút közölt a nyomravezetővel. A 40-es éveiben járó nő Abaaoud unokatestvérének, a rajtaütésben szintén meghalt 26 éves Hasna Aitboulahcennek a pótanyja volt. Két nappal a november 13-i párizsi támadások után fogadott lányával együtt találkozott a bujkáló terroristával, és nem sokkal később titokban felhívta a rendőrséget. „Fontos tudnia a világnak, hogy jómagam is muszlim vagyok” - hangsúlyozta a nő. „Fontos, hogy az emberek tudják: amit Abaaoud és a többiek csináltak, nem az, amit az iszlám tanít.” Abaaoudtól megtudta, hogy az Iszlám Állam többtucatnyi harcosával jött vissza Európába, a menekülthullámot kihasználva. Egyik társát, Mohamed Abrinit múlt pénteken fogták el Belgiumban. Ábaaoudba régóta szerelmes volt az unokatestvére, Aitboulah- cen. A lány 2014-ben nagyon megváltozott, egyre határozottabb nézeteket lehetett tőle hallani a muszlim vallásról, és elkezdett ni- kábot hordani. Eközben egy Szíriában tartózkodó személlyel rendszeresen kommunikált egy okostelefonos alkalmazáson keresztül. Ez a személy minden bizonnyal az unokatestvére, Abaaoud volt, aki akkortájt utazott Szíriába. A lány is Szíriába készült, s barátainak beszélt: reméli, hogy egyszer feleségül veszi Abaaoud. A párizsi merényletek másnapján Belgiumból hívta őt valaki. Únokatestvére, Abaaoud nevében keresték, a hívó azt mondta: „Nem fogok elmagyarázni mindent. Láttad a tévében”. Hozzátette: segítenie kell unokatestvérének legalább egykét napra rejtekhelyét találni. Ait- boulahcen a hírre fellelkesült, és azt mondta, reméli, ez nem csak egy vicc. A lány ezután pótanyjával együtt találkozott Abaaóuddal, aki azt mondta, ad neki 5 ezer eu- rót, hogy segítsen rejtekhelyét találni, és vegyen új ruhákat meg cipőt neki meg egy cinkosának. Ekkor tudták meg Abaaoudtól, hogy az Iszlám Állam tucatnyi harcosa tért vissza vele Európába, és a párizsi erőszak semmi ahhoz képest, ami jön. A lány a két szökevénnyel este 10- kor érkezett meg abba a párizsi lakásba, amelyet két-három napra béreltek ki. Amikor a rendőrség hajnalban rajtaütött a társaságon, egy női hangot lehetett hallani: „El akarok menni. Kimehetek? Engedjenek ki!”, majd egy robbanás rázta meg a lakást. A hatóságok először azt hitték, a nő felrobbantotta magát, később azonban a helyszíneléskor kiderült, hogy a robbanás után halt meg a lakás be- omlása következtében. Az amerikai lapnak nyilatkozó nő a félj ével együtt felelősnek érzi magát Áit- boulahcen haláláért, és - mint mondták - nem érzik magukat biztonságban. (MTI)
