Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-08 / 81. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. április 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 17 Lábjegyzetek egy interjúhoz Kíváncsian várjuk, Danko szimpatikus szavait tettek is követik-e CZAJLIK KATALIN Kezdjük két idézettel: „Ha csak támadni fogjuk egymást, ahelyett, hogy meghallgatnánk a másikat, nem tudunk előrelépni”, illetve „azt gondolom, hogy a nemzeti kisebbségek kultúrájukkal, kreativitásukkal gazdagabbá tesznek minket, s ez érvényes nemcsak a magyar, hanem valamennyi kisebbségünkre”. Ha eddig nem találták volna ki, elárulom: mindkét mondat Andrej Danko SNS-vezértől származik. A mai számunkban közölt interjúban több érdekes dolgot is elmondott a nemzetiek elnöke. Az utóbbi évtizedek magyar tematikájú SNS-es kommunikációhoz szokva az az érzésünk támad, ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Tény, hogy Andrej Danko pártelnök az inteijúban olyan hangot ütött meg, amilyent korábban nemcsak az SNS, hanem egy mérsékeltebb szlovák párt vezetőjétől sem vártunk volna. Persze helyén van a felvetés, hogy egy interjú túl kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, azt azonban már most elmondhatjuk, hogy egy olyan pártapparátussal a háta mögött, mint az SNS, mégiscsak igényel némi bátorságot, hogy az ember olyanokat mondjon, mint Danko. S itt van a kutya elásva. Mert bármilyen felvilágosult lehet is az új SNS-elnök magyarügyben, mozgásterét mégiscsak korlátozhatja a „pártakarat”. Nagy kérdés, hogy az erős magyar- ellenes retorikára építő SNS mennyire lesz képes megemészteni új elnöke szalonképességét. S bár a tárgyban bizonyára helyén van az egészséges szkepticizmus, azt azért tegyük hozzá, nem törvényszerű, hogy egy nemzeti párt egyben kisebbségellenes vagy egyenesen soviniszta legyen. Az már más kérdés, hogy tájainkon mi ehhez szoktunk, bizonyos értelemben „ezt szeretjük” -hiszen valahol nagyon kényelmes az örök áldozat szerepében tetsze- • legni - így nehezen tudjuk elképezni, hogy ez másként is működhet. Akárhogy lesz is, hamarosan megtudjuk, az elkövetkező hónapok biztosan meghozzák a válaszokat ezekre a kérdésekre is. Ezért kíváncsian várjuk, Andrej Danko szimpatikus szavait tettek is követik-e. KOTRHÍK mossack FONSECA (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Egy majommama kérése A kislányok általában szeretik a királykisasszo- nyos meséket. Én is ilyen voltam. Az egyik kedvencem mégis egészen másról szól. Phaedrus írta, az ókori római mesemondó. Azzal kezdődik, hogy lupiter, az istenek atyja, aki gyermekekkel áldotta meg az élőlényetet, egy alkalommal a többi isten ársaságában elégedetten szemléli a teremtményeit. Fölvonulnak mind íz állatok, magukkal hozva bájos dcsinyeiket. Megjelenik az ember is, karján rózsás arcú fiacskájával, lupiter és kollégái gyönyörködve lézik a karcsú őzgidát, a gömbölyű nedvebocsot és a többi csemetét, de i sornak még nincs vége. Phaedrus gy folytatja a történetet: „Még hátra volt egy: a majom- nama kisfiával. Féltékenyen és gondosan szorította keblére a tömpe orrú, meztelen, csúf kis jószágot. Bizony, semmi szép nem volt szegénykén: fülig érő szája, apró pislogó szeme, ráncos pofácskája szinte visszataszítónak látszott. Jupiter, amint meglátta, jóízűt nevetett, s a többi isten is, mintha csak példát vett volna róla, harsányan elnevette magát. A szegény megcsúfolt majommama megállt az istenek gyülekezete előtt, szemrehányóan rájuk tekintett, és szomorúan ezt mondta: Jupiter és ti istenek, ti fényben és dicsőségben fürödtök, tiétek a világ minden kincse, pompája és szépsége, de nekem a gyerekem, ez a kis majom az egyetlen kincsem. Hát miért nevettek rajtam, hiszen énnekem ő a legszebb az egész világon!” Kislány voltam, amikor először olvastam ezt a mesét, de máig emlékszem, milyen mélységesen megrázott. Egyrészt azért, mert mindig is szerettem a majmokat, sosem láttam csúnyának őket, inkább vidámnak és aranyosnak. Másrészt a bennem levő nő már akkor, sok évvel gyermekeim születése előtt átérezte a majomanya fájdalmát. Elképzeltem, ahogy ott áll örvendezve, mígnem fokozatosan tudatosul benne, hogy kigúnyolják őt és a gyermekét, aki ott ül a karján, s mit sem értve az egészből, ártatlan lélekkel mosolyog. Most is elképzelem, s érzem, hogy tőr döfi át a szívét, mint egy másik, egy híresebb anyáét, akinek a fiát, ugyancsak ártatlanul, értünk meggyilkolták. S könnybe lábad a szemem, mert ma már nekem is vannak saját majmocskáim, és tudom, hogy mindegy, milyen a mi gyermekünk, szép vagy csúnya, szófogadó vagy pemahaj- der, egészséges vagy beteg, fekete vagy fehér, akkor is szeretjük. O akkor is a mi kincsünk. Vagy ahogyan egy nemrég készített felmérésem során egy többszörösen sérült gyermeket nevelő édesanya írta: „ő a mi ajándékunk, gyermekeink közül ő tud a legjobban szeretni, együtt érezni, örülünk, hogy köztünk van, örülünk minden egyes napnak.” Kedves világ, s ti, istenek, ne rontsátok el az örömünket. Óvjátok a gyerekeinket. Ábel a probléma- rengetegben MÓZES SZABOLCS F romaügyi kormánybiztosa van az országnak, másodszor T ® fordul elő, hogy az illető nem roma és először, hogy magyar. I Fel is háborodtak a roma szervezetek. V/ I Ravasz Ábel kinevezése egyszerre jelent jó hírt, és von ma- v ga után súlyos elvi kérdéseket. Peter Polláktól olyan ember veheti át a stafétabotot, aki érdemben foglalkozott a témával. Pollák legfőbb kvalifikációja az volt, hogy roma, illetve hogy ő az első roma nemzetiségű parlamenti képviselő - ami valljuk be, kevés egy ilyen funkció betöltéséhez. Ravasz Ábel az elmúlt években szociológusként foként a romákkal, nagyrészt a szegregáltan élő cigánysággal foglalkozott, tehát hozzáértő ember került a hivatal élére. Személyében ráadásul egy felkészült, világlátott, vitaképes fiatal magyar értelmiségit is tisztelhetünk, vagyis nem a „bejáratott”, öreg politikusgeneráció egyik tagjának adtak, jutalomposztot”. Jogos ugyanakkor a kérdés, amelyet Vlado Rafael roma nemzetiségű romaszakértő tett fel: ha lenne „magyarbiztos”, akkor vajon mennyire tetszene a magyaroknak, ha ezt a funkciót egy - egyébként a „magyarkérdéssel” foglalkozó - szlovák töltené be? Mária Jedliéková kisebbségi biztossal szemben is az volt az egyik kifogás, hogy szlovák nemzetiségű. Le lehet persze porolni és kicsit átpofozni a Híd 2010-es kampányjelszavát, mely szerint „nem a biztos nemzetisége számít”, ám ez nem igaz: a jelölésnek a romák számára lehet szimbolikus jelentősége. A döntést kétféleképpen is értelmezhetik: egyrészt, hogy a magyar politikusok úgy látják, a romák között nem találni felkészült romaszakértőt - ezen valószínűleg megsértődnének. Másrészt a szakpolitikai posztok pártlogika alapján való felparcellázását érezheti ki a döntésből: a posztot a Híd kapta, és saját emberével - még ha nem is roma - töltötte fel. Akármennyire ért is a témához, Ravasz Ábelnek nehéz dolga lesz. Az elején a „megsértett” romákkal kell elfogadtatnia magát, hosszabb távon viszont a Smer hozzáállása lehet a nagyobb akadály. Ficóéknak láthatóan nincs romaprogramjuk, 2012-ben egy ellenzéki pártnak passzolták le a biztosi posztot, most pedig egy kisebbik koalíciós partnernek. Ám ami fontosabb: a biztos jogkörei meglehetősen szűkek, pénze pedig nincs. Pollák is folyton arra panaszkodott, hogy a romaprojektekre szánt nem csekély uniós forráson a smeres miniszterek ülnek - ők pedig ezt aligha fogják akarni átadni egy hidas szakpolitikusnak. Hosszabb távon még komolyabb konfliktusforrás lehet a Smer rendpárti hozzáállása, amely Kotlebáék parlamenti jelenléte miatt még erősödhet is. Az elmúlt években is voltak a törvényesség keretein minden jel szerint túllépő rendőrségi razziák, melyeket Kaliňákék foggal- körömmel védtek. Ficóék ezután úgy gondolhatják: a neonáci párt előretörésére úgy lehet hathatós választ adni, ha néhány péróban a rendőrségjói odacsap, hadd legyen elégedett a nép. Ez a politika viszont vál- lalhatatlan helyzetet teremthet a romabiztos számára, aki hosszú távon nem állhat belső háborúban saját felettesével, a belügyminiszterrel. FIGYELŐ Kerítés épül az osztrák-magyar határon Legkésőbb május végéig Ausztria kerítést épít az osztrák-magyar határszakasz egyik részén - közölte a Kurier című osztrák napilap kormányértesülésekre hivatkozva. A stájerországi Spiel- feldnél levő határátkelő mintájára nemcsak a tiroli Brenner-hágónál, hanem Burgenland tartomány Miklóshalma (Nickelsdorf) és Rábakeresztúr (Heiligenkreuz) településeinél is menekülteket átléptető rendszert hoznak létre. A burgenlandi kerítés 30 kilométer hosszú lesz, azonban a belügyi tárca szóvivője szerint erről még nem született döntés. Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter az osztrák közszolgálati rádióban szerdán úgy nyilatkozott, hogy Ausztria felkészül esetleges új migrációs útvonalakra, ezért a következő hetekben az osztrák rendőrség az ország keleti felére, a magyar-osztrák határszakasz burgenlandi részére fog összpontosítani. Jelenleg a burgenlandi Miklóshalma, Köpcsény, Kelén- patak (Klingenbach), Rőtfalva (Rattersdorf), Csajta (Schachen- dorf) és Rábakeresztúr településeknél végeznek szúrópróbaszerű ellenőrzést. A német-osztrák határszakaszon végzett ellenőrzések miatt a salzburgi Walserbergnél és a tiroli Kufsteinnél torlódik fel a Bajorország felé tartó forgalom. Az Osztrák Autóklub illetékese szerint hasonló dugókra lehet majd számítani Ausztria déli határrészénél, hiszen a tiroli Brenner- hágó fontos forgalmi csomópont. Thomas de Maiziere német belügyminiszter az osztrák televíziónak arról beszélt, hogy ha továbbra is kevesen érkeznek, Németország májusban már nem hosszabbítaná meg az osztrák-német határon az ellenőrzést. Ausztria január közepe óta csak a spielfeldi határátkelőnél enged be menedékkérőket. Az átkelőnél 3,7 kilométer hosszan kerítést építettek, a mig- ránsokat terelőkordonok irányítják. A januárban hozott osztrák döntés szerint naponta legfeljebb 3200 migráns léphet be Ausztriába, a déli határnál legfeljebb 80 menedékkérelem nyújtható be. Egy korábbi döntés szerint idén legfeljebb37 500,2019-igössze- sen 130 ezer migránst engednek be az országba. Tavaly 89 ezer kérelmet nyújtottak be, mintegy három és félszer annyit, mint egy évvel korábban. Idén egyre kevesebben akartak Ausztriában maradni: április első hetében 750-en, februárban ötezren, januárban hatezren, decemberben 7300-an. (MTI)
