Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-07 / 80. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. április 7. ISKOLA UTCA 117 Miért a magyar? (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) KOVÁCS H. JUDIT „Az a tóny, hogy anyanyelvem magyar, 6s magyarul beszé­lek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, mely­hez nincs foghaté. Nem külső­ségéé valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcá­ban, metafizikai rejtélyként." (Kosztolányi Dezső) Úgy döntöttünk, szlovákba íratjuk. Megtanul szlovákul, és jobban bol­dogul majd az életben. Könnyebb lesz neki! - hányszor halljuk ezt a suta ér­velést magyar szülőktől. Bár ne hal­lanánk! Az, hogy ki milyen iskola mellett teszi le a voksát, természete­sen mindenkinek legszemélyesebb magánügye. Épp csak az indoklás sántít. Nem is kicsit. Valóban sikere­sebbek a szlovák iskolában tanuló magyarok? Nézzünk egy kis statisz­tikát! Nemrég jelent meg A 100 leg­sikeresebb szlovákiai magyar című kiadvány, amelynél nem az elvégzett alapiskola oktatási nyelve volt a sze­lekciós elv, hanem maga a siker, az elért eredmények. A kiadványban szereplő tudósok, vállalkozók, üzlet­emberek, művészek, sportolók csak­nem mindegyike magyar alapiskolá­ban tanult. Meglepődtünk? Én nem. Nézzünk körül a szlovákiai közélet­ben: Berényi József, Bugár Béla, Csáky Pál, Nagy József - és még so­rolhatnám - mindannyian magyar is­kolába jártak. Rák Viki színésznő vagy Gál Tamás színész, akit tavaly a rangos Dosky díjjal jutalmaztak, Grendel Gábor, a Markíza televízió műsorvezetője, mind-mind magyar iskolába járt. A közelmúltban városi rangot ka­pott Bős legifjabb büszkesége, Ilka Adrián, aki Pozsonyban lett a termé­szettudományok doktora, az Amadé László Alapiskola kisdiákja volt. Ad­rián ma Svédországban él, tanul és publikál. Európa tíz legtehetségesebb ifjú tudósa közt tartják számon. Tud­nék mondani számos bősi példát volt tanítványaink közül, akik most vala­melyik szlovák egyetem padjait kop­tatják, és köszönik szépen, remekül boldogulnak. Szülőként mégsem a siker végett döntöttem hét éve a magyar iskola mellett. Az ok ennél egyszerűbb. En­gem a magyarságom legalább annyi­ra meghatároz, mint a DNS a sejtje­imben. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a lányom úgy nőjön fel, hogy anyanyelve elsorvad, egy szűk kony­hanyelv szintjére szegényedik, mivel a nap jelentős részében nem használ­ja. Egy nem magyar alapiskolában nem tanulná meg a matematika, a tör­ténelem, a biológia, a kémia és a töb­bi tudomány szakkifejezéseit ma­gyarul. Az iskolából hazatérve pedig így újságolná az aznap történteket: „Anya, a pani učiteľka ma azt mond­ta a dejepisen, hogy domáca úlohát kell írni Uhorskóról.” Mi ez, ha nem nyelvünk eltorzítása? Én elképzelhetetlennek tartom, hogy a gyerekem ne tudja, miért tűznek ki kokárdát a szülei március 15-én, vagy hogy ne ismeije meg Jó­kai regényeit, Vörösmarty Szózatát, hogy ne dobbanjon meg a szíve a Himnusz hallatán. Nagyon szégyell­ném, ha a lányom nem tudná meg, miért halt meg Radnóti Miklós, és miért csordul ki a könnyem, amikor a Kicsi Hang elénekli a Nem tudhatom- ot. Ugyan milyen szülő lennék, ha megfosztanám elidegeníthetetlen emberi jogától, annak lehetőségétől, hogy anyanyelvén tanuljon, gondol­kozzon, álmodjon, hogy magabizto­san fogalmazza meg mondanivalóját, hogy tudja, hová tartozik? Nekem fontos, hogy a gyermekem az legyen, akinek született. Természetesen mindenkinek joga van saját, önálló, felelősségteljes döntést hozni. Még akkor is, ha rossz az a döntés... Selyés siker a spanyololimpián Nagy Natália és Šiška Dávid a döntő megnyitó estjén (Fotó: SJG) šiška Dávid a harmadik, Nagy Natália pedig az ötödik helyet szerezte meg a spanyol nyelvi olimpia országos döntőjében. Márciusban Pozsonyban rendez­ték meg a spanyol nyelvi olimpia idei országos döntőjét, melyen két diá­kunk képviselte nemcsak a komáro­mi Selye János Gimnáziumot, ha­nem a Nyitrai kerületet is. Mindket­ten az előző forduló győzteseként jutottak az országos döntőbe. Itt minden kerületből a legjobbak mér­ték össze tudásukat négy kategóriá­ban. Šiška Dávid (II. A) az A kate­góriában (1-2. évfolyam), Nagy Natália (kvinto) pedig a B kategóri­ában (kvinto - 3.évfolyam) indult. A spanyololimpiát a szlovák okta­tásügyi minisztérium hirdeti meg évente, az IUVENTA - Szlovák If­júsági Szervezet rendezi meg. Célja a tehetséges tanulók felfedezése és tá­mogatása. További küldetésének tartja, hogy önálló alkotómunkára és önfejlesztésre ösztönözze őket, s egyfajta versenykörnyezet megte­remtésével lehetőséget nyújtson a di­ákoknak, hogy összemérhessék ké­pességeiket. A döntő előtti megnyitó esten a versenyzők és felkészítő tanáraik számára kulturális és gasztronómiai programot is szerveztek. A diákok­nak alkalmuk nyílt egymás, a ver­senybírák, valamint a spanyol ajkú lektorok megismerésére is. Ézt a kö­tetlen estét spanyol zene és ízletes specialitások tették élvezetessé. A „Paellafőzés Luisszal”, a lektomő tánca galíciai népviseletben és a „La Muriéira” (amelybe a gyerekek is bekapcsolódtak) vált az est fény­pontjaivá. A közös szórakozás meg­törte a jeget, s a versenyzők felsza­badultan várták a másnapi megmé­rettetést. A verseny két fő részből tevődik össze: írásbeliből és szóbeliből. Az első hallgatás és olvasás általi meg­értésből, nyelvtani feladatokból és egy fogalmazásból áll. A szóbelin egy szituációs párbeszédet kell a versenyzőnek abszolválnia, amely­ben a nyelvtudást és a reakcióképes­séget is értékeli a zsűri. Šiška Dávid az A kategóriában 3. helyezést, Nagy Natália a B kategóriában 5. helye­zést ért el. Ezek az eredmények az iskola történetében is messze a leg­kiemelkedőbbek a spanyololimpiá­kon. Ezúton szeretnénk megköszönni diákjainknak a kitartó munkát és az iskolánk, valamint kerületünk sike­res képviseletét. Kívánjuk, hogy lel­kesedésük a spanyol nyelv iránt to­vábbra is kitartson! Büszkék vagyunk rátok! Hevesi Petruf Alena Musitz Marieta spanyoltanárnők KÉPZŐMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége (SZMPSZ), a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeuma és társszervezői meghir­detik a szlovákiai magyar iskolák és óvodák IX. Harmos Károly Országos Képzőművészeti Pályázatát. Az alkotásokat a kiírásban sze­replő formátumban kéijük bekül­deni a következő címre: Zväz maďarských pedagógov na Slovensku - Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (ZMPS - SZMPSZ) Elektrárenská 2., 945 01 Komárno, melyhez mellé­keljék azt a nevezési lapot, melyet az ŠZMPSZ (www.szmpsz.sk) honlapjáról lehet letölteni. Beküldési határidő: 2016. április 11. Érdeklődni az SZMPSZ Központi Irodájában a 35/ 7714 755 tele­fonszámon lehet. A munkákat április folyamán szakmai zsűri értékeli. A legjobb alkotások beküldői és felkészítő tanáraik meghívót kapnak egy ta­nulmányúnál egybekötött ünnepi kiállításra, amelyet a terveink szerint 2016 májusában vagy jú­nius elején tartunk Pozsonyban a SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A pályázat teljes szövegét, témáit a pedagógusszövetség honlapján (www.szmpsz.sk) olvashatják az érdeklődők. Még a kialvatlanság sem szegte a diákok kedvét (Fotó: kszsz) Könyvek ölelésében - olvasási maratón Diákok mondták, írták... Rákóczi Ferenc úgy hall meg, hogy belefulladt a Rodostóba. Kölcsey 1815januárjától 1816 tavaszáig nem írt verset. Ebből az időszakból 3 verse maradt ránk. Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában. Mikor II. Endre a Szentföldről hazatért, országát és feleségét fe­nekestülfeldúlva találta. A hős holtan esett össze. Ezt ké­sőbb nagyon sajnálta, de akkor már nem volt mit tenni. Egyiptom őslakói a múmiák. TÓTH IVETT Már negyedik éve rendezzük meg iskolánkban, a komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskolában a Könyvek ölelésében olvasási maratoni. Az eseményt nagy érdeklődéssel várják diákjaink, bár a megszakí­tások nélküli 28 órás olvasás az ő fizikai és szellemi erejüket is pró­bára teszi. Március 22-én 8 órakor indult a folyamatos olvasás, amelybe idén 86 tanuló kapcsolódott be. A há­rom csapat másfél óránként vál­totta egymást, így lehetőség volt egy kis pihenésre, szórakozásra is. Mivel iskolánkban szlovák és ma­gyar nyelven folyik az oktatás, így a csapatok és az olvasnivaló is kétnyelvű volt. Hogy az érdeklő­dés és a jókedv ne csökkenjen, igyekeztünk olyan olvasmányokat választani, amelyek lekötik a mai fiatalok figyelmét. így esett a vá­lasztás Komárom városához fűződő mondákra, a klasszikus és kortárs irodalom szlovák és kül­földi képviselőire, Örkény István egyperces novelláira (amelyek gyakran követeltek önfegyelmet az olvasótól), de Saint-Exupéry Kis hercege is tudott még újat nyújtani. Támogatóink segítségé­vel a frissítő kofola és a pizza sem maradt el, így kellő energiával fel­töltődve adtuk át magunkat az ol­vasás örömeinek még éjjel is. Még a kialvatlanság sem szegte ked­vünket, hiszen gondolják el, nem mindennapi esemény az iskola fa­lai közt tornaszőnyegen pihenni tanáraink társaságában. Másnap reggel a fáradtság jelei már megmutatkoztak rajtunk, de nem adtuk fel! Déli 12-kor sípszó vetett véget az eseménynek, majd jött a megérdemelt emlékérmek kiosztása és persze a torta sem ma­radhatott el. Jövőre újra találko­zunk kedvenc olvasmányainkkal, hisz mivel lehetne méltóbb módon megtisztelni a könyvek hónapját, mint az olvasással?

Next

/
Oldalképek
Tartalom